Kedves Olvasó!
Köszönöm szépen a Partvonal Kiadónak a lehetőséget!
2022-ben olvastam A gesztenyeember című skandináv krimit, azóta bátrabban és kíváncsian vágok bele hasonló műfajú könyvek olvasásába.
A Kövesd a pillangót! az ütős borítóhoz illően erősen nyit.
Kedves Olvasó!
Két különleges vallási vezető utolsó találkozásának lehet tanúja, aki ezt a könyvet kezébe fogja. Desmond Tutu érseknél ugyanis a könyv írása előtt diagnosztizálták újra prosztatarákkal. Mind politikailag, mind egészségügyi szempontokat mérlegelve mindenki tudta ez a találkozó az utolsó lesz a két vezető életében. Ehhez mérten a búcsú is megjelenik a lapokon.
Carlton Abrams, aki lejegyezte a beszélgetéseket, illetve segített megszervezni ezt a találkozót a saját szemszögéből mutatja be azt a pár napot, az előkészületeket és a beszélgetéseket. Nem csak a szavakra fókuszált, kihangsúlyozta a két férfi közötti erős köteléket. Megpróbálta megértetni az olvasóval, hogy mit is jelent ez a barátság.
Tetszett, ahogy a Dalai Láma beszélgetett Desmond Tutu-val, hogy nem voltak közöttük vallási ellentétek, sőt elfogadták a másik véleményét, gondolatait, kultúráját. Tökéletesen bemutatták, hogy bár különbözőek vagyunk élhetünk egymás mellett harmóniában, amíg emberségesek vagyunk a másikkal.
Sok hasonló gondolkodású ember kellene vezetői pozíciókban.
Maga az öröm megélésével kapcsolatosan szerintem mindenki megtalálja az épp neki fontos, vagy önazonos mondatokat.
Értékelésem: ✯✯✯✯
(4/5)
Idézetek:
"A születés talán a legörömtelibb esemény, az élet mégis oly sok szomorúságot, feszültséget és szenvedést tartogat számunkra. Reméljük, ez a kis könyvecske több örömet és boldogságot hoz az életedbe." (Örömteli meghívás)
"Céljuk ezzel a könyvvel nemcsak bölcsességük, hanem emberségük közvetítése is. A szenvedés elkerülhetetlen, mondták az együtt töltött hét során, de hogy milyen választ adunk erre a szenvedésre, az csak rajtunk múlik. Semmilyen elnyomó hatalom nem veheti el tőlünk azt a szabadságot, hogy megválasszuk, miként reagálunk." (17. oldal)
"A dalai láma a nyolcadik századi buddhista tanítómesterre, Santidévára utalt, aki ezt írta: "Ha lehet valami tenni a helyzet megoldásáért, mi szükség a bánatra? Ha semmit nem lehet tenni, mi haszna a bánatnak?"" (41. oldal)
A könyv adatai:
Kiadó: Helikon Kiadó
Legutóbbi megjelenés: 2023
Oldalszám: 324
Fordította: Illés Róbert
Megvásárolható: Helikon Kiadó - Libri Könyvesbolt
Fülszöveg:
Korunk két fontos spirituális vezetője osztja meg velünk e kötetben nehezen szerzett bölcsességét arról, hogyan őrizhetjük meg az örömet életünkben a sorscsapások ellenére.
A két Nobel-békedíjas vezető egy hetet töltött együtt Dharamszalában a dalai láma 80. születésnapja alkalmából, hogy beszélgessenek egy olyan témáról, amely mindkettőjük számára nagyon fontos: az örömről.
Kedves Olvasó!
Nagyon szépen köszönöm Pannának és a 21. Század Kiadónak az újabb lehetőséget!
Három éve, amikor még a B2 szintű nyelvvizsgámra készültem összegyűjtöttem pár angol könyvet, hogy általuk fejlesszem az olvasás készségemet. A The light we lost című könyv azonnal megfogott a borítójával, majd ahogy olvastam úgy férkőzött be a gondolataim közé, a bőröm alá. Mire elolvastam és rájöttem, hogy magyarul is szeretném elolvasni addigra sajnos elfogyott az összes bolt polcáról. Most viszont az írónő új könyvével együtt ezt a kötetet is újra nyomtatta a kiadó. Nagyon boldog vagyok!
