Hazatérés Afganisztánba
Kedves Olvasó!
Nehéz ennél a könyvnél megtalálni a megfelelő szavakat. Sokáig állt a polcomon, majd amikor megláttam a Voxán Wunderlich József felolvasásában, úgy éreztem, ez egy jel, hogy végre ideje meghallgatnom. Wunderlich Józsefet korábban már láttam A padlás című előadásban, de különösen szeretem, amikor feleségével, Bach Katával Sohonyai Attila Szem a szemhez című versét adják elő. Imádom! Így számomra a történet szinte összeforrt Wunderlich József kedves hangjával.
A történet Afganisztánban, még a tálib uralom előtt kezdődik, és Amir, egy kisfiú szemszögéből ismerhetjük meg az ország kultúráját, a családját, a szokásokat és az ottani társadalmi hierarchiát. Utóbbi számomra eleinte kissé nehezen volt átlátható, de ahogy haladtam előre a történetben, egyre jobban megértettem, milyen meghatározó szerepet játszik az emberek életében, hogy milyen családba és társadalmi csoportba születnek.
Szívszaggató volt látni, hogy egyes gyerekeknek milyen hamar fel kellett nőniük, és mennyi terhet kellett már egészen fiatalon elviselniük. Különösen Haszan története érintett meg, aki szinte mindent odaadott volna Amir barátságáért. A fiú hűsége és szeretete egészen felfoghatatlan, és azután is meghatározó marad, hogy kettejük élete különböző irányba halad tovább.
Amir történetét a gyerekkorától kezdve követhetjük végig. Megismerjük, hogyan kényszerül családjával elhagyni Afganisztánt, miként próbál új életet kezdeni Amerikában, hogyan lesz szerelmes, majd hogyan alapít családot a szülőhazájától távol. Felnőttként azonban vissza kell térnie Afganisztánba, ahol szembesül azzal, mennyire megváltozott az otthona. Ez a visszatérés Haszan sorsának megismerésére is lehetőséget ad, és hamar világossá válik, hogy az ő élete végképp nem alakult könnyebben. Hazaraként egy eleve hátrányos, lenézett társadalmi helyzetből indul, ami még kiszolgáltatottabbá teszi.
Amir és Haszan kapcsolatában számomra az egyik legnehezebb kérdés az volt, hogy mennyire természetesnek veszi Amir azokat a kiváltságokat, amelyekbe beleszületett. Sokáig nem kérdőjelezi meg igazán a köztük lévő alá-fölérendeltséget, és azt sem, hogy Haszan és a családja az ő családjukat szolgálja. Miközben Haszan feltétel nélkül ragaszkodik hozzá, Amir nem mindig képes ugyanilyen hűséggel és bátorsággal viszonozni ezt. A papírsárkányverseny körüli eseményeknél különösen nehéz volt folytatnom a történetet, mert fájdalmas volt látni, hogyan alakul át a barátságuk, és milyen következményei lesznek a történteknek.
Sokszor éreztem úgy hallgatás közben, mintha a történet az író saját emlékeiből táplálkozna. Annyira érzékletesen mutatja be az afgán kultúrát, az ország változásait és az emberek mindennapjait, hogy könnyű volt belehelyezkednem Amir világába. Ugyanakkor ez nem csupán egy országról és egy barátságról szóló történet, hanem a hűségről, a bűntudatról és arról is, hogy a múltunk döntései mennyire hosszú időre meghatározhatják az életünket.
Többször eszembe jutott a Sűrű erdő szélén című könyv, ami a Grúz történelmet mutatta be. Mind a két történetet csak ajánlani tudom.
(5/5)
A könyv adatai:
Kiadó: Libri Kiadó
Legutóbbi megjelenés: 2026
Oldalszám: 464
Fordította: Vajda György
Felolvasta: Wunderlich József
Felolvasás időtartama: 12 óra 42 perc
Fülszöveg:
Felejthetetlen és megható történet egy nem mindennapi barátságról, amely egy tehetős család gyermeke és a szolgálójuk fia közt szövődik a pusztulásra ítélt Afganisztán végnapjaiban. A közös élmények és kedves időtöltésük, a sárkányfutás már-már elszakíthatatlanul fűzi őket egymáshoz. Azonban egy szörnyű esemény örökre megváltoztatja az életüket. Amir cserben-hagyja a barátját, Haszant, és ezzel véget ér számukra a gondtalan gyermekkor. Amir a hazájától távol, az Egyesült Államokban kezdi felnőtt életét, de nem tud szabadulni a bűntudattól. Visszatér a tálibok uralta háborús Afganisztánba. Az ország romjain végre jóváteheti mindazt, amit elrontott, és megszabadulhat lelkiismerete terhétől.