Friedrik Backman: Hétköznapi szorongások

Kedves Olvasó!

Először is szeretném megemlíteni a fantasztikus magyar borítótervet. 

Az ajánló és a köszönet nyilvánítást is elolvastam. Egyiken mosolyogtam, másik meglepett. Érdemes mind a kettőt elolvasni a történet mellett. 

Van egy bankrablónk, aki végső elkeseredésében rabolni szeretne, csakhogy ez se sikerül neki. Menekülés közben egy lakásbemutatóba csöppen bele, mely túszdrámába csap át. Szegény rablónak ezután sem lesz szerencsés, ugyanis a túszok elég nehéz természetűek, mindenbe beleszólnak, ők persze mindent is jobban tudnak. Ezek a jelenetek adják az igazi humorát a történetnek, ugyanakkor komoly történeteket tár fel fejezetről fejezetre az író. Megismertem a rabló nehézségeit, a rendőrök történetét, túszok problémáit. Öngyilkosság, gyász, megcsalás, megélhetési nehézségek, nyugdíjazási probléma, öregedés, bűntudat, depresszió mind megjelennek a könyvben. 

Néha fárasztóak a szereplők, de mégis szerethetőek. 

Fredrik Backman nagyon jól csavarta a történetet. Felüdülés volt ezzel a könyvvel kezdeni az évet. Csak ajánlani tudom!

Moziban már meg is néztem Az ember, akit Ottonak hívnak című filmet, amit szintén nagyon megszerettem. Ezért is a következőnek biztos, hogy Az ember, akit Ovénak hívnak című kötetet választom. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek:

"Ezt a könyvet a fejemben levő hangoknak ajánlom, ők a legkülönlegesebb barátaim. Valamint a feleségemnek, aki együtt él velünk." ajánló

"Ez a történet sok mindenről szól, de leginkább idiótákról. Már most érdemes leszögezni, hogy nagyon egyszerű leidiótázni más embereket, kiváltképp akkor, ha sikerül elfelejteni, milyen embertelenül nehéz embernek lenni. Különösen, ha vannak az életünkben más emberek, akiknek a kedvéért próbálunk jók lenni." (7.oldal)

"A fiatal vízért jött be, az idős kávézik. A kapcsolatuk bonyolult, mint a különböző generációk beli rendőröké általában. Az ember a karrierje végén a dolgok értelmét keresi, az elején pedig a célját." (22.oldal)

"(...) mennyivel egyszerűbb a saját szorongásainkat elfogadni, ha tudjuk, hogy más sem boldog." (50.oldal)

"Ez az egész egy bonyolult, valószerűtlen történet. Talán azért, mert a történetek általában nem arról szólnak, amire mi gondolunk. Ez például egyáltalán nem egy bankrablásról, egy lakásbemutatóról vagy egy túszdrámáról szól. Még az is lehet, hogy nem is idiótákról. 

Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a történet egy hídról szól." (117.oldal)

"Zara ezt el is mondhatta volna az ingatlanügynöknek, ha az ingatlanügynök nem ember lett volna, ugyanis Zara utálta az embereket. Különösen, ha beszéltek." (119.oldal)

"- Gyerekzsúrokat is vállalok. Már ha az ember nem szereti a gyerekeit." (170.oldal)

"Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám." Aztán azt mondja, hogy amit a legkisebbek közül eggyel teszük, azt vele tesszük. A feleségem pedig hajlamos volt mindent szó szerint értelmezni. Ezért keveredett vitákba egyfolytában. (320.oldal)

"Azt mondják, az ember személyisége a tapasztalatainak összessége. De ez nem igaz, legalábbis nem teljesen, mert ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk." (353.oldal)

A könyv adatai:

Kiadó:                         Animus Kiadó

Megjelenés:                   2021 

Oldalszám:                   372

Megvásárolható:           Animus Kiadó

Fordító:                       Bándi Eszter

Borítóterv:                  Csernák Ákos 

Fülszöveg:

Szilveszter előtti nap egy svéd kisvárosban. Egy ingatlanügynök úgy véli, ez megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk. Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis menekülés közben beront az épületbe, és túszul ejti az összes érdeklődőt: két megkeseredett IKEA-függőt, egy mogorva bankigazgatót, egy szomorú nénit, egy terhes nőt a párjával, egy nyúlfejet viselő ismeretlent, no meg magát a túlbuzgó ingatlanost. A rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna. A rabló viszont két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel, akikre mindannyian hasonlítunk kissé…

2022. október

Sara Nisha Adams: A könyvlista

Kedves Olvasó!

Különleges ez a kötet, hiszen a Libertine Kiadó első fordítása és a borító is saját tervezés. Ezeken kívül még a Nincs időm olvasni kihívás októberi közös könyve is lett. 

Először arra gondoltam, hogy egy könyv, amiben könyvekről van szó, ez igazán nekem való, ide vele! 😄 Kíváncsian vágtam bele, hiszen tavaly A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei című könyv egyik nagy kedvencem lett. Nos, A könyvlista című regényt imádom! 

Mukesh története szívszorító, ahogy elveszítette szeretett feleségét és ahogy a három lánya kezelte a kialakult helyzetet. Szomorú, hogy már csak később jött rá mennyi mindent adhatott volna a kapcsolatuknak az olvasás, a könyvek szeretete. Aztán Mukesh találkozik Aleisha-val, aki a könyvtárban dolgozik, de igazából csak a pénz miatt semmi kedve nem volt ott lenni. A tinédzser lány karaktere először nekem nagyon unszimpatikus volt, de ahogy tovább olvastam meglepett mennyire sokrétű, mennyire képes változni. És persze ott van még a rejtélyes könyvlista, melyről apró morzsákat tudtam meg szépen lassan, hogy a végén összeálljon a csodálatos kép. 

Voltak aranyos, humoros, ugyanakkor szomorú részek is, kész érzelmi hullámvasút volt olvasni ezt a regényt és emiatt is nagyon megszerettem. A szereplők, akiket az írónő megalkotott szerethetőek voltak, kíváncsi voltam a sorsukra, a jellemfejlődésükre. 

Eddig úgy gondoltam, hogy Az időutazó feleségét, mint sorozatot talán egyszer megnézem, de A könyvlista után tuti biztos, hogy el fogom olvasni, ahogy a Ne bántsátok a feketerigót!, a Papírsárkányok és A Manderley-ház asszonya című könyvekhez is meghozta a kedvemet. Sara Nisha Adams pont annyit mutatott ezekből a regényekből, hogy ne lője le a fontos eseményeket, mégis felkeltse az olvasó kíváncsiságát.

Egy szó, mint száz nagyon megszerettem ezt a könyvet és csak ajánlani tudom, hogy kedves olvasó Te is elolvasd! 💖   

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Néha mindenkinek szüksége van segítségre, Mukesh."

"Tudom, hogy általában nem ilyesmit olvasol, de én magam 21 éves koromban olvastam a Ne bántsátok a feketerigót! című könyvet, éppen egy nehéz időszakon mentem keresztül. Akkoriban nagyon sokat tanultam belőle, segített abban, hogy ismét gyermeki szemmel tekintsek a világra: a jóra és a rosszra is. Olyan volt számomra, mint egy menekülési útvonal: belevetettem magam a könyv világába, az igazságtalanságokba, a szereplők életébe, és annyira elkezdtem törődni mások sorsával, hogy sikerült egy kis távolságot tartanom a sajátomtól. Remélem, hogy neked is segít egy kicsit elmenekülni, szünetet tartani. A könyvek néha eléggé kiszakítanak a valóságból ahhoz, hogy mire visszatérünk, új nézőpontból tekinthessünk az életünkre."

"Neki szánták ezt a listát. Tudta.

Elgondolkodott a cetlire írt üzenet első során: Ha esetleg szükséged lenne rá. Úgy érezte, soha semmire nem volt ennél nagyobb szüksége." 

"A nap megvilágította a Ne bántsátok a feketerigót! oldalait. Ha már úgy döntött, belevág, ez tűnt a megfelelő pozíciónak, a megfelelő kilátásnak és a megfelelő környezetnek ahhoz, hogy az első fejezethez lapozzon, és elkezdje az olvasást."

"- Ha tetszik ajánld neki is. Ennyire egyszerű. Olvass egy könyvet! Ajánlj egy könyvet! Sőt, tudod mit? Ajánld neki akkor is, ha te utáltad. Mindenkinek más az ízlése, és ahogy a nagyanyám mondja: éhes ember nem válogat."

"Mukesh azt kívánta, bárcsak ahelyett, hogy a recsegő ízületek és a romló látás kínozná, először inkább a hallását veszítené el. Az igazán kapóra jött volna neki ebben a családban, ahol mindegyik lánya a normálisnál nagyjából ezer decibellel hangosabban beszélt."

"Aleisha nem is tudta pontosan, miért jegyeztette elő a könyvet az idős férfinak, de amint befejezte a Ne bántsátok a feketerigót!, szeretett volna beszélgetni róla valakivel, a férfi meg éppen olvasmányt keresett. És ki tudja - gondolta -, talán többet akar egy puszta történetnél. Lehet, hogy neki is szüksége van egy barátra, egy beszélgetőtársra."

"Furcsa volt belegondolni, hogy ez a könyv nemcsak az övé, hanem mindenki másé is. Hányan kikölcsönözték már előtte, és még hányan fogják utána... Lehet, hogy a strandon olvasták, a vonaton, a buszon, a parkban, a nappalijukban. Vagy tán a vécén ülve? Remélte, hogy nem! Bizonyos értelemben minden olvasó akarva-akaratlanul kapcsolódott egymáshoz. Mostantól ő is része lesz a láncnak."

"- Jaj, Aleisha! Ez a könyv borzasztóan nyomasztó, tudsz róla?

- Hát, az életem is eléggé az. Tizenhét éves vagyok, és a negyvenéves kollégám megy Ayia Napára helyettem.

- Sajnálom, nyuszikám. Egyszer fent, egyszer lent - mondta Benny, majd boldogan kilépett az ajtón."

"Indira egész életében kutatta a jeleket. Bár a könyvlista először nem tűnt annak, a nő azon kapta magát, hogy folyton visszakúszik a gondolatai közé, mintha fel akarná hívni magára a figyelmet. És ma éppen akkor került a kezébe, amikor arra volt szüksége, hogy elterelje a gondolatait."

"(...) Szóval, akár szeretni fogja a könyvet, akár nem, mindig akad valaki, aki egyetért majd önnel. És jó alkalom arra is, hogy kapcsolatot teremtsünk másokkal."

"El akarta mondani a feleségének, hogy az olvasás segített neki abban, hogy könnyebbnek érezze az idő múlását, hogy kapcsolatot teremtsen másokkal, és megmutatta neki, hogy érdemes kikelni az ágyból, és kimerészkedni otthonról."

"- Aleisha - mondta Mukesh kedvesen. - Kérem, próbálja meg észben tartani, hogy a könyvek nem mindig menekülési útvonalak: néha tanítanak is nekünk valamit. Megmutatják nekünk a világot, nem elrejtik előlünk."

"Ehhez mindig is értett Aidan: összehozta az embereket. Az egész életében ezt csinálta. Segített másoknak, hogy ne érezzék magukat olyan egyedül."

A könyv adatai:

Kiadó:                         Libertine Kiadó

Megjelenés:                   2022

Oldalszám:                   440

Megvásárolható:          Libertine Kiadó

Fordította:                    Höhn Darinka

Borító terv:                 Hlatki Dorottya

Felelős szerkesztő:         Németh Luca Anna

Fülszöveg:

Ha ​esetleg szükséged lenne rá – így kezdődik az a titokzatos könyvlista, amely sokkal több mint olvasnivalók gyűjteménye. Elveszett, magányos, tanácstalan lelkek megmentője és összekötője az a nyolc történet, amely szerepel rajta.

Ki ne érezte volna már, hogy megértésre, szeretetre, elfogadásra vágyik vagy éppen arra, hogy kiszakadhasson a valóságból? Így van ezzel a nemrég megözvegyült Mukesh, aki kétségbeesetten igyekszik felvenni az élete fonalát, szeretett felesége halála után, és kapcsolatot teremteni könyvmoly kisunokájával; és így érzi Aleisha, a céltudatos, ám szorongással teli fiatal lány is aki nem élheti kortársai megszokott életét.

Aleisha egy nap a könyvtárban egy titokzatos könyvlistára bukkan. Ki írhatta? S milyen célból? Vajon mi köti össze a listán szereplő könyveket? Kiváncsiságból belefog az egyik kötetbe, az oldalakat falva pedig rájön, hogy a történet segít enyhíteni a fájdalmán. Amikor a könyvtárba tétován betoppanó Mukeshnek is a kezébe adja a könyvet, varázslat mintha megsokszorozódna.

Miközben sorra olvassák a történeteket, lassan ráébrednek, mi mindent tanulhatnak a regényekből, és mennyi mindent köszönhetnek nekik. A könyvlista megváltoztatja az életüket. És nem csak az övéket…

AZ EDDIGI LEGKÜLÖNLEGESEBB NIOK KÖZÖS KÖNYV!

Ez a könyv túlmutat önmagán, ez a könyv fontos mérföldkő a Libertine életében! Egy különleges regény az olvasás meg- és összetartó erejéről, a történetekről, amelyek átjárják a mindennapjainkat, amelyek a legnehezebb élethelyzeteken is átsegítenek…

2020. december

N. H. Kleinbaum: Holt ​Költők Társasága

Kedves Olvasó!

Jó pár évvel ezelőtt láttam a Holt költők társasága című filmet. Már akkor magával ragadott Robbin Williams játéka, a film hangulata. Idén újra kedvet kaptam, hogy megnézzem a filmet, majd elolvassam a könyvet. 

Mintha a filmet újra néztem volna, csak helyette most olvastam. Eleinte reméltem, hogy többet kapok a történetből, mint amennyit filmen láttam, de talán egy, két részletet leszámítva minden megegyezett. Ez azért sem meglepő, mivel előbb készült el a nagy sikerű film és csak utána a könyv.

A történet nagyon tetszett. Szerintem mindenki életébe kell minimum egy olyan tanár, mint Keating. Sok jó dolgot mondott és tett. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor a tanári padra felállt, majd a diákokat is felállította. Na persze itt nem a tanárok iránti tisztelet vagy valami hasonló csorbult, hanem fel szerette volna hívni a diákjai figyelmét arra, hogy több nézőpontot is észrevegyenek.

A színészek remek játéka miatt a film nekem jobban tetszett, mint a könyv.

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

“Amikor valamiben egészen bizonyosak, gyorsan nézzék meg más szemszögből is.”

“Kukaceledel vagyunk. Mert ha hiszik, ha nem, mind akik most itt állunk, egy napon megszűnünk lélegzeni, kihűlünk, meghalunk.“

“Azt akarom, hogy leljék meg a maguk útját mihamarabb, induljanak el rajta a maguk tempójában. Mindegy, hogy merre, mindegy, hogy hogyan, akár peckesen, akár kergén, akárhogyan.” 

"mennyire nehéz megőrizni önmagunkat a többiekkel szemben"

"Aki hisz az álmaiban, annak olyan sikerekben lehet része, amilyenekben az átlagembernek soha."

"Valamikor merésznek kell lenni, valamikor óvatosnak, és az okos ember tudja, mikor melyiknek.

"Az ember azért olvas verset, mert az emberi fajhoz tartozik, amely emberi faj tele van szenvedéllyel!"

"Ha olvasnak, ne csak a szerző véleményét vegyék figyelembe, hanem formálják meg saját álláspontjukat is."

"Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Nehogy a halálom napján döbbenjek rá, hogy nem éltem."

Fülszöveg:

A nagy sikerű film alapján készült regény hősei amerikai diákok, a patináns Welton Akadémia tanulói. Todd Anderson és barátai számára új világ kezdődik, amikor új angoltanáruk, John Keating biztatására kezükbe veszik sorsuk irányítását. Keating példája nyomán felélesztik a hajdani titkos diákklub, a Holt Költők Társaságának hagyományait, s az iskola merev szellemiségével, no meg a szülői terrorral szembeszegülve végre szabad folyást engedhetnek érzelmeiknek, kipróbálhatják önmagukat. Hamarosan kiderül azonban, hogy a tekintélyelvű világban a frissiben megízlelt szabadság tragikus következményekre vezet…