Sok részlet megmaradt az emlékeim között, most mégis más fajta élményt okozott a kötet. Pár éve még a misztikus szerelem, ahogy a sors formálta a két főszereplő találkozásait volt a lényeges, a döntéseiket néhol helytelenítettem. Korábban így írtam a könyvről:
"Na, de a történet! A mozdító történelmi esemény az ikertornyok összedőlése volt. Az írónő elég erősen mutatja be, hogy milyen hatással volt az emberekre a terrortámadás. Hogyan gondolják át életük értelmét és mit tehetnének a jövőjükért, az országukért. Ezek után elgondolkoztatja az olvasót is lehetőségekről és döntésekről. Szerintem Lucy és Gabe nem mindig hozták meg a megfelelő döntéseket, de pont ez mutatja be a legjobban milyen esendőek az emberek. Vajon létezik az örökké tartó szerelem, még ha a sors úgy tűnik mindig elszeparálja egymástól a két főszereplőt? Nagyon megfogott a történet, miután elolvastam még sokáig a gondolataim között maradtak a szereplők és szeretném, magyarul is újra olvasni."
Most viszont inkább az vált számomra fontossá hogyan vált a részemé az elmúlt évek alatt Gabe és Lucy története. Korábban is csodáltam Gabe elhivatottságát, ahogy a világot nézte és próbálta megváltoztatni. Amikor most elolvastam, hogy az AP ügynökségnél helyezkedett el, mint háborús fotográfus libabőrös lettem. Amikor fotótanfolyamra jártam a tanárom, aki a riportfotózás rejtelmeibe avatott be, több hadszíntért is bejárt az elmúlt húsz évben és szintén AP ügynökségnek dolgozik. Az ő képei és multimédiás videó anyagjai jutottak rögtön az eszembe.
Megérintett a könyv. Ahogy a sors közbe szól a két főszereplő életébe. Olyan volt Lucy gondolatait olvasni, mintha egy ingát figyelnék, ami mindig visszatér a kiindulópontra. Az ő kiindulópontjuk szeptember 11 volt, ami teljesen megváltoztatta az emberek életét, nézőpontját. Két szerelmes, akinek a sorsa összefonódott a tragédia árnyékában. Ugyanakkor az élet mégis folyamatosan szétválasztja őket. Mind a kettejüknek fontos az álmaik és ambiciózus személyiségük miatt haladnak az elképzelt útjukon kompromisszumok nélkül. Fiatalok és igénylik az életet, de döntéseik következményével csak később tudatosulnak. Sokszor a szereplők helyzetébe tudtam magam képzelni és elgondolkodtam vajon én az ő helyzetükben hogyan döntöttem volna.
Kíváncsi lettem volna Gabe szemszögére, az ő gondolataira, azokra a pillanatokra, eseményekre amiket Lucy-tól távol töltött.
Örülök, hogy újra elolvashattam, megint megszerettem ezt a könyvet. Az évem egyik nagy kedvence lett. Csak ajánlani tudom!
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Fél életünkben ismertük egymást.
Láttalak magabiztosan, mámoros boldogsággal mosolyogni.
Láttalak összetörten, megsebzetten, elveszetten.
De így még sosem láttalak.
Megtanítottál rá, hogy a szépséget keressem. A sötétségben, a pusztításban is megtaláltad a fényt.
Nem tudom, milyen szépséget, milyen fényt találok majd itt. De megpróbálom megkeresni. A kedvedért. Tudom, hogy te is megtennéd értem.
Olyan sok szépség volt a közös életünkben.
Talán ott kellene kezdenem." Prológus
"Mindig is emlékezni fogok erre a szakaszra, mert attól a naptól olyan sokszor elmélkedtem azon, hogy a kettőnk találkozását vajon a sors rendelte-e így Kramer szemináriumán. Ennyi éven át a végzet vagy a szabad elhatározásunk kötött-e össze bennünket? Vagy a kettő együtt, mert "az emberek dolgának árja van, / Mely habdagállyal boldogsára visz."
"Éveken át bűntudat gyötört emiatt. Furdalt a lelkiismeret, hogy az első csókunk akkor esett, amikor égett a város, szégyelltem, hogy éppen akkor elmerültem benned. De később megtudtam, hogy nem mi voltunk az egyetlenek. Suttogva vallották be az emberek, hogy szeretkeztek aznap. Gyermeket nemzettek. Eljegyezték egymást. Életükben először mondták egymásnak, hogy Szeretlek. Van valami a halálban, amitől az emberek élni akarnak. Mi is élni akartunk aznap, és nem hibáztatom magunkat ezért. Már nem."
"- Nem csak a szépség megkereséséről van szó - mondtad és a szavaid ébren tartottak. - Mindent szeretnék lefényképezni: a boldogságot, a szomorúságot, az örömet, a pusztítást. Történeteket akarok elmesélni a fényképezőgépemmel. Érted, ugye Lucy? Stephanie nem értette. De te ott voltál. Tudod, mennyire megváltoztatja az ember világképét."
"Mindig is úgy véltem, hogy ezért mentek bele azok is, akik másoknak nem hagyták, hogy te lefényképezd őket. Éreztetted velük, hogy látják őket. Velem is ezt éreztetted."
A könyv adatai:
Kiadó: 21. Század Kiadó
Legutóbbi megjelenés: 2023
Oldalszám: 336
Megvásárolható: Park Kiadó
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Fülszöveg:
Jill Santopolo egyedülálló első regénye egy szerelmi történet, ami Lucy és Gabe életét követi nyomon. Az ikertornyok tragédiája megváltoztatja és árnyékba borítja az életüket. Hogy tudják összeegyeztetni a szenvedélyt és a biztonságot, az álmokat és a valóságot? Gyönyörű romantikus regény az első szerelem elpusztíthatatlan erejéről.
Kedves Olvasó!
Nagyon szépen köszönöm Csepregi Evelynnek és a Partvonal Kiadónak az újabb lehetőséget!
Mióta elolvastam A gesztenyeembert egyre jobban érdekelnek a skandináv krimik is. Ezért is kezdtem az évemet 2020 legjobb svéd krimi díj nyertesével.
A történet lassan tárul fel az olvasó előtt. Megismerjük a rendőrnőt, az áldozat fiát, a helyieket és egy régi bűntény is felelevenedik a lapokon. Az apró darabkák pedig a végén állnak össze, hogy megmutassák a régi gyilkossági ügy és az új bűntény hogyan függ össze.
Voltak meglepő részek, de a végét szinte tudtam hova fog kifutni a két esett. A gesztenyeemberrel szemben viszont ennél a kötetnél nem izgultam végig, hogy mi fog még történni, és akkorra hatással sem volt rám, hogy féljek az esti kutya sétánál. Ugyanakkor érdekes krimi történetek voltak, a leírásoknak köszönhetően megelevenedett előttem Svédország.
Első kötetnek érdekes volt. Nem a krimi szállak hozták a történetet, hanem inkább a lélektani részek. A két bűnesett, az emberek reakciói, maga a családok dinamikája, hogyan reagáltak a bűnre, megbocsátottak vagy épp kitagadták az elkövetőket, ezek adják a keretét a kötetnek.
Ami viszont nagyot ütött, hogy az írónő a valóságból nyert ihletet, a bűntényekről a végén az utószóban írt.
Kíváncsi vagyok, hogy a főszereplőnővel mi lesz, ezért hamarosan el is kezdem a következő kötetet.
Ha szereted vagy kíváncsi vagy a skandináv krimikre ezt a könyvet ne hagyd ki!
.jpeg)
Értékelésem: ✯✯✯✯
(4/5)
Idézetek:
"További öt kilométer ide vagy oda nem számít. Majd ráfogja a lakókocsikra és az útépítésekre, mindenki tudja, milyenek a svéd utak nyáron." (6.oldal)
"Eltátotta a száját, mint aki nem számított arra, hogy gonoszság fog lesújtani a gonoszságára, mint aki azt hiszi, hogy mindent ő irányít, és úgy viselkedhet másokkal, ahogy neki tetszik." (231. oldal)
A könyv adatai:
Kiadó: Parvonal Kiadó
Megjelenés: 2021
Oldalszám: 386
Megvásárolható: Partvonal Kiadó
Sorozat: Eira Sjödin
Fordító: Petrikovics Edit
Borítóterv: Földi Andrea
.jpeg)
Fülszöveg:
Olof Hagström hirtelen ötlettől vezérelve kitérőt tesz a kisvárosba, ahol felnőtt, és ahová húsz éve be sem tette a lábát. Elhanyagolt gyermekkori otthonához érve azonban rossz érzés fogja el: rábukkan az apjára, akit több mint két évtizede nem látott. Az idős férfit megölték.
Eira Sjödin nyomozó nemrég költözött vissza Stockholmból gyermekkori otthonába, hogy idős, demens édesanyját ápolja. A gyanús körülmények között elhunyt idős férfi halálának kivizsgálása során felderengenek előtte gyermekkori rémálmai. Eira mindössze kilencéves volt, amikor a tizenéves Olof Hagström beismerte egy helybéli lány, Lina Stavred meggyilkolását és a holttest eltüntetését. Az eset mély nyomot hagyott a település kollektív emlékezetében és félelemmel töltötte meg Eira gyermekkorát. Olofot soha többé nem látták a városban. Egészen mostanáig.
Vajon Olof ölte meg az apját, Svent? Eira Sjödin hozzáfog Sven Hagström gyilkosának felkutatásához, amely óhatatlanul visszavezeti az évtizedekkel korábbi Lina-ügyhöz. Amire pedig a nyomozás során bukkan, az a települést és a saját családját egyaránt megrendíti.
