2020. május

 Boris Vian: Tajtékos napok

Kedves Olvasó!

Boris Vian idézettel kezdeném ezt a bejegyzést. 

"Élni annyi, mint röhögni a halálon, és belehalni a röhögésbe." 

A Tajtékos napok című könyve egy nagyon szürreális történet. Úgy éreztem magam az olvasása közben, mintha Alice lennék Csodaországban. 

A könyv helyenként elrugaszkodott a valóságtól, elég abszurd jeleneteket alkotva, mégis élethű történetek bontakoztak ki a sorokból. Görbe tükör a világnak és nem csak annak a kornak, amikor Boris Vian megírta ezt a könyvet,  hanem a jelenkor embereinek is. 

Megrázott a végkifejlett, mégis örülök, hogy elolvastam. 

Poket zsebkönyvekben még virágok rajzai is bele kerültek, amiknek a változásai végig követték a könyv történetét. Gyönyörű és különleges zsebkönyvvel gazdagodtam, amikor megvettem. 

Ez a könyv nem véletlenül vált klasszikussá, csak ajánlani tudom. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"A történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki."

"Majdnem mindig jókedve volt, a maradék idejét pedig alvással töltötte."

"Kis rózsaszín felhő ereszkedett le az égből, és feléjük közeledett.
– Menjünk bele! – javallotta a fiú.
– Rajta!
És a felhő beburkolta őket. Meleg volt benne, és fahéjascukor-illat."

"– Jaj! – mondta Colin. – Mivel tartozom?
– Nagyon sokkal – felelte a gyógynok. – Legjobb lenne, ha leütne, és elrohanna fizetés nélkül…"

"– Úgy értem – helyesbített az igazgató –, eddig milyen tevékenységet űzött?
– Leginkább a komor gondolatokat.
– Hogyan? – hökkent meg az igazgató.
– A komor gondolatokat igyekszem elűzni magamtól."

"– Nem szeret dolgozni? – kérdezte a kereskedő.
– Utálok – felelte Colin. – A munka a gép rangjára süllyeszti az embert."

"- Biztos lehet benne hogy jó árat fogok adni érte.
- Nagyon fogok örülni neki. Mostanában olyan sok bajom van.
- Így van ez, nem mehet mindig jól.
- De jobb lenne, ha nem menne mindig rosszul - mondta Colin. - Az ember sokkal jobban emlékezik a jó pillanataira. Akkor hát mi haszna rosszaknak?"

"Az emberek nem változnak meg. A dolgok változnak." 

Fülszöveg:

Íme egy könyv az élet kegyetlen varázslatáról, melyet már több évtizede olvasunk újra és újra, titkon azt remélve, hogy e történetben minden baj csak átmeneti.A szemérmesen félszeg, szerelemre éhes Colin és a kedvesen egyszerű Chloé gátak nélkül beteljesülő kapcsolatának története Boris Vian tollából meghökkentő stílusban, üde frissességgel, pergő ritmusban születik meg. A világot önfeledten habzsoló pár szerelmi történetében az abszurditás humorával, kiapadhatatlanul változatos őrültségeivel támadja a hamis értékek, a pózokkal teli sznobizmus konzerválóit, úgy, hogy a meglepő szófordulatok, szinesztéziák és szürrealista helyzetek mögött azért mégiscsak az alapvető emberi érzések görgetik a szerelmi történet cselekményét.Az olvasó csodálkozó mosolya hamar lesz harsány nevetéssé, ami hirtelen az arcra fagy, mert a szerelmesek szertelen boldogságára váratlanul iszonyú csapást mér az ostoba végzet: a kivédhetetlen tragédia...