2022. január

Anne Frank: Anne Frank naplója

Kedves Olvasó!

Nyomozás Anne Frank ügyében című könyv meghozta a végső elhatározásomat, hogy végre elolvassam Anne Frank naplóját. Nem tudom pontosan meghatározni eddig miért nem került erre sor. Talán kicsit féltem is ettől a műtől. De most elolvastam.

Anne tizenkét-tizenhárom éves, amikor ezt a bizonyos naplót írja. Az elején még iskolába jár, mesél az osztálytársairól, dicsekszik a hódólóiról, megemlíti kivel van nagyon jóban és kivel nem annyira. Sokat beszél az órákon, így az egyik tanár folyton fogalmazásokat ad neki büntetésként, persze Anne leleményes volt és addig adta be a frappánsabbnál frappánsabb fogalmazásokat, amíg a tanár végül megbocsátott neki és belátta ezt a lányt hagyni kell fecsegni. Nincs célja a naplóval eleinte, csak kiírja magából az eseményeket, ahogy mindig is tette. Alig érzékeli a háború közelségét, szülei jól leplezik a gyerekek elől a terveiket, félelmeiket. Ám egy nap a nővére megkapja a behívóját, ami Németországba hívja munkaszolgálatra, egy tizenhat éves lányt! Egyelő lett volna a halálával az az út, így a családnak az apuka terveinél sokkal hamarabb kell elbújniuk. Otto Frank üzletember volt, üzletének új helyének egy raktárt keresett, aminek felső része két évig volt búvóhelye a családjának. Az alsóbb szinteken pedig továbbra is dolgoztak, négy munkás pedig az életét kockáztatta, amikor beleegyezett a tervbe, hogy zsidókat bújtatnak, ételt, ruhákat szállítanak nekik. Ugyanakkor ez a négy ember a Frank család bizalmasai, barátai lettek. 

Hamarosan a négy tagú családhoz csatlakozott Otto tulajdonostársa, annak felesége és fiúk. Majd még egy kis idő múlva egy fogorvos. Kis helyen sokan összegyűltek, és két évig el se hagyhatták a raktár területét. Anne ez az idő alatt végig írt, megírja sérelmeit, fájdalmait, folyamatos félelmeit, attól tartott a leginkább, hogy a Gestapo egyszer rájuk talál. Kezdettől fogva rossz a viszonya az édesanyukájával, ezen a bezártság csak ront, így szinte minden bejegyzésben ott szerepel a kettejük vitája. A másik családdal sem sikerül eleinte kijönniük, a bezártság nehézségeket szül, a háború előre haladtával pedig még nehezebbé válik a nyolc ember étkeztetése. Sokszor visszatér Anne naplójában, hogy a másik család és a fogorvos is eldugnak ételeket és nem osztják meg a másikkal. Ellenben mindenki bele akar szólni Anne nevelésébe, ami természetesen nem tetszik a lánynak. 

Ez a két év alatt Anne tizenhárom éves kislányból, tizenöt éves tinédzser lett, akit érdekel a világ, a saját és a másik nem teste. Író szeretne lenni, szeret a görög és római mitológiákról olvasni, érdeli a különböző királyi családfák. Még a szerelembe is belekóstol. És ez a két év alatt a naplójában is érezhetően változik a gondolkodás módja. Másképp kezdi figyelni a vitás helyzeteket, a saját reakciói is megváltoznak. A piros kockás csatos zárral rendelkező napló betelik, de Miep és Bep bár hasonlót nem találnak visznek neki füzeteket és lapokat is. Aztán 1944-ben meghallgatja az oktatásügyiminiszter rádióbeszédét, amiben arra hívja fel a lakosság figyelmét, hogy a háború után nyilvánosságra kell majd hozni mindennemű tanúságtételt a német megszálással kapcsolatosan, a szenvedéseket, amiket a holland népnek el kellett tűrni. Példaként emlegette a naplókat. Ezek után Anne visszatér az első oldalakhoz és elkezdi átdolgozni őket, betold gondolatokat. 

Magát a naplót felkavaró volt olvasni, amíg Anne, a családjával és a hátsó traktus többi bujkálójával együtt a híres partraszállásra várnak, reménykednek, a jövőjüket tervezik a háború után, addig az olvasó teljes tudatában van annak, hogy az áhított jövő, a béke számukra nem érkezik meg. A napló hirtelen véget ér, 1944. augusztus 3. a razzia előtti napon ír utoljára Anne. Nem is sejtették. Anne magával vinné a naplót, de az egyik náci mohósága miatt végül mégis ott marad, a hátsó traktus padlóján. Miep és Bep szedik össze a darabjait és Miep elrejti az irodájában, remélve egyszer visszaadhatja a lánynak. De erre soha nem kerül sor, végül édesapja Otto Frank az egyedüli túlélő. Hazatérve pedig évekkel később kiadja ezt a naplót, tudva lánya akaratát, hiszen a naplóban Anne többször is említi ugyanezen tervét. 

Később filmként, színházi darabként is feldolgozták a naplót. Különböző könyvekben, filmekben emlegetik a mai napig. Anne Frank neve összeforrt a holokauszttal, a családja története itt marad az emberekkel, figyelmeztetve a múlt hibáira. 

 Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (4,5/5)

Idézetek: 

 "Szerintem az osztály negyedrészének meg kell buknia, ennyi tökfej van köztünk, másfelől viszont a tanárok a világon a legszeszélyesebbek, de talán most, kivételesen a mi előnyükre lesznek szeszélyesek. 

A barátnőimért és magamért nemigen aggódom, mi át fogunk csúszni. Csak a matekban nem vagyok biztos."

"Érvként azt hoztam fel, hogy sokat beszélni ugyan női tulajdonság, de igyekezni fogok egy kissé visszafogni magam, bár egészen leszokni soha nem tudok róla, mert anyám is ugyanolyan sokat beszél, akárcsak én, ha nem többet, és öröklött tulajdonságainkon nemigen változtathatunk. 

Keesing tanár úr az érveimet olvasván nem állta meg nevetés nélkül, de amikor a következő órán ismét rám jött a beszélhetnék, kirótta rám a második büntetési feladatot."

"Drága Kitty,

(...) Nem tudom megállni, hogy még egy ilyen civakodásról be ne számolja, de mielőtt még hozzálátok: tiszta bolondságnak tartom, hogy felnőtt emberek minden lehetséges apróságon ilyen könnyen és ilyen gyakran összezördüljenek. Eddig azt hittem, hogy veszekedni gyerekek szoktak, de ezt később kinövik. Olykor persze adódik ok "igazi" veszekedésre, de ezek a szóáradatok nem egyebek közönséges marakodásnál. És ez annyira mindennapos esemény, hogy már meg is szokhattam volna, de nem tudom és nem is fogom megszokni, mert majd minden ilyen vitában szóba kerülök (ők a veszekedést nevezik vitának, ami persze tévedés, de mit tudják ezt a született németek!)."

"Már el se tudom képzelni, hogy valaha megint normálisan fogunk élni. Közben gyakran beszélek arról, hogy s mint lesz "a háború után", de mintha egy légvárról beszélnék, ami soha nem válhat valósággá."

 

Fülszöveg:

1942. június 12. - 1944. augusztus 1.

Jelen kiadás Heller Ágnes Aki a múltat jelenné változtatta című beszédével kiegészítve jelenik meg, amely 2019. június 12-én a frankfurti Paulskirchében hangzott el, Anne Frank születésének 90. évfordulója alkalmából.

Anne Frank 1942. június 12-e és 1944. augusztus 1-je között vezetett naplót: kezdetben csak magának írogatott, később, amikor megérett benne az elhatározás, hogy híres írónő lesz, elővette régi írásait, és módszeresen átírta, javítgatta őket. Az volt a terve, hogy naplója alapján könyvet ír a háborúról, és hű képet fest benne a német megszállás éveiről Hollandiában. Korai halála - nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt vesztette életét a bergen-belseni koncentrációs táborban - megakadályozta terve megvalósításában.

Naplóját a Frank családot bújtató Miep Gies találta meg és helyezte biztonságba azután, hogy a családot 1944. augusztus 8-án egy feljelentést követően elhurcolták, majd a háború után olvasatlanul átadta Anne édesapjának, Otto Franknak. A könyv 1947-ben jelent meg először, Otto Frank gondozásában, s azóta világszerte milliók olvasták. A csorbítatlan szövegű, teljes kiadás csak a kilencvenes évek elején látott napvilágot holland nyelven, Magyarországon először Bernáth István méltó fordításában jelent meg.

Anne Frank naplója örök érvényű olvasmány, egyaránt szól az övéihez hasonló gondokkal küszködő fiatalokhoz, az idősebbekhez, akik szeretnék jobban megérteni őket, és szól mindazokhoz, akik tudni akarják, mi történt a Prinsengracht 263. hátsó traktusában bujkáló családokkal a hitleri megszállás alatt álló Amszterdamban.

Sajtóbemutató - Rosemary Sullivan: Nyomozás Anne Frank ügyében

Kedves Olvasó!

Ma óriási élményben volt részem és szeretnék erről mesélni. A Partvonal Kiadó gondozásában megjelent a Nyomozás Anne Frank ügyében című könyv. Én pedig nem csak a könyvet kaptam meg recenzióban, hanem sajtókapcsolatosnak is meghívtak a könyvbemutatóra, a Gerbeaud kávéházba. 

A bemutatót Dr. Dian Viktória a Partvonal Kiadó igazgatója nyitotta meg, mesélt arról milyen kihívásokat jelentett ennek a könyvnek a kiadása. Ugyanis képzeld el a kiadó négy évig várta a kéziratot és a teljes titoktartás miatt sokáig nem is tudták mire bólintottak rá, milyen lesz ez a könyv. Sőt később is, egészen a megjelenésig szigorú titoktartás övezte a könyvet és az egész világon egyazon napon jelent meg. Persze kedves Olvasó, ha nézted mostanában a híroldalakat tudhatsz róla, hogy valaki kiszivárogtatott információkat, de ezek elolvasása helyett, szerintem inkább válaszd a könyvet.                  

Ezek után Gordon Gábor az Élet Menete Alapítvány kuratóriumának elnöke vette át a szót. Hadd idézzem most a mottójukat: "azért dolgozunk, hogy nagyapáink múltja soha ne válhasson gyermekeink jövőjévé!". Ma január 27-én a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján és az év összes többi napján úgy gondolom emlékeznünk kell a múltra, az áldozatokra, azokra akiket elhurcoltak, akik bujdokoltak, akik túlélték és akik nem. 

Hallgatóság között jelen volt Forgács János bácsi, aki átélte a koncentrációs tábor felszabadítását. Az utolsó tanuk egyike, aki képes és tud beszélni az eseményekről. 

Korentsy Márta a Partvonal Kiadó főszerkesztője és Pécsi Tibor történész, történelem tanár beszélgetését is meghallgattam. Nagyon jó volt részese lenni a hangulatos Arany Szalonban zajló beszélgetésüknek. Sok információ még kíváncsibbá tett, milyen egy döglött, kihűlt aktát megnyitni és az ügyben újra nyomozni. A könyv végén képek vannak a Frank családról, a nyomozókról, az irodájukról, és ami nekem nagyon tetszik, hogy maketten felépítették azt a raktárt, ahol a nyolc ember két évig bujkált. 1944. augusztus 4-én egy razzia során Anne Frankot, a szüleit Edith és Otto Frankot, nővérét Margot Frankot, édesapja kollégáját, annak feleségét és fiát, valamint egy fogorvost a nácik elkaptak, és azon a csütörtökön, - ugyanis mindig csütörtökön, meghatározott órában, óraműpontossággal indítottak vonatokat - az utolsó Bergen-Belsen-be tartó marhavagonra felterelték őket. Egyedül Otto Frank élte túl valamint egy véletlen folytán Anne naplója, ami végül nem kísérte el a lányt a haláltáborba, egyedül a bujkálással töltött két évről ad tanúbizonyságot. Ezt a naplót Otto kiadatta, sőt ahogy a történész mondta egy egész brand épült a napló köré, mára már megkerülhetetlen része lett a holokauszt megemlékezéseknek, többször kiadták a könyvet, film és színpadi mű is készült belőle.  

       

Az egész eseménynek keretet adott Bódi Mónika hegedűművész csodálatos, szívbemarkoló játéka és Töröcsik Franciska színésznő felolvasása a műből, amitől libabőrős lettem. 

2022. január

Mörk Leonóra: Törött tulipánok

Kedves Olvasó!

Nemrég fejeztem be ezt a könyvet és kicsit nehezen bánok most a szavakkal. De megpróbálom összegezni gondolataimat, érzéseimet. 

Eleinte megismerjük Helenát, vagyis mindenki által Leentjének becézett lány gyerekkorát, hogyan ismerte meg Christiaant, és hogy lett számára a fiú élete nagy szerelme. Közben kiderül az is mit jelent számára a fivére és mennyi mindenre képes azért, hogy kiderítse hová tűnt a már felnőtt Jan. Vagyis két szálon fut a cselekmény az egyik szál a boldog, kíváncsi gyerekkor, a másik pedig a jelenben a már felnőtteket mutatja be, akik világot látnak. A kezdőpont, hogy Jan-t, mintha elnyelte volna a föld, úgy eltűnt, mire Leentje elutazik a helyszínre a de Flines birtokra, ahol is munkája gyanánt a madárház benépesítésével kell foglalkoznia, ugyanakkor akkora szabadságot kap, hogy a bátyja után is el tud kezdni nyomozni. Itt még több szereplőt megismerhetünk, magát a szétszórt, intelligens mostohaanyát, a rideg, kimért lányt Dorothea-t, már a történet elején érződik nehéz sorsa, mégis a végére derülnek ki a szomorú és durva titkai. És ott van még John a külföldi tájépítész, aki felforgatja Leentje szerelmi gondolatait, érzéseit, na meg később még a nyomozásban is segíti. 

Érdekes karakterek voltak, de mélységileg inkább Leentje lelkivívódásai, a múlton való merengései kaptak teret. 

Az írónő nagyon részletgazdagon írt a tájról, a madár- és növényfajokról. Tetszett, hogy a fejezetcímek mind színeket jelöltek, amik a fejezetben visszatérnek. A befejezés meglepett, de az utószó kicsit kárpótólt a levegőben lógó kérdésekért. Ugyanis az írónő leírta, hogy melyik karakter volt valós személy, akinek a múltjához nagy részben ragaszkodott. 

Egy szó mint száz, Neked ajánlom ezt a könyvet, ha szereted a lassan csordogáló történetet, amikor inkább leírásokban gazdag, mintsem cselekményben, ha nem zavar a részletgazdag leírások, amiktől előttem megelevenedett Hollandia, a különböző- madár és növényfajok, mások viszont túlírásnak éreztek, na meg ha a lélekvívódásairól szívesen olvasol és nem gond, hogy a könyv végét inkább az olvasóra bízta az írónő, mint konkrét lezárással akkor tudom ajánlani ezt a könyvet 😊 . 

 Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (4,5/5)

Idézetek: 

"- Ha élnek emberek a holdon, akkor most ők is bámulnak minket, ahogyan mi őket. És közben azon törik a fejüket, vajon melyikünk boldogabb."

"- A kisasszony nemigen engedi ki, fél, hogy elrepül. Viszont süteményt szokott adni neki. Meg édes bort, azt nagyon szereti. Igaz, Killi?

- Borrrr - recsegte elégedetten a papagáj. - Borrr! Sörrrrr!

- Hát, ez nem feltétlenül jó ötlet! - hökkent meg Leentje. 

A legjobbkor érkeztem, gondolta. Borral itatni a papagájt! És ezek akarnak egzotikus madarakat tenyészteni? Egy veréb nem maradna életben náluk!"

"- Én már nem ismertem a nagyapámat - folytatta eltűnődve -, de néha arra gondolok, mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy örökre hátat fordítsanak a hazájuknak, és egy kisgyerekkel nekivágjanak az ismeretlennek. Hogy azt merjék mondani: nem vagyok én fa, nem kell nekem a földbe gyökerezve álldogálnom! Ha nem érzem jól magam valahol, akkor odébb megyek!

(...) Megvárta, amíg eltűnik a távolban, aztán megszólalt:

- A fákat is át lehet ültetni. Némelyik ugyan belepusztul, mások viszont sokkal szebben fejlődnek az új helyükön, mint a régin."

"- A kalitka - mutatott a képre. - Nyitva van az ajtaja, az az ártatlanság elvesztését jelenti. Nem ismeri a közmondást? Aki kinyitja a madárkalitkát, odacsalogatja a szerelmet."

Fülszöveg:

1651, ​Hollandia. A köztársaság virágkorát éli, hajói bejárják az óceánokat, a világ négy sarkából szállítják haza távoli tájak kincseit. Jant, a fiatal festőt, Rembrandt egyik tanítványát egy gazdag amszterdami kereskedő vidéki udvarházába szólítja a megbízatása. Nem sokkal később azonban váratlanul nyoma vész, és nem marad utána más, mint egy tulipános képekkel teli album, és egy ismeretlen, cinóberruhás fiatal nőt ábrázoló festmény.

A hír hallatán a húga, Helena azonnal útra kel a kastélyba, és mialatt megpróbálja kideríteni, mi történt a bátyjával, magával ragadja a ház egyszerre vonzó és nyugtalanító légköre. Miről árulkodik a selyemruhás lány portréja? Mit üzen a kertben épülő labirintus? És mi köze Jan eltűnéséhez az erdélyi magyar diáknak, Gábornak? Miközben a fivére után nyomoz, Helenának arra a kérdésre is választ kell találnia, mit érez iránta egykori gyerekkori játszótársa, Christiaan. Még mindig csak barátságot, vagy viszonozza azt a szenvedélyes szerelmet, amivel ő szereti már régóta a fiút?

A könyv lapjain megelevenedik a Vermeer képeiről ismerős világ, ahol oromzatos téglaházak sorakoznak a csatornák partján, drága tulipánok nyílnak delfti fajanszvázákban, csipke főkötős lányok olvasnak levelet a nyitott ablakon beáradó fényben, de az idilli felszín mögött ijesztő árnyak leselkednek. Szerelem, halál, veszteség, fájdalom, hűtlenség: a Törött tulipánok egy változásokkal teli, izgalmas korszak, egy sebzett lelkű férfi és egy bátor nő története.

2022. január

Amy Harmon: The Bird and the Sword - A madár és a kard

Kedves Olvasó!

Amy Harmon-tól korábban már olvastam a Homokból és hamuból, az Arctalan szerelmet, két nagy kedvencem a mai napig, na meg a Csak a szél tudja című könyvét. Szeretem az írónő stílusát, ahogy a történelmet megeleveníti a lapokon, fiktív és valóságos karakterekkel együtt. Ez a könyve azonban nem a történelmünkről mesél, hanem egy kitalált világról, ahol korábban Ékesszólók, Gyógyítók, Alakváltók és Fonók uralkodtak, azonban a képesség nélküli, sima emberek féltek tőlük egyenlőség címszó alatt elkezdték levadászni, irtani őket. 

Ebben a háborús időszakba csöppen az olvasó, hogy megismerje Larkot, aki egy szomorú esemény után elvesztette a hangját. És egy váratlan látogatás után a híresen hírhedt kegyetlen, gyilkos Zoltev király fia, az új király Tiras magával ragadja a lányt. Ezek után érdekes fordulatot vesz a történet. A két főszereplő Lark és Tiras eleinte mintha ellenségek lennének, de természetesen hamar kiderül, hogy inkább egy oldalon állnak. Szép lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz. 

A főbb karakterek érdekesek, aranyosak, viccesek. Amint kijön a második kötet szeretném rögtön elolvasni. Az a kötet már Kjell-ről szól, akit ebben a kötetben eleinte nem igazán tudtam a szívembe zárni, de ahogy jobban megismertem egyre jobban érdekelni kezdett. 

Amy Harmon, valamint fantasy romantikus rajongóknak szerintem tetszeni fog ez a könyv. De bátran tudom ajánlani az írónő összes magyarul megjelent regényét, a fordítók, szerkesztők, lektorok, mindenki a magyar oldalról fantasztikus munkát végzett, hogy az olvasók élvezni tudják az anyanyelvünkön ezeket a könyveket. 

Ugyanakkor utóiratban még azért a borítóról írnék pár sort. A Homokból és hamuból, valamint a Csak a szél tudja című kötetek borítóit magyar változatát itthon tervezték meg és szerintem világszínvonalban még az eredeti borítóknál is sokkal szebbek lettek. Az Arctalan szerelem című könyv esetében a kiadó egy az egyben átvette a borítót, ami szerintem ott remek döntés volt. Ez a három könyv esetében a borítók azonnal megfogtak, de A madár és a kard esetében inkább az írónő miatt vettem meg. A leginkább nem értem azt a rajzolt fura koronát a lány fején, a KMK kiadó többször is bizonyította, hogy ennél sokkal szebbet tudnak rajzolni. Na és a hangulata sem nyert meg, nem értem miért egy üres térben áll a lány, amikor a történetben szinte mindig vagy erdőben, vagy a várban volt, szóval olyan fura az egész. Ugyanakkor megnéztem az eredeti és a román borítót is és egyik rosszabb, mint a másik. Egy szó, mint száz szegény könyv esetében egyszer nem sikerült a történethez illő, szemet vonzó borítót megalkotni. Ez viszont senkit ne riasszon el!

 Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Fülszöveg:

A szerelem valóban nem ismer határokat?

Csitt, leányom, tartsd magadban! Minden szót, mi elhagyná ajkad!

Legyen az erőd benned rejlő, ne szólj, ne mondj, míg az idő eljő!

Tanulj, fejlődj, de ne beszélj, hallgass, lányom, hogy tovább élj!

Aznap, amikor anyámat megölték, megmondta apámnak, hogy többé nem fogok beszélni, és hogy ha meghalok, ő is velem hal. Azt is megjósolta, hogy a király eladja a lelkét, a fiát pedig elnyeli az ég.

Apám igényt tart a trónra, és most a háttérben várakozik, várja, hogy anyám szavai valóra váljanak. Apám kétségbeesetten vágyik a koronára. Én csak szabad akarok lenni.

Hogy szabad legyek, el kéne szöknöm, de anyám átka és apám kapzsisága fogva tart. Nem tudok beszélni vagy bármilyen hangot hallatni, képtelen vagyok karddal bánni, vagy elcsábítani a királyt. Egy olyan földön, ahonnan minden mágiát kiirtottak, talán a szeretet az egyetlen varázserő. De ki lenne képes szeretni… egy madarat?

2022. január

Sarah Winman: Csendélet

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm a 21. Század Kiadónak és Finy Petrának, hogy elolvashattam ezt a gyönyörű könyvet!

Nemrég fejeztem be és még mindig a regény hatása alatt állok. Kívül belül fantasztikus könyv! Persze engem már alapvetően Firenzével, a festményekkel, az irodalomra való utalásokkal, a történelemmel könnyű levenni a lábamról, mindemellett ez a kötet óriási olvasásélményt adott. 

A történet lassan csordogált, le kellett lassulnom hozzá és a legjobban akkor tudtam a szereplőkre összpontosítani, amikor csönd vett körül. Érdekes volt megélni, hogy eddig ennyire még nem igényeltem a csöndet, mint amikor ezt a könyvet olvastam, de végig úgy éreztem, erre volt most a leginkább szükségem. 

A könyv főszereplője Ulysses Temper és Evelyn Skinner, akiket a második világháború bombázásai közepette ismertem meg. Ullysse érdekes nevével, optimizmusával mindenkiben mély benyomást tesz. Evelyn eleinte röpke ideig van porondon, de érződött, hogy később még többet megtudhatok róla. Aztán persze véget ér a háború és Temps Olaszországból hazatér Angliába, ahol megismerhettem a többi fontos szereplőt. 

Claude a papagáj azonnal belopta magát a szívembe, ahogy az öreg Cressy, Petrus és a kölyök is. Colt a kocsma tulajdonosát a végére kedveltem meg igazán. Pár sorban írnék még a szereplőkről. Claude a bölcs papagáj, aki mindig a legjobbkor osztotta meg tanácsait, vagy idézett Shakespeart, bár eddig még sose éreztem késztetést arra, hogy egyszer madarat engedjek a lakásba, most mégis arra vágytam, bárcsak lenne egy ilyen jó barátom. Ahogy én láttam Cressy volt a nyugodt apa típus a könyvben, azzal, ahogy kiült a fája alá és zen állapotba került engem is inspirált arra, hogy lecsendesedett, nyitott elmével szemléljem a világot. Petrus volt aki a zenét belehozta a könyvben, többször is megálltam az olvasásban, hogy meghallgassam az általa említett dalokat. Mindig is nagy kedvencem volt Sinatra-tól a Blue Moon és annyira illett ehhez a könyvhöz, ahogy a Fly me to the Moon és a Moon River. Ella Fitzgerald Someone to Watch Over Me című száma a legjobbkor került a könyvbe. Szép ívet adott a történetnek a kölyök, vagyis Alys karakterfejlődése, ahogy egy koraérett gyerekből, tini, és fiatal felnőtt vált, miközben Ulysses, Cress és Claude mellett kitapasztalják milyen is Firenzében élni. Megismerik a környezettükben lakókat, a nyelvet, a kultúrát. Barátokra és szerelmekre is szert tesznek. A könyvben többször is szerepel azonos nemű szerelmek, ami tökéletesen beleillett a regény mondandójába, hiszen a szeretett a legfontosabb és nem a másik neme. A regényben még több fantasztikus mellékszereplő megjelent, de róluk már nem írnék, inkább olvasd el a regényt! 💖

A könyvben a szereplők nem voltak rokonok mégis összetartoztak, mindig számíthattak a másikra, még ha épp több országon keresztül is kellett menniük, hogy a másikat támogassák. Olyan erős kapcsolatokat, barátságokat mutatott a könyv, amik melengették a szívemet. Élettörténetek, véletlen de az egész életet megváltoztató találkozások, szeretet, összetartozás ereje mind megjelenik ebben a könyvben, egy gyönyörű műalkotást alkotva. Mosolyogtam, nevettem és sírtam is ezen a könyvön. Tudom, hogy még sokáig biztos elkísér az emléke és mindig örömmel fogok ránézni a polcomon. Egy igazi remekmű, egy csendélet. 

 Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Szemrevaló volt, mondta Evelyn. Értelmes. Szép.
(Klikk.)
Margaret visszaült. Mennyire szép?, kérdezte.
Mint egy Leonardo-kép, felelte Evelyn.
Melyik?
A Hölgy hermelinnel.
Ó, vonta fel egyik szemöldökét Margaret.
A viselete persze nem - (...) - de a bőre, a szeme! A tincs a homlokában! A pír az arcán!"

"Maga hisz a sors rendelésében, Miss Skinner?
Hogy a sorsban? A sors ajándék. Dante szerint legalábbis.
Ajándék? Ez jó. Hát akkor tessék, Miss, jöjjön. 
Jaj, az isten áldja meg, nem kell ez a Miss, mondta Evelyn, és beült a sofőr mellé. Evelyn a nevem. A magáé? 
Ulysses.
Ulysses! Ez csodálatos! Van-e Pénelopé, aki hazavárja?
Az nincs. Csak Peggy. És kétlem, hogy várna (...)"

"Záró futam. Feketén, és az enyém. Így szokta mindig mondani. Mindent vagy semmi. És felteszi az életét, összes megtakarítását egy Ulysses nevű barna foltos fehér agárra, száz az egyhez. (...)
Egy agár nevét kapta? - Így Evelyn.
Nyertes agárét, Evelyn. Nyertesét."

"És emiatt érdemes őrizgetni? 
Úgy gondolom. A legkomolyabban. Hogy meglegyen a következő nemzedéknek is. Merthogy fontos, Ulysses.
Fontosabb az embereknél? 
Evelyn hosszú füst pászmát fújt ki. Együvé tartoznak, mondta. Mert így csináljuk emberemlékezet óta. Nyomot hagytunk a barlang falán vagy a papírlapon. Hogy megmutassuk, kik vagyunk, megosszuk a világlátásunkat, az életet, amire lettünk. Zaklatottságunkról árulkodnak a festett arcok - hol szelíden, hol groteszkül -, a művészet mindenesetre tükörré válik. Az összes szimbolika meg ellentmondás értelmezése már a mi dolgunk. Így szervül mindenestül belénk. És a szenvedésünk ellenpontjául ott van nekünk a szépség. (...) A gyönyörű művészet a gyönyörű világa nyitja rá a szemünket Ulysses. Igazít a látásunkon, az ítélőképességünkön. Megörökíti az illanót." 

