Rahaf Mohammed: A lázadó
Menekülésem Szaúd-Arábiából a szabadságba
Kedves Olvasó!
Nagyon szépen köszönöm Finy Petrának és a 21. Század Kiadónak a lehetőséget, hogy ezt a hihetetlen könyvet is elolvashattam!
Először is szeretném megemlíteni, hogy nemrég láttam az eredeti borítót és szerintem a hazai a jobb. A magyar borítón nem csak egy hölgy sziluettje látszik, hanem Sophie McNeill ausztrál újságírónő - a Human Rights Watch kutatója- és emberi jogi aktivista idézete is felkerült rá: „Remegni fogsz a dühtől, aztán együttérzően szorítasz Rahafnak.” Teljes mértékben ezt éltem át olvasás közben.
Rahaf megszökik a családjától, de Thaiföldön elveszik az útlevelét és úgy tűnik minden elveszett, vissza fogják toloncolni Szaúd-Arábiába, ahol megölik őt. Ott a nők erénye és a család becsülete mindenek felett áll, ezért a férfiak bármikor megölhetik a nőket, vagy a világ legszigorúbb börtönébe küldhetik őket, ahol sokkterápiát alkalmaznak, gyógyszerekkel pumpálják tele, majd megerőszakolják őket. Nem túl rózsás kilátások, míg maga a szökés is életveszélyes, nem meglepő, ha inkább beletörődnek sorsukba és mint eldobható tárgyak élik végig bántalmazott életüket.
Nem derül ki azonnal Rahaf hogyan tud megmenekülni a visszatoloncolástól, helyette visszaugrunk a múltba, ahol megismerve a családját és az ottani törvényeket. A könyv mindenki számára jól láthatóan, a teljes valójával mutatja be a szaúd-arábiai társadalmat.
A mesékbe folyamatosan olyan elemeket használnak, ahol a nők rosszak, az igazszerelem pedig ártó dolog. Az előre elrendezett házasságok elfogadottak, ha pedig a férfi megunja a nőt - akinek sosem szabad nemet mondania és csak szülnie lehet -, akkor újra házasodhat. Szaúd-Arábiában megengedett a többnejűség, ugyanakkor válni csak a férfi akarata szerint lehet, ha ez bekövetkezik a volt feleség onnantól értéktelenné válik és a gyerekei felett is elveszíti a szülői jogokat. Az abúzus mindennapos jelenség, az apa, fivér, férj, fiú gyermek, vagy fiú unoka bármikor bántalmazhatja fegyelmezés címszó alatt a nőt. Igazából a férfiaságukat akarják ezzel bizonyítani, ami kétségbeejtő. Ez a könyv által tudtam meg, hogy korábban még a háborúk idejében túl sok őzvegy lett, ezért engedélyezték a többnejűséget, hogy a család vigyázhasson rájuk, természetesen csak abban az esetben, ha a férfi egyenlően tudja megosztani a pénzét, az idejét a feleségek és a gyerekek között. Ez persze mára átalakult presztízskérdéssé, mindig van egy fiatalabb feleség és a pénz egyáltalán nem oszlik meg egyenlően. De a jó feleség még ezt a helyzetet is elviseli.
A lányoknak 12 éves koruktól takarniuk kell magukat, az iskolákban pedig unalomig tanítják nekik a jó feleség kliséket. Kérdéseket feltenni nem engedélyezett, ahogy az sem, hogy fiús ruhákat hordjanak, mert a fiús ruhák viselésével a lányok fiúsak lesznek, vagyis leszbikusok, ami egyenlő a terroristákkal. Hihetetlen ez a kifogás, ugye?!
Rahaf már kicsiként sem értette ezeket a szabályokat, kíváncsi volt és kérdezett, de igazi válaszokat sosem kapott, így más forrásokat keresett az interneten. Egy új világ nyílt ki számára, ami ugyanakkor rengeteg veszéllyel járt együtt. Rahaf tudta, hogy az életét veszélyezteti, ugyanis a fivérei bármikor bemehettek a szobájába és belenézhettek a telefonjába.
