2021. július

Finy Petra: Kerti szonáta

Kedves Olvasó!

Vannak könyvek, melyek elolvasása után az addigi kedvenc olvasmányok hirtelen elhomályosulnak és az olvasó előtt már csak az adott könyv emlékei lebegnek. Ezt éreztem miután elolvastam a Kerti szonáta című könyvet. 

Ez a könyv hiánypótló, fantasztikus! Nagyon sok résznél rázott a hideg és nem azért, mert kora reggel a még harmatos időben a buszsofőrök mínusz fokokat teremtettek a buszokon hála a légkondiknak. 

Mielőtt még magáról a történetről mesélnék egy kicsit áradoznék a borítóról. 😊 Csodálatos és különleges borítója lett ennek a könyvnek. Már maga a tapintása is más, mint a többinek. A növények szárai aranyszínűek és a fényben még ragyognak is. Egy szó, mint száz nyugalmat, gyönyörűséget áraszt ennek a könyvnek a borítója és ahogy megláttam már tudtam, hogy el kell olvasnom ezt a történetet. 

Kerti szonáta főleg bátor nőkről szól, megjelenik benne a szocializmus árny oldala, a besúgórendszer és az ellenállás mozgalom. Médi és Magda a két öregasszony történetével kezdődik a könyv, akiknek a II. világháború megtörte szép fiatalságukat. Rajtuk keresztül nemcsak a szocializmusba, de a világháború szörnyűségeibe és az azt követő rákosi rendszer börtöneibe is beleláthat az olvasó. Szívembe zártam a két öregasszonyt és az első perctől fogva kíváncsian követtem a történetüket, olykor meg is könnyeztem. 

Friada, aki a fiatalságával lázongásával behozza a történetbe az ellenállás mozgalmat, a szamizdat irományokat, a tiltott videó felvételeket és rádiókat. Ifjonti lendületet hoz a történetbe, amiért szintén könnyen a szívembe tudtam zárni és nagyon izgultam érte. 

A történetben két besúgót és a felettesüket is megismerhettem. Ebből a három férfiből csak egyet tudtam megkedvelni, akit belekényszerítettek ebbe a helyzetbe és aki emberségét végig próbálja megőrizni. A másik két férfi óriási hatalomvággyal és egoval megszemélyesítették a rosszat, a rendszert. 

A könyv főhősei, az írónő által fantasztikusan kitalált személyek, ahogy a történet is fikció, bár a végén leírja, hogy "Ha valaki mégis ráismer egy-egy valóságos eseményre, az csak azért lehet, mert a történelem folyton ismétli önmagát." Ugyanakkor ez a regény tisztelgés is azok a nők előtt, akik változtatni akartak és érzékenységgel dolgoztak a társadalomért, mégis gyakran megfeledkeznek róluk.

A könyvben megjelennek idézetek Kádár János beszédeiből, a Teller Emmáról szóló jelentésekből, a Lila fedőnevű akció röplapjainak szövegeiből, az Európa fái című könyvből, valamint Esterházy Pétertől és Mészöly Miklóstól is. Eleinte meglepődtem ezektől az idézetektől, ugyanis a szövegbe, magukba a mondatokba voltak beágyazva, így még egy könyvben sem láttam idézéseket. Aztán a végére lapoztam, az utószó és köszönetnyilvánításban Petra leírta a dőlt betűs néha pár szó, olykor mondatból álló részek lényegét, onnantól fogva egyre jobban  tetszettek. 

Nagyon tetszett ez a könyv és örülök, hogy elolvastam! Mindenkinek csak ajánlani tudom! A közel jövőben pedig még többet szeretnék olvasni Finy Petrától! 💖

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Mondom a mesét! Az igazságról szól, vigyázz! Mert az igazság a legnagyobb kincsünk, amink csak lehet, a legértékesebb gyémánt, melyre még a koldusoknak is futja."

"Annak a generációnak voltak a tagjai, amely már nem törődött bele szülei néma reménytelenségébe, melytől azoknak megkeseredett a szájuk íze és a mosolya, ami sötét volt és szétporló, mint a poshadt kávézacc."

"A lassúság valójában nem lassúság, csupán a gyorsaság hiánya."

"Kegyetlen az élet, az igazságért harcolókat nem jutalmazza, a kisemberek nagyságát nem akarja elismerni."

"A lényeg tehát nem az volt, mit tolvajkodnak ki a gyárból az építkezéshez, hanem hogy mekkora szabadságot lopnak maguknak a hétvége alatt. Ehhez persze következetesen kellett inni, egészen komolyan véve az alkoholfogyasztást, mintha kemény hadgyakorlat lenne."

Fülszöveg:

A ​nők nemcsak otthon végeznek láthatatlan munkát, sokszor a társadalomért is úgy tevékenykednek, hogy szinte megfeledkeznek róluk. Ezekről az alig emlegetett hősökről szól a regény. A fiktív szereplőkkel dolgozó kötet Frida, Magda és Médi történetén keresztül vakuvillanásnyi ideig megmutatja azoknak a bátor nőknek is az alakját, akik mertek cselekedni. Rajk Júlia, Ember Judit vagy Hodosán Róza figuráját többek között.

1987-ben járunk, Magyarországon, Budapesten. A kommunista rezsim elnyomási struktúrája omladozni látszik, de senki nem tudja, mikor dől össze. A besúgói rendszer még aktívan működik, az ellenzék is egyre több akciót szervez: a kötetben mindkét csoport életébe belepillantást nyerhetünk .A kamaraműként is felfogható regény az árulás és lázadás pszichológiájával foglalkozik, azzal, milyen apróságokon, rejtett családi kódokon, lelki töréseken vagy épp a véletlenen múlik az, hogy valaki a szocializmus kiszolgálója lesz, netán ellenáll. Ám nehéz pálcát törni bárki felett egy olyan korszakban, ahol a legnagyobb bűnös és áruló valójában a rendszer maga.

A regény lapjain 1944-től 1987-ig villannak fel a magyar történelemnek olyan drámai pillanatai, melyek mindenkire hatással voltak, de a nőknek sokszor még nagyobb traumát jelentettek. Amíg pedig megismerjük az ő túlélési stratégiájukat, addig is vígan pöfögnek a Zsigulik, kotyognak a kávéfőzők, végtelen lassúsággal épülnek a víkendházak, Beszélőket lapoznak titokban, hangulatjelentések készülnek, harmatosak a Kőbányaik, szól a Kontroll Csoport, a panellakások fagyöngyös függönyei engedelmesen csörögnek a vállunk körül, a főszereplők számára pedig a végére kiderül: ki árult el másokat, és ki önmagát.