2020. december 24., csütörtök

2020. július

André Aciman: Szólíts a neveden ; Találj rám!


Kedves Olvasó!

Ezzel a poszttal kezdem is a júliusi olvasmányaimat. Mivel itt a Szólíts a neveden című két kötetes sorozatról szeretnék írni, így mind a két könyvről ebben a bejegyzésben fogok írni. 


Szólíts a neveden

Először a filmet láttam, ami után rögtön elhatároztam, hogy a könyvet mihamarabb el kell elolvasnom.
Örülök, hogy előbb a filmet néztem meg. A hangulata, a színészek játéka magával ragadt. A könyv számomra inkább a filmet egészítette ki Elio szemszögéből. Inkább az ő monológjaiból, filozofálásából állt a történet, ami eleinte érdekes volt, a végén viszont hiányoltam az igazi párbeszédeket.


Az utolsó rész meglepetés volt a számomra, mivel az kimaradt a filmből. Ez a fejezet volt szerintem a legszomorúbb rész, mégis illet a történethez. Talán jobb is, hogy kihagyták a filmből. 

Már várom, hogy a második kötetből készítsenek filmet.

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Némi időbe telt, míg rájöttem, hogy Olivernek négy különböző személyisége van attól függően, milyen színű fürdőnadrágot vesz fel. Azáltal, hogy tudtam mikor mire számíthatok, sikerült némi előnyhöz jutnom. Piros: merész, öntörvényű, rendkívül felnőttes, mogorva, már-már nyers - a legjobb elkerülni. Sárga: élénk, vidám, tréfás, de tüskés is egyben - nem érdemes túl közel kerülni hozzá, bármelyik pillanatban pirosra válthat. Zöld, a legritkább: alkalmazkodó, tanulékony, beszédes, jókedvű - miért nem lehet mindig ilyen? Kék: amikor azon a délutánon az erkélyről a szobámba lépett, amikor megmasszírozta a vállam, amikor felvette és mellém rakta a poharat."

"A "Később!" nem hagyta a dolgokat puhán lezárulni vagy fokozatosan elülni. Kíméletlenül rájuk csapta az ajtót. Ám a "Később!" egyszersmind a végleges búcsú elkerülése is volt, s így könnyebbé tette az elköszönést. Aki így búcsúzkodik, nem örökre tervez elmenni, sőt hamarosan visszatér."

"védenc védi védőjét"

"Mint többen is tudjátok, egészen az indulásomig imádtam Thaiföldet, de érkezéskor nyomban sikerült megutálnom. Fogalmazzunk finomabban: utáltam, amíg ott voltam, és imádom, amióta csak hazajöttem."

"Mintha tegnap lett volna húsz éve, a tegnap alig volt valamivel korábban a ma reggelnél, a reggel pedig mintha fényévekre lett volna túlünk. 
-Olyan vagyok, mint te - mondta -, mindenre emlékszem. 
Egy pillanatra megtorpantam. Ha csakugyan mindenre emlékszel, akartam mondani, és ha csakugyan olyan vagy, mint én, akkor holnap elmész, vagy amikor már épp magadra csuknád a taxiajtót, amikor már mindenki mástól elbúcsúztál, és kimondtál minden kimondhatót ebben az életben, akkor, csak egyetlenegyszer, fordulj felém, akár tréfából is vagy mert az utolsó pillanatban mégis eszedbe jutott az, ami valamikor a mindenséget jelentette nekem, és akkor, ahogy annak idején is, nézz rám, egyenesen a szemembe, és szólíts a neveden." 

"– Szeretsz egyedül lenni? – kérdezte.
– Nem. Egyedül lenni senki sem szeret. De megtanultam együtt élni a magánnyal."

"Jobb megpróbálni, és kudarcot vallani, mint soha meg sem próbálni."

"– Mit lehet egyáltalán csinálni errefelé?
– Semmit. Várni a nyár végét.
– Na és télen?
    Elmosolyodtam a kikívánkozó válaszon. Leesett neki is, megszólalt:
– Csak azt ne mondd, hogy várni a nyarat."

"– Aki sokat olvas, rendszerint rejtőzködik. Elrejti önmagát. A rejtőzködők pedig ritkán vannak jóban magukkal.
– És te rejtőzködsz?
– Néha. Miért, te nem?"

Fülszöveg:

André ​Aciman olasz riviérán játszódó regénye egy kamasz fiú és a családi nyaralóvendég, egy ifjú amerikai kutató között váratlanul kibontakozó, elsöprő szerelem története. A vonzalom, amelynek következményeivel egyelőre képtelenek szembenézni, felkészületlenül éri a fiatalokat. Az együtt töltött nyári hetek során mindketten küzdenek saját érzéseikkel, egyszerre tartva környezetüktől és saját maguktól. Vakmerően igyekeznek elérni azt, amiről sejtik, talán soha többé nem adatik meg nekik: a két ember közötti legteljesebb egységet.
A Szólíts a neveden korunk egyik legcsodálatosabb szerelmi története, amely egy csapásra klasszikussá vált.
A regény alapján készült film Luca Guadagnino rendezésében, Armie Hammer és Timothée Chalamet főszereplésével, a háromszoros Oscar-jelölt James Ivory forgatókönyvéből február 8-tól látható a magyar mozikban.