"Kápráztató világosság áradt a hegycsúcsokról, divatosan öltözött turisták álltak meg lefotózni a társaságot. 
(Klikk.) Két férfi - egyikük rövidnadrágban -, egy kislány, egy papagáj. Megér egy sztorit."

"Cressy eltűnt. Szóltam a zsaruknak, hogy kotorják fel a csatornát. Szegény öreg tróger. 
Cressy itt van velem.
Mit mondasz? Hogyhogy? Elraboltad?
Nem raboltam el.
Cress közelebb hajolt a kagylóhoz, beleszólt, Önként jöttem, Col. Élem világomat.
Árulók. Zsák meg a foltja. A rohadt papagáj is ott van veletek, mi?
(SZÜNET.)"

"Nálad hány óra? - kopogtatta a kölyök a csuklóját.
Bocsánat, hajolt le hozzá Ulysses egy puszira.
Nő tartott vissza?
Egy metszett rézlemez.
Jellemző.
Milyen volt?
Nyilván megszokom.
Megéheztél?
Na, mit gondolsz?"

"Ulysses elmondta, valahányszor idejön, visszafelé pereg számára az idő. Csak így tudja megfogalmazni, mit él át."

"Ulysses levette a lábát a gázpedálról, komótosan siklottak az éjszaka vállán."

"Vannak az életben olyan döntő, néma pillanatok, melyek emléke nem idézhető fel úgy, hogy el ne szorulna a torok, ki ne hagyna a szívverés. Nem idézhető fel dübörgő nyugtalanság nélkül, hogy hajszálon múlt. Cressyt meglátni a visszapillantó tükörben ilyen pillanat volt Ulysses-nek."

"Több mint ezer mérföld volt mögöttük, húsz tányér spagetti, kilenc ragu, tizenhét bagett, karika sajt, rengeteg barack. Negyven kávé, nyolc üveg bor, hét sör, két konyak. Ágyban alvás: egy alkalom. A legelső. Láttak vaddisznót meg sólymot meg csillaghullást az Alpok fölött. És megtanultak bízni egymásban, mert csak ők voltak egymásnak."

"Te is lehetsz boldog, fiam. Biztos van nő - vagy férfi, legyünk modernek -, akinek te kellenél. Én a feleségemtől tanultam meg, mi az férfinak lenni."

"A napvilág szépít, a holdvilág misztifikál (...)"

Fülszöveg:

1944, hullanak a bombák Toszkánában, és egy borospince romjai között találkozik két idegen. Különleges estét töltenek együtt.

Ulysses Temper fiatal brit katona, Evelyn Skinner hatvanas művészettörténész. Talán kém is?

Evelyn azért utazott Olaszországba, hogy festményeket mentsen meg a pusztulástól, és felidézze, milyen volt, amikor találkozott E. M. Forsterrel, és belehabarodott egy olasz szobalányba Firenzében, egy kilátással rendelkező szobában.

Ahogy Evelyn az igazságról és a szépségről beszél, Ulysses fejében szárba szökken egy gondolat, amely évtizedekre megváltoztatja életpályáját, sőt a szeretteiét is.

Különleges nyomdai technológiával, élnyomott kiadásban készült.

Ne maradj le erről a reményteli, derűs, elementárisan humánus regényről!

2022. január

Bányainé Nagy Judit · Fancsikai Eszter · Tapasztó Orsi: Nem ​akarok beleszólni
Innen szép nyerni!

Kedves Olvasó!

Nagyon kíváncsi voltam erre könyvre. Szerintem manapság kevés ember nem hallott még a Nemakarokbeleszólni lányokról, vagyis Bányainé Nagy Juditról, Fancsikai Eszterről és Tapasztó Orsiról. Először instagram oldalukat kezdtem el követni és bevallom őszintén Orsi által megszemélyesített falusi vs budai anyós kifigurázása keltette fel a legjobban az érdeklődésemet, nagyon vártam mikor jön ki újabb jelenet. Persze később Eszter és Judit videóra is egyre inkább kíváncsi lettem. Azóta pedig láttam őket az Elviszlek magammal műsorban, fantasztikusak voltak, nagyon sokat tudtam nevetni. És már nagyon várom, hogy youtube oldalukra is felkerüljenek újabb videók, külön, külön is élvezetes őket hallgatni, de a legtöbbet akkor nevettem, amikor együtt szerepelnek és saját magukat adják. 

Mivel az instagram oldalukon is a társadalmat érintő problémákra szarkasztikusan, kifigurázva hívják fel a figyelmet, így másra nem is számítottam a könyvükben, ezért is vettem meg. Nem csalódtam, sőt nagyon tetszettek. A hangsúly a három főszereplőnőn Dorkán, Nusin és Borin volt, talán emiatt is inkább az ő válaszaikat olvashattam, kérdések nélkül, pont ahogy instán hallgathatjuk őket. A végefelé viszont egyre több párbeszéd alakult ki, természetesen inkább a testvérek között. 

Kicsit azért írok a szereplőkről is. 

Adott egy eléggé problémás anyuka, aki lányai minden hibáját észreveszi és ki is hangsúlyozza azokat. Aki mindig is fiúkat szeretett volna szülni, de csak lányok érkeztek, amit mély depresszió követett.

Bori, a legkisebbik lány esküvőjével kezdődik a történet, ahol már a családban lévő feszültségeket is észrevehette az olvasó. Szegény lány valahogy sosem a jó férfiakba szeretett bele. Nusi a középső lány leszbikus, de nem tudja felvállalni magát, ami később nehéz helyzetbe is hozza őt. Végül pedig a legidősebb lány Dorka, aki három gyereket szült, akiket nehéz kezelni, szeretne visszatérni a munkába is és az anyukája állandóan kihangsúlyozza testalkatát. Ha ezek nem lennének elegek mind a hármuknak párkapcsolati krízisen is túl kell esniük. 

Na hát innen szép nyerni! A karakterek valósághűek, képesek változni, szeretni, beismerni a hibáikat, elakadásaikat. Szerintem jól ábrázolták a társadalmi problémákat, mai helyzeteket, az anyaságot, annak nehézségeit. Ezek mellett a humor állandóan jelen volt, így sokat tudtam nevetni.

Egy szó, mint száz, én csak ajánlani tudom mind a könyvet, mind az instagram oldalukat!

 Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Úgy megnőttek az ikrek, már kisiskolások, ott mindenki nyomkodja a kütyüt, persze hogy a lányok is akarják, ha ezt látják... ez van, de Zsombor alapítványiba fog járni, őt próbálom megmenteni ettől a túldigitalizált őrülettől, amitől a lányokat nem sikerült. Vagy teljesen mindegy, mert a nővéreitől úgyis ezt látja, fejre is állhatok, éljen az összes gyereknevelési könyv, olyan jó, hogy vannak, legalább tudom hogyan nem sikerül jól csinálnom."

"Már hív, hogy hol vagyok, az agyamat eldobom. 

- Anya, direkt mondtam, hogy eljövök futni. Félúton. De nem lesz vörös a fejem, hagyjál már! Egy órán belül visszaérek, lezuhanyozom, és aztán ülök be a sminkbe. Nem, az én fejemet is Bori sminkese csinálja, már ledumáltam. Százszor inkább ő, mint hogy a Böbe pingáljon, a falu kozmetikusa, kérlek... A hajamat majd én belövöm. Hogyhogy mi az, hogy belövöm? Na, most megyek, hogy jöjjek, jó?

És akkor csodálkozik, hogy amint lehetett, elköltöztem, őrmester asszony."

"Tamás anyja, az örömanya vagy ki, ha ötször nem öltözött át, akkor egyszer sem, pedig csak kétszer ette le magát véres hurkával meg krémessel. Esküszöm, óránként másban jelent meg, egyre kevesebb anyag volt a ruhákban, de mindegyik visszataszító volt."

"Egyszer meg fogok őrülni, és akkor megnézhetik, mihez kezdenek mind a négyen, ha a diliházba kerülök miattuk. Ilyenkor azt érzem, fogott anyám átka, "Majd ha lányod lesz meglátod!", és megláttam, két égedelem lánnyal, akik ráadásul ikrek, szinkronban nyomják az armageddont."

"- Gyerünk, Dorka, te jössz!

Ez belökött, basszus, most mit csináljak, mik ezek a fények, mikor lett itt ekkora tömeg, és miért nem emlékszem, hogy melyik szivárvány vonalát kell nekem követnem? Lépkedj, Dorka, mondom, képkedj, jobb láb, bal láb, harmincnyolc éve tudsz járni, csak menni fog most is, nagyon jó, elképesztő, hopp, egyensúly, arra figyelj a húszcentis sarokban, ez az, most miért mosolyog a fejem?"

"(...)Valószínűleg külföldön, látván az itthoni állapotokat, gondolom, ezt nem kell magyaráznom, híreket olvastok. Vagy ide már csak a dübörgő gazdaságunkról szóló hírek jutnak el?

- Ühüm. Értem. Nem, anyánk erre azt mondaná, hogy érdekes, aztán meghalna. Nusi, ezt így egyben nem nyomhatod le, főleg nem ilyen harcias fejjel. 

- Jó, gyárilag ilyen a fejem, mit csináljak vele? Töltök még bort, hátha ellazulnak az arcizmaim. Így jó?

- Ne, így ne mosolyogj, mert attól a gyerekek is meg fognak ijedni. Mondom: kedvesebben!

- Ne idegelj, erre a beszélgetésre már muszáj lefektetned őket, különben tuti megállnak a növésben.

- Ez igaz, nem, nem lesznek ott."

Fülszöveg:

Hogy ​milyen egy igazi falusi lakodalom? Hát olyan, amilyen. A kis Bori is férjhez megy végre: nagy az öröm a családban – vagy legalábbis az örömanyának és az örömapának örülnie illik. A lányoknak pedig úgy kell viselkedniük, ahogy azt anyuka elvárja – nehogy már megszólják őket. Ott van a kicsit (vagy inkább nagyon) elcsigázott Dorka a három gyerekkel, és ott van Nusi is – a barátnőjével…

A három nővér végre együtt! Szeretik egymást? Szeretik az anyjukat, apjukat, a párjukat, a családjukat, a falujukat, melyből kiröppentek, és szeretik az új életüket? Naná, hogy szeretik, a család meg különben is arra való, nem? Onnan kapjuk leginkább a támogatást, megértést, vigaszt, igaz?

Persze tudják a lányok is (mi is): ez nem annyira egyszerű. És hogy az élet hajlamos rá, hogy mindent összekuszáljon. Olyannyira, hogy néha a legszívesebben menekülnénk belőle. De ilyenkor összeszedjük magunkat, és azt mondjuk: „Innen szép nyerni.”

Bányainé Nagy Judit, Fancsikai Eszter és Tapasztó Orsi – három anyuka, akik 2020 októberében létrehozták a @nemakarokbeleszolni Instagram-oldalt. Ez a közös pont az életükben. Meg a humor és az anyaság, merthogy szerintük az utóbbit az előbbivel érdemes művelni, ahogy mindent az életben. Fontosnak tartják figyelmeztetni a gyanútlan érdeklődőt, hogy ez nem egy „Szépirodalmi Mű”, mivel ők ugyanannyira nem írók, amennyire nem színésznők.

Viszont elindult bennük egy történet három nagyon különböző élethelyzetben lévő nővérről, melyet a kiadó érdemesnek talált megjelentetni, és még „regénynek” is nevezi – a lányok pedig elmondhatatlanul boldogok, és jó szórakozást kívánnak ehhez a könyvhöz.

2022. január

Dr. Jekkel Gabriella: A Titanic elfeledett hangjai

Kedves Olvasó!

Be kell valljam, sosem volt az egyik kedvencem a Titanic. Igazán közel magához a történethez 2017-ben kerültem, amikor eljutottam a kiállításra. Ha ismét Magyarországra jönnek csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy elmenjen rá, fantasztikus élmény volt. Rengeteg adat volt az utasokról, a személyzetről, a hajóépítéséről, a bányász sztrájkról, magáról a balesetről és az utána történtekről. Számomra ott a vízi sírból felhozott tárgyak, a jéghegy darabkája mellett elevenedett meg a történelem, ami annyira vonz. 

Emiatt, amikor Dr. Jekkel Gabriella írónő az instagramon megkeresett, hogy nem-e olvasnám el a könyvét, amit egy év kutatás előzött meg egyértelmű volt számomra a válasz. Innen is köszönöm az írónőnek a bizalmát!

A borító azonnal megfogott, ahogy a hajó eleje a katasztrófa előtti állapotát ábrázolja, míg a hátulja a már jégheggyel való ütközés utánit. 

A történet maga nagyon sok szereplőt felsorakoztat, kezdve a két hajómunkással; a tapasztalt William és a kezdő David. Ők maguk a munkálatokról mesélnek, milyen lehetett még a vízre bocsáltás előtt, még a belső szépsége nélkül a Titanic. Majd a belső munkálatokról, valamint a halálos áldozatokról is olvashattam. Őket váltja majd a három fűtőmunkás, akik a hajón dolgoztak. 

Közben az olvasó megismerheti a három családot, akik majd a harmadosztályon fognak utazni. Az ő előzményüket is megtudtam, miért döntenek az utazás mellett és mi a végcéljuk. Kicsit zavaros volt, hogy két családban is öt-öt gyerekkel indulnak az utazásra és az elején a  sok szereplőt könnyen összekevertem. Ezért inkább a telefonomban egy jegyzetbe gyűjtöttem ki, ki kivel van és miért indul el. 

Mindegyik szereplő célja, hogy eljussanak Amerikába a gyermekeik jobb jövője érdekében, de ezt a tervüket sajnos a Titanic katasztrófája keresztezi. A végén az írónő mindegyik szereplő szívszorító sorsát összegzi. Így a végére kicsit a szereplőket is jobban átláttam.  

Zárásként szeretném még a könyv belső esztétikájáról mesélni. Sajnos nyomdai hiba miatt a szöveg tördelése elég kusza lett, a fejezetek jelölései is összemosódtak a szöveggel. Valamint még pontok, vesszők hiánya, nevek felcserélése is előfordult.
(Lentebb hozok pár idézetet, ne lepődj meg ha hibát látsz nem én írtam el, a fentebb említett nyomtatási hiba egyikét láthatod, mivel mindig hűen a könyvbeli szöveget gépelem le.)  
Értesülésem szerint a következő hónapban lesz egy utánnyomtatás, ahol ezeket a hibákat ki fogják javítani. 

 Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (4/5)

Idézetek:

"- Nem láttál még ekkora hajót? - törte meg a csendet Willaim
- Még soha. - szólt David, de szemét nem vette le az óceánjáróról.
- Elhiszem, hogy lenyűgöz. Én már hozzászoktam - sóhajtott egyet William - Bár szép egy szörny nemigaz? 
- Fenséges! Hihetetlen, hogy ezt emberek építették fel!"

"- Öngyilkos? - képedt el David - De miért?
- Gondolj csak bele öregem. Be vagy zárva a vízszint alatt egy vaskoporsóba, a gépek zajától semmit nem hallasz, beszélgetni sem tudsz, csak pakolni a szenet. Ha szólsz, akkor kiabálnod kell, hogy valaki meghallja. Már ha meghallja. A kazánok folyamatosan ontják a forróságot, de nincs víz, hogy lehűtsd magad. Mert ha itt víz van, akkor hatalmas a baj öregem. Esélyed nincs felmenekülni a felszínre. Ráadásul legtöbbször a hajótest mélyebben fekvő része sérül, vagyis itt lent. Ez itt maga a pokol öregem. Örülj neki, hogy mi most dolgozunk itt és nem néhány hét múlva. Úgyhogy gyere, kelj is fel, elég volt a pihenő! Ennek a kis hölgynek el kell készülnie legkésőbb tél végére."

"(...) Ugyanúgy nem kellett őket rögzíteni, mint a többi osztályon. Korábban ez nem volt így, még a Nagyasszonyon is mindent lecsavaroztunk a harmadosztályon. Úgy látszik, ide a szegények közül is csak azok jönnek, akik nem visznek magukkal szuvenírt a hajóról."

Fülszöveg:

Egy történelmi regény, mely olyan titkokat árul el, amelyről eddig nem is tudtál!

Dédnagymamám sokat mesélt egy hajóról, melyen az egyik osztálytársa utazott. A gőzös neve Titanic volt. A megdöbbentő történetet az iskolatársa testközelből élte át és mivel az első osztályon utazott túlélte a katasztrófát, de soha többé nem mert vízre szállni. Az ő története inspirált arra, hogy megírjam ezt a regényt, melyben olyan titkokat és részleteket is elolvashatsz, amiről talán eddig nem is tudtál. Bár a Titanic történetét sokan megírták már, de a harmadosztályú utasokról szinte soha senki nem beszélt még. A hősök mind az első osztályon utaztak, pedig a szegények is éppúgy éreztek, szerettek, féltek a hajón, mint a módosabb utastársaik. Ugyanúgy hősök, akikre emlékeznünk kell.

2022. január

 Robert Iger: Hullámvasút egy életen át

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm a 21. Század Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a fantasztikus könyvet!

Robert Iger a prológusban bemutatja a sanghaji Disneyland megnyitója körüli nehézségeit, küzdelmeit. Majd az első fejezettől elmeséli hogyan is indult a karrierje egészen addig, amíg a Walt Disney Company vezérigazgatójaként már a nyugdíjba vonulását tervezi. Megjelenik a könyvben kik, milyen tényezők, mikor és hogyan befolyásolják a szemlélet módját, ő és maga a Disney hogyan változott az évek alatt. 

Nagyon sok meglepő eseményről olvashattam, ilyen például, hogy az 1988-as téli olimpián annyira felmelegedett az időjárás, hogy sorban le kellett mondaniuk a versenyeket, így új műsorokat kellett találniuk, amiket sugározni tudtak. Így talált rá Robert és csapata a jamaicai bobcsapatra, akiknek a történetét később a Disney a Jég veled! című filmben újra bemutattak. Vagy éppen az is ilyen lenyűgöző rész volt, amikor azt taglalta hogyan állt ki a Fekete Párduc elkészítéséért és mekkora örömöt okozott számára látni a film megvalósulását és annak utóélete, ahogy elismerik sok-sok ember munkáját. 

A könyv körülbelül feléig olvashattam arról Robert hogy kezdi el a karrierjét és hogyan jut egyre magasabbra, miközben végig ember maradt és emberségesen bánt kollégáival, tisztelettel a feletteseivel. Aztán a könyv második felében pedig arról mesél hogyan került a Walt Disney Company vezérigazgatói székébe, hogyan köt barátságot Steve Jobs-sal, hogyan vásárolja fel a Pixart, a Marvelt, a Star Wars filmeket és karrierje végefelé a 21st Century Fox-ot. 

Iger nem egyszerű helyzetben, nem könnyű úton lett a Disney vezetője. A változásokhoz kellettek a remek ötletei, hogy tapasztalt, okos, empatikus emberekkel vette körbe magát. Ha valamit nem tudott, akkor azt bevallotta és gyorsan megtanulta. Tisztán játszott és ez nagyon szimpatikussá tette. 

Érdekes volt olvasni Robert visszaemlékezéseit, tanácsait, útmutatását akár más vezetők számára is. Sokszor arra gondoltam bárcsak én is hozzá hasonló főnököket, tanárokat kapnék a jövőben. És remélem egyszer én is ilyen bölccsé és remek vezetővé válhatok. 

Csak ajánlani tudom ezt a könyvet bármilyen pozícióba is légy kedves Olvasó!

 Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"A rendszerünk nyomon követi az alkalmazottainkat, amikor valami katasztrófa történik. Ha egy repülőgép lezuhan, vagy hurrikán, netán bozóttűz csap le, akkor jelentéseket kapok arról, hogy ki tűnt el, kinek kellett elhagynia az otthonát, ki vesztette el egy barátját, rokonát vagy háziállatát, kinek az ingatlanában keletkezett kár. (...) Kedd reggelre Sanghajban már tudtuk, hogy a night-clubban történt lövöldözés halálos áldozatai között van két részmunkaidős alkalmazottunk is. Több másik munkavállalónk ismerőse vagy rokona volt az áldozatoknak. Trauma- és gyászkezelési tanácsadóink munkához láttak, felvették a kapcsolatot az érintettekkel és megszervezték a mentálhigiénés szolgáltatásokat."

"Valami mindig történni fog. Leegyszerűsítve, ez a könyv olyan elvek mentén íródott, amelyek elősegítik a jó dolgok létrejöttét és a rosszak kezelését."

"A műsor végeztével a stáb minden tagjának adott egy fényes arany öngyújtót, amibe belegravírozták, hogy SZERETETTEL: SINATRA. A száz dollárt szinte azonnal elvertem, de az öngyújtó a mai napig az íróasztalfiókomban hever."

