Mörk Leonóra: Törött tulipánok
Kedves Olvasó!
Nemrég fejeztem be ezt a könyvet és kicsit nehezen bánok most a szavakkal. De megpróbálom összegezni gondolataimat, érzéseimet.
Eleinte megismerjük Helenát, vagyis mindenki által Leentjének becézett lány gyerekkorát, hogyan ismerte meg Christiaant, és hogy lett számára a fiú élete nagy szerelme. Közben kiderül az is mit jelent számára a fivére és mennyi mindenre képes azért, hogy kiderítse hová tűnt a már felnőtt Jan. Vagyis két szálon fut a cselekmény az egyik szál a boldog, kíváncsi gyerekkor, a másik pedig a jelenben a már felnőtteket mutatja be, akik világot látnak. A kezdőpont, hogy Jan-t, mintha elnyelte volna a föld, úgy eltűnt, mire Leentje elutazik a helyszínre a de Flines birtokra, ahol is munkája gyanánt a madárház benépesítésével kell foglalkoznia, ugyanakkor akkora szabadságot kap, hogy a bátyja után is el tud kezdni nyomozni. Itt még több szereplőt megismerhetünk, magát a szétszórt, intelligens mostohaanyát, a rideg, kimért lányt Dorothea-t, már a történet elején érződik nehéz sorsa, mégis a végére derülnek ki a szomorú és durva titkai. És ott van még John a külföldi tájépítész, aki felforgatja Leentje szerelmi gondolatait, érzéseit, na meg később még a nyomozásban is segíti.
Érdekes karakterek voltak, de mélységileg inkább Leentje lelkivívódásai, a múlton való merengései kaptak teret.
Az írónő nagyon részletgazdagon írt a tájról, a madár- és növényfajokról. Tetszett, hogy a fejezetcímek mind színeket jelöltek, amik a fejezetben visszatérnek. A befejezés meglepett, de az utószó kicsit kárpótólt a levegőben lógó kérdésekért. Ugyanis az írónő leírta, hogy melyik karakter volt valós személy, akinek a múltjához nagy részben ragaszkodott.
Egy szó mint száz, Neked ajánlom ezt a könyvet, ha szereted a lassan csordogáló történetet, amikor inkább leírásokban gazdag, mintsem cselekményben, ha nem zavar a részletgazdag leírások, amiktől előttem megelevenedett Hollandia, a különböző- madár és növényfajok, mások viszont túlírásnak éreztek, na meg ha a lélekvívódásairól szívesen olvasol és nem gond, hogy a könyv végét inkább az olvasóra bízta az írónő, mint konkrét lezárással akkor tudom ajánlani ezt a könyvet 😊 .
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(4,5/5)
Idézetek:
"- Ha élnek emberek a holdon, akkor most ők is bámulnak minket, ahogyan mi őket. És közben azon törik a fejüket, vajon melyikünk boldogabb."
"- A kisasszony nemigen engedi ki, fél, hogy elrepül. Viszont süteményt szokott adni neki. Meg édes bort, azt nagyon szereti. Igaz, Killi?
- Borrrr - recsegte elégedetten a papagáj. - Borrr! Sörrrrr!
- Hát, ez nem feltétlenül jó ötlet! - hökkent meg Leentje.
A legjobbkor érkeztem, gondolta. Borral itatni a papagájt! És ezek akarnak egzotikus madarakat tenyészteni? Egy veréb nem maradna életben náluk!"
"- Én már nem ismertem a nagyapámat - folytatta eltűnődve -, de néha arra gondolok, mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy örökre hátat fordítsanak a hazájuknak, és egy kisgyerekkel nekivágjanak az ismeretlennek. Hogy azt merjék mondani: nem vagyok én fa, nem kell nekem a földbe gyökerezve álldogálnom! Ha nem érzem jól magam valahol, akkor odébb megyek!
(...) Megvárta, amíg eltűnik a távolban, aztán megszólalt:
- A fákat is át lehet ültetni. Némelyik ugyan belepusztul, mások viszont sokkal szebben fejlődnek az új helyükön, mint a régin."
"- A kalitka - mutatott a képre. - Nyitva van az ajtaja, az az ártatlanság elvesztését jelenti. Nem ismeri a közmondást? Aki kinyitja a madárkalitkát, odacsalogatja a szerelmet."
Fülszöveg:
1651, Hollandia. A köztársaság virágkorát éli, hajói bejárják az óceánokat, a világ négy sarkából szállítják haza távoli tájak kincseit. Jant, a fiatal festőt, Rembrandt egyik tanítványát egy gazdag amszterdami kereskedő vidéki udvarházába szólítja a megbízatása. Nem sokkal később azonban váratlanul nyoma vész, és nem marad utána más, mint egy tulipános képekkel teli album, és egy ismeretlen, cinóberruhás fiatal nőt ábrázoló festmény.
A hír hallatán a húga, Helena azonnal útra kel a kastélyba, és mialatt megpróbálja kideríteni, mi történt a bátyjával, magával ragadja a ház egyszerre vonzó és nyugtalanító légköre. Miről árulkodik a selyemruhás lány portréja? Mit üzen a kertben épülő labirintus? És mi köze Jan eltűnéséhez az erdélyi magyar diáknak, Gábornak? Miközben a fivére után nyomoz, Helenának arra a kérdésre is választ kell találnia, mit érez iránta egykori gyerekkori játszótársa, Christiaan. Még mindig csak barátságot, vagy viszonozza azt a szenvedélyes szerelmet, amivel ő szereti már régóta a fiút?
A könyv lapjain megelevenedik a Vermeer képeiről ismerős világ, ahol oromzatos téglaházak sorakoznak a csatornák partján, drága tulipánok nyílnak delfti fajanszvázákban, csipke főkötős lányok olvasnak levelet a nyitott ablakon beáradó fényben, de az idilli felszín mögött ijesztő árnyak leselkednek. Szerelem, halál, veszteség, fájdalom, hűtlenség: a Törött tulipánok egy változásokkal teli, izgalmas korszak, egy sebzett lelkű férfi és egy bátor nő története.
.jpeg)
