2022. január

Anne Frank: Anne Frank naplója

Kedves Olvasó!

Nyomozás Anne Frank ügyében című könyv meghozta a végső elhatározásomat, hogy végre elolvassam Anne Frank naplóját. Nem tudom pontosan meghatározni eddig miért nem került erre sor. Talán kicsit féltem is ettől a műtől. De most elolvastam.

Anne tizenkét-tizenhárom éves, amikor ezt a bizonyos naplót írja. Az elején még iskolába jár, mesél az osztálytársairól, dicsekszik a hódólóiról, megemlíti kivel van nagyon jóban és kivel nem annyira. Sokat beszél az órákon, így az egyik tanár folyton fogalmazásokat ad neki büntetésként, persze Anne leleményes volt és addig adta be a frappánsabbnál frappánsabb fogalmazásokat, amíg a tanár végül megbocsátott neki és belátta ezt a lányt hagyni kell fecsegni. Nincs célja a naplóval eleinte, csak kiírja magából az eseményeket, ahogy mindig is tette. Alig érzékeli a háború közelségét, szülei jól leplezik a gyerekek elől a terveiket, félelmeiket. Ám egy nap a nővére megkapja a behívóját, ami Németországba hívja munkaszolgálatra, egy tizenhat éves lányt! Egyelő lett volna a halálával az az út, így a családnak az apuka terveinél sokkal hamarabb kell elbújniuk. Otto Frank üzletember volt, üzletének új helyének egy raktárt keresett, aminek felső része két évig volt búvóhelye a családjának. Az alsóbb szinteken pedig továbbra is dolgoztak, négy munkás pedig az életét kockáztatta, amikor beleegyezett a tervbe, hogy zsidókat bújtatnak, ételt, ruhákat szállítanak nekik. Ugyanakkor ez a négy ember a Frank család bizalmasai, barátai lettek. 

Hamarosan a négy tagú családhoz csatlakozott Otto tulajdonostársa, annak felesége és fiúk. Majd még egy kis idő múlva egy fogorvos. Kis helyen sokan összegyűltek, és két évig el se hagyhatták a raktár területét. Anne ez az idő alatt végig írt, megírja sérelmeit, fájdalmait, folyamatos félelmeit, attól tartott a leginkább, hogy a Gestapo egyszer rájuk talál. Kezdettől fogva rossz a viszonya az édesanyukájával, ezen a bezártság csak ront, így szinte minden bejegyzésben ott szerepel a kettejük vitája. A másik családdal sem sikerül eleinte kijönniük, a bezártság nehézségeket szül, a háború előre haladtával pedig még nehezebbé válik a nyolc ember étkeztetése. Sokszor visszatér Anne naplójában, hogy a másik család és a fogorvos is eldugnak ételeket és nem osztják meg a másikkal. Ellenben mindenki bele akar szólni Anne nevelésébe, ami természetesen nem tetszik a lánynak. 

Ez a két év alatt Anne tizenhárom éves kislányból, tizenöt éves tinédzser lett, akit érdekel a világ, a saját és a másik nem teste. Író szeretne lenni, szeret a görög és római mitológiákról olvasni, érdeli a különböző királyi családfák. Még a szerelembe is belekóstol. És ez a két év alatt a naplójában is érezhetően változik a gondolkodás módja. Másképp kezdi figyelni a vitás helyzeteket, a saját reakciói is megváltoznak. A piros kockás csatos zárral rendelkező napló betelik, de Miep és Bep bár hasonlót nem találnak visznek neki füzeteket és lapokat is. Aztán 1944-ben meghallgatja az oktatásügyiminiszter rádióbeszédét, amiben arra hívja fel a lakosság figyelmét, hogy a háború után nyilvánosságra kell majd hozni mindennemű tanúságtételt a német megszálással kapcsolatosan, a szenvedéseket, amiket a holland népnek el kellett tűrni. Példaként emlegette a naplókat. Ezek után Anne visszatér az első oldalakhoz és elkezdi átdolgozni őket, betold gondolatokat. 

