Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei
Nagyon szeretem követni a NIOK-ot, mindig kíváncsian várom, hogy Szabados Ági bejelentse az újabb havi közös könyvet. Sajnos a legtöbbször inkább utóbb olvasom a kiválasztott regényeket, de így is sokszor olyan könyveket is kezembe veszek, amiket egyébként nem valószínű. Csodálatos Libertine könyvesboltban, pedig a mostani közös könyvet limitált kiadásban be tudtam szerezni.
Az írónő hihetetlen jó leírásai miatt azonnal úgy éreztem, hogy én is Angliában járok. Szerethető karakterei azonnal rabul ejtették a szívemet. Gyorsan el tudtam olvasni, mivel egy könnyed olvasmányról van szó. Bár nincsenek világmegváltó cselekmények, inkább, ahogy a könyvben többször is szerepel ez is egy feelgood olvasmány, vagyis az a lényege, hogy az olvasó jól érezze magát, kikapcsolódjon. Nekem ez nagyon is sikerült és úgy érzem épp most erre a könyvre volt a leginkább szükségem.
Imádtam minden sorát, a humoros párbeszédeket, a sok könyves, filmes, sorozatos utalásokat, a lábjegyzeteket, amik hasznos plusz információkat adtak. A kisebb meglepő fordulatokon elcsodálkoztam, a Livingstone úron nagyon sokat nevettem, melengette a szívemet Edward és Sioban szerelme és kíváncsian vártam Agnes és Lockwood szála hova fut. Sajnáltam szegény Twist Olivért, akit az anyukája nem foglalkozik, ugyanakkor a legjobb helyen tölthette a délutánjait. Jasmin jelenléte emelte a könyv hangulatát és az ő szerelmi szálának is örültem. Dresden asszony és a kék lámpa mellett folyton gépelő író nagyon jó mellékszereplők voltak.
Meglepett, hogy moly.hu-n amikor néztem 75% körüli volt szegény könyv értékelése, mikor ezt a blogbejegyzést írom, akkor már 79% lett. Ha nincs a NIOK valószínűleg a kívánságlistám végén landolt volna ezek alapján. Szerintem sokkal jobb ez a könyv, mint 79%, de megértem és persze elfogadom mások véleményét. Ugyanakkor kedves Olvasó, ha egy kikapcsoló, humoros regényre vágysz, akkor ezt a könyvet mindenképp ajánlom. 💖
Szabados Ági levele pedig még különlegesebbé tette az olvasás élményt. 😍
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"- A Shakespear Társaságnak sem kellek.
- Talán megemlítetted nekik Marlowe nevét?"
"(...) - És miért szeretne könyvesbotban dolgozni?
- Az időbeosztás miatt. Össze tudnám egyeztetni a koktélbárral. Nem hinném, hogy könyveket árulni nehezebb volna, mint italokat keverni.
- Egyáltalán nem az.
- Iszákos vendégek vagy könyvmolyok... Mindkettő függő, és mindkettő igyekszik kedvére eltölteni a szabadidejét, nem igaz?
- Maga egy költő."
"- És hát általános igazság, hogy minden valamirevaló szerelmi történet egy teázásra szóló meghívással kezdődik."
"- Ez itt a romantikus sarok - magyarázta a kisfiú, miközben a szóban forgó helyre kísérte.
Agnesnek nem kellett megkérdeznie, mire is utal, amint megpillantotta a püspöklila bársonyhuzatos karosszékeket, meg a Shelley, Byron, Coleridge, Wordsworth, Goethe, Keats, Scott, és a romantika gyógyíthatatlan betegségében, kínok közt szenvedő más szerzők műveivel megpakolt, alacsony asztalt."
" Egy kínai mondás szerint "ha nem tudsz mosolyogni, ne nyiss üzletet". A Drake-ek - kiknek szakálla megnehezítette az ilyen jellegű arctornát - kedvességgel, kellemes modorral és jó szándékkal helyettesítették a mosolygást."
" (...) - Mindig van kivétel. Visszaadtam neki az Anna Karenina árát, és soha többé nem ajánlottam neki orosz szerzőt. Fáj tőlük a feje."
" - A trükk abban rejlik, hogy nem szabad kimondani, "régész vagyok" vagy "asztronauta vagyok". Te sok minden vagy: ember, Livingstone úr asszisztense, csinos...
- Köszönöm.
- ... jó Pán Péter-olvasó, szimpatikus, okos... És mindez együtt a javadra válik, úgyhogy ne légy szomorú."
"- Nem találom a helyem a világban, akár egy asztronauta, aki eltévedt a világűrben, és hazavágyik.
- Az engem nem zavarna. (...)
- Miért nem?
- Mert előbb-utóbb mindig akad valaki, aki szeret bennünket annyira, hogy hazavigyen. - Kezébe adta a Pán Péter-t, és szelíd bociszemekkel nézett rá. - Olvasol még egy kicsit, kérlek? "
"- Scotland Yard - mondta, inkább kijelentő, mint kérdő módban.
- Igen, uram.
- Megköszönném a diszkrécióját, habár a lélegzetem is elállt."
"Új színt loptak az életébe olyasféle részletek, mint A vihar új kiadása; Desden asszony sirámai, Twist Olivér értekezései, vagy Edward Livingstone szenvtelen angol flegmája. Rájött, hogy csak nézőpont kérdése, és a szürke világ színesbe fordul. Kezdte megérteni, hogy a boldogság a legapróbb, legészrevétlenebb rügyekből fakad. És felötlött benne kérdés, vajon lehetséges-e, hogy minden, ami jó a világon, egyetlen könyvesboltba is belefér."
"- Mi az a feelgood?
- Olyan regények, amelyekben a főszereplők sosem esznek mángoldot - foglalta össze Agnes, miután számbavette a könyveket, amiket a barátnőjétől kapott. - Olyan történetek, melyekben nem történik semmi egetverő, és a főszereplők nem valami nagy hősök. Ahol a boldogság a röpke pillanatokban és a hétköznapi gesztusokban rejlik..."
"- Mi történt? Miért ilyen rossz hangulatban? - szólalt meg Agnes. (...)
- Nekünk, angoloknak, hm, hm, sosincs rossz hangulatunk. Se jó, se rossz. Mi csak a pragmatizmusunkkal és a forró vizes palackjainkkal büszkélkedhetünk."
"- Ismét felterjesztettek a Scrooge-díjra - sziszegte a foga közül, a pipája rejtekéből. - Immár harmadszorra.
- A Scrooge-díjat - magyarázta Caldecott - a legmogorvább könyvkereskedőnek ítélik oda évente. Olyasfajta kitüntetés, hm, hm, amely a londoni könyvkereskedők különc természetének fokmérője.
- És Livingstone úr kapott már ilyet?
- Még soha - felelte mosolyogva az agg szabómester."
"- Elnézést - fordult udvariasan Livingstone úrhoz -, el kell olvasnom az Alice-t, Lewis Carrolltól.
- Csodaországban vagy A tükör másik oldalán...?
- Otthon, ha lehet...
- Ezt nevezem! Máris keresek egy-egy példányt, mindkét regényből. Ha valaki ebben a városban érdemes rá, hogy Carrollt olvassa, akkor az ön."
"-(...) Önről azonban úgy vélem, regényhős, ezért nagy dolgokat várok magától. Ugyanakkor félek is a csalódástól, ezért is orrontott meg - miután jó a szimata - némi bizalmatlanságot a részemről.
- De milyen szempontból okozhatnék én bármiféle csalódást?
- Tudja maga jól, hogy mire célzok, John. Még egy nyomorult, rövidlátó könyvkereskedőnek is, aki Narniában felejtette az eszét, feltűnne, hogy néz az új alkalmazottamra."
"- Ha engem kérdezel... - tette hozzá Livingstone úr. - Bárki, aki téged ismer és értékel, jó Olivér, biztos valami jobbat kíván neked annál, mint hogy e négy fal közé zárva létezz, könyvek és felnőttek társaságában.
- Szeretem a könyveket.
- Igen, a felnőtteknél jobbak.
- Nem minden felnőttel van gond... Agnes...
- Agnes nem számít, ő tündér. Nem tűnt fel, hogyan olvassa a Pán Péter-t?"
"- Hiába futsz... - kiáltotta Livingstone úr, javíthatatlan hangulatban.
- ... ha nem indulsz el idején" - fejezte be Sioban a La Fontaine-idézetet."
"- Nem értem, hogyan tévedhettem ekkorát önnel kapcsolatban - panaszkodott a könyvkereskedő. - Nem csodálom, hogy ilyen rendőrökkel még a Hasfelmetsző esetét sem sikerült megoldania a Scotland Yardnak. Talán még együtt is kocsmáztak vele."
"- Nem, nem! - állította meg őket Livingstone úr, amikor átlépték a bolt küszöbét.
- Azt mondta, hozhatok egy barátot.
- De ez egy kutya.
- És a barátom."
"- Ott van az otthonunk, ahol a könyveinket őrizzük. Sir Richard F. Burton."
Fülszöveg: