Edith Eva Eger: A döntés
Kedves Olvasó!
"Edith Eva Eger története a holtak között kezdődik és az élők között ér véget.
Egy bölcs asszony felkavaró, mégis felemelő könyv arról, hogy lehet szembenézni legsötétebb félelmeinkkel és legmélyebb traumáinkkal." Az On the Spot alkotói
Edith Eva Eger magyar származású zsidó családban nevelkedett táncos, akit az egyik nővérével és a szüleivel együtt Kassáról egészen Auschwitzig visznek. Gondtalan gyermekkorból hirtelen elszakítják édesanyukájától, akit rögtön tusolni küldtek, míg neki aznap a hírhedt szörnyeteg előtt, Mengele előtt kell táncolnia a barakkban. Végig járta a nővérével kart, karba öltve az erőltetett menetet, feltették egy lőport szállító vonat tetejére, nehogy a britek lebombázzák az ellátmányt. Természetesen a bombák végig kísérték a vonatot. És végül ott vannak, hogy egy konzervet nem tudnak kinyitni, annyira gyengék. De ezzel még nem ér véget Edith története.
Nagyon kemény olvasmány, gyomorforgató, érzelmi hullámvasút. Az írónő leírja a kegyetlenségeket, amiket a nácik csináltak, a kegyetlenséget, amit a saját honfitársai tettek, a szenvedéseit és a gyógyulását is. Nincs szépítve, ezt egy embernek sem szabadott volna átélnie. Durva volt a könyv nagy része, de utána felemelő élmény volt arról olvasni, ahogy Edith Eva Eger legyőzte a démonjait, ahogy másoknak segít még a mai napig is.
Nem egy könnyű olvasmány, a mai napig eszembe jut, amit olvastam, milyen kegyetlenek tudnak lenni emberek adott helyzetekben. Ugyanakkor Edith Eva Eger hozzáállása nagyon tetszett. Nem csak a haláltáborban, ahogy próbálta túl élni, hanem az is, ahogy később Amerikában amikor szembesül a feketék kiközösítésével és bár azt mondják neki, hogy ne használja a fekete nők mosdóját, ő úgy tett, mint aki nem érti és mintha mindenki egyenlő lenne ő így dolgozott, dolgozik most is. Szerintem legalább egyszer érdemes elolvasni ezt a könyvet. Képes az emberek gondolkodás módját megváltoztatni.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Ami történt, azt sem elfelejteni, sem megváltoztatni nem lehet. De idővel megtanultam: azt eldönthetem, hogyan reagáljak a múltra. Érezhetem magam nyomorultul, vagy bizakodhatom - lehetek levert, de boldog is. Mindig megvan ez a választásunk; lehetőségünk van a kontrollra."
"Az itt következőkben a döntések történetét olvashatják: kicsi és nagy döntésekét, amelyek elvezethetnek bennünket a traumától győzelemig, a sötétségből a fénybe, és a bebörtönzöttségből a szabadságba."
"- A szemed - mondom nővéremnek - annyira szép! Még soha nem tűnt fel, mert mindig eltakarta az a rengeteg hajad. - Most először látom, hogy van döntési lehetőségünk: dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan."
"Csak arra emlékezz: senki sem veheti el tőled azt, amit a fejedbe raksz."
" Azt látom meg, hogy dr. Mengele a tapasztalt gyilkos, aki csak ma reggel ölte meg az anyámat, szánalomra méltóbb, mint én. Én az elmémben szabad vagyok, ő pedig sosem lesz az. Mindig együtt kell majd élnie azzal, amit tett. Ő inkább fogoly, mint én. Miközben egy kecses spárgával lezárom a gyakorlatot, imádkozni kezdek, de nem saját magamért imádkozom. Hanem érte. Az ő érdekében imádkozom, azt kérem, hogy ne kelljen megölnie engem."
"- Tudod hogyan fogok bosszút állni? - kérdezi Magda. - Meg fogok ölni egy német anyát. Egy német megöli az anyámat; én megölök egy német anyát.
Nekem más kívánságom van. Azt kívánom, hogy a fiú aki leköpött minket, egy nap lássa meg, hogy nem kell gyűlölnie. Az én bosszú fantáziámban a fiú, aki most azt kiabálja utánunk: "Koszos zsidók! Férgek!", egy csokor rózsát nyújt felénk.
- Most már tudom - mondja -, hogy nincs okom gyűlölni titeket. Egyáltalán semmi okom nincs rá. - Egy öleléssel kölcsönösen feloldozuk egymást."
"Elképzelem anyám hosszú, feje tetejére feltekert haját, apám cilinderét és bajszát. Minden, amit érezek, és amit valaha éreztem, belőlük származik, az ő egyesülésükből, amely létrehozott engem. A karjaikban ringattak. A föld gyermekévé tettek."
"Túléltük a végső szelekciót. Életben vagyunk. Együtt vagyunk. Szabadok vagyunk."
"Azt hiszem, azon az éjszakán annyira elveszett a sötétben, hogy majdnem ő maga is sötétséggé lett. De mégsem így történt. A másik út mellett döntött."
" A haláltáborokban kiszabadultunk ugyan, de szabaddá is kell válnunk - szabaddá arra, hogy újat alkossunk, hogy kiépítsük az új életünket, hogy döntéseket hozhassunk. És amíg meg nem találjuk ezt a szabadságunkat, addig csak ugyanabban a végtelen sötétségben keringünk körbe-körbe."
"Ha ma életben maradok, holnapra szabad leszek. A szabadság iróniája az, hogy A szabadságban nehezebb reményt és célt találni. Most kell szembenézni azzal a ténnyel, hogy bárkihez megyek is feleségül, sohasem fogja megismerni a szüleimet. Ha valaha lesznek gyerekeim, nem ismerhetik majd a nagyszüleiket. Nem csak a saját veszteségem fáj. Hanem az is, ahogy ez a veszteség hullámokat vet előre, a jövőbe. Ahogyan tovább örökítődik."
"Passzívnak lenni azt jelenti: hagyod, hogy mások döntsenek helyetted. Agresszívnak lenni azt jelenti: hogy te döntesz mások helyett. Asszertívnek lenni azt jelenti, hogy magad számára te hozol döntést. És bízol benne, hogy ez elég, hogy elég vagy."
"Elmondtam az igazgatómnak: azon gondolkodom, hogy megszerzem a doktorátust pszichológiából. De nem bírtam úgy elé tárni az álmomat, hogy kifogásokat ne keressek. – Nem is tudom – mondtam –, mire befejezem az iskolát, ötvenéves leszek. – Rám mosolygott. – Így is, úgy is ötvenéves lesz – mondta."
"A szenvedés elkerülhetetlen és univerzális. A különbség abban áll, ahogyan a szenvedésre reagálunk."
" De hogyan azt a többi túlélő megtanította nekem: élhetsz annak hogy megbosszuld a múltad, de annak is élhetsz, hogy a jelent gazdagítsd. Élhetsz a múlt börtönében, vagy ugródeszkának is használhatod a múltat, hogy eljuss ahhoz az élethez, amelyet a jelenben szeretnél élni."
"Emma segített megkérdőjeleznem hogyan viszonyulok a saját múltamhoz. Ágnes segítségével a jelenhez való viszonyommal tudtam szembenézni. Jason Fuller, A katatón százados pedig [...] megtanított arra, hogyan néztek szembe egy olyan döntéssel, amely az egész jövőmet meghatározza majd."
"A harag, legyen bármennyire is pusztító, sohasem a legfontosabb érzés. Ez csak egy legkülső réteg, egy sokkal mélyebb érzés sekély felszíne. A harag álarc mögött rejlő valódi érzés rendszerint a félelem. Az ember pedig nem képes egyszerre szeretetet és félelmet érezni."
"A fájdalmat nem radírozhatjuk ki. A szabadságunk abban áll, elfogadhatjuk azt, akik vagyunk, és amit tettek velünk, hogy aztán továbbléphessünk."
"Lehetséges, hogy a gyógyulás nem egyenlő azzal, hogy eltüntethetjük a sebhelyet, de még azzal sem, hogy ellátjuk a sebet. A gyógyulásunk az, ha megtanuljuk becsben tartani a sebesülésünket."
"Azért hívtak Fort Carsonba, hogy a 71. gyaloghadosztálynak beszéljek, annak az egységnek, amely hatvanöt évvel azelőtt felszabadított engem. Elhoztam szabadságom történetét a háború azon túlélőinek, akik valaha nekem hozták el a szabadságot."
"Az idő nem gyógyítja be a sebeinket. A gyógyulásunk azon múlik, mihez kezdünk az időnkkel."
"A szabadságunk abban rejlik, hogy megtanuljuk magunkhoz ölelni azt, ami történt. A szabadság azt jelenti, hogy minden bátorságunkat összeszedve lebontjuk a börtön falait, egyik téglát a másik után."
"Nem dönthetünk úgy, hogy eltüntetjük a sötétséget, de fényt gyújthatunk benne."
"Ha megkérdeznének, mi a leggyakoribb diagnózis az általam kezelt emberek között, nem a depressziót vagy a poszttraumás stressz-szindrómát említeném, jóllehet ezek a betegségek túlontúl gyakran fordulnak elő azok körében, akiket megismertem, megszerettem, és elvezettem a szabadságukhoz. Nem, hanem az éhséget. Éhezünk. Éhezünk a jóváhagyásra, a figyelemre és a gyengédségre. Éhezünk a szabadságra: arra, hogy magunkhoz ölelhessük az életünket, hogy igazán megismerjük önmagunkat, és önmagunk lehessünk.""És te is itt vagy! Itt vagy! A szent jelenben. Nem tudlak meggyógyítani téged – mint ahogy senki mást sem –, de ünnepelhetem a döntésedet, hogy lebontod a tudatodban lévő börtönt, tégláról téglára. Nem tudod megváltoztatni, ami történt, nem tudod megváltoztatni azt, amit tettél, vagy amit tettek veled. De eldöntheted azt, hogyan élsz most.
Drágám, dönthetsz úgy, hogy szabad leszel."
Fülszöveg:
A magyar származású dr. Edith Eva Egert 1944-ben családjával együtt a nácik haláltáborába, Auschwitzba deportálták. Ma klinikai pszichológus a kaliforniai La Jollában, illetve a Kaliforniai Egyetem oktatója San Diegóban. Emellett az amerikai hadsereg és haditengerészet tanácsadójaként tűrőképességi tréningeket tart és segíti a katonákat a poszttraumás stressz legyőzésében. Számos tévéműsorban szerepelt, többek közt az Oprah Winfrey Show-ban, illetve a CNN különkiadásában, amely az auschwitzi tábor felszabadításának hetvenedik évfordulójára készült. Ezen kívül főszereplője volt a holland nemzeti televízió holokausztról forgatott dokumentumfilmjének is. Rendszeresen tart előadásokat az Egyesült Államokban és külföldön.
Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt – jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít. A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Akár rossz házasság, mérgező család vagy gyűlölt munkahely börtönében sínylődnek, akár önmagukat korlátozó hiedelmek szögesdrótja tartja őket fogva a saját elméjükben, ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése