2022. január 19., szerda

2022. január

Sarah Winman: Csendélet


Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm a 21. Század Kiadónak és Finy Petrának, hogy elolvashattam ezt a gyönyörű könyvet!

Nemrég fejeztem be és még mindig a regény hatása alatt állok. Kívül belül fantasztikus könyv! Persze engem már alapvetően Firenzével, a festményekkel, az irodalomra való utalásokkal, a történelemmel könnyű levenni a lábamról, mindemellett ez a kötet óriási olvasásélményt adott. 

A történet lassan csordogált, le kellett lassulnom hozzá és a legjobban akkor tudtam a szereplőkre összpontosítani, amikor csönd vett körül. Érdekes volt megélni, hogy eddig ennyire még nem igényeltem a csöndet, mint amikor ezt a könyvet olvastam, de végig úgy éreztem, erre volt most a leginkább szükségem. 

A könyv főszereplője Ulysses Temper és Evelyn Skinner, akiket a második világháború bombázásai közepette ismertem meg. Ullysse érdekes nevével, optimizmusával mindenkiben mély benyomást tesz. Evelyn eleinte röpke ideig van porondon, de érződött, hogy később még többet megtudhatok róla. Aztán persze véget ér a háború és Temps Olaszországból hazatér Angliába, ahol megismerhettem a többi fontos szereplőt. 

Claude a papagáj azonnal belopta magát a szívembe, ahogy az öreg Cressy, Petrus és a kölyök is. Colt a kocsma tulajdonosát a végére kedveltem meg igazán. Pár sorban írnék még a szereplőkről. Claude a bölcs papagáj, aki mindig a legjobbkor osztotta meg tanácsait, vagy idézett Shakespeart, bár eddig még sose éreztem késztetést arra, hogy egyszer madarat engedjek a lakásba, most mégis arra vágytam, bárcsak lenne egy ilyen jó barátom. Ahogy én láttam Cressy volt a nyugodt apa típus a könyvben, azzal, ahogy kiült a fája alá és zen állapotba került engem is inspirált arra, hogy lecsendesedett, nyitott elmével szemléljem a világot. Petrus volt aki a zenét belehozta a könyvben, többször is megálltam az olvasásban, hogy meghallgassam az általa említett dalokat. Mindig is nagy kedvencem volt Sinatra-tól a Blue Moon és annyira illett ehhez a könyvhöz, ahogy a Fly me to the Moon és a Moon River. Ella Fitzgerald Someone to Watch Over Me című száma a legjobbkor került a könyvbe. Szép ívet adott a történetnek a kölyök, vagyis Alys karakterfejlődése, ahogy egy koraérett gyerekből, tini, és fiatal felnőtt vált, miközben Ulysses, Cress és Claude mellett kitapasztalják milyen is Firenzében élni. Megismerik a környezettükben lakókat, a nyelvet, a kultúrát. Barátokra és szerelmekre is szert tesznek. A könyvben többször is szerepel azonos nemű szerelmek, ami tökéletesen beleillett a regény mondandójába, hiszen a szeretett a legfontosabb és nem a másik neme. A regényben még több fantasztikus mellékszereplő megjelent, de róluk már nem írnék, inkább olvasd el a regényt! 💖

A könyvben a szereplők nem voltak rokonok mégis összetartoztak, mindig számíthattak a másikra, még ha épp több országon keresztül is kellett menniük, hogy a másikat támogassák. Olyan erős kapcsolatokat, barátságokat mutatott a könyv, amik melengették a szívemet. Élettörténetek, véletlen de az egész életet megváltoztató találkozások, szeretet, összetartozás ereje mind megjelenik ebben a könyvben, egy gyönyörű műalkotást alkotva. Mosolyogtam, nevettem és sírtam is ezen a könyvön. Tudom, hogy még sokáig biztos elkísér az emléke és mindig örömmel fogok ránézni a polcomon. Egy igazi remekmű, egy csendélet. 



 Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Szemrevaló volt, mondta Evelyn. Értelmes. Szép.
(Klikk.)
Margaret visszaült. Mennyire szép?, kérdezte.
Mint egy Leonardo-kép, felelte Evelyn.
Melyik?
A Hölgy hermelinnel.
Ó, vonta fel egyik szemöldökét Margaret.
A viselete persze nem - (...) - de a bőre, a szeme! A tincs a homlokában! A pír az arcán!"

"Maga hisz a sors rendelésében, Miss Skinner?
Hogy a sorsban? A sors ajándék. Dante szerint legalábbis.
Ajándék? Ez jó. Hát akkor tessék, Miss, jöjjön. 
Jaj, az isten áldja meg, nem kell ez a Miss, mondta Evelyn, és beült a sofőr mellé. Evelyn a nevem. A magáé? 
Ulysses.
Ulysses! Ez csodálatos! Van-e Pénelopé, aki hazavárja?
Az nincs. Csak Peggy. És kétlem, hogy várna (...)"

