Karen Blixen: Távol Afrikától

 

Kedves Olvasó!

Miközben a könyvet olvastam megnéztem az azonos című filmet, amiben Meryl Streep-t alakított az írónőt. Ebben a bejegyzésben mind a két műről írni fogok, ugyanis úgy érzem egymást szépen kiegészítették. 

A könyvet Karen Blixen azután írta meg, hogy 17 évet élt Afrikában. Az oldalakon érződik a szeretet, a vágyódás és sokszor a fájdalom, hogy ami oly kedves volt a számára hátra kellett hagynia. A fejezetek inkább jegyzetek a múlt eseményeiről, emberekről akiket megismert, apró történetek, amik lévén az olvasó közelebb kerülhet Afrikához. Úgy éreztem én is ott sétáltam a Ngong-hegyek alatt, részt vettem a szafarikon, megfigyeltem a környezetemben élő vadállatokat és próbáltam megérteni a bennszülötteket. Karen szépen ír, ugyanakkor alig tudtam meg róla bármit is. A kötet elején egy oldal erejéig írnak az írónőről és sorsáról, de mégis kevésnek éreztem. 

A film viszont átvett mondatokat, eseményeket és néha nem a leírtaknak megfelelően használták fel. Mégis az írónő magánélete a filmből derül ki, a házassága és annak nehézségei, Denys és a vele való nem minden napi szerelme. Hogyan küzd a farmért, hogyan ismerik el a férfiak világában. 

Egy szó, mint száz csak ajánlani tudom mind két művet. Szívfacsaró, lenyűgöző történet, mely bemutat egy egészen más világot, egy egészen más korban. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (4,5/5)

Idézetek:

"Mi magunk, a csizmáinkban, az örökös sietségünkkel, gyakran olyannyira nem illünk a tájba.  A bennszülöttek azonban harmóniában élnek vele, s amikor ezek a magas, nyúlánk, sötét bőrű és fekete szemű emberek vándorolnak - mindig libasorban, úgyhogy még a legnagyobb bennszülött útvonalak is merő ösvényszalagok -, vagy a földet túrják, vagy a marháikat terelgetik, vagy táncünnepélyt tartanak, vagy mesét mondanak neked, maga Afrika vándorol, táncol és szórakoztat téged." 33.oldal

"De amikor megismertem a bennszülötteket, engem talán a leginkább éppen ez a tulajdonságuk ragadott meg. Igazán és valóban bátrak voltak, őszintén szerették a veszélyt - talán a teremtés egyenes válasza volt ez a sorsa kinyilatkoztatására, földi visszhang a mennyek szavára." 36.oldal

"Én ismerem Afrika dalát - gondoltam ilyenkor -, a zsiráfét, a hanyatt heverő afrikai újholdét, az ekékét a földeken, a kávészedők izzadt arcáét, de ismeri-e Afrika az én dalomat? Vibrál-e a levegőben a puszta felett egy szín, amelyet valaha én viseltem, ráveti-e a telihold árnyékomat a kocsifelhajtó kavicsára, a ngongi sasok keresnek-e még hegyeik között?" 98.oldal

"Most visszatekintve afrikai életemre, úgy érzem, ezzel lehet a legjobban jellemezni: egy olyan ember élete volt, aki a kapkodó és zajos világból egy néma országba költözött." 120.oldal

"Ami pedig minket illet, valakinek nagyot kell még vétkeznie ellenünk, hogy ráébredjünk: tiszta szívvel bocsánatot kell kérnünk a zsiráfoktól az ellenük elkövetett vétkeinkért." 346.oldal

"Volt egy hely a hegyekben, a Vadrezervátum első gerincén, amelyet még akkoriban, amikor úgy hittem, Afrikában élek, Afrikában halok, magam mutattam meg Denysnek mint az én leendő temetkezőhelyemet. Este, amint házamba üldögélve kinéztünk a hegyekre, megjegyezte, hogy akkor ő is azt szeretné, ha ott temetnék el. Ezután amikor csak kihajtottunk a hegyek közé, Denys így szólt: - Menjünk el egészen a sírjainkig. - Egyszer, amikor a hegyek közt táboroztunk, bivalyokra lesve, egy délután átsétáltunk arra a lejtőre, hogy közelebbről is megnézzük. Hihetetlen fenséges látvány tárul ott az ember szeme elé; a napnyugta fényében ráláttunk a Kenya-hegyre és a Kilimandzsáróra. Denys egy narancsot eszegetett a fűben heverve, és kijelentette, hogy ő ott szeretne majd pihenni. Az én sírhelyem egy kicsit feljebb volt. De mindkét helyről kivehettük messze keletre az erdőben a házamat." 405. oldal

A könyv adatai:

Kiadó:                         Európa Kiadó

Sorozat:                       Kapszula Könyvtár

Megjelenés:                   2021 

Oldalszám:                   446

Megvásárolható:           Európa Kiadó

Fordító:                       Gy. Horváth László

Borító:                        puha kötés, zsebkönyv méret

Fülszöveg:

"A dolgok megtörténnek veled, és érzed is, hogy megtörténnek, de ettől eltekintve semmi közöd hozzájuk, nincs kulcsod az okukhoz vagy értelmükhöz."

