2021. február

Stephanie Garber: Legendary

Kedves Olvasó!

Caraval világa rögtön magával ragadt és amikor végeztem az első kötettel azonnal folytattam a másodikkal. Azt azért bevallom, hogy számomra ez a kötet sokkal lassabban indult be, mint az előző. Ugyanakkor, amint elkezdődött a játék az események is felgyorsultak. 

Ez a kötet már Tella szemszögéből íródott, az ő küzdelmeit követheti végig az olvasó. Kicsit örültem, hogy ő került a középpontba, mert az előző könyvnél nem sikerült megkedvelnem, de ebben a részben ez pótolva lett. Donatellá-ban sokkal több van, mint azt a Caraval-ban az olvasó láthatta. Sok helyen olvastam, hogy mennyire megkedvelték az olvasók Jacks-et is, na ez nekem egészen a kötet végéig nem sikerült. 😂 Az utolsó lapokon viszont már elkezdet lágyulni az én szívem is iránta. 

Az előző kötethez képest itt már nem az lett mantrázva, hogy ez csak egy játék, hanem pont az ellenkezője, itt minden valósággá válik. Talán pont emiatt is a hangsúly már nem a játékon volt. Kicsit hiányzott Caraval varázslatossága, de ennek a kötetnek is meg volt a maga csodálatos részei. 

A Fátumok, a jóskártyák érdekes keretet adtak a történetnek. Ahogy az előző kötetet, úgy ezt a könyvet is megkedveltem. A történet végén pedig rögtön a harmadik után nyúltam. (Ezzel a zárással mást nem is lehetne tenni, mint azonnal elkezdeni a harmadik kötetet.😀) 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Az emberek azért szeretik a Caravalt, mert az maga az életre kelt képzelet: mindegy, összességében milyen őrjítő, attól mindig csak játék marad."

"A Caraval ha mégoly fantasztikusnak látod, a következő öt nap nagyon is valóságos."

"úgy festett, mint egy szárnyaszegett sötét angyal, akit kidobtak a mennyekből, de talpra esve érkezett a földre."

"Higgy bennem, Donatella. Ha most ébren maradsz, míg biztonságos, meleg helyre viszlek, ígérem, soha többé nem engedlek úgy el magam mellől, mint aznap éjjel. Együtt rendbe hozzuk ezt az egészet."

"– Miért vagy ilyen kedves velem? – kérdezte Tella.
– Ha szerinted én kedves vagyok, valóban több időt kellene jobb emberekkel töltened."

"– Lehet, hogy mások alábecsülnek, Donatella, én viszont nem.
Tella megpróbált nem érezni semmit e szavak hallatán. Egész életében alábecsülték: az apja, aki haszontalannak ítélte, a nővére, aki szereti őt, de állandóan attól fél, hogy bajba keveredik, a nagyanyja, a Nana, aki azt gondolta róla, hogy csak nyűgnek van. Néhanapján még Tella is alábecsülte önmagát. Milyen kegyetlen, hogy a jelek szerint az hisz benne a legjobban, aki a végén szép lassan megöli."

"A halandó ember önző teremtmény. Ennek a Csillagok tanúi lehettek újra meg újra. De ma éjjel, ahogy lenéztek a Földre, csupa igazi önzetlen cselekedetet láthattak."

Fülszöveg:

Egy összetört szív.
Egy megfizetendő adósság.
Egy vérre menő játék.

Donatella Dragna a Caraval varázslatos világában végleg megszabadult zsarnok apjától, és a nővérét, Scarlettet is megmentette egy baljós házasságtól. Lenne mit ünnepelnie a Dragna-lányoknak – de Tella még nem szabad.

Még a játék előtt, végső kétségbeesésében egyezséget kötött egy bűnözővel, és most olyasmivel tartozik neki, amit eddig soha senki nem tudott megszerezni. Ki kell derítenie a Caraval mester, Legend valódi nevét! Erre csak egyetlenegy esélye van: ha megnyeri a Caravalt.

Tella tehát második alkalommal is beleveti magát a legendás versengésbe, és ezzel keresztezi egy gyilkos trónörökös útját, belebonyolódik egy elátkozott szerelembe, valamint a titkok kusza hálójába… amivel bajba sodorja Scarlettet is.

A Caraval mindig is bátorságot, ravaszságot és áldozatokat követelt. Ám ezúttal még többet kér a játék: ha Tella nem tudja teljesíteni, amit az alkuban ígért, és nem szolgáltatja ki Legend igazi nevét, mindent elveszít – talán még az életét is. De ha nyer, Legend meghal, és a Caraval örökre megsemmisül.

Isten hozott újra a Caravalban… a játék még csak most kezdődik igazán!