A Publishers Weekly és a The Washington Post AZ ÉV LEGJOBB KÖTETÉNEK ítélte
– a New York Times felvette AZ ÉV FIGYELEMRE MÉLTÓ KÖNYVEINEK listájára
– a New York Magazine felvette FUTURE CANON („A jövő kánonja") válogatásába
– a Chicago Tribune és a Seattle Times AZ ÉV KEDVENC KÖNYVÉNEK választotta
– a Lambda Irodalmi Díj nyertese szépirodalom kategóriában



Találj rám!

Gyorsabban tudtam vele haladni, mint a Szólíts a neveden című könyvvel. Sokkal több párbeszéd van benne, igaz a hosszú monológok, filozofálások továbbra is megmaradtak ebben a kötetben is.

Ahogy az előzőnél, itt is három nagy részből áll a könyv. Ebben a kötetben mégis sokkal több dolog történik, több szemszöget is megismerhettem. Kezdve Elio apukájának a történetével, maga Elio is mesél, zárásként pedig Oliver életéről olvashattam.

A vége szép, nagyon tetszett, szívesen tovább olvastam volna még.
Kíváncsian várom, hogy a filmvásznon hogyan jelenik meg ez a történetet. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"- Csak mert az új ismeretségek varázsa sosem tart ki elég hosszan. Igazán vágyni csak az elérhetetlennekre tudunk. Akiket elvesztettünk vagy akik soha tudomást se vettek rólunk, na ők képesek igazn mély nyomot hagyni bennünk. A többiek egy idő után már alig-alig rémlenek."

"-Biztosra venni a közelgő véget, az egy dolog - tettem hozzá, próbálva kellő óvatossággal navigálni a zátonyok közt -, sejteni azonban teljesen más. Kidobni az egész eddigi életünket, hogy majdnem semmiből újat kezdjünk valami ismeretlen földön, ez lehet ugyan hősies cselekedet, mégis teljesen felelőtlen. Nem sokan képesek rá. Hová is fordul az ember, ha úgy érzi, kutyaszorítóba került, nincs kiút, ég a ház, az ablak pedig az ötödiken van, úgyhogy kiugrani se igen lehet?  Amikor nincs túlpart. Van, aki ilyenkor önként vet véget az életének. A legtöbben azonban inkább szemellenzőt hordanak, és próbálnak reménykedni." 

"-Amint az egyik francia költő mondta, van, aki azért dohányzik, hogy nikotint pumpáljon az ereibe, és van, aki azért, hogy felhőt eregessen önmaga és a világ közé - majd attól tartva, esetleg túl epésnek találja a megjegyzésem, sietve magam ellen fordítottam az élét. - Hiszen mindnyájunknak megvan a maga ellenzője, amivel megfékezheti a köréje tolakvó életet. Az én ellenzőm a papír."

"Ostoba, ők ketten együtt tennének ki engem. Hiszen lehetek férfi és nő is, sőt mindkettő egyszerre, ahogyan te is mindkettő voltál nekem. Találj meg, Oliver, találj meg!"

"Mert megállt ott az életem. Mert valójában sosem mentem el onnét. Mert olyan az életem itteni része, mint a gyík letört farka, csak rángatózik és csapkod jobbra-balra, míg a test ott maradt valahol az óceánon túl, abban a csodás tengerparti házban. Túl régóta vagyok távol onna."

"Miért rángatnak ki hirtelen önmagamból, mintha eddig rab lettem volna, akinek rabtartója nem volt más, mint önmaga?"

"– Szeretni könnyű – mondtam –, a lényeg a bátorság, hogy merjünk is szeretni és bízni, márpedig nem mindenki képes mindkettőre."

Fülszöveg: 

Oliver ​és Elio története olvasók és nézők millióit varázsolta el André Aciman Szólíts a neveden című regényében és az abból készült, Oscar-díjat és számtalan elismerést hozó filmben. A Találj rám!, André Aciman legújabb regénye visszatér érzékeny lelkű szereplőihez, hogy évtizedekkel Elio és Oliver első találkozás után megmutassa, milyen sokféle alakban jelenhet meg a szerelem.
Samuel, Elio édesapja Firenzéből Rómába utazik a fiához, az immár sikeres zongoraművészhez. Az idős professzor a vonaton megismerkedik egy fiatal nővel, és a véletlen találkozás fenekestül felforgatja mindkettejük életét.
Elio Párizsba költözik, és egy koncert után beszélgetésbe elegyedik a zenerajongó Michellel. Találkozásukkor vibrál a levegő és teljes köztük az összhang, de Elio gondolatban vissza-visszatér hajdani olaszországi emlékeihez…
Oliver családos ember és egyetemi tanár lett Amerikában, de egy idő után arra eszmél, hogy tökéletes élete csupán látszat – hiányzik valami, azaz inkább valaki…
Találj rám! visszarepít a Szólíts a neveden, az egyik legkiemelkedőbb kortárs szerelmi regény világába, továbbfeszegetve a kérdést, elmúlhat-e valaha az igazi szerelem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése