2022. február 18., péntek

2022. február

Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène

Kedves Olvasó!

Szeretném megköszönni az Agave Kiadónak és Tegyi Timeának a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a könyvet!

Ahogy az írónő is megírta ez egy házasság regény volt, ugyanis nem csak Hélène álnév alatt tevékenykedő kémet, csempészt ismertem meg, hanem azt is megtudtam hogyan talált rá a szerelem és a hőnszeretett férfi gondolatait, érzelmeit és történetét is elolvastam. 

Különböző időpontokban ugrált a könyv cselekménye, kezdésnek rögtön 1944-ben találtam magam, amikor is Madame Andrée néven a főszereplőnő kiugrik a francia vidék felett a repülőből. Harcos lett, vezette, irányította, segítette a francia ellenállás csapatait. Majd visszaugrott a történet akkorra, amikor még csak simán Nancy Wake néven élt, próbált francia hölggyé válni, ugyanis eredetileg Ausztráliából származott. Miközben halad a történet az időben egyik részen láttam ahogy a francia ellenállókkal harcol, a másik szálon viszont azt láttam hogyan vált legendává. Hogyan lett Nancy Fiocca, majd Lucienne Carlier, az embercsempész, később pedig a kiképzését is elolvastam a SOE-nál. A Fehéregér néven emlegették a németek és óriási vérdíjat ígértek annak, aki megöli ezt a nőt. Európa szerte tört borsót a nácik orra alá, embereket menekített, hamis papírokat, lőfegyvert és pénzt adott embereknek. Sokakat megmentett. 

Lenyűgözött, ahogy az írónő ehhez a történethez hozzáállt. Látszik a kutatómunka, a tisztelet, ugyanakkor többször kihangsúlyozta, hogy egyes személyek, események Ariel Lawhon képzeletének szüleményei. A könyv végén tetszett, hogy elmesélte mi volt igaz és mi nem, melyik szereplő kitaláció és melyikük élt ténylegesen.  

A könyv végét épp a buszon olvasva értem el, még maradt pár oldal hátra, amikor le kellett szállnom, de nem bírtam ki, így ahogy gyalogoltam hazafelé olvastam tovább. Nagyon bíztam a boldog befejezésben és a végén volt két jelenet is, amin sírtam, igazán szívbemarkoló volt. Úgy lapoztam az oldalakat, hogy közben fohászkodtam, hogy ne úgy érjen véget a történet. De a valóság kegyetlen és az egykor tényleg élő szereplők sorsát az írónő próbálta hűen lekövetni. Na, de erről nem mesélek többet. 

A történet igazából ott zárul le, ahol elkezdődött, megismerjük Nancy sorsát, de egy erős mondatával ér véget a könyv, amit akkor mond, mielőtt kiugrott volna a repülőből. 

Hihetetlen, erős nő volt, aki tökéletesen irányította a férfiakat és mindent feláldozott, hogy ártatlan embereket mentsen meg. Nagyon tetszett, hogy a könyv a fényképével és az álneveivel kezdődött. Ez a regény tökéletes arra, hogy emlékeztessen, sose felejtsük el a második világháború hőseit. 

 Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (4,5/5)

Idézetek: 

"- Banya a fedélzeten - jelenti, hátrapillant Hubert-re -, és Puding is. Az ugrásig körülbelül két óra. 
Szegény csóka, nem ő tehet róla. Nem tudja az igazi fedőnevünket, az igazi nevünket meg pláne nem. Amit nem kell tudni, azt nem kell tudni, satöbbi, satöbbi. Hubert-re fintorgok, ő visszavigyorog."

"Az aprócska bátorságrudamat keresem. A Győzelmi vöröst. A háború, a magabiztosság és a szabadság színét."

"A nők háborús fegyverzete nagyon más, a pisztolyok és bombák luxusát ritkán engedhetjük meg magunknak. A mi eszközeink jó szándékból készültek: selyemharisnya, vörös rúzs, kacagás, fifika. Segít, ha sok nyelven tudsz káromkodni, és szemrebbenés nélkül, bűvösen és mélyen belenézel a férfiszempárba. De hitem szerint mind közül a báj a leginkább célravezető fegyverünk."

"- Haubert figyelmeztetett, hogy vadul forgatja a szavakat.
- Valóban? 
- Oui. Azt mondta, olyan éles a nyelve, hogy a festék is lepotyog tőle a falakról."

"- Nem merem megkérdezni, hogy ez mit jelent.
- Azt, hogy Gaspard dugja fel a saját seggébe az izzó piszkavasát. Nem az a dolgunk, hogy végkimerülésig harcoljunk. Nem azért jöttünk, hogy meghaljunk. Hanem, hogy harcoljunk, hogy holnap is harcolhassunk és holnapután is. Akár évekig is eltarthat ez a háború."

"A háborút tanulmányozni és a harcos életét élni két nagyon különböző dolog." Árkádiai Telamón, zsoldos

Fülszöveg:

Ariel ​Lawhon lenyűgöző, igaz történeten alapuló történelmi regénye a társasági hölgyből kémmé avanzsált Nancy Wake életéről.

Nancy Wake 1936-ban Párizsban él, és a Hearst konglomerátum újságírójaként dolgozik. Itt ismeri meg a dúsgazdag francia iparmágnást, Henri Fioccát, akinek hamar elcsavarja a fejét, és ráveszi, hogy vegye őt feleségül. Nem sokkal később a németek megszállják Franciaországot, és az újdonsült Mrs. Fiocca kénytelen máris egy újabb nevet felvenni: egy háborús fedőnevet.

A Fedőneve Hélène Nancy Wake második világháborús krónikája, akinek a nevét a világon mindenkinek ismerni kellene. Megtudjuk, hogyan csempészett iratokat a Vichy szabad zónában, hogy az üldözöttek Spanyolországon át menekülhessenek a nácik elől. Végigkövethetjük a saját menekülését a Pireneusokon át, miután a Gestapo ötmillió frankos vérdíjat tűzött ki a fejére. Megismerhetjük az angol SOE (Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egysége) soraiba való csatlakozásának körülményeit, és hogy hogyan lett ezután a francia ellenállás egyik legbefolyásosabb vezére.

Fedőneve Hélène fordulatokban gazdag, izgalmas kémregény a második világháború idejéről. Ariel Lawhon a történelmi hűséget betartva, de az ismeretlen részekben a képzeletére hagyatkozva mutatja be Nancy Wake lebilincselő és mozgalmas történetét szerelemről, önfeláldozásról és megingathatatlan eltökéltségről.