Avni Doshi: Égett cukor

 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Békési Anitának és a Park Kiadónak az ajánlást és a lehetőséget!

Bevallom először Elizabeth Gilbert Ízek, imák, szerelmek című könyv szerzőjének ajánlása keltette fel a figyelmemet a borítón. Miután olvastam a könyvét elkezdett érdekelni vajon milyen regényeket ajánl. 

A borító azonnal megmutatja hol játszódik a kötet és a főszereplőnőt is. Nagyon tetszik a letisztultsága, mégis az apró utalások a történetre. 

A kötet kiindulási pontja, hogy egy lány elviszi orvoshoz az édesanyukáját, ugyanis észrevette rajta a felejtés, a demencia jeleit. A történet pikantériája, hogy amíg az édesanya egyre inkább elfelejti a múltat a lány annál inkább ragaszkodik hozzá, ezért miközben a jelen feltárul az olvasó előtt, addig fejezetről fejezetre visszaugrunk a kapcsolatuk kezdetére. Végig veszi édesanyja házasságát, annak nehézségeit és a szökését egy ásramba, ahova magával viszi a lányát is, ugyanakkor ott idegennek gondjaira bízza őt, majd innen is tovább állnak. Egy ideig az utcán koldulnak, majd visszatérnek a nagyszülői házba és ismét külön költöznek, hogy az anya megtalálja a szerelmet, aki idővel szintén elpárolog. Már a kötet elején kikristályosodik rossz anya-lánya kapcsolat, mely egyre inkább durvábbá válik, lelki és fizikai bántalmazás is felelevenedik az emlékekben. Mégis vagy pont emiatt Antárát az élet minden területén befolyásolja az anyjával való kapcsolata, legyen szó a világ szemléletéről, a gondolatairól, a félelmeiről. 

A könyv helyszíne India, így az ottani kultúra és történelem folyamatosan megjelenik a lapokon. Bár a téma nem egyszerű, lehangoló tud lenni, mégis az írónő íróistílusa, a fordító csodás munkája miatt egyszerűen faltam az oldalakat és mindig vártam, hogy legyen egy aprócska idő, amit olvasással tudtam tölteni. 

Van ebben a könyvben egy olyasfajta keserédesség, mint az égett cukor. 

Számomra érdekes és különleges kötet volt. Csak ajánlani tudom. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Hazudnék, ha azt állítanám, hogy anyám nyomorúságos állapotában soha nem leltem örömet.

Gyermekkoromban épp elég szenvedést okozott nekem ahhoz, hogy bármely későbbi fájdalomra, ami kijutott neki, úgy tekintsek, mint valamiféle törlesztésre, aminek nyomán helyrebillen a világegyetem egyensúlya, visszaáll ok és okozat racionális rendje. 

De a kettőnk közötti tartozik-követel kiegyenlítése nem lehetséges többé. 

Egészen egyszerűen azért, mert az anyám felejt, és ez ellen az égvilágon semmit nem tehetek." (9. oldal)

"Mindig azt mondja, nem járt különösebb változással, amikor odaköltöztem hozzá, az éltem forradásmentesen simult az övébe.

A felfordulástól való félelme tudatában óvatosan láttam neki a változtatásoknak, és először azokat a lepedőket, törülközőket cseréltem le, amiket más nők is használhattak. Aztán azok a könyvek és ruhadarabok következtek, amelyeket ajándékba kaphatott tőlük." (39.oldal)

"Egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy ez a felejtés egészen kényelmes dolog, hogy Anyu nem akar emlékezni rá, miket mondott és tett. Igazságtalannak érzem, hogy ő egyszerűen félresöpri a múltat, nekem viszont a múlttal telnek a napjaim. Papírokat, fiókokat, egész szobákat töltök meg feljegyzésekkel, jegyzetekkel, gondolatokkal, ő meg napról napra egyre nagyobb homályban él." (80.oldal)

"Azt mondta, ez mindig különbség lesz közöttünk - bizonyos módon az amerikaiak soha nem viselkednek. Erre megkértem, hogy ne istenítse gyermekkora udvarias csomagolását, mindenki tudja, mire képesek valójában az amerikaiak." (135. oldal)

"Tudja, az emlékeket aktívan állítjuk elő. És együtt állítjuk elő őket. Az emlékeket azokban a képekben is újraalkotjuk, amelyekre mások emlékeznek." (252.oldal)

A könyv adatai:

Kiadó:                         Park Kiadó

Megjelenés:                   2023

Oldalszám:                   328

Fordító:                     Nagy Mónika Zsuzsanna

Borítóterv:                 Féder Márta

Megvásárolható:           Park Kiadó

Fülszöveg:

A ​múlt emlékét Tárá is őrzi valamiképp, Antárá is, de máshogyan. Mindketten állhatatosan nyalogatják az egymástól kapott sebeiket.

Tárá zűrös lány volt annak idején. Szerelem nélküli házasságából előbb egy ásramba menekült, aztán egy ideig koldusként tengődött, hogy jómódú szüleit bosszantsa, majd éveken át futott egy toprongyos, hajléktalan művész után – és közben végig ott volt vele a kislánya. Most azonban utolérte a demencia, kétszer ad fizetést a bejárónőnek, és egész éjszakára nyitva felejti a csapot. Antárára vár a feladat, hogy gondoskodjon az anyjáról, aki soha nem gondoskodott róla.

Az Égett cukor emlékekről és mítoszokról szól, arról, hogy a saját magunknak mesélt történetek miképp válnak valóságosabbá a tükörképünknél is. Féltékenység, megszállottság, árulás témáit járja körül. Éleslátó szarkazmus szövi át, és arra keresi a választ, hogy vajon mennyire ismerjük a hozzánk legközelebb állókat és végső soron saját magunkat.

„Hazudnék, ha azt állítanám, hogy anyám nyomorúságos állapotában soha nem leltem örömet.”

Avni Doshi (1982, New Jersey) brit regényíró. Az Égett cukor az első könyve, amely felkerült a Booker- és a Pen Hemingway-díj rövid listájára. Indiában White Cotton címen jelent meg. A szerző jelenleg Dubajban él.