2021. október

Elaine N. Aron: Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve

Kedves Olvasó! 

Nagyon szépen köszönöm Nyitott Akadémiának / Kulcslyuk Kiadónak a lehetőséget!

• ︎Az erősen fogékony, szuperérzékeny idegrendszert az emberek 15-20%-a örökli, nők és férfiak egyaránt. 
• ︎Szuperérzékenységet örökölni is lehet, ugyanakkor idővel, tapasztalatokkal is egyaránt kialakulhat.
• ︎A szuperérzékenység nem egyenlő sem félénkséggel, sem intróverzióval - HSP-k (highly sensitive person rövidítése) 30%-a igazából extrovertált.
• ︎A tudományos kutatók szerint a HSP-k intuitívabbak, körültekintőbbek és lelkiismeretesebbek. Erősségünk az aprólékos munka, a hibakeresés, ugyanakkor "a nagyobb képet" is látjuk magunk előtt (...). Gazdag és bonyolult belső életről mesélünk, szokatlan álmokról, aggódunk a társadalmi igazságosságért és spirituális vagy filozófiai tehetség jeleit mutatjuk.
• ︎Hajlamosabbak vagyunk az allergiás megbetegedésekre, alacsonyabb a fájdalomküszöbünk, érzékenyebben reagálunk a gyógyszerekre, a koffeinre és az alkoholra. Minket általában jobban megvisel az éhség, rendszeresen kell hát ennünk. Ám ezek egyikétől sem vagyunk gyöngébbek - csupán mások.

Írja az írónő ebben a könyvben. Még rengeteg érdekes, hasznos mondatot ki tudtam volna írni a könyvből ide, de egyelőre ennyit hagyok itt most. Ha nem tudtad eldönteni, hogy szuperérzékeny vagy-e, akkor ennek a könyvnek az elején az írónő összeírt egy 22 pontból álló listát, amiből, ha 12 igaz Rád, akkor Te is HSP-k táborát erősíted. 

Nagyon tetszik, hogy az írónő is szuperérzékeny, így mindegyik gyakorlathoz hoz egy példát a saját életéből. Hálás vagyok, amiért kezembe foghatom ezt a gyakorlati kézikönyvet és több lehetek általa. 

A könyvben olvashattam szuperérzékenységről, hogyan tudok kiállni a személyiségem mellet, hogyan tudom feldolgozni, átkeretezni a traumáimat. Nem sokan mondhatják magukat szuperérzékenynek és sokszor úgy érzem ez egy átok, a könyvnek köszönhetően már látom az áldás részét is. Bár nagyon hasznos kézikönyv, de a szakember segítségét nem lehet vele helyettesíteni, amire többször is felhívja a figyelmet az írónő.

Először fordult elő velem, hogy - tankönyveken kívül - úgy éreztem alá kell húznom szövegrészeket, bele kell írnom, nem elég csak kifotóznom a fontos részeket. Ugyanakkor az írónő kreatívan, egy gyakorlati kézikönyvhöz hűen folyamatos aktivizálásra ösztönzi az olvasót. Sorok állnak rendelkezésre, hogy emlékeket, érzelmeket, kérdéseket és válaszokat is írhassunk.

Nagyon tetszett és hasznos is volt ez a könyv. Csak ajánlani tudom szuperérzékenyeknek, de akár nem HSP embereknek is segítséget nyújthat ez a könyv. 💖

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek:

"Túlontúl érzékeny vagy." "Egyszerűen túlságosan érzékeny vagy." (...) 

Ismerősen hangzanak? Ha hozzám hasonló vagy, olyan gyakran hallhattad ezeket a mondatokat jó szándékú szülőktől, tanároktól és barátoktól, hogy elkezdted igaznak tartani őket: "Valami baj van velem." És tudva, hogy nem vagy képes megváltozni, kialakult az a meggyőződésed, hogy rejtett, végzetes hibával élsz. Az életedre pedig úgy kezdtél tekinteni, mint örökös kompromisszumkötésre ezzel a hibával - küzdelemre a bukás ellen.

E könyv legalapvetőbb üzenete: semmi baj a szuperérzékenységgel. Nincs veled semmi gond, ha érzékeny vagy. 

"Ha ez annyira normális miért érzem néha úgy, hogy kilógok a sorból?"

"(...) úgy határoztam meg a szuperérzékenységet, mint ami az ingerek mélyebb feldolgozása által regisztrálja a környezet finom részleteit. Ha mi, HSP-k, olyan ingereknek is tudtában vagyunk, amelyeket mások észre sem vesznek, egy ingergazdag helyzetben szükségképpen több behatás ér bennünket, és gyorsabban kerülünk felfokozott izgalmi állapotba. Ilyenkor pedig már olyanok vagyunk, mint bárki más - rosszabbul teljesítünk és kellemetlenül érezzük magukat. Szinte törvényszerűen elrontunk valamit, ha a felettesünk figyel, vagy mondunk valami ostobaságot az első randi legelső perceiben. Ezek a helyzetek egy kevésbé érzékeny személyt talán az izgalom és a teljesítmény optimális szintjére emelnek, kibillentik az unalomból, ám minket, szuperérzékenyeket sokkal inkább az optimális szint fölé, felfokozott izgalmi állapotba juttatnak."

"Mivel könnyebben kerülünk túlcsorduló érzelmi állapotba, nyomás alatt több "kudarcélmény" ér minket, és nem élvezzük, amit állítólag élveznünk "kellene". Nem is csoda, ha úgy tűnik, kevés az önbizalmunk, nem vagyunk "szórakoztatók", érzékenyen reagálunk a kritikára, vagy épp félénkek vagyunk (...)"

"Ami velem történt, egyáltalán nem jelenti azt, hogy arra lennék ítélve, hogy egész életemben nehézségekkel küzdjek. Fokozottan érzékeny vagyok, amihez hozzátartozik, hogy erősebben hatnak rám a változások. Figyelmes vagyok az apró, finom változásokra, a nagyobbak pedig a hatalmukba kerítenek, túlterhelnek. (...)"

"A mély gondolataink miatt tarthatnak minket pesszimistának vagy "kevésbé képesnek a pozitív érzelmekre." Pff."

"Az óceán nem szökhet el a hullámok elől."

"Semmi baj nem volt velem. Ma sincs velem semmi baj. Egyszerűen más vagyok, mint a többiek, egy ritkább típus, amely csodás és érdekes tulajdonságokkal is bír."

 

Fülszöveg:

A ​világhírű pszichológus szerző, Elaine N. Aron kutatásai szerint az emberek körülbelül tizenöt-húsz százaléka érzékenyebb idegrendszerrel rendelkezik, mint a többiek. Ők hevesebben reagálnak a külső hatásokra, és belső életüket is intenzívebben élik meg. Megterhelőbbnek találják az erős ingereket (például a zajokat, az átható szagokat, a szúrós ruhaanyagokat, a tömeget, a gyorsan pergő eseményeket, a hirtelen változásokat), és mélyebben dolgozzák fel az őket érő érzelmi benyomásokat, emiatt olykor hajlamosabbak lehetnek a tépelődésre, a szorongásra, a depresszióra is.

Ez az idegrendszeri alkat azonban semmiképpen sem tekinthető „hibásnak” vagy „rossznak”, sőt, a hátrányok mellett rengeteg előnnyel is jár. A szuperérzékenyek nem gyöngébbek, mint a többiek, csak mások. Ám mivel modern nyugati kultúránk nem becsüli meg eléggé az ilyen embereket, hajlamosak ők is leértékelni önmagukat és mindazokat a rájuk jellemző erősségeket, amelyek sok helyzetben rendkívüli értéket jelentenek. Fejlett empátiájukat, intuíciójukat, körültekintésüket, az apró részletekre kiterjedő intenzív figyelmüket, lelkiismeretességüket, gazdag és mély érzelmi életüket.

Aron – amellett, hogy kitűnő elméleti áttekintést nyújt a témáról – a gyakorlati önismereti-önfejlesztő munka lehetőségét kínálja a szuperérzékenyeknek. Segít, hogy megtanulják nagyobb becsben tartani különleges alkatukat, és minél tudatosabban, jobban éljenek vele. A könyv gondosan felépített gyakorlatai végigvezetik az olvasót egy olyan úton, amelynek során felderítheti, milyen jelentést hordoz számára a saját érzékenysége; hogyan gondoskodhat megfelelőbben speciális szükségleteiről; miként keretezheti át az önmagáról megszerzett ismeretek fényében azokat a múltbeli kudarcokat, amelyek sajátos idegrendszeri alkatából fakadtak; hogyan gyógyíthatja az őt ért traumákat, javíthatja emberi kapcsolatait, és válhat hatékonyabbá az élet legkülönbözőbb területein.