Kedves Olvasó!
Köszönöm szépen Tegyi Timeának és az Agave Kiadónak a lehetőséget, hogy ezt a könyvet is elolvashattam!
Gallant világa egy különleges utópikus, borzongató, gótikus történet. Elvarázsolt és megsajnáltam Oliviát, a főszereplőnőt. A kötet egy árvaházban indul, ahol Olivia magára maradt, bántják és egyszerűen utál ott lenni. Társa egyedül az édesanyja naplója, mely egyúttal a bizonyíték is arra, hogy a nő megőrült és sosem fog visszatérni a lányért.
Olivia néma, kevesen értik meg, miközben ő lát olyan lényeket is, amiket más nem. Szürke mindennapjait egy különleges levél változtatja meg, melyben nagybátyja haza hívja. Az árvaház igazgatónője szinte azonnal útnak is indítja a lányt Gallant-ba, az egyetlen hely, amiről az anyja figyelmeztette a naplójában kerülje el. Úgy tűnik Olivia minden figyelmeztetés ellenére nem menekülhet el a sorsa elől, sőt mi több a lány nem is akar ellenállni. Kíváncsisága hajtja előre és bár némasága miatt az emberek alig kommunikálnak vele kérdéseire megtalálja a válaszokat.
"Mindennek van árnyéka. Még a világnak is, amiben élünk."
Olivia több, mint egy néma kislány, talán az egyedüli aki megmentheti a világot. Miközben feltárul előtte Gallant titkai, szülei története önmagát is jobban megismeri. Ez a történet ugyanúgy szól szellemekről, rémálmokról, a halálról, mint egy kislány otthonra találásáról.
Tetszett ez a különleges könyv, melynek lapjait nagyon szép rajzok díszítik. Csak ajánlani tudom!
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(4,5/5)
Idézetek:
"Azoknak, akik keresik az ajtókat, és elég bátrak kinyitni azokat, amelyekre rátalálnak, olykor pedig elég merészek ahhoz is, hogy sajátot teremtsenek." (ajánló)
"Az árnyak nem valóságosak, az álmok nem árthatnak neked, és mindaddig biztonságban leszel, amíg távol maradsz Gallanttól."
"Mindennek van árnyéka. Még a világnak is, amiben élünk."
"Nagyszülők, nagynénik és nagybácsik, unokahúgok és unokaöcsök - Olivia fejében a család egy terebélyes dologként élt, egy gyümölcsöskert volt tele gyökerekkel és ágakkal. Ezzel szemben egyetlen morcos fa lett a jussa." (89.oldal)
"- Ami vagyok, az maga a természet. A körforgás. Az egyensúly. Valami, ami elkerülhetetlen. Mint ahogy az éjszaka és a halál is."(274. oldal)
A könyv adatai:
Kiadó: Agave Kiadó
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 320
Megvásárolható: AgaveKiadó
Fordító: Ballai Mária
Borító: puha kötés
Fülszöveg:
Az árnyak nem valóságosak,
az álmok nem árthatnak neked,
és mindaddig biztonságban leszel, amíg távol maradsz Gallanttól.
Olivia Prior egész életében azon tűnődött, ki ő valójában és hova tartozik. Ebben egyedül egy vékony, ütött-kopott napló van a segítségére: az anyjáé volt, tele bejegyzésekkel és képekkel, amelyek arra utalnak, hogy a nő elvesztette az eszét, ráadásul a rajzok alig többek tintapacáknál… amíg Olivia észre nem veszi bennük egy kéz, egy ajtó, egy virág és egy koponya körvonalait. Nem sokkal később levelet kap, melyben hazahívják Gallantba. A helyre, ahová az anyja naplója szerint soha nem szabad mennie.
Olivia mégis útra kel. Mi mást tehetne?
Gallantban aztán rátalál az utolsó élő rokonára és a családi kúriára bálteremmel, szalonnal, dolgozószobával és egy hatalmas, színpompás kerttel, valamint egy málladozó fallal és egy vaskapuval, amit soha nem szabad kinyitnia.
Azonban senki nem tud a levélről.
És senki nem árulja el Oliviának, mi kísérti az unokatestvérét az álmaiban, mi történt az anyjával és mi rejtőzik a fal túloldalán.
Vajon az árnyak hívták haza a lányt?
És, ha igen, mit kérnek érte cserébe?
Kedves Olvasó!
Nincs időm olvasni kihívás keretén belül olvastam el ezt a fantasztikus könyvet!
