Kedves Olvasó!
Fantasztikus élményben volt részem szerdán, lehetőségem nyílt premier előtt megnézni az Ebenezer című filmet. Innen is nagyon szépen köszönöm Petrának, hogy gondolt rám és elhívott erre az alkalomra, valamint a UIP Dunafilmnek, hogy lehetővé tették ezt a különleges moziélményt. ❤️
Külön öröm volt számomra, hogy a vetítés előtt Petrával is volt lehetőségem beszélgetni. Sok minden szóba került, többek között a Komfort Könyvklub és a Karácsonyi Könyvfesztivál oldalainak létrejötte is, amelynek történetét hallgatva még inkább felnéztem rá. Jó érzés olyan emberekkel találkozni, akik ennyi lelkesedéssel és szeretettel foglalkoznak azzal, amit csinálnak.
Az este egyik különleges meglepetése az volt, hogy a Horror Szabadulószoba három tagját felkérték, hogy a mozi előtt elevenítsék meg a filmből ismert három karácsonyi szellemet. Óriási élmény volt már a vetítés előtt ilyen formában is találkozni a történettel! Mindhárman fantasztikusan hozták a szerepüket, és igazán különleges hangulatot teremtettek, amivel még inkább megalapozták az esti filmélményt.Charles Dickens Karácsonyi ének című regényét már jó néhány évvel ezelőtt olvastam, így a történet nagy részére még emlékeztem. Ennek ellenére a film teljesen magával ragadott. Sikerült visszaadnia azt a különleges, kissé borongós, mégis varázslatos hangulatot, amelyet annak idején a könyv olvasása közben is éreztem. A vetítés után még napokkal később is a történet hatása alatt voltam, és szinte mindenkinek, akivel beszélgettem, lelkesen ajánlottam a filmet.
Johnny Depp egyszerűen fantasztikusan alakította Scrooge-ot, a mogorva, fösvény öregurat. A színészi alakításokkal összességében is nagyon elégedett voltam, külön öröm volt számomra, hogy Rupert Grintet ismét a mozivásznon láthattam, ezúttal Cratchit, a szegény írnok szerepében.
A történet egyik legérdekesebb része számomra az volt, ahogyan fokozatosan megismerjük Scrooge személyiségét és annak hátterét. A múlt karácsonyának szelleme betekintést enged az életébe, és segít megérteni, hogyan vált azzá az emberré, akit a jelenben megismerünk. Talán éppen ezért olyan könnyű valamennyire megérteni a mogorvaságát is. Hiszen, ha belegondolunk, mindannyiunkban ott rejtőzhet egy kicsi Scrooge: a saját sérelmeink, csalódásaink és nehézségeink miatt olykor mi is hajlamosak vagyunk bezárkózni, és nem észrevenni mindazt a jót, ami körülvesz bennünket.
A jelen karácsonyának szelleme megmutatja neki mindazt, amit a saját keserűsége miatt eddig nem vett észre, a jövő karácsonyának szelleme pedig szembesíti azzal, hová vezethet az az élet, amelyet addig élt. A három látogatás hatására lassan megváltozik a látásmódja, és ráébred arra, hogy soha nem késő másképpen dönteni.
Számomra éppen ez a történet legszebb üzenete: képesek vagyunk a változásra. A film úgy vezeti végig a nézőt ezen az érzelmi utazáson, hogy a végére egy mosollyal enged el bennünket, miközben egy kicsit talán mi magunk is elgondolkodunk a saját életünkön.
A film hangulata, zenei világa és látványvilága egyaránt nagyon tetszett. Különösen szerettem azt a különleges atmoszférát, amely egyszerre volt ünnepi, meseszerű és helyenként kifejezetten hátborzongató. Utóbbira egyébként érdemes is kitérni: a film korhatár-besorolása 16 év, amit teljesen indokoltnak tartok. Semmiképpen sem ajánlanám kisgyerekekkel való mozizáshoz, ugyanis akadnak benne meglehetősen erős, helyenként kifejezetten felkavaró jelenetek is. Például egy olyan képsor, amelyben egy varjú egy szereplő szájából bújik elő. Ez azért jól érzékelteti, hogy nem egy hagyományos, könnyed karácsonyi mesére kell számítani.
Felnőtteknek szerintem remek választás a karácsonyra való hangolódáshoz is. Ahogy közeledünk az ünnepekhez, egyre inkább jólesik elmerülni az ilyen történetekben, és ilyenkor különösen kellemes érzés beülni a moziba, kicsit kiszakadni a hétköznapokból, az esős időjárás elől elmenekülni és átadni magunkat egy ilyen különleges filmélménynek.
Nagyon hálás vagyok ezért az élményért. Jó volt újra találkozni egy olyan történettel, amelyet már ismertem, mégis képes volt újra elvarázsolni. Számomra az Ebenezer nemcsak egy látványos film, hanem egy olyan történet is, amely emlékeztet arra, hogy a karácsony valódi értéke nem az ajándékokban vagy a külsőségekben rejlik, hanem az emberi kapcsolatokban, a szeretetben és abban, ahogyan egymással bánunk.
Ha szeretitek a Karácsonyi ének történetét, mindenképpen érdemes adnotok neki egy esélyt! ❤️

