2022. augusztus

Moskát Anita: Irha és bőr

Kedves Olvasó!

Bevallom, hogy ha a Nincs időm olvasni kihíváshoz most nem ez lett volna a közös könyv még jó darabig nem vettem volna a kezembe az Irha és bőr című kötetet. A fülszövege alapján nem én lennék a célközönsége, a horrort és állatkínzásokat messzire elkerültem eddig. Szóval ez most az idei évben a leginkább komfortzónán kívüli olvasmányom volt. 

Miközben voltak jelenetek, amik nagyon megfeküdték a gyomromat, addig meg tudom érteni másoknak miért tetszett igazán ez a könyv. Hiszen bár egy elképzelt disztópikus világról van szó a fajzatok problémáiban bármelyik mai magyar társadalmi problémákat fel lehet bennük ismerni. 

A három főszereplő három kritikus helyzetet mutat be. Kirill, aki bloggol és bemutatja a fajzatok szomorú, gyötrelmes történeteit. Keresi létük okát, ki hozhatta őket létre és pont emiatt talál rá a fanatikus, szektára és annak vezetőjére. August, aki a népszavazásra készül gőzerővel, tipikus politikus, aki manipulál és kihasznál másokat, és minden helyzetből a legjobban próbál kijönni. Végül pedig az ártatlan Pilar, aki színésznő szeretne lenni, tökéletesen bemutatja mennyire ártó lehet a média. 

Nagyon sok meglepő fordulat szerepel benne, így bár hatszáz oldalas ha az olvasót igazán beszippantja gyorsan ki tudja olvasni. Kíváncsi voltam a lezárásra, ami nekem talán az egész könyvbe a leginkább tetszett. Ugyanakkor az is minduntalan eszembe jutott, hogy vajon mégis mi vagy ki inspirálta az írónőt erre a könyvre. Szerencsére Moskát Anitának van egy blogja, ami végig kísérhetjük a könyv alakulását és sok kérdésemre választ is kaptam. Ide be is szúrom a számomra érdekes posztokat, ha van egy kis időtök szerintem ne hagyjátok ki és olvassátok el Ti is  💖 

A fantasy lelkiismerete, avagy a következmény nélküli erőszakról 
Mitől félnek az írók? - Az Irha és bőr születéséről 
Te mit tennél, ha a kutyád emberi jogokat követelne? – Az Irha és bőr világáról 1.
Kész az új regény! - Öt infó az Irha és bőrről 
Sorok mögött: Állatok a regényekben, avagy mesélek az Irha és bőrről

Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (4/5)

Idézetek: 

"Az egyházon belül vitatkoztak az elméletről, ami néhány zsinat után szakadáshoz vezetett: a "kárpótláshívőkkkel" szemben a "bűnös emberiség" pártiak szerint a fajzatok keletkezése figyelmeztető csapás, amely után csak vezekléssel, böjttel és önostorozással engesztelhetik ki Istent." 

"- Igen, igen, én is tudom. Viszont el szeretném kerülni, hogy bárki az alapján ítéljen meg, mi voltam azelőtt, így ezt nem árulhatom el. Ítéljenek meg az alapján, aki most vagyok."

"- Tudom, tudom, hogy sokat vártatok erre - folytatta a Bárány. - De ígérem, hogy a várakozás meghozza gyümölcsét. A teremtő annyira szeret benneteket, hogy fogta a ványadt állattesteteket, és a legszebb dolgot ajándékozta nektek, amit adni lehet. Szabadon dönthettek. Dönthettek, kivé akartok válni, és erre ott van a bizonyítékként a patajel a karotokon."

A könyv adatai:

Kiadó:                         GABO Kiadó

Megjelenés:                   2019

Oldalszám:                   608

Borító:                        Puhatáblás, Libertine könyvesboltban most dedikált

Fülszöveg:

Alig ​két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.

August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.

Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.

2020. június

 George Orwell: Állatfarm

Kedves Olvasó!

Ennek a regénynek érdekes, durva, mély, erős és megrázó üzenete van az olvasóhoz. Bár egy farmról szól, mégis a tökéletesen bemutatja egy diktatúra kialakulását. Hogyan változik meg a mindenki egyenlő kijelentés mindenki egyenlő, de egyesek egyenlőbbek kifejezésé. Orwell félelmetesen jól átültette a mindenkori társadalmi problémát az állatok világába. 

Olvasása felkavaró érzést váltott ki belőlem, ahogy az állatok tehetetlenségét láttam a disznók uralmával szemben. 

