Karen Blixen: Távol Afrikától

 

Kedves Olvasó!

Miközben a könyvet olvastam megnéztem az azonos című filmet, amiben Meryl Streep-t alakított az írónőt. Ebben a bejegyzésben mind a két műről írni fogok, ugyanis úgy érzem egymást szépen kiegészítették. 

A könyvet Karen Blixen azután írta meg, hogy 17 évet élt Afrikában. Az oldalakon érződik a szeretet, a vágyódás és sokszor a fájdalom, hogy ami oly kedves volt a számára hátra kellett hagynia. A fejezetek inkább jegyzetek a múlt eseményeiről, emberekről akiket megismert, apró történetek, amik lévén az olvasó közelebb kerülhet Afrikához. Úgy éreztem én is ott sétáltam a Ngong-hegyek alatt, részt vettem a szafarikon, megfigyeltem a környezetemben élő vadállatokat és próbáltam megérteni a bennszülötteket. Karen szépen ír, ugyanakkor alig tudtam meg róla bármit is. A kötet elején egy oldal erejéig írnak az írónőről és sorsáról, de mégis kevésnek éreztem. 

A film viszont átvett mondatokat, eseményeket és néha nem a leírtaknak megfelelően használták fel. Mégis az írónő magánélete a filmből derül ki, a házassága és annak nehézségei, Denys és a vele való nem minden napi szerelme. Hogyan küzd a farmért, hogyan ismerik el a férfiak világában. 

Egy szó, mint száz csak ajánlani tudom mind két művet. Szívfacsaró, lenyűgöző történet, mely bemutat egy egészen más világot, egy egészen más korban. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (4,5/5)

Idézetek:

"Mi magunk, a csizmáinkban, az örökös sietségünkkel, gyakran olyannyira nem illünk a tájba.  A bennszülöttek azonban harmóniában élnek vele, s amikor ezek a magas, nyúlánk, sötét bőrű és fekete szemű emberek vándorolnak - mindig libasorban, úgyhogy még a legnagyobb bennszülött útvonalak is merő ösvényszalagok -, vagy a földet túrják, vagy a marháikat terelgetik, vagy táncünnepélyt tartanak, vagy mesét mondanak neked, maga Afrika vándorol, táncol és szórakoztat téged." 33.oldal

"De amikor megismertem a bennszülötteket, engem talán a leginkább éppen ez a tulajdonságuk ragadott meg. Igazán és valóban bátrak voltak, őszintén szerették a veszélyt - talán a teremtés egyenes válasza volt ez a sorsa kinyilatkoztatására, földi visszhang a mennyek szavára." 36.oldal

"Én ismerem Afrika dalát - gondoltam ilyenkor -, a zsiráfét, a hanyatt heverő afrikai újholdét, az ekékét a földeken, a kávészedők izzadt arcáét, de ismeri-e Afrika az én dalomat? Vibrál-e a levegőben a puszta felett egy szín, amelyet valaha én viseltem, ráveti-e a telihold árnyékomat a kocsifelhajtó kavicsára, a ngongi sasok keresnek-e még hegyeik között?" 98.oldal

"Most visszatekintve afrikai életemre, úgy érzem, ezzel lehet a legjobban jellemezni: egy olyan ember élete volt, aki a kapkodó és zajos világból egy néma országba költözött." 120.oldal

"Ami pedig minket illet, valakinek nagyot kell még vétkeznie ellenünk, hogy ráébredjünk: tiszta szívvel bocsánatot kell kérnünk a zsiráfoktól az ellenük elkövetett vétkeinkért." 346.oldal

"Volt egy hely a hegyekben, a Vadrezervátum első gerincén, amelyet még akkoriban, amikor úgy hittem, Afrikában élek, Afrikában halok, magam mutattam meg Denysnek mint az én leendő temetkezőhelyemet. Este, amint házamba üldögélve kinéztünk a hegyekre, megjegyezte, hogy akkor ő is azt szeretné, ha ott temetnék el. Ezután amikor csak kihajtottunk a hegyek közé, Denys így szólt: - Menjünk el egészen a sírjainkig. - Egyszer, amikor a hegyek közt táboroztunk, bivalyokra lesve, egy délután átsétáltunk arra a lejtőre, hogy közelebbről is megnézzük. Hihetetlen fenséges látvány tárul ott az ember szeme elé; a napnyugta fényében ráláttunk a Kenya-hegyre és a Kilimandzsáróra. Denys egy narancsot eszegetett a fűben heverve, és kijelentette, hogy ő ott szeretne majd pihenni. Az én sírhelyem egy kicsit feljebb volt. De mindkét helyről kivehettük messze keletre az erdőben a házamat." 405. oldal

A könyv adatai:

Kiadó:                         Európa Kiadó

Sorozat:                       Kapszula Könyvtár

Megjelenés:                   2021 

Oldalszám:                   446

Megvásárolható:           Európa Kiadó

Fordító:                       Gy. Horváth László

Borító:                        puha kötés, zsebkönyv méret

Fülszöveg:

"A dolgok megtörténnek veled, és érzed is, hogy megtörténnek, de ettől eltekintve semmi közöd hozzájuk, nincs kulcsod az okukhoz vagy értelmükhöz."

Karen ​Dinesen, a huszonhét éves dán úrilány 1912 telén eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. A házasságkötésre Mombaszában került sor. Vilmos svéd királyi herceg volt az egyik tanú, aki így emlékezett a menyasszonyra: „Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő…”

Hatalmas birtokot vásároltak Kenyában, Nairobi közelében. A báró tehetséges szafarivezetőnek bizonyult – így ismerkedett meg gróf Széchenyi Zsigmonddal, a vadászíróval és Ernest Hemingwayjel is. Karen a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrájukkal ismerkedett ezalatt, nagyobbrészt férjétől külön, majd elváltan, viharos szerelmi viszonyban Danys Finch-Hattonnal. Afrikában lett belőle lenyűgözően egyedi karakterű író, a huszadik századi memoárirodalom nagyasszonya.

Távol Afrikától, ezzel a címmel írta meg dán birtokára visszatérve 1937-ben előbb angolul, majd dánul lírai visszaemlékezését, (ez alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjas filmje Meryl Streeppel és Robert Redforddal).

Azóta is példa nélküli hódolattal és alázattal fordult Fekete-Afrika felé művében. Olyan kivételes érzékenységgel festette le tájait, lakóit, amilyenről azóta is alig tett tanúságot európai művész. És ami életrajzából és levelezéséből tudható: szenvedélyesen gyűlölte és megvetette a brit gyarmati közigazgatás korlátolt felsőbbrendűségét.