Imádtam a hangulatát, az írónő írásmódját! A kedvenc szereplőm maga a Fügefa volt, akinek a humora gyakran mosolygásra késztetett. Nagyon szerettem azt a részt, ahol a fügefákról mesélt, ahol azt ecsetelte mennyivel jobbak a többi fánál, sőt az emberek rosszul tudják, mert Ádámot és Évát igazából egy füge csábította el, nem egy szimpla alma. Ugyanakkor gyakran általa tudtam meg a múlt szomorú emlékeit is. Különlegesen bemutatta az ökoszisztémát, az élőlények fontosságát.
További számomra kedves szereplők közé tartozik Kosztasz, aki érzékenységével, az állat- és növényvilághoz való kapcsolódásával csak kedvelni tudtam. Yusuf és Yorgosz és a Boldog Füge is azonnal a szívembe zártam. Bevallom ez a történet után nagyon szeretnék egy fügét.
Ebben a könyvben nagyon komoly családi traumák is megjelentek. Korábban nem hallottam Ciprus történetéről, a háborúról, a kettéosztottságáról. Olyan családi traumákról olvastam, amik könnyet csaltak a szemembe. Szomorúan olvastam ezeket a részeket.
Három síkon játszódik ez a történet, Ada, Kosztasz és Defne lányának a trauma feldolgozás. Mai világban a sok kutatások által megtudtuk, hogy a családi traumákról hiába nem esik szó generációkra akkor is öröklődnek a sebek. Ada tinédzser, aki nem rég vesztette el az édesanyját, édesapukáján kívül nem ismeri a többi rokonát, így gyökerek nélkülinek érzi magát. Mégis az egyik nap betoppan az életébe Meryem, anyja nővére. Rajta kívül még a korábban említett Fügefa szemszöge és a múlt is megjelent a könyvben.
Nagyon tetszett az a rész, amikor a Fügefa elmondja, hogy kinek milyen fára lehet épp szüksége, valamint amikor Kosztasz elárulja a lányának mit vesznek észre az emberek a fákon és ez mit árul el rólunk.
Nagyon megszerettem ezt a könyvet! Biztos, hogy fogok még olvasni az írónőtől. Csak ajánlani tudom!
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"A bevándorlóknak és a száműzötteknek, éljenek bárhol is,
azoknak, akiknek kitépték a gyökereiket, azoknak,
akik újra gyökeret eresztettek valahol, és a gyökértelenek,
És az emlékeinkben gyökerező fáknak, amelyeket hátrahagytunk..."
"Egyszer volt, hol nem volt, még az emlékezeten is túl, a Földközi-tenger legtávolabbi szegletében volt egyszer egy sziget, olyan gyönyörű és kék, hogy a sok utazó, zarándok, keresztes lovag és kereskedő mind beleszeretett, és vagy soha többé nem akarta elhagyni, vagy megpróbálta kenderkötelekkel elvontatni egészen a saját országáig."
"A csillanást nem egy élőlény idézi elő, hanem egy antik zsebóra- gyöngyház tokba zárt tizennyolc karátos aranyóra, amelyre egy sorait gravírozták:
A sorsod az, hogy oda megérkezz,
De az utazást semmiképp ne siettesd...
És a hátlapon két betű áll, pontosabban ugyanaz a két betű kétszer leírva:
Y és Y"
"Az idő egy énekesmadár, és mint minden más énekesmadár, fogságba ejthető. Fogva tartható egy kalitkában, tovább is, mint azt az ember gondolná. Csakhogy az időt nem lehet örökre féken tartani. Nincs örökké tartó fogság."
"Az első generációs bevándorlók - amikor nincsenek mások a közelben - mindig beszélnek a fáikhoz. Megbíznak bennünk, elmesélik az álmaikat és a vágyaikat, azokat is amelyeket maguk mögött hagytak, akár a gyapjúszálakat, amelyek egy kerítés átmászásakor fennakadtak a szögesdróton. De ami a legfontosabb, egyszerűen csak élvezik a társaságunkat, és úgy beszélgetnek velünk, mint egy öreg, régen látott baráttal. Vigyáznak a növényeikre és gondoskodnak róluk, különösen azokról, amelyeket elveszett szülőföldjükről hoztak magukkal. Mert mélyen, legbelül tudják, hogy amikor az ember megment egy fügefát a vihartól, az olyan, mintha megőrizte volna valakinek az emlékét."
"Nem akarom lekicsinyelni növénytársamat, de hogy lehetett az ízetlen almát összekeverni a mézédes fügével, aminek egy örökkévalósággal az eredendő bűn után is olyan az íze, mint az elveszett paradicsomnak?"
"Mindezek ellenére hét évembe került, hogy újra képes legyek gyümölcsöt hozni. Mert az elvándorlás és az újra letelepedés ezt teszi velünk; amikor elhagyjuk az otthonunkat az ismeretlen partokért, nem tudjuk egyszerűen ott folytatni, ahol abbahagytuk; egy részünk legbelül meghal, és egy másik rész tud újrakezdeni mindent."
"És mi, fák, néztünk, vártunk és tanúi voltunk mindennek."
"Ha a családok a fákra hasonlítanak, ahogy mondják, és ugyanolyan szerteágazó struktúrák bonyolult gyökérzettel és egyéni ágakkal, amelyek különös szögekben állnak ki, akkor a családi traumák olyanok, akár a sűrű, áttetsző gyanta, ami a fa megsebzett kérgéből csöpög. És ezek a traumák lecsorognak a következő generációkhoz."
"A babonák az ismeretlentől való félelem árnyékai."
"Nekem azonban számít, és amíg csak el tudom mondani ezt a történetet, addig beleveszem az én ökoszisztémám teremtményeit is - a madarakat, a pillangókat, a méheket, a hangyákat, a szúnyogokat és az egereket -, mert egy dolgot megtanultam: ahol a háború van, és fájdalmas választóvonalak, ott nem lesznek győztesek, sem az emberek, sem mások."
"Világszerte bárhol, ahol valaha polgárháború dúlt vagy etnikai konfliktusokra került sor, a fák sokat tudnak mesélni minderről. Ugyanis mi, fák vagyunk azok, akik némán virrasztunk az emberi maradványok mellett."
"Milyen különös, hogy a háborúk, erőszakos áttelepítések és brutális erőszak által sújtott családokban úgy tűnt, hogy a legfiatalabbak emlékeztek a legjobban a legrégebbi dolgokra!"
A könyv adatai:
Kiadó: Európa Kiadó
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 434
Megvásárolható: Libertine Könyvesbolt
Felolvasta: Csáki-Sipos Kata & Nagy Marietta
Fülszöveg:
Nicosia az egyetlen kettéosztott főváros a világon. Más nyelv, más írás, más emlékezet uralkodik a két oldalon – írja Elif Shafak új regényének elején. Mégis van, ami akadálytalanul jár át a görög és a török Ciprus határán: a szél, a madarak – és a szerelem.
Kedves Olvasó!
Nagyon szépen köszönöm Csepregi Evelynek és a Partvonal Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a fantasztikus könyvet!
Több szempontból is különleges ez a regény, ugyanis Sólyom Anna Magyarországon született, de jelenleg is Barcelonában él, ott is jelent meg ez a könyve, így a magyar megjelenéshez le kellett fordítani a regényt. Anna ellátogatott az Ünnepi könyvhétre, így az én kötetembe dedikálás is került, amit nagyon aranyos macskás rajzzal tett egyedivé. A könyv egyébként teli van aranyos macska rajzokkal, imádtam ezeket. Még a borítót is megemlíteném, ugyanis a magyar kiadás új borítót kapott, ami nekem sokkal jobban tetszik, olyan jó hangulatos lett.
A történet fantasztikus volt. A hangulata és humora mindent vitt. Nagore, aki képes volt egy vázát kidobni a szobája ablakából, hogy azzal csendesítse el a bagzó macskákat, élete egyetlen lehetőségeként állást kap egy Macskabár nevezetű helyen. Ahogy az a nevében is szerepel a kávézóban macskák élnek, nem is egy, hanem rögtön 7 macskával kell Nagore-nak együtt dolgoznia. Yumi a kávézó tulajdonosa azonnal észreveszi Nagore undorát, mégis alkalmazza, ezzel pedig el is indul egy aranyos, elgondolkodtató történet.
Yumi japán származásával hozza a keleti bölcsességet, a macskák pedig az élethez való hozzáállását változtatják meg a főszereplőnőnek, aki hamarosan belátja, hogy nem is olyan szörnyűek. Nagore élete a Macskabár előtt romokban hever, nem talált állást, a korábbi életének véget vetette az a tény, hogy a párja megcsalta és inkább a fiatalabb hölgyet választotta helyette.
Persze nem csak Nagore macskafóbiája az egyetlen probléma a könyvben, ugyanis a békésnek látszó Macskabár életét egyszer csak a semmiből megjelenő Sort cica zavarja meg. Yumi és Nagore előtt is rejtély volt, hogy egy macska hogyan jelenhet meg a kávézóban, természetesen a titok hamarosan kiderül, de nem árulom el a részleteket. Inkább arra bíztatlak kedves Olvasó, hogy vedd kezedbe ezt a könyvet és derítsd ki.
