2021. június

 Tóth Gábor Ákos: Balatoni futár

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!💖Finy Petra ajánlása keltette fel az érdeklődésemet ez a könyv iránt és nagyon hálás vagyok Neki, ezért is!

A történet főleg Balaton-Füreden játszódik és a millenniumot megelőző évtől követheti nyomon az olvasó, egy fiatal pesti újságíró mindennapjait. Csengődi megszenvedi először a száműzetését a Balatonhoz, hiába nyári szezonba érkezik meg, neki a nyüzsgő pesti forgatag, a kocsmák, a dekoratív hölgyek társasága kellene, nem a nyugodt még nem annyira felkapott Füred. 

A borító egy nagy szerelemről árulkodik, de a történetben nem kap akkora szerepet. Vágyódás, csalódás persze szerepel benne, mégsem annyira fontos részét teszi ki a könyvnek. Inkább a Balaton megismerése, ahogy az újságíró szép lassan beleszeret Füredbe lesz lényegesebb a történet szemszögéből. A nehéz múlttal rendelkező Csengődi sokszor inkább nyafog és sodródik az árral eleinte, de szép személyiség fejlődésen megy keresztül a könyv végére. Kapcsolata a Strum házaspárral nagyon tetszett, főleg az adok-kapok szó csatái Strumnéval. 

A Jókai szálról bár a fülszövegben már olvastam mégis meglepett a története. Az író különlegesen szővi össze a valós szálakat a fikcióval, ami kimondottan tetszett.  

Miközben nyaraltam fantasztikus élményt jelentett a könyv olvasása, nem hittem volna, de közelebb hozta Tóth Gábor Ákos a Balatont, a szívemhez. 

Csak ajánlani tudom ezt a könyvet is. 💖

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (4,5/5)

Idézetek: 

"- És mégis mi volna az?
- Mindaz, amit mi nem szeretnénk. A carpe diem életérzést nem a mi férfiembereinknek találták ki.
  Leesett az állam. Fogunk még franciául is társalogni, vagy maradunk a latinnál?"

"- Lettem volna én buldogtermészetű oknyomozó, de hamar letörték a szarvamat - magyaráztam a bizonyítványom. Megfenyegetett tejszínű mártástól maszatos ujjával:

- Én nem úgy hallottam, fiacskám. Egyesek szerint maga kifejezetten lusta. Nem is értem, hogy aki a carpe diem szerint él, nem tart attól, hogy délelőtt tizenegy óráig lemarad valamiről?

Elképesztő ez az asszony! Mi lesz a világgal, ha már a szakácsnők is filozofálnak?"

"Náluk hangosabbak csak azok az undok sirályok voltak: ezek az élő szirénák sokszor zavarták meg Duna-parti semmittevésemet, kicsit az olaszokra emlékeztettek, akikről bármikor képzelhetjük azt, hogy veszekednek, miközben vélhetően csak az időjárás szeleburdiságát tárgyalják ki."

"Nekünk béke kell, meg tele bölcső. Mi vagyunk az egyetlen megmaradt, keletről nyugatra indult nép. Maradványok vagyunk, egy valaha volt hatalmas sztyeppei világ utolsó maradványai, akik bejelentkeztek a túlélésre." 

Fülszöveg:

Három évvel vagyunk az utolsó magyarországi kolerajárvány után. Egy évvel az egész országot (sőt még a császárt is) megmozgató millenniumi ünnepségek előtt. Egy fiatal újságírót a rossz magaviselete miatt úgymond száműznek Balaton-Füredre…

Az országos történésektől mentes kis település lakói, de a fővárosi zaj elől idemenekülő nyaralóvendégek is csak egy különc, fura szerzetet látnak benne… Ám vannak, akik mégis kíváncsiak az ő belső világára: a Jókai villát felépítő mester, a füredi társaságot elkápráztató szakácsnő, a szeretetotthont igazgató „svájci” fantaszta, az egyik első hazai női fotós, az egyik utolsó bakonyi betyár, és nem utolsósorban Eötvös Károly, a Balatoni utazás című könyv szerzője…

Mindez akár idilli végkifejletet is jelenthetne, ha… a Balatoni Futár alapító-főszerkesztője nem botlana bele abba az eltűntnek hitt szerelmi levelezésbe, amelyet a házas Jókai folytatott a tizennyolc éves gyámleányával…

Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…