2022. december

Christopher Buehlman: A ​fekete nyelvű tolvaj

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Tegyi Timeának és az Agave Kiadónak!

Idén elhatároztam, hogy változatosan fogok olvasni. Régen szerettem a fantasy műfajt, mostanában viszont egyre kevesebbet olvastam, ezért is esett a választásom erre a regényre. 

Az író egy különleges világba kalauzolt el, ahol tolvajokat iskolában képeznek ki, harcos nők mentik meg a világot, boszorkánymesterek szólnak bele a háborúkba és ember evő goblinok nehezítik meg a főszereplők küldetését. 

Maga a világ felépítése fejezetről fejezetre kristályosodik ki, bár ahogy befejeztem még mindig bizonytalan vagyok, hogy mindent értettem-e. 

Eleinte nagyon tetszett Kinch, a főszereplő humora, izgultam a sorsáért. Erős volt az első fejezet, melyben megismertem a feketenyelvű tolvajt, aki azonnal el is magyarázza hogyan került szorult helyzetbe. Aztán egyre több szereplő érkezett a történetbe, majd szörnyű halállal távoztak is. Meglepett az író csavarjai, ahogy kegyetlenül végzett egyik, másik karakterrel. 

A fejezetek epizodikusak, minimális összefüggések voltak, de akár magukban is megálltak. Hiányoltam az utazás összefüggéseit, a célt. Fő gonosz hiányzott a történetből, inkább mindig egy fejezetben akadt egy ellenfél, akit le kellett győzni.  

A vége olyan érzés volt, hogy igazából ezzel akár le is zárulhatott a történet, ugyanakkor ha az író szeretné akár folytatni is tudja. Kíváncsian várom hogyan dönt az író. 

Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (4/5)

Idézetek:

"- Őrizlek majd, míg alszol. Alszom, míg te őrzöl. Hazudni fogok neked, amikor nem számít, de a kedvedért is hazudni fogok, amikor számít. Ha hagyod, hogy én beszéljek, gondoskodni fogok róla, hogy kihagyd a viszkető farkú himringyót, és megszerzem a kereskedő hordóinak a legjobb borát. Soha többé nem kerülsz olyan ajtó elé, amelyen nem juthatsz be, és olyan fal elé sem, amelynek nem látsz át a túloldalára. Nekem szükségem van a karod erejére, ez igaz, neked viszont szükséged van az orromra. Ha magadra veszed a harcok nagyobb részét, gondoskodom róla, hogy tudd, honnan jönnek az ellenfeleid, és kiiktatom a gyengéket. Nem leszek a kutyád, de ha csak feleolyan farkas is vagy, amilyennek gondollak, akkor találtál útitársnak egy rókát."

"Végül pedig ott van Luther. 2015 nyarán bukkant fel az ajtóm előtt, és miákolt, hogy engedjem be. Jóvágású fiú volt, ám gyakran gyengélkedett, és csak pár rövid évet élt. Habár az ő szeme nem működött, én voltam a vak, hogy korábban még sosem szerettem egy macskát. Tanított nekem erről pár dolgot." Köszönetnyilvánítás 

A könyv adatai:

Kiadó:                         Agave Kiadó

Megjelenés:                   2022 

Oldalszám:                   464

Megvásárolható:           Agave Kiadó

Fordító:                       Sárpataki Ádám

Fülszöveg:

Tízezer ​fiunk mind ellened szegül
Fekete nyelvükön esküszó hevül
Bosszújuk elér, hiába menekülsz

Kinch Na Shannack kisebb vagyonnal tartozik a Szedők Céhének, amiért kiképezték a tolvajok mesterségére, vagyis a zárfeltörésre, késharcra, falmászásra, zuhanástompításra, hazugságszövésre és csapdaállításra, valamint pár apróbb varázstrükkre. Muszáj törlesztenie az adósságát, ezért elrejtőzött a régi erdei út mellett, hogy kirabolja az arra járó utazókat.

Ma azonban Kinch Na Shannack rossz célpontot választott.

Galva egy lovag, a kegyetlen goblinháborúk túlélője, és a halál istennőjének szolgálóleánya. A királynőjét keresi, aki eltűnt, miután az óriások lerohantak egy távoli, északi várost.

Kinch örülhet, hogy élve megúszta a sikertelen rablást, azonban a sorsa végzetesen összefonódik Galváéval. A tolvajt és a lovagot a közös ellenségek és a szokatlan veszélyek arra késztetik, hogy nagyszabású utazásra induljanak, amely során emberhúsra éhező goblinok és sötét vizekben vadászó krakenek várnak rájuk, a tisztesség pedig olyan fényűzés, amit kevesen engedhetnek meg maguknak.

2020. június

 Kerstin Gier: Időtlen szerelem trilógia

Kedves Olvasó!

Erről a három kötetről most egy posztban írnék. A sorozatot már korábban olvastam, 2020-ban viszont megnéztem a filmeket és annak hatására úgy éreztem muszáj újra olvasnom ezeket a könyveket. Nem csalódtam bennük, sőt újra végig mosolyogtam, nevettem a részeket. Voltak jelenetek, amikre emlékeztem, de voltak olyan részek is aminél kíváncsian olvastam az oldalakat, mert teljesen kiestek. 

Rubinvörös

Nagyon aranyos, vicces, letehetetlen könyv, teli kalanddal. Főszereplőnőt rögtön megkedveltem, Gwen nem nyavalyog, erős karakter. Mindig is örültem volna, ha van egy olyan barátnőm, mint Leslie, aki mindig ott áll mellette és ahogy csak tud segít Gewnnynek. 

Gideon eleinte egy ki ha én nem, mufurc alak. De nagyon tetszett, ahogy Gwennel elkezdtek egy párt alkotni. 

Első olvasáskor már kedvencem lett, most pedig évekkel később, ugyanúgy megszerettem a szereplőket és a történetet is.

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

 "– Tényleg olvas az ember gondolataiban?- suttogtam.

– A lakáj? – suttogta vissza Gideon. – Remélem, nem. Épp arra gondoltam, hogy egy menyétre hasonlít.
Csak nem egy leheletnyi humor fültanúja lehettem? Tényleg egy tréfa hagyta el Mr. Elazútból Fontosmissziót Teljesítek száját?"

"Valami keménynek ütköztem a vállammal. – Aú!
– Fogja már meg a kezét, Gideon, maga faragatlan fickó! – mondta Mr. George kissé méltatlankodva. – Nem bevásárlókocsit tol!"

Fülszöveg:

Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!
Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!
Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!

 

Zafírkék

Ez a kötet még jobb volt, mint az első. 

Még több izgalom, kuszálódnak a szállak és megjelent az újabb kedvenc karakterem Xemerius, az aranyos vízköpő. 

Nagyon jó folytatása volt az első kötetnek. Megszerettem a könyv hangulatát és bár eddig nem voltam oda az időutazásos történetekért, ezzel a sorozattal kivételt teszek. 

Nem csak a főszereplők, de a mellékszereplőket is nagyon meg tudtam kedvelni. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

– Én majd tartom a frontot – ígérte Xemerius. – Ha valaki jön, és el akarja lopni ezt az izét, kegyetlenül… öhm… leköpöm.”

„– Oké, akkor kezdjük elölről az egészet! Az én nevem Gwendolyn Shepherd. Örülök, hogy megismerhettelek.
– Xemerius – mutatkozott be a vízköpő, és egész kis pofája csak úgy sugárzott az örömtől. – Nagyon örvendek. – Azzal felmászott a mosdókagylóra, és mélyen a szemembe nézett. – Komolyan! Nagyon-nagyon örvendek! Veszel nekem egy macskát?”

"– Semmi okod hiperventillálni. Loverboynak még megvan az összes szép, fehér foga. És egyfolytában káromkodik magában, ami szerintem jó jel."

"– És… mit csinálsz ma este? – érdeklődött ártatlanul Gideon, elővéve lehető legbarátságosabb stílusát.
– Természetesen szorgalmasan gyakorolom a menüettet, elalvás előtt pedig olyan mondatokat próbálok majd alkotni, amelyekben nem fordul elő a porszívó, a vérnyomásmérő, a jogging és a szívtranszplantáció – feleltem csípősen."

"– Készséggel állok szíves szolgálatára, asszonyom. – Mr. Bernhard megrakta a kandallót, majd jó éjszakát kívánt nekünk.
Xemerius követte. – Feltétlenül meg kell néznem, hogy leveszi-e a szemüvegét, mielőtt lefekszik aludni – mondta. – És reggel beszámolok, ha esetleg kisettenkedne a házból, hogy titokban basszusgitárosként lépjen fel egy heavy metál zenekarban." 

Fülszöveg:

Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet.
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja.
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni.
(Egyik sem igazán egyszerű!)

Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!

Romantikus, humoros, példátlan – Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét.

Smaragdzöld

Tökéletes lezárása a sorozatnak. Imádtam! 

Rengeteg fordulat, izgalom és vicces jelent szerepelt benne. Talán ennél a könyvnél nevettem a legtöbbet.

Végre kiderült Saint Germain gróf titka! Már a kezdetektől fogva nem bírtam azt a férfit, de erre a fordulatra nem számítottam. 

Egyik kedvenc párosom lett Gwen - Gideon. ❤️

Csak ajánlani tudom az egész sorozatot. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

 "Azzal sóhajtozva ismét a gombjaimmal kezdtem bajlódni. – Jaj, te jó ég! A cipzár feltalálóját rég szentté kellet volna avatni.

Gideon elvigyorodott. – Fordulj meg, majd én segítek! – mondta. -Ó! De hiszen ez több száz gomb!
Hosszú ideig tartott, mire végiggombolta a ruhát, talán részben azért is, mert minden második gombnál megcsókolta a nyakamat. Biztosan jobban élveztem volna, ha Xemerius nem ismétli el minden csóknál, hogy „Csám, csám kis mádám"."

„– Én majd tartom a frontot – ígérte Xemerius. – Ha valaki jön, és el akarja lopni ezt az izét, kegyetlenül… öhm… leköpöm.”

"Fejjel lefele függeszkedett az ajtó fölötti baldachinon, és károgó hangon kántálni kezdett:
– Gidi és Gwendolyn, csókot lát a baldachin, a baldachin recsegett, Xemerius nevetett."

"– Nem lehetne kicsit visszavenni a lelkesedésedből? Az ember azt is hihetné, hogy épp elektrosokk-kezelésről jössz – zsémbelt Xemerius.
Helytelenítő pillantást akartam vetni rá, de végül mégis sugárzó mosoly lett belőle. Az én kis cuki, zsémbes vízköpődémonom!
– Téged is szeretlek! – mondtam neki.
– Ó, te jó ég! – nyögött fel. – Ha tévéműsor volnál, akkor most elkapcsolnálak."

Fülszöveg:

Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.

Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…

Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller-szerző tollából.

Beleszeretsz!

2019. október

 Rejtő Jenő: Az elveszett cirkáló

Kedves Olvasó!

Ezzel a poszttal zárom is a 2019.októberi olvasmányaimat. Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség című könyvéről a 2019.decemberi olvasmányaim között fogok írni másik két könyvével együtt. Márai Sándorról és könyveiről pedig 2020-as olvasmányaim között tudsz majd olvasni. 

Rejtő Jenő az egyik kedvenc íróm. A könyvei mindig megnevetettnek, kicsit el is gondolkodtatnak, igazán kikapcsol. Az elveszett cirkáló szerintem a legjobb művei között szerepelhet, én legalábbis a kedvenceim közé sorolom. 

Különleges volt ez a történet, ugyanis itt jelenik meg Rejtő ikonikussá vált Piszkos Fred, a kapitány alakja és rögtön meg is kedveltem. "Piszkos Fred lett a kapitány. Először örült, hiszen valamikor tiszt volt egy cirkálón, de később szerencsétlen lett, mert életveszélyes fenyegetésekkel rákényszerítették, hogy megfürödjön."

Rozsdást, a főszereplőt rögtön szívembe zártam. Kölyökről bár a történet előre haladtával könnyen ki lehet találni kicsoda is, de mint karakter nekem nagyon tetszett és spoiler: (kevés női szereplőt alkotott Rejtő Jenő és azok közül is kiemelkedik, mint nő, aki végig megy mindenféle kalandon, küzdelmen.)

És még ott van a hirhedt cirkáló, ami ködös éjszakákon olykor fel-, majd eltűnik. Kalandos történetén nagyon jókat nevettem, ahogy a szereplők nevein is. 

Nem csak mint könyvet, de mint képregényt is tudom ajánlani. 💗🛳

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Ezután Rozsdással olyasmi történt, ami felmenő ágon száz évre visszamenőleg nem fordult elő a családjában. Könyvtárba ment."

"– Na, jómadarak? Most mi lesz?
– Botrány – felelte hidegen Rozsdás. – Néhány francia és angol admirálist nyugdíjaznak, a világ évszázadokig Anglián röhög, minket felkötnek, azután filmet csinálnak rólunk."

"Piszkos Fred lett a kapitány. Először örült, hiszen valamikor tiszt volt egy cirkálón, de később szerencsétlen lett, mert életveszélyes fenyegetésekkel rákényszerítették, hogy megfürödjön. A fürdés és tisztálkodás még néhány kisebb bonyodalomra vezetett, de végül is részint a nyers erő, részint a rábeszélés hatott."

"A harmadik Gyóntató, tisztességes nevén Bunkó[...]"

"Két üveg valódi skót whiskyt a kocsmáros nyomban a hóna alá vett, és elsietett a belső szobába. Ez az ital nagyon drága volt. [...] A polc mögött ismét feltűnt a kocsmáros, akinek eszébe jutott, hogy a brandyért is nagykár, mert mostanában nehéz hozzájutni, tehát ezt is bevitte magával a szobába, és bezárta az ajtót."

"[...]Ők az egyetlen helyes a stratégia szerint a szemberohanó Hóhérok közé vetették magukat, akik a váratlan összeütközéstől hirtelen szétperdültek. [...] A kocsmáros - ágya alatt - idegesen cigarettára gyújtott, megpróbálta a kárt felbecsülni a csörömpölés alapján, és elhatározta, hogy az utcai ablakot nem csináltatja többé meg."

"- Azt hiszem ma innen nem indulunk - mondta Bunkó. - Ha Fred meglátja ezt a páncélost, akkor holnap sem mer ideállni.
A sötétben hirtelen csobbanásokat hallottak, nagy ladik állt meg a part mellett, és Piszkos Fred ugrott ki belőle.
- Na, gyerünk, gyerünk - mondta gyorsan, suttogva - beszállás.
- Hol a hajó? - kérdezte ámultan a Főorvos.
- Tán kiüsse a szemedet? Itt áll. Ez csak megfelel? Olyan száz mérföldet megy óránként, mint a pinty. Egy évre való szén, olaj és pókerkártya van benne. Csak gyerünk már, mert lopott hadihajóval nem jó itt ácsorogni."

„Szegény Piszkos Fred, ha előre sejti, hogy egy angol hadihajó kapitányának ápoltsági szintjéig mosdatják, aligha vág bele a dologba.”

„Hogy miért nem telepedtek le pénzükkel valahol Piszkos Fred és barátai? Mert egy héten belül halálra unták volna magukat. Tenger, csavargás, kaland nélkül nem tudtak élni."

Fülszöveg:

Krokodil gyilkol, de nem elég alaposan. Hanyagsága nemzetközi konfliktust eredményez.
Kölyök úgy megrémül,hogy azt sem tudja, fiú-e vagy lány. Pedig jó lenne, ha legalább ő tudná!
Piszkos Frednek rossz a lapjárása – a vesztes az angol admiralitás.
A Balmoral cirkáló legény­ségének iszonyú tragédiája: gránát csap a söröshordóba…
Rozsdás, Bunkó, Főorvos Úr, Kölyök, Piszkos Fred és a többiek…

2019. július

Rejtő Jenő - Kocsmáros Pál: Az elátkozott part ; A három testőr Afrikában

Kedves Olvasó!

Kocsmáros Pál 1965-ben megrajzolta Rejtő Jenő történeteit, majd 2002-ben Garisa H. Zsolt átdolgozta és Varga "Zerge" Zoltán átszínezte. Nagyon tetszettek, ahogy Rejtő szereplői megelevenedtek a lapokon. Vicces figurák, a történetek pedig maga vicce mivoltukban megmaradtak. 

2020-ban Rejtő Jenő által megírt Az elátkozott part és A három testőr Afrikában című könyveket is elolvastam, így össze tudom hasonlítani a két műt. Bár a képregényekbe természetesen minden nem kerülhetett bele, mégsem éreztem hiányt, mert a lényeges dolgok tökéletesen ábrázolva lettek. 

Ez a két történet összekapcsolódik, a főszereplők megegyeznek. Vicces neveik, történeteik nagyon jól ki tudnak kapcsolni. Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz a főszereplők, a három jó barát, akik mindenféle bajba bele keverednek. Csülök szemszögéből ismerjük meg a történeteket, aki lássuk be annyira műveltnek adja elő magát, de természetesen ez nem annyira felel meg a valóságnak. De az is igaz, hogy Török Szultán leveleinél már semmi sem volt durvább. Rendesen keresni kellett a helyesen leírt szavakat, ami persze csak még viccesebbé tette a történeteket. Nagyon tetszett, ahogy Tuskó Hopkins minden szorult helyzetre talált valami megoldást, még ha az ruha lopást is eredményezett. 

A vége, mint minden Rejtő Jenő történetnek természetesen a boldog befejezés. Az egyik szereplő elnyeri kedvese hű szerelmét, esküvőt rendeznek. A rosszak pedig megkapják kiérdemelt büntetésüket.

 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Büntetésének kitöltése után dr. Kvasztics mint orvos és morfinista a kikötőben helyezkedett el. Itt nem bürokraták élnek. A diploma mellékes, fő a tudás. És Kvasztics igen sokat tudott! Elsősorban hallgatni. Jól tudjuk, hogy feltétele a gyógyításnak az orvosi titoktartás. Aki ma kivesz egy revolvergolyót valakiből, az ne hozza összefüggésbe a kezelést a másnap megjelenő hírlapok rendőri jelentéseivel, és ha megpillantotta a beállott halált, ne törődjön vele, hogy a pácienst hol helyezik örök nyugalomra.
Ezt nevezik orvosi titoktartásnak."

"Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a balkezeseimet tisztelik a Jeges-tengertől az Indiai-óceánig, és Melbournben még ma is mindenki ismeri Takamakut, aki a Pampák vad bikája néven járta – mint hivatásos ökölvívó – a világot, de amióta egy balkezes egyenesemmel szembekerült, díszműáruk és képes levelezőlapok terjesztésével foglalkozik."

"– De… hogyan fognak hozzá?… Nincs se pénz, se felszerelés.

– Én majd mindent lopok – bíztatta Tuskó. – Gazdasági ügyekhez értek."

"– Nézd, Tuskó – mondtam. – Ez nem mehet így tovább. Hogy odaégeted a levest, rendben van. De hogy kerül a feketekávéba só?…
– Jól adod. Éppen tésztának való retket sóztam, amikor a néger beejtette a pipáját a kávéba. Azt kellett kihalászni, hát belenyúltam sós kézzel… Mi jobb a kávéba, só vagy pipa?"

"az utolsó napokban kissé javult a koszt, mert Tuskó Hopkins egy szakácskönyvet szerzett valahol."

                        

  ~~~~~~~~~~

"Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban."

"GRAND HOTEL
Ötórai gabonapálinka
Esténként az úri közönség verekszik
Kitűnő széklábak! Megbízható elsősegély!
Belépés díjtalan! Kilépés bizonytalan!"

"– Beszéljen világosan, mert megjárja!
– Uram, ha ez nem világos beszéd, akkor mit fog szólni egy óra múlva? Most hét óra tizenöt van. Nyolc óra húszkor tökrészeg leszek, és minden kérdésre népdalokkal felelek.
– Ezt ilyen pontosan tudja?
– Vasútnál első a pontosság. Hét óra harminckor indul egy teljes üveg, ennek csatlakozása van a nyolchúszas pálmaborhoz. Kilenc óra tízkor befut egy személy.
– Miféle személy?
– Egy arab nőszemély. Elágazó italkeveréket hoz kétféle pálinkából. Kilenc negyvenötkor dühöngök. Ezért különös, hogy ebben a nyugodt időszakban nem tart értelmesnek. Ilyenkor még mindenkit felismerek."

"A katonák hangulata nyomott; egy ilyen büntetőhadjárat ugyanis, nem kimondott életbiztosítás. Erre, a hajó menzáján, az első menázsiosztásnál történő események adnak megcáfolhatatlan bizonyosságot. Később a kihallgatáson többen is állítják, hogy az étel nem rossz, csak ehetetlen..." 

Fülszöveg Az elátkozott part: 

A megdönthetetlen erkölcsi tanulságot már a képregény első lapjain leszögezi az elbeszélő (aki a költői szépségű Csülök névre hallgat, ha akar): jóérzésű ember ne menjen lopni az anyja névnapján, mert hamarosan a légióban találja magát. Ott pedig Potrien őrmester furcsa felfogása teszi igen nehézzé a szabad mozgást. Ez azonban nem akadályozhatja meg hősünket és kedves barátait semmiben… Így aztán beleártják magukat egy eltűnt expedíció és egy halálra ítélt kapitány sorsának bonyodalmaiba.

Fülszöveg A három testőr Afrikában:

Rejtő Jenőt utánozhatatlan humora, mesteri mondatfűzése, egyedi, könnyed stílusa a magyar irodalom egyedülálló jelenségévé avatja. Az elátkozott partból megismert különítmény most újabb sötét rejtélyek nyomába ered. Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és a Török Szultán - ki ne ismerné e neveket? - izgalmas és halálos veszélyeket rejtő utakon ér el az igazság kiderítéséig. A kedves olvasó meg közben vissza-visszatérő nevetőgörcsöket kap...  

2019. július

 Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó

Kedves Olvasó!

Ez a könyv egyszerűen fantasztikus! Annyit nevettem rajta, mint még egy könyvön sem. Szintiszta rejtői humorral átszőtt történet. Sokaknak pont emiatt nem tetszett, hiszen a történet annyira abszurd a főszereplő folyton fut, összevissza és mégis mindig ott van pont ahol szükség van rá. 

A tizennégy karátos autó, egy kék Alfa Romeo, melyet az ellenség folyamatosan próbál ellopni. A főszereplő Gorcsev Iván pedig szíve hölgyét követve valahogy mindig az autóhoz kerül, hogy visszavigye gazdájához. Eközben Gorcsevet mint egy dilettáns, szerelemes, őrültet ismerhetünk meg, akinek valahogy sehogy sem sikerül rendesen vezetnie, mégis mindig volán mögé ül. Ennek más autók látják kárát. A parkólásról már nem is beszélve, amit úgy intéz el, hogy az autót ott hagyja, ahol csak gondolja. "Merészebben és rosszabbul kevesen vezettek még autót ezen a világon. És mégis elkerüli a katasztrófa. Ne értsék félre: nem ő kerüli el a katasztrófát. Nem, kérem, ő belehajt mindenáron! A katasztrófa kerüli el őt..."

Hozzá még csatlakozik Vanek úr, aki mint Gorcsev titkára, mindenese lép be a képbe. Nagyon érdekesen, viccesen írja le az író az alakját, óriási nyugalommal felruházva, minden kérdésre komolyan, mégis lükén válaszol. Ez a két alak (és még pár mellékszereplő pl. az Oroszlán) felejthetetlenné tették ezt a történetet. 

Mindenkinek csak ajánlani tudom Rejtő Jenő könyveit. Aki ezt a történetet megszereti, a többi is egész biztosan elnyeri majd a tetszését. 💗 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"– Kérem… Gondolja meg… Ez őrültség!
– Az élet csak úgy szép, ha őrült egy kissé[…]"

"Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat."

"Gorcsev teljes sebességgel négy óra negyvenötkor nekivágott Toulonnak. Négy óra negyvenhatkor karambol következtében leállt."

"…Tíz perc múlva ismét visszatért Gorcsev, karján az alélt Laboux-val, aki közben elhagyta valahol a fél kiskabátját.
– Mi az? – kérdezte az őrvezető.
– Ez az illető hirtelen hanyatt esett.
– Hol ütötte meg magát?
– A fülem mögött. De én pontosan állcsúcson találtam."

"– Boisson vagyok – felelte Gorcsevnek a hentes. – Önt hogy hívják?
Gorcsev nem szerette az ilyen kérdéseket.
– Nevem Tintoretto – felelte szokás szerint nyomban és ostobán.
– Hm… mintha már hallottam volna magáról.
– Festő vagyok.
– Igen, emlékszem! Honnan is való ön?
– Cinquecentóból.
– Az valahol Savoiában van?
– Kis község. Avignon és Toulon között.
– Tudom… tudom… egy rokonom lakott ott… illetve a közelben… Van ott egy hasonló helység, nem?
– De igen. Quattrocento.
– Igen, olyasmi. Rendezőpályaudvara van. Itt élt egy rokonom, sovány ember, írnok volt.
– Aha! Ismerem!! A Petrarca?
– B-vel kezdődik a neve…
– Botticelli.
– Azt hiszem…
– Persze! Sandro Botticelli! Mit csinál most az öreg?
– Tajtékpipákat[…]"

"– Itt jó lesz, kedves Tintoretto úr… közel vagyunk az ablakhoz. Mi a tisztelt keresztneve?
– Kázmér.
– Szép név. Tintoretto Kázmér. És miféle mestersége is van?
– Szimbolista vagyok.
– Igazán? Zenél is? Én sajnos nem játszom semmiféle hangszeren.
– Sajnálhatja. A szimbolizmus igen finom muzsika.
– Magával hozta az izét… a szimbolát?
– Itt van a kis dobozban… Hosszú hangszer. Három darabból rakom össze.
– Miért áll ezen a dobozon, hogy Gorcsev?
– Ez az álnevem… Az ön unokaöccse sem volt született Botticelli.
– Nem. Úgy hiszem, Brazsiknak hívták. Elzászból ment délre.
– Tudom. Erről sokat mesélt. Említette azt is, hogy önök valamikor gyermekek voltak.
– Igen? Érdekes, csakugyan így volt."

"– Vigyázz! – kiáltott a kapitány elképedve. – Mi ez?! Hülyék intézete?
– Nem hiszem – felelte Vanek úr bizonytalanul.
– Vigyázz! Miféle vigyázz ez!
– Mi értelme van ennek, kérem!…
– Hogy hívják?!
– Nevem Van… Nevem van: Petrovics.
– Hollandi?
– Én?
– Ne kérdezzen!
– Na jó, így nem lehet tárgyalni…
– Miért mondja, hogy Van Petrovics!
Vanek úr előrelépett, és egy karmesterszerű kézmozdulattal leintette a szólni készülő káplárt.
– Pardon… Én Gorcsev vagyok. Visszavonom a többit…"

"Amikor visszatértek a csapathoz, és néhány alapgyakorlatot tanultak, az őrmester ismét azzal a jóízű, tempós mozdulattal simította kétfelé a bajuszát, mint az említett ínyencek, akik elhúzzák az időt, mielőtt hozzáfognának egy igazi jó falathoz.
– Közlegény! – szólt ismét a titkárhoz. – Most mondja meg, hogy ki vagyok én?
– Izé… Oroszlán!
– Ez már jobb, mint a kabóca. Hogy nevezne engem más szóval?
– Ön az állatok királya!
– Barom! Az állatok királya maga! Érti?!
– Igenis. Én Petrovics vagyok, az Oroszlán."

Fülszöveg:

A tizennégy karátos autónak két hőse van: egy autó, melynek alváza aranyból készült, és a dilettáns sofőr, aki a szó szoros értelmében tűzön-vízen száguldozik ezzel a csodálatos géppel. A szokásos személycserék, eltűnt és visszatérő holttestek és ájultak, feje tetejére állított, de szellemes ötletek halmaza adja a regényt.
A tizennégy karátos autó Rejtő Jenő ponyvaparódiái közül az egyik legszellemesebb és legszórakoztatóbb. Paródiák ezek, melyek lehetetlenné tették a ponyvát. Aki végigkacag egy P. Howard regényt, annak számára élvezhetetlen olvasmány lesz az olcsó, szellemtelen és ostoba ponyvaregény.

2019. július

 Rejtő Jenő: Csontbrigád

Kedves Olvasó!

Ezzel a könyvvel kedződött a nagy Rejtő Jenő gyűjteményem. Erről a könyvéről tudni kell, hogy egy kivételes darab. Ugyanis alig található meg benne Rejtő érdekes, jellegzetes humora. A történet nagy része disztiópikus, sötét hangulatú. Mégis nekem nagyon megtetszett. 

A történet főszereplőjének, Fécamp-nak a küzdelmei, fejlődése fogott meg a legjobban. Elgondolkodtatott magáról az emberi létről, az életről, tisztességről, küzdelmekről. Fécamp, aki egy fogadás következtében a Szahara poklában, a Csontbrigád tagjaként találja magát, lassan rájön, hogy az emberi lét fájdalmas, szenvedéssel teli, de mégis küzdeni kell. 

A Csontbrigád tagjait félelmetesen festette le az író, akik csontsovánnyá fogytak, civilizáció nélkül elállatiasodtak. Közülük tűnik ki Fécamp, az új ember, aki próbálja megőrizni ember mivoltát, sérült társát védi, a halottaknak pedig végső tiszteletet akar adni. Megtörik, de aztán újra küzdeni kezd, rájön igazságokra és összefogja a Csontbrigád tagjait. 

Nagyon jó, érdekes és elgondolkodtató történet. Csak ajánlani tudom az összes Rejtő Jenő regényt. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Embernek lenni nagy betegség, és gyógyíthatatlan."

"Embernek lenni fáj! Ami fáj, az rossz! De ebben már nem is volt olyan biztos. Úgy érezte, hogy ez, ami most fáj, ez némely örömnél jobb. 
Ember lett, mert ismét hitt a szenvedésben, és hitt az áldozatban, aminek semmi értelme, de többnek érzi magát, aki szenved miatta."

"Beszélgetéseik nem bírtak több jelentőséggel, mint amennyi a hallgatás öncélú mellőzése, hangok útján."

"A vörösbor fáj, de azt mondja: "Jó lenne élni!" Ha többet iszol, így szól: "Élni kell!" Ha igen sokat iszol, ezt kiáltja: "Élni fogsz!" És ez akkor is szép, ha nem igaz."

"Ahol társadalom van, ott törvény kell, és ahol törvény van, ott feltámad az igazság... És ahol az igazság van, ott megszületik az igazságtalanság is."

"– Mondja, Méltóságos úr, erős maga? – kérdezte Fécamp.
– Hát persze. Üssem pofon?
– Köszönöm, inkább elhiszem."

Fülszöveg:

Henry Fécamp azért, hogy barátja és közös szerelmük útjából félreálljon, magára vállal egy gyilkosságot egy idegenlégiós haláltáborban. A haláltábor életének megelevenítése Rejtő döbbenetes vízionális erejét mutatja: a 30-as évek közepe táján írt regényében kísérteties realitással idézi fel a későbbi náci haláltáborok atmoszféráját. A haláltábor kényszermunkát végző áldozatai már annyira elszemélytelenedtek, hogy egymást is csak az egykori külvilágból még náluk levő használati tárgyak alapján nevezik és ismerik fel. Fécamp az élőhalottak között fedezi fel, hogy az életért minden kínt érdemes elviselni, és a Csontbrigád-ot az Ajtón, Amely Nem Vezet Sehova – elvezeti a megtalált igazsághoz és az élethez.

2019. június

 Szerb Antal: A Pendragon legenda

Kedves Olvasó!

2019-ben azt írtam erről a könyvről, hogy kihagyhatatlan, ezzel a mai napig egyetértek. Szerb Antal nagyon szépen írt és a jövőben szeretném az összes könyvét beszerezni. Ami sajnos eléggé nehézzé vált, ugyanis több regényét régen adták ki és azóta a kiadók nem nyomtatták után, a boltokban pedig már nem vehetőek meg. Azért még reménykedem, hogy valamelyik kiadó újra kiadja az egész életművet gyönyörű borítókkal. 

A Pendragon legenda számomra egy nagyon meglepő könyv volt. Amikor végeztem vele egyszerűen nem tudtam, eldönteni mennyi csillagot adjak rá. Az eleje nagyon tetszett, magával ragadó, gördülékeny történet volt. A főszereplő egy fiatal magyar férfi, aki az angol misztikumok után kutat, így hamar Angliában és Walesben követhetjük nyomon az utazását, kutatását. Azonban nekem a vége felé már túl sok volt a misztikus jelent, főleg a befejezése a történetnek. Valahogy nem ezt a befejezést vártam volna Szerb Antaltól. Ugyanakkor ez a könyv kicsit ki is pardizálja az úri angolokat, akik fogékonyak mindenféle misztikus történetre. Szépirodalmi nyelven megírt kicsit ponyvaregény. 

A szereplők sok félek és érdekes karakterek. Egyszer az életben érdemes elolvasni. Amint meglesz a Szerb Antal gyűjteményem ezt a könyvet újra el szeretném olvasni, hátha több év távlatából megváltozik a véleményem. 

Értékelésem: ✯✯✯✯ ⋆

                              (4,5/5)

Fülszöveg:

Egy ​fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az Earlnek az ifjú tudóssal.
Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében.
A Pendragon legenda Szerb Antal sokoldalú tehetségének sajátos kifejezője. A homo ludens, a játékos ember, aki kirándul saját szférájából a tudománytól legtávolabbra eső könnyű, szórakoztató irodalom műfajába, és megtölti azt szellemének fényével, bebizonyítja, hogy fantasztikus és bűnügyi regényt is tud írni, sőt jobbat, mint ennek a műfajnak az iparosai. Mert ő közben magas színvonalú irodalmat is közöl, és bírálja, kinevetteti azt a sznob angol úri társaságot, mely oly nagyon fogékony a misztikumra. S ezzel tulajdonképpen ezeknek a műfajoknak a paródiáját adja.