Magát a naplót felkavaró volt olvasni, amíg Anne, a családjával és a hátsó traktus többi bujkálójával együtt a híres partraszállásra várnak, reménykednek, a jövőjüket tervezik a háború után, addig az olvasó teljes tudatában van annak, hogy az áhított jövő, a béke számukra nem érkezik meg. A napló hirtelen véget ér, 1944. augusztus 3. a razzia előtti napon ír utoljára Anne. Nem is sejtették. Anne magával vinné a naplót, de az egyik náci mohósága miatt végül mégis ott marad, a hátsó traktus padlóján. Miep és Bep szedik össze a darabjait és Miep elrejti az irodájában, remélve egyszer visszaadhatja a lánynak. De erre soha nem kerül sor, végül édesapja Otto Frank az egyedüli túlélő. Hazatérve pedig évekkel később kiadja ezt a naplót, tudva lánya akaratát, hiszen a naplóban Anne többször is említi ugyanezen tervét. 

Később filmként, színházi darabként is feldolgozták a naplót. Különböző könyvekben, filmekben emlegetik a mai napig. Anne Frank neve összeforrt a holokauszttal, a családja története itt marad az emberekkel, figyelmeztetve a múlt hibáira. 

 Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (4,5/5)

Idézetek: 

 "Szerintem az osztály negyedrészének meg kell buknia, ennyi tökfej van köztünk, másfelől viszont a tanárok a világon a legszeszélyesebbek, de talán most, kivételesen a mi előnyükre lesznek szeszélyesek. 

A barátnőimért és magamért nemigen aggódom, mi át fogunk csúszni. Csak a matekban nem vagyok biztos."

"Érvként azt hoztam fel, hogy sokat beszélni ugyan női tulajdonság, de igyekezni fogok egy kissé visszafogni magam, bár egészen leszokni soha nem tudok róla, mert anyám is ugyanolyan sokat beszél, akárcsak én, ha nem többet, és öröklött tulajdonságainkon nemigen változtathatunk. 

Keesing tanár úr az érveimet olvasván nem állta meg nevetés nélkül, de amikor a következő órán ismét rám jött a beszélhetnék, kirótta rám a második büntetési feladatot."

"Drága Kitty,

(...) Nem tudom megállni, hogy még egy ilyen civakodásról be ne számolja, de mielőtt még hozzálátok: tiszta bolondságnak tartom, hogy felnőtt emberek minden lehetséges apróságon ilyen könnyen és ilyen gyakran összezördüljenek. Eddig azt hittem, hogy veszekedni gyerekek szoktak, de ezt később kinövik. Olykor persze adódik ok "igazi" veszekedésre, de ezek a szóáradatok nem egyebek közönséges marakodásnál. És ez annyira mindennapos esemény, hogy már meg is szokhattam volna, de nem tudom és nem is fogom megszokni, mert majd minden ilyen vitában szóba kerülök (ők a veszekedést nevezik vitának, ami persze tévedés, de mit tudják ezt a született németek!)."

"Már el se tudom képzelni, hogy valaha megint normálisan fogunk élni. Közben gyakran beszélek arról, hogy s mint lesz "a háború után", de mintha egy légvárról beszélnék, ami soha nem válhat valósággá."

 

Fülszöveg:

1942. június 12. - 1944. augusztus 1.

Jelen kiadás Heller Ágnes Aki a múltat jelenné változtatta című beszédével kiegészítve jelenik meg, amely 2019. június 12-én a frankfurti Paulskirchében hangzott el, Anne Frank születésének 90. évfordulója alkalmából.

Anne Frank 1942. június 12-e és 1944. augusztus 1-je között vezetett naplót: kezdetben csak magának írogatott, később, amikor megérett benne az elhatározás, hogy híres írónő lesz, elővette régi írásait, és módszeresen átírta, javítgatta őket. Az volt a terve, hogy naplója alapján könyvet ír a háborúról, és hű képet fest benne a német megszállás éveiről Hollandiában. Korai halála - nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt vesztette életét a bergen-belseni koncentrációs táborban - megakadályozta terve megvalósításában.

Naplóját a Frank családot bújtató Miep Gies találta meg és helyezte biztonságba azután, hogy a családot 1944. augusztus 8-án egy feljelentést követően elhurcolták, majd a háború után olvasatlanul átadta Anne édesapjának, Otto Franknak. A könyv 1947-ben jelent meg először, Otto Frank gondozásában, s azóta világszerte milliók olvasták. A csorbítatlan szövegű, teljes kiadás csak a kilencvenes évek elején látott napvilágot holland nyelven, Magyarországon először Bernáth István méltó fordításában jelent meg.

Anne Frank naplója örök érvényű olvasmány, egyaránt szól az övéihez hasonló gondokkal küszködő fiatalokhoz, az idősebbekhez, akik szeretnék jobban megérteni őket, és szól mindazokhoz, akik tudni akarják, mi történt a Prinsengracht 263. hátsó traktusában bujkáló családokkal a hitleri megszállás alatt álló Amszterdamban.

2021. június

Szabó Magda: Liber Mortis

Kedves Olvasó!

Miután elolvastam Szobotka Tibortól a Züzü vendégei és Szabó Magdától Az ajtó című könyveket, úgy éreztem még nem szeretném elengedni az íróházaspárt. Körülbelül egy évvel ezelőtt már megpróbáltam kiolvasni a Liber Mortist, de végül pár oldal után becsuktam és könnyedebb regények után néztem. 

Most már nem szerettem volna tovább húzni ennek a könyvnek az olvasását. Amikor nehézzé vált az olvasás és a könnyeim tengerén keresztül már esélytelen volt bármit is látni hangoskönyvben folytattam. Kicsit könnyebben és gyorsabban haladtam vele, amikor Hámori Ildikó olvasta fel Szabó Magda szomorú hangvételű napló bejegyzéseit. 

A könyv a Liber Mortis nevezetű naplók gyűjteménye, melyet az írónő szeretett férje elvesztése után kezd el írni, így továbbra is fenntartva a társalgást szerelme és maga között. Húsbavágó a szenvedése, az intimitása azt érezteti, hogy az olvasó szinte kukkolóvá válik. Őszinte, mély szerelmi vallomás, egy sosem múló, mitológiai szerelemmé. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (4,5/5)

Idézetek: 

 "Nem bírok én már semmit, Nyúl, azt se, hogyha vannak mellettem, azt se, ha magam vagyok, nem bírok egyszerűen semmit. Tátogok, vergődöm, futok két irányba is: az emlékek elől, az emlékek után. S aztán megpróbálok értelmesen beszélni magammal, de nem megy, nem sikerül. Csak akkor vagyok viszonylag normális, ha írok. Furcsa."

"És hiába nem akartam írni, írok, és elönt egyszerre keserűséggel és boldogsággal a kettőnk életének és szerelmének gyilkos múlhatatlansága, az örök emlékezés, a holtomig kötődés – élsz, bizony élsz, szerelmem, és ez múlhatatlan, mindörökké összekötő, soha el nem halványuló, mitológiai szerelem eltölt megint, csalom magam tovább."

"Menj, iszonyatos év, menj. Menj, pusztulj el, gyilkos. Még másfél órád lesz, aztán megdöglöttél. 1983 – mit hozhatsz, aminek értelme van, aminek örülni tudnék? Semmit. És nem is kell. Hozd a mesebeli rózsát, hozd vissza, mint Iluskát, Nyulat. Szeretlek, szeretlek. Isten áldjon meg, ahol vagy; azért a boldogságért, amit adtál, azért a szerelemért, amivel szerettél."

"Kár, hogy nem kerültél mellém hamarabb, kár minden percért, amit egymás nélkül töltöttünk. Nyúl, most már végre és mindörökre elhiszem, amit a leveledben írtál, hogy élethez-halálhoz én kellettem, csak én. Nekem pedig Te. Nem sírok, mosolygok, míg leírom ezt. Sok rangom volt, de csak egy számított: hogy én voltam a feleséged."

"Ha 50-ben megtartom, 32 éves a gyerekünk. Mit változtatna! Semmit."

"Nyúl, mindenhez idő kell. De nem igaz, hogy az idő segít, á. Az idő arra való, hogy tisztázza a kételyt, hogy megvilágositson mindent, az idő gyilkos, az idő leleplez, engem is, mindent."

Fülszöveg:

Szabó ​Magda kézírásos hagyatékának talán legbecsesebb része a Liber Mortis (Halottaskönyv) címet viselő, 1982. május 25-étől 1990. február 27-éig vezetett napló.