Nem véletlenül vált klasszikussá ez a történet is. Szerintem mindenkinek egyszer el kellene olvasnia az életében. 

George Orwell másik ikonikussá vált könyvét az 1984-et már beszereztem az új Helikon zsebkönyv változatban, de 2020-ban még nem sikerült elolvasnom. Na majd jövőre hátha sikerül! 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Nem kristálytiszta hát, elvtársak, hogy életünk minden baja az Ember zsarnokságából fakad? Csak az Embertől kell megszabadulnunk, és miénk lesz, amit a munkánk hoz. Egyik napról a másikra gazdagok és szabadok lehetünk."

"… Ott már semmi nem állt, csak egyetlen Parancsolat, amely így hangzott: MINDEN ÁLLAT EGYENLŐ, DE EGYES ÁLLATOK EGYENLŐBBEK A TÖBBINÉL. Ezek után már az sem látszott furcsának, hogy másnap a gazdaság munkájára felügyelő disznók mind ostort tartottak a mellső csülkükben…"

"Ez a munka szigorúan önkéntes volt, de aki kihúzta magát belőle, annak felére csökkentették a fejadagját." 

"Tudták, hogy a mostani életük kemény és sivár, gyakran éhesek és gyakran fáznak, és amikor nem alszanak, akkor rendszerint dolgoznak. De nem kétséges, hogy a régi időkben még rosszabb volt. Szívesen hittek ebben."

"– Az már más! – felelte Bandi. – Ha Napóleon elvtárs mondja, akkor úgy igaz.
– Ez a helyes szellem, elvtárs!"

"A macska az Átnevelési Bizottságba lépett be, és néhány napig buzgón tevékenykedett benne. Egy szép napon látták például, hogy a tetőn ül, és előadást tart néhány verébnek, amelyeket éppen nem tudott elkapni. Azt magyarázta nekik, hogy az állatok most már mind elvtársak, és ha valamelyik verébnek kedve van rá, nyugodtan rászállhat a mancsára."

"Valahányszor valami baj történt, szokássá vált, hogy Hógolyónak tulajdonítsák. Ha betört egy ablak, vagy eldugult egy csatorna, biztosan akadt valaki, aki azt mondta, hogy Hógolyó járt ott éjszaka és ő csinálta, amikor pedig a hombár kulcsa elveszett, az egész gazdaság meg volt győződve róla, hogy Hógolyó dobta be a kútba. Furcsamód még akkor is hittek ebben, amikor az elveszett kulcsot már megtalálták egy liszteszsák alatt. A tehenek egyhangúlag kijelentették, hogy Hógolyó beosont az istállójukba, és álmukban megfejte őket. A patkányokról, amelyek ezen a télen sok bajt okoztak, szintén azt mondogatták, hogy Hógolyóval szövetkeztek." 

"De még húszméternyire sem mentek, amikor hirtelen megtorpantak. A tanyaház felől óriási ricsaj hallatszott. Visszarohantak, és újra benéztek az ablakon. Igen: odabenn heves veszekedés tört ki. Ordítoztak, verték az asztalt, éles, gyanakvó pillantásokat vetettek egymásra, és dühödten meghazudtolták egymást. A bajt a jelek szerint az okozta, hogy Napóleon és Mr. Pilkington egyszerre játszott ki egy-egy pikk ászt. Tizenkét hang üvöltözött dühösen, és a hangok mind teljesen egyformák voltak. Most már nem volt kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó." 

Fülszöveg:

„Minden állat egyenlő, de néhány állat egyenlőbb a többinél.” E szállóigévé vált mondat nagyjából össze is foglalja George Orwell 1945-ben megjelent kisregényének lényegét. Az 1984 mellett kétségkívül az Állatfarm az angol író legismertebb és legnagyobb hatású műve, amely szintén a totális diktatúrák működési mechanizmusát mutatja be – nem véletlen, hogy Magyarországon mindkét regény évtizedeken át csak szamizdat kiadásban volt olvasható.
A két mű közötti legfőbb különbség az, hogy míg az 1984 egy elképzelt – igencsak ijesztő – jövő krónikája, az Állatfarm a múlt, konkrétan a szovjet forradalom és a sztálini diktatúra kiépülésének allegóriája. A parodisztikus történet hőseiben könnyen felismerhetők a legjelentősebb szovjet politikusok (Lenin, Sztálin és Trockij), illetve a különböző állatok által szimbolizált szervezetek vagy társadalmi rétegek.