Karen ​Dinesen, a huszonhét éves dán úrilány 1912 telén eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. A házasságkötésre Mombaszában került sor. Vilmos svéd királyi herceg volt az egyik tanú, aki így emlékezett a menyasszonyra: „Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő…”

Hatalmas birtokot vásároltak Kenyában, Nairobi közelében. A báró tehetséges szafarivezetőnek bizonyult – így ismerkedett meg gróf Széchenyi Zsigmonddal, a vadászíróval és Ernest Hemingwayjel is. Karen a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrájukkal ismerkedett ezalatt, nagyobbrészt férjétől külön, majd elváltan, viharos szerelmi viszonyban Danys Finch-Hattonnal. Afrikában lett belőle lenyűgözően egyedi karakterű író, a huszadik századi memoárirodalom nagyasszonya.

Távol Afrikától, ezzel a címmel írta meg dán birtokára visszatérve 1937-ben előbb angolul, majd dánul lírai visszaemlékezését, (ez alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjas filmje Meryl Streeppel és Robert Redforddal).

Azóta is példa nélküli hódolattal és alázattal fordult Fekete-Afrika felé művében. Olyan kivételes érzékenységgel festette le tájait, lakóit, amilyenről azóta is alig tett tanúságot európai művész. És ami életrajzából és levelezéséből tudható: szenvedélyesen gyűlölte és megvetette a brit gyarmati közigazgatás korlátolt felsőbbrendűségét.

Friedrik Backman: Hétköznapi szorongások

Kedves Olvasó!

Először is szeretném megemlíteni a fantasztikus magyar borítótervet. 

Az ajánló és a köszönet nyilvánítást is elolvastam. Egyiken mosolyogtam, másik meglepett. Érdemes mind a kettőt elolvasni a történet mellett. 

Van egy bankrablónk, aki végső elkeseredésében rabolni szeretne, csakhogy ez se sikerül neki. Menekülés közben egy lakásbemutatóba csöppen bele, mely túszdrámába csap át. Szegény rablónak ezután sem lesz szerencsés, ugyanis a túszok elég nehéz természetűek, mindenbe beleszólnak, ők persze mindent is jobban tudnak. Ezek a jelenetek adják az igazi humorát a történetnek, ugyanakkor komoly történeteket tár fel fejezetről fejezetre az író. Megismertem a rabló nehézségeit, a rendőrök történetét, túszok problémáit. Öngyilkosság, gyász, megcsalás, megélhetési nehézségek, nyugdíjazási probléma, öregedés, bűntudat, depresszió mind megjelennek a könyvben. 

Néha fárasztóak a szereplők, de mégis szerethetőek. 

Fredrik Backman nagyon jól csavarta a történetet. Felüdülés volt ezzel a könyvvel kezdeni az évet. Csak ajánlani tudom!

Moziban már meg is néztem Az ember, akit Ottonak hívnak című filmet, amit szintén nagyon megszerettem. Ezért is a következőnek biztos, hogy Az ember, akit Ovénak hívnak című kötetet választom. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek:

"Ezt a könyvet a fejemben levő hangoknak ajánlom, ők a legkülönlegesebb barátaim. Valamint a feleségemnek, aki együtt él velünk." ajánló

"Ez a történet sok mindenről szól, de leginkább idiótákról. Már most érdemes leszögezni, hogy nagyon egyszerű leidiótázni más embereket, kiváltképp akkor, ha sikerül elfelejteni, milyen embertelenül nehéz embernek lenni. Különösen, ha vannak az életünkben más emberek, akiknek a kedvéért próbálunk jók lenni." (7.oldal)

"A fiatal vízért jött be, az idős kávézik. A kapcsolatuk bonyolult, mint a különböző generációk beli rendőröké általában. Az ember a karrierje végén a dolgok értelmét keresi, az elején pedig a célját." (22.oldal)

"(...) mennyivel egyszerűbb a saját szorongásainkat elfogadni, ha tudjuk, hogy más sem boldog." (50.oldal)

"Ez az egész egy bonyolult, valószerűtlen történet. Talán azért, mert a történetek általában nem arról szólnak, amire mi gondolunk. Ez például egyáltalán nem egy bankrablásról, egy lakásbemutatóról vagy egy túszdrámáról szól. Még az is lehet, hogy nem is idiótákról. 

Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a történet egy hídról szól." (117.oldal)

"Zara ezt el is mondhatta volna az ingatlanügynöknek, ha az ingatlanügynök nem ember lett volna, ugyanis Zara utálta az embereket. Különösen, ha beszéltek." (119.oldal)

"- Gyerekzsúrokat is vállalok. Már ha az ember nem szereti a gyerekeit." (170.oldal)

"Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám." Aztán azt mondja, hogy amit a legkisebbek közül eggyel teszük, azt vele tesszük. A feleségem pedig hajlamos volt mindent szó szerint értelmezni. Ezért keveredett vitákba egyfolytában. (320.oldal)

"Azt mondják, az ember személyisége a tapasztalatainak összessége. De ez nem igaz, legalábbis nem teljesen, mert ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk." (353.oldal)

A könyv adatai:

Kiadó:                         Animus Kiadó

Megjelenés:                   2021 

Oldalszám:                   372

Megvásárolható:           Animus Kiadó

Fordító:                       Bándi Eszter

Borítóterv:                  Csernák Ákos 

Fülszöveg:

Szilveszter előtti nap egy svéd kisvárosban. Egy ingatlanügynök úgy véli, ez megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk. Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis menekülés közben beront az épületbe, és túszul ejti az összes érdeklődőt: két megkeseredett IKEA-függőt, egy mogorva bankigazgatót, egy szomorú nénit, egy terhes nőt a párjával, egy nyúlfejet viselő ismeretlent, no meg magát a túlbuzgó ingatlanost. A rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna. A rabló viszont két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel, akikre mindannyian hasonlítunk kissé…

2022 kedvenceim összesítő

Kedves Olvasó!

2022-ben 21 könyvvel bővült a kedvenceim listája, róluk szeretnék most mesélni a szokásos módon. 

Az év elején Nagy Pandával és Kicsi Sárkánnyal tartottam, hogy négy évszakon keresztül bővítsem a látásmódomat, majd év végén egy nagy utazásra is velük tartottam. Ulysess megmutatta Olaszországot, optimizmusával elvarázsolt, beleszerettem a kék sárga ara papagájokba, hála Cloude-nak, Cressy pedig közelebb hozta hozzám az elmélkedést a Csendélet című könyvben. Nagore-val együtt kedveltem meg a macskákat, gondoltam át az életemet a Macskabárban. Vendéglista által megkedveltem a thriller krimiket, borzongtam és faltam az oldalakat. Apám óriás lesz című összefüggő novellacsokorban egy kisfiúval tartottam, aki csodálattal tekintett az édesapjára, és helyette is sírtam, amikor az álomkép túlkorán összetört. Szerelembe estem Fodor Ákos haiku verseibe, kedvenceimet a Gyöngyök, göröngyök című kötetében találtam meg. Bejártam a magyar erdőket, szörnyülködtem a helyzetükön, de gyönyörködtem a képekben, amiket Az elveszett erdő című kötetben gyűjtöttek össze. Budapesten is sétáltam, megismertem a történelmét, történeteket a Hosszúlépés. Járunk? csapatával. Megigézett a művészet történelem, Egy macska történetében megtudtam ki festett először macskát, hogyan jelentek meg a mítoszokban és Laura szívét hogyan varázsolta el Hékás. Leveleken keresztül ismertem meg a különleges Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, ezekből a levelkből megtudtam hogyan élték túl a második világháborút. Szintén leveleken keresztül ismertem meg hogyan változtatja meg a nácizmus két barát kapcsolatát, a tökéletes vádiratban, a Címzett ismeretlen című könyvben. Megtaláltam a magyar valóságot humorral, szarkazmussal, groteszk történeteket csokorba gyűjtött novellás kötetet, mely kikapcsolt és alig várom, hogy színházban is lássam, ez nem más mint A bezzeggyerek és más felnőttmesék kötetben. Robert Iger-rel tartottam, hogy átlássam milyen fontos döntéseket hozott vezetőként a Disney élén, a Hullámvasút egy életen át című könyvben. A mai fiatalok problémáiról olvastam a Hová lettél, szép világ című regényben, Sally Rooney letisztult stílusa azonnal magával ragadott. Visszatértem Zebegénybe, hogy ámulattal figyeljem a méltán híres mezítlábas grófnőt. Két kisgyerek édesanyja lettem, akinek egyetlen bevételi forrása a krimi írás lett, de a legnagyobb galibát is okozza, amikor egy újabb történetemet vitattam meg szerkesztőmmel egy reggelizőben, mint ahogy az a Finlay Donovan ölni tudna című regényben történt. Pszichiáter és irodalmár lettem, hogy analizáljam az irodalmi zűrös hősöket, a Pszichiáter látott már? című fantasztikus könyvben. Végig néztem és szívembe zártam a Downton Abbey című sorozatot, melynek guszta süteményei és tea receptjeit gyűjti össze A hivatalos Downton Abbey ötórai tea szakácskönyvben. Wildfell asszonya újra rabul ejtett. A képre viszont nem került fel, de nem hagyhatom ki a felsorolásból egyik kedvenc írónőm Amy Harmon legutóbb magyarra fordított fantasy könyvét A madár és kard című lebilincselő regényt.