Szaúd-Arábiában a tanórákon folyamatosan elhangzik mennyire irigykedik a világ rájuk az olajuk és a gazdagságuk miatt. Nos, nem csak én gondolom, hogy ez egy eléggé megkérdőjelezhető állítás. Ugyanis Szaúd-Arábia bár fejlett gazdasággal rendelkezik, a törvényei mind elavultak és szörnyűek. Végig fogtam a fejem, hihetetlen, hogy a 21. században így uralkodnak, elnyomják a női nemet és ostobaságok miatt akadályozzák szabadságukban őket. Néhány abszurd szokás példaként, Rahaf sohasem biciklizhetett, hiába szeretett volna a fivéreihez hasonlóan az utcán kerékpározni az anyja nem engedte, a magyarázat pedig az volt, hogy ha sportol akkor elveszítheti a szüzességét. A nő erénye Szaúd-Arábiában az egyetlen kincse, így azt a végletekig védelmeznie kell. Nem mehetnek ki az utcára férfi kísérő nélkül, a testüket és az arcukat el kell takarniuk, de ennek ellenére ha mégis megkívánja őket egy férfi, az nő hibája, gonosz csábítóként tűntetik fel őt, és ezért az életével is fizethet.
Rahaf bemutatja a családja történetét, hogyan csalódott az édesanyjában, aki sosem támogatta őt, sőt inkább az őt terrorizáló fivérei mellé állt és még szította is közöttük az ellentéteket, kiemelve fivérei hatalmát, majd megtudjuk Rahaf, hogyan próbálja megtalálni saját hangját és hogyan kezdi el tervezni a szőkésé, és hogyan hajtja azt sikeresen végre.
Zárásként már csak arról szeretnék mesélni Neked, kedves Olvasó, hogy a világ hogyan nézi végig ahogy a Közel-Keleten semmibe veszik az emberi jogokat. Rahaf szökési tervében sokan segítettek az online térben, olyan emberek, akik már korábban megszöktek, így fontos tanácsokkal tudták ellátni. Például, ha Ausztráliában egy szaúd-arábiai nő kísérő nélkül érkezik meg, akkor a repülőtéren az édesapját vagy a gondviselőjét felhívják, és ha kiderül a család nem tud az utazásról, akkor hazatoloncolják a lányt, akire egyértelműen szörnyű halál vár.
Azért fontos ez a könyv, mert a valóságot mutatja be, máz és lágyság nélkül. Az igazságot pedig ismernünk kell, mert ki tudja egyszer lehet hozzánk fut egy menekülő lány segítséget kérve. Rahaf a thaiföldi repülőtéren próbált segítséget kérni, amikor úgy tűnt a hatóságok az apja oldalán állnak és hihetetlen, amit ott tapasztalt. Nem egy lányt toloncoltak vissza már a repülőterekről. Ma viszont a modern világban, ahol élőben látjuk az eseményeket, a médiának óriási szerepe van, ezért nem csak tétlen szemtanúk lehetünk. Erre Rahaf a legjobb példa.
Egy szó, mint száz csak ajánlani tudom ezt a könyvet elolvasásra!
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Körülöttem a szobám falai üresek voltak, semmi sem árulkodott arról, hogy egy fiatal nő lakott itt. Ebben a szigorú társadalomban nem volt halal - engedélyezett -, hogy életre utaló jelek legyenek a szobád falán. Az harám - vagyis tiltott. Emlékszem a plüssmackóra, amely kislánykoromban az ágyamon ült, de elvitték, mert harám volt - csak a prófétát lehet fényképen vagy más formában ábrázolni."
"Olyan családban nőttem föl, amelynek tagjai elzárkóztak attól, hogy megbeszéljék a problémákat, amelyekben nem egykönnyen fogadták el egymást a tagok - ebben a családban feltételekhez kötötték a szeretetet. Most azt kellett megszoknom, hogy láthatatlanná váljak. Mi jöhet még?"
"A tanórákon egyértelmű üzeneteket kaptunk: a nők kevesebbet érnek, mint a férfiak, a nőket azért teremtette Isten, hogy engedelmeskedjenek a férfiaknak, kiszolgálják őket, és nemi kielégülést nyújtsanak a számukra."
"Nem volt szabad az árusnak pénzt adnom, és el sem vehettem tőle a zacskóba csomagolt árut. Hasonló jelenet zajlott le az orvosi rendelőben is: ha az orvos megkérdezte, miért kerestem föl, vagy mi a bajom van, apán vagy a bátyám válaszolt helyettem, ők mondták el, hogy érzem magam. (...) Az efféle esetek miatt támadt az az érzésem, hogy egy rémálomban élek. Bárki is komolyan gondolja, hogy egy lány nem tudja elmondani a tüneteit az orvosnak, és az apjának kell megválaszolnia az orvos kérdéseit - amit az orvos persze maga is hall - , hogy az apja legyen a hangja? Ilyen alkalmakor csak ültem, és ez járt a fejemben: Most ki őrült meg - ők vagy én?"
"Szerettem volna többet megtudni az ország életéről, ezért tiltott könyveket és cikkeket kutattam föl az interneten, ezekből megtudtam, hogy a hazám a 149-ből a 141. helyen áll a nemek közötti egyenlőséget vizsgáló jelentés, a Global Gender Gap Index szerint. Az emberi jogok terén a legrosszabbak között vagyunk a világon, és nálunk a legszigorúbbak a nők életére vonatkozó szabályok."
"Tizennégy lány halt meg a tűzben. Több mint ötven megsérült. Beleborzongok, valahányszor eszembe jut ez az iszonyatos történet, és megkérdezem magamtól, micsoda barbár eszme az, amelynek szabályait érvényesítve nem engedélyezik, hogy ártatlan lányok kimeneküljenek egy égő épületből."
"Lány vagy. Hallgass! Légy engedelmes! Ne kérdezősködj annyit!"
"Ezt posztoltam a Twitteren:
Rahaf Mohammed vagyok. 18 éves. Semmit sem tehetek, mert elvették az útlevelemet. Holnap erőszakkal visszaküldenek Kuvaitba. Félek. Kérlek benneteket, segítsetek! Meg fognak ölni."
"Összetörhetném a fürdőszobai tükröt és elvághatnám a csuklómat, vagy tüzet gyújthatnék a nálam lévő öngyújtóval, hogy aztán mindannyian odavesszünk a tűzben... Szavakkal le sem tudom írni, mit érez az ember, amikor tudja, milyen sors vár rá, és hamarosan üt az utolsó órája. Emésztett a gondolat, hogy ilyen sors jut a lányoknak és asszonyoknak - mi alkotjuk a világ lakosságának felét, mégsem jelentünk semmit azoknak, akik a világon uralkodnak."
Fülszöveg:
Memoár bátorságról és áldozathozatalról, egy fiatal nő tollából, aki elmenekült bántalmazó családjától és Szaúd-Arábia elnyomó közegéből – és akinek menekülését lélegzet-visszafojtva figyelte az egész világ.
2019 elején, több mint egy éven át tartó gondos tervezés után Rahaf Mohammed végre elmenekült Szaúd-Arábiából, bántalmazó családjától – de csak Bangkokig jutott, ahol elvették az útlevelét. Ha kényszerűségből hazatér, biztos volt benne, hogy meggyilkolják, ahogy ez a többi lázadó nővel is történni szokott Rahaf hazájában. Üldözői a szállodai szoba ajtaján dörömböltek, amikor regisztrált a Twitterre. A tizenéves lány a világtól kért segítséget, és a világ válaszolt: egy nap alatt negyvenötezer követője lett, és a követői elintézték, hogy Nyugaton kapjon menedékjogot.
Rahaf Mohammed most elmondja történetét, amelyből kiderül, hogyan nevelkednek a fiatal nők ebben a zárt királyságban, miközben férfi gondviselőjük markukban tartják őket. Rahaf hihetetlen jómódban élt, de alá kellett vetnie magát a férfi családtagok – köztük a nagyhatalmú politikus édesapa – akaratának. Gyermekkorában mindennapos volt a bántalmazás, félrevezetés, elnyomás.
A lázadó bemutatja kezdeti tapogatózását a szaúdi menekültek online hálózatában, akik titkos kódokkal kommunikálnak, és egymás segítik abban, hogyan jussanak ki hazájukból, majd rátér arra, hogy Rahafnak hogyan sikerült egymágában Kanadában menekülnie. A kezünkben tartott kötet egy nő harcának krónikája, aki nem nyugodott, amíg ki nem vívta vágyott szabadságát.