1982. február 26-án halt meg Szobotka Tibor író, műfordító, irodalomtörténész, az imádott férj, Szabó Magda szemében a mellőzött és legalább posztumusz jóvátételt érdemlő zseni, s a napló – a magára maradt asszony és írótárs rögzített belső monológja – a gyászmunka megrendítő, intim, vallomásos dokumentuma, amely egy már-már mitológiai szerelemnek állít emléket. Szabó Magda hitt a halottak jelenlétében, az e világ és a túlvilág közötti átjárásban, és úgy beszél a naplóban Szobotkához, mintha ő hallaná, még ha nem válaszol is. Újra meg újra felidézi az együtt töltött harmincnégy év szépséges és fájdalmas eseményeit, felejthetetlen pillanatait; újra meg újra kinyilvánítja halálvágyát, létének értelmetlenségét, de ugyanakkor okot is talál a továbbélésre: feladatának tartja a holtában is jelenlévőnek érzett társ életművének gondozását, s ez ad neki erőt a folytatáshoz.

2019. május

 Anne Brontë: Wildfell asszonya

Kedves Olvasó!

Be kell vallanom Neked, hogy először kicsit aggódva nyúltam ez a könyv után, ugyanis Anne Brontë előző könyve nem váltott ki belőlem olyan érzelmeket, mint nővérei könyvei. De gondoltam mégis adok neki egy esélyt. És remekül tettem. Tavalyi évem egyik nagy rácsodálkozása volt ez a könyve. Nagyon megszerettem és rögtön kedvencem is lett. 

A történet a jelenben kezdődik, de bemutatja a múltat is, sőt a férfi és a női főszereplő szemszögét is megismerhetjük. Egyetlen dolgot írtam fel magamnak, amikor ezt a könyvet olvastam, hogy úgy érzetem korát meghaladta. 

Ahogy el kezdtem olvasni magával ragadott a történet, csak úgy faltam az oldalakat. Gilbert, a férfi főszereplő még ifjonti hevességével jelent meg az első lapokon, de a könyv vége felé férfivá érik. És erről a változásról jó volt olvasni. Helen egy igazán erős női karakter, aki fekete ruhájában küzd a negatív előítéletekkel, a múltjával, ami hatással van a jelenére is. 

Csak ajánlani tudom ezt a könyvet. 💗

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Van az úgy, hogy az ember valakinek a szemén át egyenesen a szívébe lát, s hogy egyetlen óra alatt többet tud meg lelkének nagyságáról és mélységéről, mint amennyit akár egy élet során is felfedezhetne, ha az illető nem akarná feltárni, vagy pedig ha az embernek nem volna képessége, hogy felfogja."

"– Elmegyek; de előbb egyetlen kérdésre válaszoljon: szeret?
– Erre nem válaszolok!
– Úgy hát arra kell következtetnem, hogy igen; és most jó éjszakát."

"A szerelemben nincs különb közbenjáró, mint egy vidám, nyíltszívű gyerek – mindig kész az elszakadt szerető szívek egyesítésére, a szokások komor szakadékának áthidalására, a rideg tartózkodás megolvasztására, a szörnyű szertartásosság és büszkeség válaszfalainak lerombolására."

"Örökös magányban senki sem lehet boldog."

"Ez a rózsa nem oly illatos, mint a nyári virág, de állt minden megpróbáltatást, amit amaz el nem viselne: a tél hideg esője elegendő volt a táplálására, a nap halvány sugara a melengetésére; a süvítő szél meg nem sápasztotta, szárát el nem törte, a csípős fagy el nem sorvasztotta."

Fülszöveg:

„… ​megpillantottam egy feketébe öltözött, magas, előkelő nőalakot. Arcán olyasmi tükröződött, ami, ha egyszer látta az ember, arra késztette, hogy ismét szemügyre vegye. Haja hollófekete volt, hosszú, fényes csigákba fésülve… arcbőre tiszta és sápadt; hosszú, fekete pillái elfedték szemét, szépen kirajzolt szemöldöke azonban kifejező volt; boltozatos homloka értelemre valló, orra tökéletes sasorr, arcvonásai hibátlanok – csak az orcája és a szeme volt kissé beesett, ajka pedig, noha szép vonalú, kissé keskeny, szorosra zárt, ami, úgy véltem, nem vall nagyon engedékeny vagy nyájas kedélyre…” – ilyennek ismeri meg a wildfelli kastély titokzatos úrnőjét az ifjú és kissé komolytalan kisbirtokos, Gilbert Markham. Anne Bronte, híres nővéreinek, Charlotte-nak és Emilynek legfiatalabb testvére, a szinte kötelező „guvernant”-regény, az Agnes Grey (1846) után írta meg főművét, a Wildfell asszonyá-t (1849). Anne Bronte is a korabeli szegény papkisasszonyok szokásos útját járta: nevelőnősködött módos családok csemetéi mellett. És – akárcsak nővérei – ő is írt, verseket, regényeket, míg fiatalon, huszonkilenc évesen el nem vitte őt is a Bronte család ősi ellensége: a tüdővész. Sok fényt, boldogságot nem ismert – nagy regénye lapjain mégis meg-megcsillan a korát meghazudtoló bölcsességből fakadó, mindent megbocsátó szívbéli derű. A kerettörténetet elbeszélő Gilbert könnyed életfelfogású ifjúból a szemünk láttára válik érett férfivá – a könyv zömét pedig Helennek, a környéken sok szóbeszédet keltő, magányos, gyönyörű, fekete ruhás asszonynak a naplója teszi ki.

2019. április

 Kira Poutanen: A csodálatos tenger

Kedves Olvasó!

Kira Poutanen könyvét hoztam el most. Mint poketzsebkönyv olvastam és nem is csodálkoztam (a címe miatt), hogy Hosszú Katinka lett a nagykövete. De ez a könyv igazából nem a sportról és nem is a tengerről szól. Hanem egy tinédzser lányról, aki testkép zavarral küzd. 

Bár életrajzi ihletésű, de fiktív naplójegyzetekből áll a történet. Végig követve, ahogy egy tizenöt éves lány anorexiával küzd. A könyv 2001-ben jelent meg és még abban az évben megnyerte az egyik legrangosabb finnországi ifjúsági irodalmi díjat. 

Úgy éreztem, hogy hűen ábrázolta a mai kor ifjúságára nehezedő terheket, nehézségeiket, küzdelmeiket. Julia, a főszereplőnő egy átlagos iskolába jár és az egyik legjobb tanuló. Teljesítmény kényszeres és mindenben a legjobb szeretne lenni. Természetesen nem elégszik meg a külsejével sem, ezért elkezd fogyókúrázni, ám egy ponton túl elveszti a reális képet önmagáról. Éhezteti magát, miközben minden nap több órán keresztül fut. Az egész történetben az volt a legmeglepőbb számomra, hogy a környezete észre sem veszi mennyire önpusztító útra lépett. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯
                                  (5/5)

Idézetek: 

"Állunk, és a tengert nézzük. Ezüstös és fekete, és a végtelenbe tart. A tengert nem lehet gyülőlni, nem lehet elfeledni. És mégis... olyan gyorsan és csendben... mint holdsugár a víz felszínén."

"Nem ígérhetek semmit, még ha akarnék sem. Nem ígérem, hogy szeretni fogom önmagamat vagy másokat, hogy jobban fogom szeretni az életet vagy a világot, mint a homály napjaiban, a halál házában."

"Nem ígérek örök nyugalmat vagy kellemes kiegyensúlyozottságot; hogy is hagyhatnám el mindazt a tüzet, dühöt és makacsságot, ami ebbe a viharba vezetett engem - és ki onnan. Mert mindez a sötétség, vihar és halál bennem van. Nincs betegség, fertőzés, tünet vagy gyógykezelés, csak én vagyok és bennem a sötétség."

"És tudom, hogy minden csak most kezdődik. Hogy készen állok az indulásra, még úgy is, hogy tudom, félek az élettől, és önmagamtól még inkább. Talán sosem találom meg azt, aminek a keresésére indulok. mégis útnak akarok indulni, keresni akarok és veszíteni, elveszni és felejteni és megint emlékezni, vissztérni. Kész vagyok arra, hogy mindent elveszítsek, amiben hittem, és másr semmit nem tudok. "

"Félek. Élek."

"God is a girl"

Fülszöveg:

 Az önéletrajzi ihletésű, de fiktív naplóregény egy tizenöt éves lány megrázóan őszinte vallomása. A rendhagyó történet szakít a lányregények megszokott mázosságával és valóban egy mai kamaszlány szemében tükrözi vissza korunk társadalmát, annak problémáit, a fiatalok tényleges életét és a nehézségeket, melyekkel szembe kell nézniük.