"Záró futam. Feketén, és az enyém. Így szokta mindig mondani. Mindent vagy semmi. És felteszi az életét, összes megtakarítását egy Ulysses nevű barna foltos fehér agárra, száz az egyhez. (...)
Egy agár nevét kapta? - Így Evelyn.
Nyertes agárét, Evelyn. Nyertesét."

"És emiatt érdemes őrizgetni? 
Úgy gondolom. A legkomolyabban. Hogy meglegyen a következő nemzedéknek is. Merthogy fontos, Ulysses.
Fontosabb az embereknél? 
Evelyn hosszú füst pászmát fújt ki. Együvé tartoznak, mondta. Mert így csináljuk emberemlékezet óta. Nyomot hagytunk a barlang falán vagy a papírlapon. Hogy megmutassuk, kik vagyunk, megosszuk a világlátásunkat, az életet, amire lettünk. Zaklatottságunkról árulkodnak a festett arcok - hol szelíden, hol groteszkül -, a művészet mindenesetre tükörré válik. Az összes szimbolika meg ellentmondás értelmezése már a mi dolgunk. Így szervül mindenestül belénk. És a szenvedésünk ellenpontjául ott van nekünk a szépség. (...) A gyönyörű művészet a gyönyörű világa nyitja rá a szemünket Ulysses. Igazít a látásunkon, az ítélőképességünkön. Megörökíti az illanót." 

"Kápráztató világosság áradt a hegycsúcsokról, divatosan öltözött turisták álltak meg lefotózni a társaságot. 
(Klikk.) Két férfi - egyikük rövidnadrágban -, egy kislány, egy papagáj. Megér egy sztorit."

"Cressy eltűnt. Szóltam a zsaruknak, hogy kotorják fel a csatornát. Szegény öreg tróger. 
Cressy itt van velem.
Mit mondasz? Hogyhogy? Elraboltad?
Nem raboltam el.
Cress közelebb hajolt a kagylóhoz, beleszólt, Önként jöttem, Col. Élem világomat.
Árulók. Zsák meg a foltja. A rohadt papagáj is ott van veletek, mi?
(SZÜNET.)"

"Nálad hány óra? - kopogtatta a kölyök a csuklóját.
Bocsánat, hajolt le hozzá Ulysses egy puszira.
Nő tartott vissza?
Egy metszett rézlemez.
Jellemző.
Milyen volt?
Nyilván megszokom.
Megéheztél?
Na, mit gondolsz?"

"Ulysses elmondta, valahányszor idejön, visszafelé pereg számára az idő. Csak így tudja megfogalmazni, mit él át."

"Ulysses levette a lábát a gázpedálról, komótosan siklottak az éjszaka vállán."

"Vannak az életben olyan döntő, néma pillanatok, melyek emléke nem idézhető fel úgy, hogy el ne szorulna a torok, ki ne hagyna a szívverés. Nem idézhető fel dübörgő nyugtalanság nélkül, hogy hajszálon múlt. Cressyt meglátni a visszapillantó tükörben ilyen pillanat volt Ulysses-nek."

"Több mint ezer mérföld volt mögöttük, húsz tányér spagetti, kilenc ragu, tizenhét bagett, karika sajt, rengeteg barack. Negyven kávé, nyolc üveg bor, hét sör, két konyak. Ágyban alvás: egy alkalom. A legelső. Láttak vaddisznót meg sólymot meg csillaghullást az Alpok fölött. És megtanultak bízni egymásban, mert csak ők voltak egymásnak."

"Te is lehetsz boldog, fiam. Biztos van nő - vagy férfi, legyünk modernek -, akinek te kellenél. Én a feleségemtől tanultam meg, mi az férfinak lenni."

"A napvilág szépít, a holdvilág misztifikál (...)"

Fülszöveg:

1944, hullanak a bombák Toszkánában, és egy borospince romjai között találkozik két idegen. Különleges estét töltenek együtt.

Ulysses Temper fiatal brit katona, Evelyn Skinner hatvanas művészettörténész. Talán kém is?

Evelyn azért utazott Olaszországba, hogy festményeket mentsen meg a pusztulástól, és felidézze, milyen volt, amikor találkozott E. M. Forsterrel, és belehabarodott egy olasz szobalányba Firenzében, egy kilátással rendelkező szobában.

Ahogy Evelyn az igazságról és a szépségről beszél, Ulysses fejében szárba szökken egy gondolat, amely évtizedekre megváltoztatja életpályáját, sőt a szeretteiét is.

Különleges nyomdai technológiával, élnyomott kiadásban készült.

Ne maradj le erről a reményteli, derűs, elementárisan humánus regényről!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése