2023. szeptember 27., szerda

Giulia Caminito: A tó vize sohasem édes

 


Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm a Prológus csapatának és a Park Kiadónak a lehetőséget!

A fülszöveg alapján egy nehéz anya-lánya kapcsolatot vártam a könyvben. De ez sokkal több volt. Nem csak arról szól a történet, hogy Antonia a sajátos nevelési gondolkodásával nehezíti gyermekei felnőtté válását, megjelenik Gaia személyiség változása, ahogy felismeri a kortársaihoz képest mennyivel szegényebbek, hogy sosem kapott megfelelő szeretetet, ahogy az apja tragédiája beárnyékolta a családot, ahogy a bátyját az egyedülit, akit közel érez magához hogyan veszíti el. Gaia megtanulja hogyan küzdje ki a tiszteletet, olyanokkal szemben, akik lenézik, csúfolják. Dühe olykor nyílt agresszióban jelenik meg. 

Nehéz egy olvasmány, hiszen ott egy család, akiknek a tagjai nem tudnak egymással beszélgetni, kifejezni az érzelmeiket. Számomra úgy tűnt, hogy a veszekedések, az ordibálások is arra szolgáltak, hogy palástolni tudják egymás előtt az érzelmeiket. Az olvasó szemei előtt kikristályosodik Gaia szenvedései. Antonia gyakran szörnyen nyilvánult meg. Megalázta a lányát, nem állt ki érte, amikor Gaia-nak számított volna és bár azért bánt vele olyan keményen, hogy jobb élete lehessen mégis nem tűnik igazságosnak a bántások és támogatások aránya. 

Gaia a történet során nehezen, de felnő. Elveszít barátnőket, kit öngyilkosság, kit daganatos betegség miatt. Szerelmes lesz és csalódik. Bosszút áll és szenved. Próbál túlélni, de közben érzelmileg instabillá változik. Voltak részek, amik megleptek, amiket túl soknak éreztem, de a legvége tetszett a legjobban, ahogy az írónő lezárja ezt a történetet. Valamint nagyon jó volt az utószóból megtudni hogyan készült el a könyv. 


Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Antonia különféle megoldásokat talál a problémákra, ritkán pofoz meg vagy rúg belénk, inkább megvon tőlünk valamit. Ha otthon ordítozunk, nem csinál vacsorát; ha ahelyett, hogy segítenénk neki az ikrek gondozásában, inkább játszunk, nem viszünk másnap uzsonnát az iskolába, vagy elveszi a tolltartónkat; ő a sztrájkok és tiltakozó demonstrációk embere." (16. oldal)

"(...) és én nem tudom eldönteni, kinek adjak igazat: anyámnak, aki nem lát semmit, vagy a fiúnak, aki mindent lát." (39. oldal)

"Ettől a mitől érzem magam fogolynak, ettől a többes szám első személytől, senki sem kérdezett meg róla, hogy részt akarok-e benne venni." (103. oldal)

"Ekkor rájövök, hogy vannak a világon az enyéimnél is szörnyűbb szülők." (152. oldal)

"Legszívesebben azt mondanám, hogy mind hazudunk a családunkról, a család a legvakmerőbb hazugságaink fészke, ahol az identitásunkat rejtettük el, meséket találunk ki, igazságtalanságokat védelmezünk, közhelyeket halmozunk fel, és kiabálások, üvöltések, titkok mögé sáncoljuk el magunkat; de nem ezt mondom neki, csak ránézek, és ennyit mondok: Mesélj valami mást." (204. oldal)

"Az első alkalom, hogy valaki ezt kérdezi tőlem: mit szeretnék? Eddig még soha senki nem ajánlotta fel, hogy teljesíti valamely kívánságomat, mindenki biztosra vette, hogy én így is elégedett vagyok, hogy nincsen semmi kérnivalóm, semmit sem kell hozzátenni az életemhez." (219. oldal)

"Átveszem a rózsacsokrot, magamhoz szorítom, Andrea szemébe nézek, és ekkor megértem, hogy senki sincs abban a teremben, aki tudná, ki vagyok." (241. oldal)

"Ez nem életrajzi, nem is önéletrajz, nem is autofikció, ez egy történet, amely számos, életből vett töredéket nyelt el, hogy megpróbáljon belőlük egy elbeszélést alkotni, azoknak az éveknek a történetét, amikor felnőttem, azokból a fájdalmakból, amelyeket csak körülhajóztam, és amelyeken keresztülmentem." (346. oldal)



A könyv adatai:

Kiadó:                         Park Kiadó

Megjelenés:                    2023

Oldalszám:                   348

Fordító:                        Lukács Margit

Megvásárolható:           Park Kiadó

Fülszöveg:

A harcias és őszinte Antonia arra tanítja a lányát, hogy ne várjon semmi jót az emberektől. Gaia pedig megtanulja: ne panaszkodjon. De aztán amikor először találja magát szemben a hétköznapi alattomossággal, a kislány kiszámíthatatlan, pusztító erőt fedez fel magában. A narrátor áradó kamaszhangon mesél erről a drámai, mégis álomszerű ifjúkorról. Barátai, szerelmei, dacos tekintete úgy őrződnek meg szívünkben, mint a tó fenekén a titokzatos betlehem.

A könyvet keresd a @parkkonyvkiado oldalán vagy a https://bit.ly/atovizesohasemedes linken!

2023. szeptember 26., kedd

Freedland: A szabadulóművész – Az ember, aki megszökött Auschwitzból, és beszélt róla a világnak című könyv sajtóesemény

Kedves Olvasó!

Egy különleges könyvről szóló beszélgetésen vettem részt múlt hét pénteken, amiről szeretnék kicsit írni. Nagyon szépen köszönöm Kardos Lászlónak, az Athenaeum Kiadónak és Az Élet Menete alapítványnak a lehetőséget, a meghívást! 


Az eseményt Az Élet Menete alapítvány kuratóriumának elnöke, Gordon Gábor nyitotta meg. Ma, amikor számtalan holokauszttal foglalkozó könyv jelent már meg, vajon van-e létjogosultsága A szabadulóművész című könyvnek? Az eseményen ez a kérdés többször is felvetődött. Gordon Gábor szerint nincs két ugyanolyan könyv, és minden erejével azon van, hogy a fiatalok beszéljenek, olvassanak a témával foglalkozó könyveket.


Dr. Dian Viktória az Athenaeum igazgatója vette át a szót. Elmondta, hogy még a 2022-es Frankfurti nemzetközi könyvfesztiválra jelent meg ez a könyv és nagy méltatást kapott. Maga a téma természetesen meggyötri az olvasót, de fel is emeli a történet, hiszen a kötet nemcsak Rudolf Vrba Auschwitz-ben látott borzalmairól ír, hanem arról is hogyan tudott megszökni, valamint emléket állít a történelemnek, az első hiteles forrással, egy jegyzőkönyvvel.  

Kardos László Radnai Pétert kérte fel, mint a beszélgetés moderátorát. Aki azzal kezdte a beszélgetést, hogy elárulta ő nem szokott ebben a műfajban olvasni, fél a történettől, az érzelmektől amiket kiválthat. Utólag nagyon örült a felkérésnek, mert nélküle nem valószínű, hogy elolvasta volna. Nem volt számára sem könnyű olvasmány, mégis tanulságos volt. 

A kérdésre, mi szerint mit lehetne újat adni, annyi könyv és film megjelenése után Radnai Péter is visszatért. Ő kihangsúlyozta, hogy mindig vannak új főhősök. A kérdést a kötet fordítójának Torma Péternek is feltette, aki már 18 éve fordít a szakmában, több, mint 70 könyvet köszönhetünk Neki is. Torma Péter szerint lehet újat mondani, maga az akkori brutalitásról is. Ami nehézséget is okoz a fordítás terén. Itt Pécsi Tibor Az Élet Menete történésze vette át a szót. Szerinte is lehet újat mondani, minden túlélő története más és mindegyikük szemszöge máshogy mutatja be a holokauszt, az akkori életet. Rudolf Vrba túléléséről több dokumentációból lehetett információt gyűjteni, mégis ez a könyv másabb. Pécsi Tibor kihangsúlyozta, hogy maga a jegyzőkönyv nagyon fontos dokumentáció, ugyanis akkor ott íródott 1944-ben, nem 20 évvel később, hanem egy friss élményből táplálkozott és nem rakodtak rá az évek gondolatai, nem szépült, nem torzult, reális maradt. 

Radnai Péter itt visszavette a szót, azzal, hogy ne csak Vrbáról beszélgessenek, hanem térjenek ki a könyvre is. Öt egységből, nagy fejezetből áll. Akár különálló könyv is lehetne. De szerette volna kihangsúlyozni, hogy a borzalom csak egy részből áll az ötből. Így, aki Auswitzch-ről nem akarna olvasni, az is nyugodtan a kezébe veheti. 

