Kedves Olvasó!
Hétfőn egy igazán izgalmas, zártkörű könyvbemutatón vehettem részt, ahol D. Tóth Krisztával legújabb regényéről, a Lábon kihordott életről beszélgetett Nádor Zsófia, a kötet szerkesztője. A találkozó során nemcsak a történet hátterébe és a szereplők lelkivilágába nyerhettünk betekintést, hanem az írás folyamatáról, a szerző személyes tapasztalatairól és a regényben megjelenő, sokakat érintő témákról is szó esett.A történet egyik központi szereplője egy családanya, akinek hirtelen szétesik a házassága, ami által a saját identitását is elveszíteni látszik. Egy sérült, kiszolgáltatott élethelyzetben próbál talpon maradni, amikor a virtuális térben kapcsolatba kerül egy férfival. A levelezésből lassan valami több alakul ki, legalábbis úgy tűnik. A regény egyik legérdekesebb rétege éppen az online és a valódi világ közötti dinamika, valamint az, hogy mennyire könnyű összetéveszteni a vágyainkat a valósággal.
D. Tóth Kriszta elmondta, hogy a történetnek sok rétege van. Egy hosszú kapcsolat felbomlása, az identitásvesztés, a magány és a kapcsolódás iránti vágy mind fontos szerepet kapnak benne. A virtuális térben kialakuló kapcsolat mellett ott van a valódi világ is, annak hús-vér szereplőivel és lehetőségeivel. A regényben Gitta, Kornél és Tamás története is ezt a kettősséget bontja ki, miközben a bookstagram világába is betekintést nyújt.
Különösen érdekes volt hallani, hogy a szerző mennyit változott íróként az előző regénye megjelenése óta. Az utolsó könyve ugyanis tíz évvel ezelőtt látott napvilágot. Elmondása szerint ma már sokkal bátrabban mer élni az elhallgatásokkal és a csendekkel. Korábban hajlamos volt túlírással megközelíteni a történeteket, mindent nagyon pontosan és részletesen szeretett volna elmondani, amitől az írás olykor terjengősebbé, modorosabbá vált. A korábbi szerkesztője sokat segített abban, hogy ezekből visszavegyen. A mostani regényében már sokkal szikárabban fogalmaz, és jobban bízik abban, hogy az olvasó a kimondatlan dolgokat is megérti.
Az alkotói folyamat egyik különösen érdekes része az volt, ahogyan a testi érzetekkel dolgozott. A regényben a testiség, a fizikai tapasztalatok és az érzékek hangsúlyos szerepet kapnak. A szerző mesélt arról is, hogy a hentes szakma és az ehhez kapcsolódó szubkultúra kifejezetten érdekelte. Ennek érdekében egy pilisi hentesüzembe is ellátogatott, ahol egészen más közegbe nyerhetett betekintést. Élvezte, hogy egy számára addig ismeretlen világban merülhetett el, és ezt a tapasztalatot később az írás során is felhasználhatta. A történet egy korábbi novellából nőtt ki, amelynek eredeti változata már egészen horrorisztikus irányba indult el, de végül más formában született újjá.
A beszélgetés során az is szóba került, hogyan kapcsolódik össze a szerző mentálhigiénés szakmai tudása és az írói munkája. D. Tóth Kriszta szerint az elmúlt tíz évben sokat változott a látásmódja, és a lélektani regény megírásában a szakmai tapasztalatai is segítették. Különösen érdekelte, hogyan alakul át a nyelvezet egy bántalmazó kapcsolatban, és miként képes valaki fokozatosan elhinni azt, amit a másik fél láttatni szeretne vele.
Az online kapcsolatok esetében ez még összetettebbé válhat. A levelezés során ugyanis sokszor nem is a másikat látjuk, hanem saját magunkat: azt, amire vágyunk, amit szeretnénk hinni, és amire éppen szükségünk lenne. A fájdalom, a szerelem és a hiány ettől még nagyon is valódi, de maga a kapcsolat, a kapcsolódás már egészen más alapokon nyugodhat.
A bántalmazó és a bántalmazott közötti dinamika kapcsán a szerző arról beszélt, hogy a kapcsolat sokszor tükrözésre épül. A bántalmazó felismeri a másik sérüléseit, vágyait, és azt adja vissza neki, amire az a leginkább vágyik. A kapcsolat elején úgy tűnhet, mintha végre valaki igazán látná és szeretné őt. Ez a különlegesnek tűnő kapcsolódás azonban fokozatosan függőséggé alakulhat. Mindig ugyanaz a forgatókönyv ismétlődik: a közeledés, az adás és az elvétel, a tükrözés, majd a tét folyamatos emelése. A fizikai és érzelmi vonzalom, a kémia és az intimitás érzése egyre szorosabb köteléket hozhat létre, amelyből nagyon nehéz kilépni.
D. Tóth Kriszta szerint annak, aki még soha nem élt át hasonlót, sokszor nehéz elmagyarázni, hogyan működik egy ilyen kapcsolat. Akik viszont megtapasztalták, gyakran már fél szavakból is értik egymást. A felismeréshez és a továbblépéshez pedig önismeretre is szükség van. Az egyik fontos intő jel lehet, ha valami túlságosan szépnek, tökéletesnek tűnik. Ugyanakkor nem mindig könnyű hallgatni a megérzéseinkre, különösen akkor, amikor nagyon szeretnénk, hogy valaki végre úgy lásson és szeressen bennünket, ahogyan arra vágyunk. A szerző azt is kiemelte, hogy fontos az önmagunkkal szembeni irgalom ne ítélkezzünk saját magunk felett azért, mert nehéz felismerni vagy elhagyni egy ilyen helyzetet.
A regény kapcsán természetesen az online világ és a közösségi média is szóba került. D. Tóth Kriszta hangsúlyozta, hogy a könyv nem a digitális lét kritikája, hiszen a főszereplő is az online térben alkot. Sokkal inkább az emberi kapcsolatok összetettségét és a kiszolgáltatottságot szerette volna bemutatni. Külön öröm volt számára, hogy olyan női karakterekkel dolgozhatott, akik nem egyszerűek, sokszor ellentmondásosak, és nem feltétlenül úgy viselkednek, ahogyan azt a társadalom elvárná tőlük. A szereplők nem pusztán egy-egy tulajdonságot vagy társadalmi szerepet képviselnek, hanem valódi, esendő emberek. A beszélgetés során a tűrésalapú társadalom is szóba került, ehhez a témához kapcsolódóan ajánlom a Telex cikkét is, amely szerintem tovább árnyalja és elgondolkodtató módon járja körül ezt a kérdést.
Érdekes volt hallani azt is, hogyan született meg a regény egyik szereplőjének, a bookstagrammerként tevékenykedő nőnek a karaktere. D. Tóth Kriszta és Nádor Zsófia együtt emlékeztek vissza Gitta kiindulási szakmájára. Az első terv szerint irodalmi ügynök lett volna, de azzal a szakmával nem elég gyorsan futott volna be, végül D. Tóth Kriszta meggyőzhető volt arról, hogy a közösségi média világában dolgozzon a főszereplőnője. Olyan karaktert szeretett volna alkotni, aki bárki lehetne, és akinek a viselkedése, döntései ismerősek lehetnek az olvasó számára. Végül annyira megszerette ezt a figurát, hogy már szinte el is felejtette, milyen elképzelése volt vele kapcsolatban eredetileg.
A beszélgetés egyik személyesebb része az volt, amikor a szerző a saját írói szabadságáról és a korábbi újságírói munkájáról mesélt. Újságíróként elsősorban válaszokat keresett, és az olvasónak is válaszokat szeretett volna adni. A regényírás ezzel szemben lehetőséget teremt arra, hogy a csenddel, a feszültséggel és a kimondatlan kérdésekkel dolgozzon. Emberileg is szabadabbnak érzi ezt a fajta alkotást. Korábban, közszolgálati televíziós újságíróként, brüsszeli tudósítóként Magyarország európai uniós csatlakozásának idején egészen más típusú felelősséggel dolgozott. Most inkább érzelmi felelősséget érez az olvasók és különösen azok iránt, akik maguk is átéltek hasonló helyzeteket. Nagyon fontos volt számára, hogy a regényben megjelenő lelki folyamatokat kellő érzékenységgel mutassa be, és hogy azok, akik érintettek, ne érezzék úgy, hogy a történetük elmesélése közben magukra maradnak.