2022 évösszegző

 Évösszegző 

Kedves Olvasó! 

Bár már elmúlt január 1, én mégis most szeretnék ezzel a képpel egészségben, örömben, szeretetben és könyvekben gazdag Boldog Új Évet kívánni! 💖

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szerintem most már nevezhetem hagyománynak ezt az összegző posztot, ugyanis 2019 óta minden évben készítek egyet. Mindig leírtam mennyi könyvet olvastam és szereztem be és hasonlók, ami idén sem maradhat el. Ugyanakkor kicsit személyesebb gondolatokat is megosztok kivételesen. 

2022 nem volt egy könnyű év számomra, sok nehézség, csalódás, szorongás, szomorúság volt benne. Én mégis inkább a jó dolgokra fókuszálok. Elkezdtem egy fotótanfolyamot, amit elképesztően élvezek, imádtam bejárni az elméleti órákra és fantasztikus élmény volt a gyakorlatokon részt venni. Fotóztam a tanfolyam keretén belül Tihanyban és Tiszaalpáron, kipróbáltam fényképezőgépet, a makróobjektívet, voltam a budai vár mellett és egy műteremben is fotóztam egy-egy szép modellt. Itt pedig nem szeretnék megállni, hanem reményeim szerint haladóra is a csapattal fogok tartani. 

A másik jó esemény, amit még megosztok itt, hogy névnapomra sikerült elhelyezkednem a szakmámon belül. Jelenleg nagyon jól érzem magam az új, támogató közegben és végre rájöttem, hogy a pénzügy nem is olyan szörnyű, mint ahogy az iskolában gondoltam. 

*****

2022-ben elértem a bűvös 100 elolvasott könyvet, sőt összesen 115 kötetet olvastam el mintegy 32.450 oldalt. 20 könyv került igazán közel a szívemhez. Még egy kevés statisztikai adattal jövők, instagramon is egy újabb mérföldkőhöz ért az oldalam, már 2080-an követtek, ami hihetetlen és nagyon jól esik! Blogon a 293. poszt érkezik, míg Tiktokon már 82 követőm lett, utóbbin tudom, hogy van hova fejlődnöm, talán majd idén. 

Szeretném megköszönni a 21. Század Kiadónak, a Partvonal Kiadónak, a Fekete Sas Kiadónak, az Agave Kiadónak, a Jaffa Kiadónak, az Athenaeum Kiadónak, az Open Books Kiadónak, a Kossuth Kiadónak, a Helikon Kiadónak, az Alexandra Kiadónak, a Next21 Kiadónak és a Prológus csapatának a bizalmukat és a recenziós könyveket! Hála nekik fantasztikus könyveket olvastam a 2022-es évben. Óriási élmény volt először előolvasónak lennem a 21. Század Kiadó által, valamint az első sajtóbemutatón részt vennem hála a Partvonal Kiadónak. 2022-ben először jutottam el az Ünnepi Könyvhétre és Könyvfesztre, valamint a Margóra, idén még véletlenül sem szeretném kihagyni őket. Ezeknek az eseményeknek köszönhetően találkozhattam szerzőkkel, a kiadók munkatársaival, ismerősökkel az instagram világából. Remélem idén is találkozunk! 

Köszönöm, hogy a 2022-ben velem tartottál és remélem idén is megtartod jó szokásodat! Várlak vissza, mind blogon, mind instagramon, mind tiktokon. 

Hamarosan pedig újabb újításokkal érkezem! 😊💖