Az első egység a bevezetés, maga Vrba életének azon szakaszát mutatja be, ami a holokauszt előtt történt. Mindössze 17 éves volt, amikor már fel tudta mérni, hogy nem jó felé halad a világ és ezért meg akart szökni Szlovákiából, célja London volt. Ekkor tájt még a világháború elején tartottak. Rosszabb volt a helyzet Szlovákiában, ezért Magyarországon keresztül akart szökni, de Budapesten elkapták és visszatoloncolták, rögtön egy tranzittáborba. Ahonnan szintén meg akart szökni, egyszer sikerült is és újra elkapták. Ennek az állandó szökési kísérleteknek a hatása egész életére megváltoztatta. 

Pécsi Tibor elmesélte, hogy az akkori szlovákiában mi történt. Elmagyarázta, hogy bár Vrba 17 éves volt, és nem tudhatta pontosan mi történik, csak szabad ember akart lenni. Budapest, mint úti cél, ma már tudjuk, hogy mennyire lehetett veszélyes, de akkor csak annyit érzékeltek, hogy nem annyira erős az antiszemitizmus. Lengyel és szlovák zsidók érkeztek Budapestre és csatlakoztak az ellenálláshoz. Csakhogy Rudolf Vrba nem volt annyira szerencsés. 

A második részben már Auschwitz-ban jár az olvasó. Kiderült, hogy Vrba a Kanada egységben kellett, hogy dolgozzon. Maga a név onnan eredt, hogy Kanada dúsgazdag ország volt, ez az egység pedig dúskált a javakban. Bár a borzalmak megjelennek, de nagyon fontos része is a könyvnek. Bemutatja, ahogy a nyitott, láng lelkű fiatal ember, hogy változik meg. 

Radnai Péter ennél a résznél megkérdezte Torma Pétert, hogy melyik fejezetet volt a legnehezebb lefordítania. A gyár komplexum építése érkezett válaszként. A történet lineárisan épül fel, így a fordító hasonlóan Vrba-hoz akkor szembesült Auschwitz borzalmaival. Mellbe vágta ez a rész és még az eseményen is nehéz volt Torma Péter számára beszélni róla. 

Pécsi Tibor számára, mint történész is maga Vrba lelki világának alakulása volt megrázó. A nácik részéről dehumanizálás történt, ahogy az embereket megfosztották a nevüktől, az értékeiktől, szőrzetüktől. De ez a dehumanizálás az áldozatok részéről is megjelent, a túlélésük miatt. Itt felhozta példaként a könyvből, amikor hoztak 100 holttestet, Vrba megkérdezte a többiektől, hogy mi ez?, mire a válasz az volt, hogy a mai termés.

Radnai Péter itt felhozta, hogy számára ez a könyv változást hozott az életébe, ugyanis elindított beszélgetést. Korábban nem foglalkozott Auschwitz-cel, a holokauszttal, de a kötet elolvasása után sokakkal elkezdett beszélgetni róla.  

Harmadik rész magát a szökést írta le. Akciódus, hiszen tudatában vannak a korábbi sikertelen szőkések következményével, de minden ellenére társával együtt belevágnak. 

Radnai Péter megkérdezte, vajon miért ők ketten voltak ilyen mázlisták?

Torma Péter szerint ez nem csak mázli volt. A könyv leírja, hogy figyelték ki hónapokig az őrőket. A német precizitás, kiszámíthatóvá tette a rendszert. Megfigyelés és tervezésen múlott. 

Pécsi Tibor megemlítette, hogy készült Rudolf Vrba-val egy interjú, ahol elárult miért jutottak arra, hogy meg kell szökniük. Azért kockáztattak mindent, mert szembesültek azzal, hogy a táborban a közös ellenállás nem volt érdek. Lettek volna eszközök a műveletek lelassítására, mégis az érdek inkább az volt, hogy az SS tisztek az emberek "feldolgozásával" foglalkozzanak. 

A negyedik egységben visszatérnek szlovákiába. Az illegalitásban élőkkel találkoznak. Rudolf Vrba és társa úgy szöktek meg, hogy mindenkinek el akarják árulni az igazságot, ami velük történt. De mindenki kétséggel kezelte az általuk mondottakat. Úgy hallgatták ki őket, mintha bűnözök lettek volna, nem pedig bajtársak. Radnai Péter számára ez volt az egyik legdurvább rész. Rögtön megkérdezte a beszélgető partnereitől ők hogy látják elérte-e a hatását a jegyzőkönyv, valamint vajon miért fogadták kétkedéssel a különböző országokban, városokban? 

Torma Péter itt felhívta a figyelmünket arra, hogy maga a jegyzőkönyv finomított, mert szlovák rendőrök cenzúrázták, csak a kézzel fogható, bizonyított tényeket írták meg. Pont azért, mert hihetelten az egész, a brutalitást nem tudták felfogni az emberek, így nem is érhetett el igazán az emberekig. 

Pécsi Tibor felsorolta, hogy a jegyzőkönyv előtt mennyi sajtóban, milyen cikkek jelentek meg a holokauszttal kapcsolatosan. Például New York-ban maga a láger rajzát is lehozták, mielőtt beüzemelték volna azt. Tehát a világ tudta mi történik, mégis pecsétként érkezett Rudolf Vrbáék jegyzőkönyve. Csakhogy ott van a sors tragédiája szemben a nemzetük tragédiájával. A könyv, ahogy Vrba élete során ő is többször kiemelte, hogy a fontos személyek, politikusok, akiket piedesztálra emeltek, mégse voltak olyan "szentek". Hiszen Roosvelt, Churchill és még sokan mások tudtak a jegyzőkönyvről. A történelem alakulásában hibásak az antiszemita amerikai hadivezetők is. 

A kötetben egy magyar neve is felmerült, Kasztner Rezsőé. Radnai Tibor meg is kérdezte Pécsi Tibort hol tart jelenleg Kasztner megítélése. Eléggé vitatott személy, miközben az tagadhatatlan, hogy több mint ezer embert kijutatott a forrongó Magyarországból, Svájcba. Pécsi Tibor elárulta, hogy Kasztner egy ambiciózus cionista, újságíró volt. Benne volt a Menekültek alapítványban is, segítette a lengyel, szlovák zsidók Magyarországra való menekülését. Ugyanakkor a megítélésében ront, hogy külön üzletet kötött Eichmannal, később azt mondták ezzel a lépésével eladta a lelkét az ördögnek. Kasztner összesen 1684 embert tudott kimenekíteni, ezek az emberek közül volt aki fizetett és volt aki nem. A kérdés mégis felvetődött, vajon sokak árán kevesek életét meg-e lehet menteni. Tormai Péter szerint a könyvben érződik, hogy Vrba úgy gondolta még sokkal több embert megmenthettek volna, főleg, ha a jegyzőkönyvben megfogalmazott tanácsokat megfogadták volna. 

Az ötödik és egyben zárórészt Radnai Péter pszichológiai résznek nevezte, vagyis Vrba utóélete, a trauma feldolgozása került központba. Annyi sokk, trauma érte, a menekülések nehéz emberré tették. Gyanakvó volt mindenkivel szemben, nehéz lehetett szeretni. A társával, akivel közösen szöktek meg Auschwitz-ből, összeveszett, a különleges szerelmével házasságot kötött, majd elváltak. Talán ezek miatt is az általános megítélése nem lett jó. Radnai Tibor meg is kérdezte vajon beszélgető partnerei hogyan látják Rudolf Vrba sorsát. 

Torma Péter szerint a sértettség érződött Vrba-n, amikor a legfontosabb lett volna senki nem akarta meghallgatni, aminek óriási következménye lett. Ugyanakkor ott volt a pereken, tanúskodott a háborús bűnösök ellen, de azután azt nyilatkozta, hogy unja és nem akar többet beszélni róla. Írásaiban mégis az érződött, hogy bár elszökött Auschwitz-ból, de a benne lévő Auschwitz-tól nem tudott. A ruháit átalakította, hogy eldughasson bármit, bármikor el tudjon menekülni. Az is áldozat, aki túlélte, aki meg tudott szökni. 

Pécsi Tibor Szász János A holokauszt szemei című filmből idézett: " Én nem tudok a holokausztról beszélni, mert én túlélő vagyok. Akiket bevittek a gázkamrába azok beszélhetnének, de már nem tudnak."

Bár ez is erős zárása lett volna az eseménynek Radnai Tibor visszavette a szót. Szerinte érdemes kihangsúlyozni, hogy mindenki megtalálhatja a számára érdekes, különleges részt a könyvben. Majd felolvasta a szerző előszavából a következő sorokat:

"Annak idején azzal a meggyőződéssel jöttem ki a moziból, hogy Rudolf Vrba nevének Anne Franké, Oskar Schindleré és Primo Levié mellett a helye, a soá krónikáinak első sorában. Lehet, hogy sosem jön el a nap, amikor majd odakerül. De az is lehet, hogy ennek a könyvnek a segítségével Rudolf Vraba végrehajt még egy utolsó szökést, és megmenekül a feledéstől."