"Mivel nem voltak olyan versenyek, amelyek nekünk jók lettek volna, mindennap kiküldtünk egy stábot, hogy érdeklődésre számot tartó, emberi történetekre vadásszanak. Aztán ezeket a felvételeket összeollóztuk és beraktuk őket az esti adásba. Így lett a jamaicai bobcsapat isteni áldás, akárcsak Eddie Edwards, a "Sas", az idealista brit síugró, aki utolsó lett mind hetven, mind kilencven méteren. Igazi kötéltánc volt ez, de egyben szórakoztató is. (...) A nézettség történelmi magasságokban járt."

"Tudd, hogy mit nem tudsz (és bízz abban, amit csinálsz)!"

"Azt mondogattam magamnak: Van munkád. Azt várják tőled, hogy szárnyra kapjon az üzletág. A tapasztalatlanságod nem fogadható el kifogásként, ha kudarcot vallasz. Szóval, mihez kezd az ember egy ilyen helyzetben? Az első szabály úgy szól, hogy ne színlelj semmit! Alázatosnak kell lenned, és nem tehetsz úgy, mintha olyasvalaki lennél, aki nem vagy, nem csinálhatsz úgy, mint aki tud valamit, amit valójában nem. Ugyanakkor a vezető pozíciód miatt az alázatosságod nem gátolhat meg abban, hogy te irányíts. Egyensúlyozni kell a kettő között, máig ezt vallom." 

"Mindannyian szeretjük azt hinni, hogy pótolhatatlanok vagyunk, ahhoz hogy ezt elkerüljük, az a titok, hogy tudatosnak kell lennünk, és nem szabad abba a gondolatba kapaszkodnunk, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik képesek elvégezni ezt a munkát. Lényegében a jó vezetői képesség nem a nélkülözhetetlenségről szól, hanem arról, hogy segítsünk másoknak felkészülni arra, hogy esetleg a helyünkbe lépjenek (...) időnként őszintén el kell mondanunk nekik, hogy miért nem állnak még készen a következő előrelépésre."

"Megértette, hogy a "nagyszerűség" gyakran nagyon apró dolgok összessége, és segített nekem abban, hogy ezt még inkább értékeljem."

"Zenina Mucha ezt a maga sajátos, egyedi módján így fejezte ki: "Bob, te tudod, hogy te csináltad, de a világnak nem kell tudnia, szóval fogd be!""

"Rettentően könnyű hitelt adni a pletykáknak, azon aggódni, hogy ez vagy az az ember miként vélekedik rólad, hogy mit mondhat vagy írhat rólad valaki. Könnyű ilyenkor defenzívvé és kicsinyessé válni, arra vágyni, hogy visszavághassunk, amikor úgy érezzük, igazságtalanul félreértenek minket. Nem hittem azt, hogy megérdemlem ezt a munkát, nem hittem, hogy jogosult vagyok rá, de abban igenis hittem, hogy én vagyok rá a megfelelő ember. Hogy ezt bizonyítsam, ahhoz higgadtnak kellett maradnom, akármilyen sokan fejezték is ki nyilvánosan kétségeiket."

"Ne hagyd, hogy egód a lehető legjobb döntés útjába álljon!"

"Messzire lehet jutni egy kevés tisztelettel, míg annak hiányáért gyakran nagyon drága árat fizetünk."

"Az emberek időnként azért riadnak vissza nagy változtatásoktól, mert felmérik az esélyeket, és már azelőtt lebeszélik magukat arról, hogy kipróbáljanak valamit, mielőtt megtennék az első lépést. Az egyik, amit ösztönösen mindig is éreztem (...), hogy az esélytelen dolgok általában nem is olyan esélytelenek, mint amilyennek tűnnek."

"Szerintem valahol ebben rejlik a vezetői képesség titka is: hogy ne felejtsük el, kik is vagyunk, bármennyire is azt sugallja a világ, hogy erősek és fontosak lettünk. Abban a pillanatban, amikor elkezdünk túl sokat képzelni magunkról, abban a pillanatban, amikor belenézünk a tükörbe, és ott azt látjuk, hogy a titulusunk bele van égetve a homlokunkba, utat tévesztettünk."

Fülszöveg:

Egy ​nagy vízió alapjai: a Disney vezérigazgatója feltárja, milyen ötleteket és értékeket követett, miközben megújította a világ legszeretettebb cégét, és hogyan inspirálta azokat a dolgozókat, akik életre keltik a varázslatot.

Robert Iger 2005-ben, egy nehéz időszakban lett a Walt Disney Company vezérigazgatója. A piaci verseny egyre élesedett, a technikai fejlődés gyorsabb volt, mint bármikor korábban a cég történetében. Igernek a jövővel kapcsolatos víziója három gondolatra épült: újra és újra el kell köteleződni amellett az elv mellett, hogy a minőség igenis számít; a technológia változása ellen nem lehet küzdeni, az élére kell állni; nagyban kell gondolkozni – a globális piacban kell gondolkozni – a Disney brandet erősíteni kell a nemzetközi piacokon.

Mára a Disney a világ legnagyobb és leginkább értékelt médiavállalata lett, amelynek része a Pixar, a Marvel, a Lucasfilm és a 21st Century Fox – beleértve leányvállalataikat is. Piaci értéke csaknem ötszörösére nőtt azóta, hogy Iger átvette a cég vezetését. Magát Robert Igert korunk legsikeresebb és leginkább innovatív vezérigazgatójának tartják.

Hullámvasút egy életen át című könyvében Robert Iger elmondja, mi mindenre jött rá, miközben a Disneyt irányította, sorra veszi, melyek az ideális vezető erényei: soha nem szűnő kíváncsiság, optimizmus, bátorság, fókusz, tiszteletteljes modor, becsületesség, kockázatvállalás, a változás elfogadása, nem pedig megtagadása.

Iger azt írja: „Ennek a könyvnek a gondolatait univerzálisnak látom. Remélem, hogy a történeteim révén sikerül átadni a konkrét tapasztalataimat, és közelebb hozni nemcsak a világ feltörekvő vezérigazgatóihoz, hanem mindenkihez, aki szeretne kevésbé félni, mindenkihez, aki szeretne magabiztosabb lenni szakmai téren és a magánéletben egyaránt.”

Robert Iger a Walt Disney Company vezérigazgatója és a vállalat elnökségi tagja. Előzőleg, 2000-től 2005-ig az ügyvezető igazgatói tisztséget töltötte be, majd 2005-től elnök-vezérigazgató volt. Pályája elején, 1974-ben az ABC televíziótársaságnál kezdett dolgozni, az ABC Group elnökségi tagjaként felügyelte a vállalathoz tartozó kábel és helyi csatornák működését, levezényelte a Capital Cities/ABC és a Walt Disney Company összeolvadását. Iger hivatalosan 1996-ban került be a Disney vezetőségébe, mint az ABC csoport tulajdonába került vállalat elnökségi tagja, és 1999-ben a Walt Disney International elnöki tisztségével is megbízták. Ebben a minőségében Iger irányította a Disney globális terjeszkedését, amely folyamat minden nemzetközi jelenlétre törekvő vállalat számára példaértékű.