A karakterek megalkotásával kapcsolatban azt is elárulta, hogy nem diagnosztizálta a szereplőit. Nem szeretett volna kész címkéket vagy kórképeket rájuk húzni, sokkal inkább az emberi működésüket, a döntéseik mögötti érzéseket és a kapcsolataik dinamikáját igyekezett megérteni.
A regény borítójának születéséről is mesélt. A tervezéshez egy rövid briefet adott, amelyben a színekre, azok rétegződésére és a szétesettség érzésére helyezte a hangsúlyt. A borító végső koncepciója és megvalósítása azonban már Zatykó Fanni munkáját dicséri.
A beszélgetés végén az írás folyamatáról is megtudhattunk néhány kulisszatitkot. Bár a történet már jó ideje ott volt a szerző fejében, a megírásához sokáig hiányzott a megfelelő idő és tér. Tavaly nyáron kezdett igazán dolgozni rajta, egy kiégésből való kilábalás időszakában. Olaszországba utazott, ahonnan huszonöt oldallal tért haza, majd később újra útnak indult. Marrákesben egy írói elvonuláson is részt vett, amely szintén fontos állomása volt az alkotói folyamatnak. Ehhez az is kellett, hogy a WMN-nél végzett munkája egy kicsit háttérbe szoruljon, és több ideje jusson az írásra. Azt egyelőre ő sem tudja, hogyan alakul a jövő, de úgy tűnik, most igazán elkapta az írás öröme.
Különösen kedves volt számomra az a rész, amikor a kortárs versek és a líra került szóba. D. Tóth Kriszta elárulta, hogy a telefonja tele van különféle versekkel. Szerinte a líra annyira csodálatos műfaj, hogy sokat veszít az, aki nem olvas verseket. A lakását pedig leginkább egy felrobbant könyvesbolthoz hasonlította: rengeteg könyv veszi körül, amelyek közül időnként csak úgy találomra levesz egyet a polcról.
A beszélgetés során az is kiderült, hogy a regényben vannak olyan jelenetek, amelyek különösen közel állnak a szerzőhöz. Az egyik kedvence például az, amikor a főszereplő a lánya ágyába fekszik be, és ekkor jut el egy fontos felismeréshez. A történet lezárásáról pedig annyit árult el, hogy a főszereplő sorsában ott rejlik a remény, ugyanakkor ez inkább egy új történet kezdete, mintsem minden kérdésre választ adó befejezés.
Számomra nagyon izgalmas volt betekintést nyerni a Lábon kihordott élet születésének körülményeibe, és hallani, milyen sok gondolat, tapasztalat és kutatómunka húzódik meg a történet mögött. Különösen érdekesnek találtam az online és a valódi világ kapcsolódás közötti különbségről, valamint a bántalmazó kapcsolatok lelki dinamikájáról szóló részeket. Ezek olyan témák, amelyekről fontos beszélni, még akkor is, ha sokszor nehéz szavakat találni hozzájuk.
Köszönöm az élményt és a lehetőséget, hogy részese lehettem ennek a tartalmas beszélgetésnek! ❤️
Külön öröm számomra, hogy egy ilyen tartalmas és inspiráló esemény alkalmával térhettem vissza a könyves közösségbe. Jó érzés volt újra találkozni olyan tartalomgyártókkal, akiket már régebbről ismerek, és közben olyanokkal is megismerkedni, akikkel eddig még nem volt alkalmam személyesen találkozni.
A könyvet meg tudjátok rendelni az Open Books Kiadó oldaláról.
A könyv hivatalos bemutatójáról már megjelent a WMN oldalán Tóth Flóra beszámolója.