Borzongató érzés volt a könyvről hallgatni a beszélgetést, miközben az élethű Birkenau makett, mögötte pedig a falakon a városok nevei és az elhurcoltak száma szerepelt. A makettről érdemes tudni, hogy direkt oktató jellegű. Az Élet Menete alapítvány emberei elmentek Auschwitz-ba hogy lássák mi történt, valamint, hogy hűen tudják bemutatni a történelem eme sötét időszakát és oktató jellegű videókat készítettek. Nem a teljes Auschwitz-ről készült makett, mert sokkal nagyobb terület kellett volna hozzá. Pécsi Tibor az esemény során a kint készült videóval bemutatta a Kanada egységet. 

Nagyon hálás vagyok, hogy meghallgathattam ezt a beszélgetést, hogy láthattam a makettet. és, hogy elolvashatom ezt a különleges könyvet!

Egy kis plusz információ: közönség találkozó szeptember 30-án a Könyvfeszt keretén belül lesz beszélgetés 13.00 Európa Pont Társalgójában.


2023. szeptember 11., hétfő

Meg Mason: Bánat és öröm



Kedves Olvasó!

Bevallom sokat gondolkodtam ezen a könyvön, konkrétan azon is elmerengtem hónapokig, hogy egyáltalán megvegyem-e. Aztán megtudtam, hogy már csak pár darab van belőle és ki tudja lesz-e után nyomtatása, így dőlt el, hogy a 21. Század Kiadó nagy nyári akciójában összeválogattam jó pár könyvet és elsőként a Bánat és öröm landolt a kosaramban. 

Kicsit nehéz erről a kötetről írnom. Voltak részek, amikben magamra ismertem és voltak részek, ahol láttam Martha mennyire méllyebben van, de voltak olyan gondolatok is, amik arra ébresztettek rá, hogy bárki könnyen hasonló helyzetbe kerülhet. Martha ahogy én láttam meg akart felelni az elvárásoknak és mindeközben a szorongása egyre nőtt, majd egy fontos vizsga előtt megjelent a mentális betegsége is. És onnantól Martha élete küzdelemmé vált. Az orvosok a gyerekkorában még nem tudták jól diagnosztizálni és úgy vettem észre, hogy ez a felnőtt korára se változik. Az írónő érdekes módon fiktív mentális betegséggel ruházta fel Martha-t, ugyanakkor olyan volt, mintha az ismert betegségeket keverte volna.

Martha meséli el a saját történetét, kezdve a gyerekkorától, egészen a felnőtt koráig. Gyakran csapong, néha felrémlik egy régi emlékkép, aztán folytatódik a történet, vagy új tárul fel az olvasó előtt.

Szerintem a könyv jól mutatta be milyen együtt élni, egy mentálisan beteg és instabili személlyel, de azzal is szembesül az olvasó, hogy magának a betegnek milyen nehéz. Volt szereplő, aki próbált úgytenni, mintha Martha-val nem lenne semmi baja, volt aki próbált megértő lenni vele, de végső soron mindenki sérült.

Bevallom a könyv elején szimpatizáltam Martha-val, majd egyre inkább idegesített, főleg, amikor Peter-rel való kapcsolatáról mesélt. Aztán valahogy a könyv vége felé újra elkezdtem megérteni Martha-t, a fájdalmát.

Nem könnyű olvasmány, mégis szerintem érdemes elolvasni. 

Ahogy becsuktam ezt a regényt arra gondoltam milyen fantasztikus válogatás a KULT könyvek. Nincs két hasonló könyv ebben a sorozatban, mégis mindegyik regény megfog, elgondolkodtat. Na meg a borítók és a belső design, nagyon tetszik!

Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (5/5)


A könyv adatai:

Kiadó: 21. Század Kiadó 

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 336

Fordította: Endreffy Kata


Fülszöveg:

Martha Frielt mindenki okosnak és szépnek tartja. Azt mondják neki: zseniális író vagy, és életed minden napján szeret téged egy férfi, Patrick, a férjed. Martha anyja szerint nincs mindenkinek ilyen szerencséje.

Akkor mégis mi a gond? Tizenhét éves korában bomba robbant az agyában, és egyszerre minden megváltozott. Most lassacskán negyvenéves. Nincsenek barátai, gyakorlatilag munkája sincs, és gyakran szomorkodik. És miért dönt úgy Patrick, hogy kilép a házasságból?

Vajon sikerül Marthának helyrebillentenie az életét? Képes lesz rá, hogy mindent elölről kezdjen, és egy boldogabb véget írjon az eddigi történethez?