2020. augusztus

Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát? 

Kedves Olvasó!

Ebben az évben ez lett az egyik legnagyobb kedvencem. Nagyon megérintett és sokat nevettem is rajta. 

Az elején, amikor az írónő bemutatja Emmát és a sírásóként dolgozó apukáját már akkor teli volt ironikus humorral. Vicces ugyanakkor korát meghaladó érettséggel gondolkodik a főszereplőnő. Aztán következett az arcon csapás, Peter története. A kisfiú hirtelen elvesztette az ikertestvérét. A szülei magukba fordulva gyászolnak, másik gyermeküket magára hagyva, aki nem találja a helyét. Peter folyamatosan az ikertestvéréhez hasonlítja magát és úgy érzi kettejük közül neki kéne halottnak lennie. Majd találkozik Emmával. A lány éles esze és beszólásai jó hatással vannak Peter-re. Csodálva, ámulva olvastam, ezt az aprócska könyvet, amit akár egy nap alatt el lehet olvasni.

Nagyon jó könyv és mindenkinek csak ajánlani tudom.

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Hogy tetszik a túlvilág? Boldog-e ön most, hogy megboldogult? Nem unatkozik? Jól kijön a szomszédjaival, vagy szívesebben nyugodna másutt? Tényleg van szaga alulról az ibolyának?"

"Enni és meghalni mindenkinek kell."

"-Nem vagyok éhes. - Peter összeszorítja a száját.

-Nem is akkor eszünk tortát, amikor éhesek vagyunk! — vágja rá Emma. Ekkora hülyeséget se hallott még életében."

"– És neked milyen volt? – És közben bámulja a vajas kenyeret, mintha attól várná a választ.

– Micsoda?

– Amikor anya meghalt. – Még soha nem kérdezte tőle.

Severin Blum sokáig szótlanul néz Emma szemébe.

– Hajótörés – mondja végül.– Mintha hajótörést szenvedtem volna. Mint Robinson Crusoe a lakatlan szigeten. Egyedül vagy, nem tudsz beszélni róla senkivel… Aztán rájöttem, hogy nem is vagyok egyedül. Hiszen te itt vagy nekem! Te voltál nekem Péntek. Gondoskodnom kellett rólad, és ha a szemedbe nézek, őt látom. Vigyáz, hogy mindent jól csináljak."

"Ki kell engedni a bánatot, szokta mondani Severin Blum. Meg: A könny kimossa a lelket."

"Mi lehet jó ebben a reggelben? Biztosan ma is ezrével halnak meg az emberek, vagy bűntény áldozatául esnek. Állatokat kínoznak, balesetek történnek, rengeteg négyzetméternyi esőerdőt vágnak ki, és ennek a csodálatos napnak minden egyes másodpercében kipusztul egy állatfaj ezen a hű de klassz bolygón. Szóval hagyjuk ezt a jó reggelt!"

"Bőgd ki magad úgy istenigazából, gondolja Emma. De légy szíves ne itt, és ne addig, amíg én itt vagyok."

"– A cékla nagyon egészséges. Vasat csinál – világosítja fel a lányát Severin Blum, körülbelül ezredszer.

A hernyó is egészséges, mert fehérjében gazdag, mégsem eszi senki. De ezt Emma inkább nem mondja ki hangosan. Még a végén kiderül, hogy apának van egy titkos hernyóreceptje."

Fülszöveg:

Egy ​különösen szép könyv a gyászról. Egy lányról, akit az iskolában kicsit furcsának tartanak, és egy fiúról, akinek meghalt az ikertestvére. Egy könyv a halálról, de leginkább mégis az életről. Arról, amit elveszítettünk, és arról, amire rátalálhatunk. Legfőképp pedig a temetőből a valódi életbe vezető kiútról, amelynek során még az is kiderül, vajon esznek-e a halottak epertortát…

Emma vagyok. Az apám sírásó, így sok időt töltök a temetőben, de én nem bánom. Szeretem a temetőt. Itt érzem magam otthon. Még könyvet is vezetek a holtakról. Mint egy krónikás. Megírom, ők hogyan látják a dolgokat. Beszélgetek is velük. „Boldog-e ön most, hogy megboldogult? – kérdezem. – Jól kijön a szomszédjaival, vagy szívesebben nyugodna másutt? Tényleg van szaga alulról az ibolyának?”

Rosemarie Eichinger 1970-ben született, történelem szakon végzett, és Bécsben él. Az Esznek-e a halottak epertortát? című könyvét Ausztriában magas rangú gyerekirodalmi díjjal jutalmazták. A méltán népszerű osztrák írónőnek ez az első magyarul is olvasható kötete.