Ha elolvasod ezt a regényt megtudhatod Nagore-ra vajon rátalál-e újra a szerelem, mit tanítanak a macskák a főszereplőnőnek, ugyanakkor nekünk olvasóknak is. Valamint a Macskabár lényege, hogy örökbefogadókat találjon a macskáknak, szóval még azt is megtudhatod mi lesz a sorsuk a zen mestereknek. Ha tehetitek ne hagyjátok ki ezt a kötetet, tökéletes nyári olvasmány! 💖
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
Több zen mesterrel is együtt éltem.
Valamennyi macska volt.
Eckhart Tolle
"A macskáknak az araboknál és Törökországba hat élete van, Spanyol-Amerikában és Portugáliában hét, Shakespeare hazájában pedig kilenc. De vajon miért? Egy régi angol közmondás így tartja:
Az első háromban játszik.
A következő háromban az utcán csatangol.
Az utolsó háromban otthon időzik.
Mielőtt betette volna a lábát a Macskabárba, Nagore semmit sem tudott a macskákról. Viszont úgy érezte, semmilyen élete sincs. Egyetlenegy sem."
"Az idegösszeomlás szélén folyamatosan az éjszakáit megkeserítő kóbor macskákra gondolt. Így még napközben is el kell majd viselnie őket? Ráadásul egy olyan kávézóban, amit ők uralnak?! (...) Amikor kislány volt, a nagyanyja macskája az arcának ugrott, mert evés közben megsimogatta. Azóta tiszta szívéből gyűlölte mindet."
"Még mielőtt azonban bármi mást mondhatott volna, a macska leugrott a puffról, és óvatosan elindult Nagore felé, akinek a puszta látványtól is megfagyott a vér az ereiben. Az állat ezután minden teketóriázás nélkül az ölébe ugrott, mire Nagore száján önkéntelenül is kiszökött az iszonyat egy kis sikolya."
"- Ha van valami, amit a macskák szívből utálnak, akkor az az, ha összetapogatják őket. Majd hétfőn meglátod, amikor kinyitunk. Mindig azt az embert pécézik ki maguknak, aki lehetőség szerint hozzájuk se nyúl, mert fél tőlük."
"- Van egy fontos lecke, amit a macskáktól tanultam - mondta Yumi a kis bemutatási ceremóniát lezárandó. - Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, és akkor nem lesz szükséged mások jóváhagyására ahhoz, hogy jól érezd magad."
"- Mi az az ikigai? - kérdezte Nagore kíváncsian.
- Japán szó. Azt jelenti: "ami életben tart". Amiért szívesen felkelsz reggelente és amiért továbbmész. Olyakor "életszenvedélynek" vagy "életcélnak" fordítják."
"- Nos, egyvalamit nem árt, ha figyelembe vesztek a macskákkal kapcsolatos csekély tudásomból kiindulva. Mégpedig, hogy a macska választja ki azt, akivel együtt akar élni, és nem fordítva.
- Vagyis te most arra vársz, hogy ... kiválasszanak? - kérdezte Nagore tréfálkozva?
- Valami olyasmi."
"Félelmeink mögött ott az eltemetett kincs..."
A könyv adatai:
Kiadó: Partvonal Kiadó
Fordító: Mester Yvonne
Megjelenés: 2022.
Megvásárolható: Partvonal Kiadó
Oldalszám: 240
Borító: Kartonált (puha)
Fülszöveg:
Kedves Olvasó!
Nagyon szépen köszönöm az Open Books Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a fantasztikus könyvet!
Márciusban az első olvasmányom nagyon erős volt. Hesnáról tudni lehet, hogy haditudósítóként bejárta a Közel-Kelet háborús térségeit. Személyes tapasztalatait, emlékeit megosztja a könyvében. Nagyon érdekes volt számomra, hogy a félelmet, mint egy tanulmányt körbe járta, saját emlékei által, ugyanakkor híres tudósokat is megkeresett. Hesna korábbi emberi kísérletek után olvasott, mit tesz a félelem az emberekkel, hogyan reagálnak adott szituációkra, majd a kísérletet végző szakemberekkel beszélt. Sőt maga Hesna is csinált egy kísérletet több nagy városban is. Az eredmény meglepő ugyanakkor könnyen magyarázható is. Persze nem árulom el a részleteket, inkább olvassátok el ezt a könyvet!
Nagyon tetszett, ahogy Hesna a személyes tapasztalatairól írt. Összehasonlította a munkájából eredő félelmet és, mint magánszemély mennyire másként élte meg, amikor a munkáján kívül félelmetes szituációban találta magát. A könyv elején főként a hadszíntéri emlékeiről olvashattam. Később traumatikus eseményeket túlélőkkel készített interjúkat és zárásként a kísérletekről olvastam.
