Mikki Brammer: Minden, amit megbántam

 

Kedves Olvasó!

A borító és a cím azonnal megfogott, amikor pedig megláttam, hogy Balla Eszter olvassa fel a könyvet, már tudtam, hogy meg kell hallgatnom. Nagyon szeretem a hangját és a színészi játékát. Legutóbb a Fekete Péter című színházi előadásban láttam, amit imádtam, emberként pedig különösen felnézek rá.

A történet azonban tartogatott számomra egy meglepetést, ugyanis nem olvastam el előtte a fülszöveget, így csak hallgatás közben derült ki számomra, hogy a főszereplő haláldúla. Ő az, aki a haldoklókat kíséri életük utolsó időszakában, segít nekik rendezni a gondolataikat, megosztani az érzéseiket, vagy akár lezárni a még elintézetlen ügyeiket. Emellett a hozzátartozóknak is segítséget nyújt, például a temetéssel kapcsolatos kívánságok és a szükséges teendők átbeszélésében. A munkája tehát nemcsak a gyakorlati dolgokról szól, hanem arról is, hogy a haldoklók méltósággal, a saját érzéseiket és kívánságaikat figyelembe véve tölthessék az utolsó napjaikat.

Ha előre elolvastam volna a fülszöveget, valószínűleg egy kicsit ódzkodtam volna a témától, vagy el se olvastam volna, ezért utólag különösen örülök, hogy mégis meghallgattam. Balla Eszter lágy hangja annyira illett a történethez, hogy egyszerűen imádtam az előadásában hallgatni. Idővel a főszereplőt is egyre közelebb éreztem magamhoz, és jó volt látni, ahogy ő maga is fejlődik, miközben lassan a saját gyászának megélésére is képessé válik.

A történet lezárása pedig annyira aranyos volt, hogy teljesen jó érzéssel fejeztem be a könyvet. ❤️ Összességében nagyon örülök, hogy megismerhettem ezt a történetet, és csak ajánlani tudom!

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

A könyv adatai:

Kiadó:               Helikon Kiadó

Megjelenés:         2023

Oldalszám:         392

Fordította:         Szabó Olimpia

Felolvasta:         Balla Eszter

Felolvasás időtartama:     11 óra 45 perc

Fülszöveg:

Attól a naptól fogva, hogy az óvó bácsija összeesett, majd meghalt, miközben Nyúl Péter kalandjait mesélte a gyerekeknek, Clover Brooks erősebb köteléket érzett a haldoklókhoz, mint az élőkhöz. Mióta pedig imádott nagypapája, aki felnevelte, magányosan halt meg, mert ő épp Ázsiában utazgatott, Clover haláldúlaként dolgozik New Yorkban: annak szenteli életét, hogy végstádiumban lévő betegeket kísérjen el utolsó lelki útjukon: segítsen nekik elfogadni az elkerülhetetlent, és megbékélni önmagukkal, bármilyen hibákat követtek is el életük során.

Clover olyan sok időt tölt haldoklókkal, hogy közben elfelejti – vagy nem meri – a saját életét élni. Nem akar senkit igazán közel engedni magához, mert az kockázatos: ha szeret valakit, akkor elkerülhetetlen, hogy egy nap elveszítse…

Így él harminchat éves koráig, amikor egyszer csak – egy kedves öregasszonynak köszönhetően, aki elmeséli neki nagy szerelmének történetét –, nagyot fordul Clover élete: kénytelen lesz végre önmaga lelkének a mélyére nézni, és kideríteni, hogy igazából mire is vágyik. De vajon lesz-e bátorsága hozzá, hogy elinduljon a saját útján?