Kedves Olvasó!
Ez volt az első hangjáték, amit hallottam, és maga a megvalósítás nagyon tetszett. Különösen érdekes volt, hogy minden szereplőhöz külön felolvasó tartozott, ráadásul a zenei aláfestések is sokat adtak hozzá az élményhez. Az egész olyan volt, mintha egy filmet hallgattam volna, ezért mindenképpen különleges tapasztalatként maradt meg bennem.
A történet viszont már egészen más élmény volt. Nagyon nyomasztó, és olyan könnyen beférkőzik az ember gondolatai közé, hogy még hallgatás után is sokáig ott marad. Végig reménykedtem benne, hogy talán valamilyen pozitívabb végkifejlet felé tartunk, de ez sajnos nem érkezett meg. Sőt, a befejezés kifejezetten sokkolt.
Anno Az állatfarm olvasása közben éreztem úgy, hogy az 1984-et is mindenképpen el kell olvasnom, ezért meg is vettem a zsebkönyv változatát. Most viszont úgy érzem, bőven elég volt belőle ez a hangjáték. Klasszikus, így egyszer mindenképpen érdemes megismerni, de azt nem hiszem, hogy a jövőben még egyszer elő fogom venni.
Számomra Az állatfarm sokkal jobban tetszett, és sokkal inkább beszippantott. Ott az olvasó előtt alakult ki fokozatosan a diktatúra, és érdekes volt látni, hogyan jutnak el egyik lépéstől a másikig. Az 1984-ben viszont már egy teljesen kiépült diktatúrába csöppenünk, ahol a megfigyelés, a beépített emberek és még a gondolatok ellenőrzése is a mindennapok része. Hátborzongató volt.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
A könyv adatai:
Kiadó: Voxa Publishing
Megjelenés: 2026
Fordította: Koszta Gabriella
Felolvasták: Széles Tamás, Mentes Júlia, Schneider Zoltán, Crespo Rodrigo, Király Attila, Galbenisz Tomasz
Felolvasás időtartama: 3 óra 16 perc
Fülszöveg:
Hogy Orwellnek ez a kevéssel a II. világháború vége után született regénye milyen „veszélyes” mű, már abból a tényből is látszik, hogy Magyarországon a rendszerváltásig kizárólag szamizdat formában volt hozzáférhető, s első legális kiadását csak 1989-ben vehették kézbe a hazai olvasók. A XX. század totalitárius államai és a hidegháború paranoiája ihlette műből egy olyan jövőkép rajzolódik ki, melyben a mindenható Párt folyamatosan újraírja a történelmet, és a hagyományos angol nyelv lerombolásával, illetve a „káros” gondolatok megszületését lehetetlenné tevő újbeszél kidolgozásával a polgárok gondolkodását is korlátok közé szorítja. A szerző nevét világszerte ismertté tevő disztópia számos mondata vagy mozzanata az egyetemes kultúra részévé vált, Big Brother alakja pedig még a show-bizniszben is felbukkant…