Érdekesnek és hasznosnak találtam ezt a könyvet. Albertch félelem piramisán én is hosszasan gondolkodtam, tetszett, hogy Mashlow féle szükséglet piramis is meg lett említve ebben a könyvben. Jó volt arról olvasni, hogy a stresszt akár jól is lehet használni. Hesna azt is tisztázta, hogy a szorongás és a félelem között különbséget kell tenni. A könyv olvasásakor már elkezdtem felfedezni magamon, hogy adott helyzetben én inkább szorongok, mint félek. Ugyanis a félelem a jelenbe köt, én pedig inkább a múlton vagy épp a jövőn szorongok. Ez már egy lépés ahhoz, hogy kiismerjem magam. Persze a változáshoz nem elég egy könyv elolvasása, de arra tökéletes, hogy elindítsa a gondolkozást és a megértéshez vezető első lépések megtételét.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ennek a könyvnek az elolvasását!
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Ízlelgetem a szót. Félek. Nagyon is félek. Na de mi an akkor, ha félek? - fut végig rajtam a gondolat. Hiszen másoknak én mondom mindig, hogy szabad félni. Sőt, kell is félni! A félelemtől nem megszabadulni kell - ha valaki erre vágyik, az kudarcra van ítélve. Ez teljesíthetetlen elvárás ugyanis legfeljebb csak még több szorongást okoz. A félelmet megismerni kell, és a cinkosunkká tenni!"
"Vajon hozzá lehet szokni az állandó veszélyhez, a lappangó feszültséghez, hogy bármelyik pillanatban történhet bármi? Van olyan ember, aki egy ponton túl képes elengedni a félelmet? Egyáltalán célravezető ez? És mennyire fontos a látszat? Vajon a katonák palástolják egymás elől, ha félnek? Vagy éppen ellenkezőleg?
- Érzelmek... mindig vannak - mondta az egyik magyar tűzszerész, amikor az út előtt néhány nappal erről faggattam."
"- Minden ember fél, és minden feladat végrehajtása előtt bennünk is megvan a félelem. De a fegyelem az első, hogy a feladatot végre tudjuk hajtani. Szembe kell néznünk a félelmeinkkel, mert csak így tudunk tiszta fejjel gondolkozni."
"Ha egy katona nem képes uralni az érzéseit, a félelem könnyen átcsap pánikba, ami végzetes lehet nemcsak neki, hanem a bajtársainak is. Ezért is fontos, hogy kívülről-belülről ismerjék a félelem érzését, és azt, hogy a testük, a pszichéjük hogyan reagál a veszélyre. Nem véletlen, hogy szimulációk százait csinálják végig a kiképzések során."
"Én élesben tapasztaltam meg először, hogyan reagál a testem és a pszichém háborús terepen, amikor átélem az első sokkoló élményeket. Először Darfúrban, majd Bejrútban, Gázában, Izraelben, Líbiában... jöttek sorban az állomások és a jól ismert tünetek, ahogy a halántékom lüktetni kezd, a tenyerem izzad, a gyomrom rándul, és azt érzem, hogy a félelem minden porcikámat ugrásra készen tartja."
"A félelem önbeteljesítő jóslatként működhet. De a remény és a bizalom úgyszintén."
"A traumák kérdésével sokat foglalkozott filmjeiben Magyarország egyik legismertebb és elismertebb dokumentumfilmes párosa, Cseke Eszter és S. Takács András is. Sorozatuk, az On The Spot forgatása során maguk is sok konfliktuszónában jártak, és kíváncsi voltam, ők vajon hogyan élik meg a traumatikus élményeket, amelyek a munkájukkal járnak."
"Végig sem tudom gondolni, mi a fenét csinálja, hogy ha valóban megtörténik mindez, mert a fülemben máris felcsendül D. Tóth Kriszta hangja. Adásban vagyok."
"És belém hasít, valahol micsoda önzés, amit művelek. Én vajon mit szólnék hozzá, ha a leendő gyerekem kitalálná, hogy bombázott városokban szeretne dolgozni? Hát sikítófrászt kapnék, az biztos, gondolom magamban elszörnyedve, majd önkéntelenül is mosolyogni kezdek az egész helyzet abszurditásán. Mekkora mázlim van, hogy a szeretteim ennyire támogatnak még ebben az őrült munkámban is! Soha nem akartak lebeszélni egyetlen útról sem. Az ő szerető hozzáállásuk úgy tart meg engem, mint egy nagyon erős gyökér: bátran hagyhatom, hogy jobbra-balra fújjon vagy akár tépázzon a szél."
"Nincs bátorság félelem nélkül. Bátor akkor vagyok, ha tudom, hogy ezen a fél-állapoton is át kell evickélnem valahogy. Bátor akkor vagyok, ha ennek ellenére, és nem emiatt, cselekszem."
Fülszöveg: