Finy Petra: Madárasszony

 

Kedves Olvasó!

Finy Petrától korábban már elolvastam a Kerti szonáta című könyvét. Annyira megtetszett Petra íróistílusa, ahogy a történetet és a szereplőit felépítette, hogy el is döntöttem a többi könyvét is el fogom olvasni. Azóta beszereztem a Madárasszony, a Marlenka és a Rubin karácsony című köteteket. És már nagyon várom, hogy idén megjelenjen az új könyve! 😍

Nagyon különleges kötet. Miközben a magyar növény- és állatvilágot felfedeztem a könyv segítségével, egy család nehéz élete is felsejlik az oldalakon. Lea próbálja megismerni az édesanyját, aki nem lehetett része a gyermekkorának a depressziója miatt. Először saját emlékein keresztül mutatja be kapcsolatuk szépségét, de leginkább nehézségeit. Aztán sorra látogatja meg a rokonokat és a barátokat. Titkok, történetek, néhol misztikus dolgok derülnek ki. Az út során Lea nem csak az anyját, hanem saját magát is jobban megérti. 

A történet feltárása, ahogy az élővilág és az emlékek kapcsolódtak mind varázslatossá és egyben fájdalmassá tették a könyvet. Nagy szerepet kapott a depresszió, a meddőség, és az emberi kapcsolatok, ahogy egymáshoz viszonyultak a szereplők, hogyan szerettek vagy épp gyűlöltek. Megrázó volt, ahogy Lili betegsége mindegyik emlékben előkerült, de még megrázóbb volt arról olvasni, ahogy egyes szereplők segítség helyett csak még mélyebbre lökték a depresszió sötét örvényében. Sajnáltam Leát, aki anya nélkül nőtt fel és a meddőségével, valamint rossz párkapcsolatával úgy próbált megküzdeni, hogy az anyja nyomába eredt. Az emlékek között meglepő fordulatok is megjelentek, így igazán kiszámíthatatlan volt a történet. 

Egyszerűen a bőröm alá mászott ez a könyv. Ott volt a gondolataim között, sőt amikor rovarokról készítettem fényképeket eszembe jutott Lea, amikor pedig nem rég gyurgyalagot fotóztam óhatatlanul Lilire gondoltam. Együtt tudtam érezni velük. Elképesztett, ahogy Petra feltárta előttem a madarak világát. Eddig is vonzott, ezután pedig még inkább érdekel a magyar állatvilág. 

Még szeretném megjegyezni, hogy nagyon tetszik a borító. A Kerti szonáta című kötet borítója egy művészi festmény, míg a Madárasszony borítója a történet hangulatát fogta meg, mind a kettő számomra nagyon különleges. 

Csak ajánlani tudom ezt a könyvet is!

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"- Ne félj! - ölel át, és már ringat is. - A természet mindig segít. A természet mindig emberséges, nem úgy, mint az emberek." (11.oldal)

"Néha azt hiszem, elég. Nem folytatom ezt az egészet. Mi közöm nekem anyámhoz? Ha ő úgy döntött, elmegy, én miért csimpaszkodjak belé és az emlékeibe?" (34.oldal)

"- Milyen volt ez a Leó? - vágok közbe.
- Jópofa vagy - feleli nagyapa. - Hát mi vagyok én, nő, hogy tudjam, szép volt-e vagy vonzó? Csak csontból volt. Mit mondjak rá? Vékonydongájú, de strapabíró darabnak tűnt. Egyszer eljöttek hozzám az egyik szüret alkalmával. Nagy mulatság volt a faluban, be is gyűltek a népek az utcákra. Anyád nem bírta sokáig a tömeget, olyan fehér lett, mint a krétajel a hordón. Hát ez a Leó felkapta, a feje fölé emelte, és úgy tartotta, mint a gerelyhajító a dárdáját. Bár te nem nézel olimpiát, hiába mondom." (95.oldal)

"- (...) Most mit mondjak erre? Én mindkettőnek örültem. Persze máshogy. Meg mit lát a lánya szerelmeiből egy apa? Nem sokat. Én csak annyit éreztem, hogy az egyik szerelem tüzes volt, de életveszélyes, a másik hidegebb, viszont halálosan veszélyes. Melyik a jobb házasság? Ki tudja?" (96. oldal)

"- (...) Egyesek szerint a tengernek, szerintem inkább az erdőnek van annyiféle zöldje, amennyi árnyalata egyetlen másik színnek sincs. Először a ripacs, magamutogató zöldek jönnek elő, szemérmetlenül felkínálva buja zöldjüket. Később a félénk szűziesek, amelyek gyenge színükkel megcsalják az embert. Mert kiderül, hogy bennük is tűz van és fortyogó sötét. Utána jönnek az illatok, amelyek láthatatlan levegőkarjaikkal újra és újra utánam kapnak, akár a szírénlányok a görög hősök hajói után. Így csimpaszkodnak belém a szagok." (110. oldal)

"A faragott arcok egyszerre gúnyosak és szánakozóak. Gúnyosak, mert érzik, hogy ez az emlékgyűjtés mindenkinek fájdalmas. Ahány embert felkeresek, annyi embernek okozok fájdalmat a kutakodásommal és a buta kérdéseimmel. Szánakozóak, mert érzik, hogy ez az emlékgyűjtés nekem a legfájdalmasabb. Ahány embert felkeresek, annyiszor kell átélnem anyám kínjait.
Pedig anyámnak látszólag kerek élete volt ezzel a kivételes biztonságot adó monomániájával, a madarászással." (191. oldal)

"Úgy kötődött mindenkihez, hogy tartozott is a másikhoz, meg nem is. Mint az orchideák. Akik egyszerre függetlenek és rabszolgák is." (200. oldal)

"Gyanakodni kezdek, vajon mi vár még rám.
Azt már megtudtam tőle, hogy a nagyanyám egy pszichopata díva volt, az anyám meg egy bosszúálló elmebeteg." (220. oldal)

"- (...) Elmesélek néhány olyan emléket, ami közelebb hozhatja anyádat hozzád. Vagy önmagadat önmagadhoz, mert ha jól sejtem, inkább erről van szó (...)" (238. oldal)

" (...) Egy idő után jobban lettem. Az gyógyított meg, ami megbetegített. Te is jobban leszel, hidd el! Még akkor is, ha úgy érzed, hogy ennyi borzalom senkinek a családjában nem történt. Minden család életét számtalan tragédia mérgezi. Csak a legtöbben nem beszélnek ezekről. Hagyják, hogy belülről rágja szét a lelküket." (247-248. oldal) 

A könyv adatai:

Kiadó:                         Athenaeum Kiadó

Legutóbbi megjelenés:      2019

Oldalszám:                   304

Borítóterv:                 Földi Andrea

Megvásárolható:           Athenaeum Kiadó

Fülszöveg:

Linger Lea anyja különleges nő volt: megszállott madarász, aki súlyos depressziója elől a természet világába menekült. Az asszony öngyilkossága után Lea végigjárja a rokonait, hogy az emlékeiken keresztül felgöngyölítse családja történetét, miközben maga is épp az anyaságra készül. Ám a nyomozás során önmagáról és a rokonairól is többet tud meg, mint amire valaha is

számított.

Finy Petra első regényében a hazai növény- és állatvilág soha nem látott gazdagságban tárul az olvasó elé. A magyar irodalomban egyedülálló vállalkozás, mely a természet nyelvén mesél el egy nagyon is emberi történetet.

Finy Petra 1978-ban született Budapesten. Első felnőtt könyve a 2006-ban megjelent „Histeria grandiflora” című verseskötet, 2008 óta kilenc nagysikerű gyerekkönyvet írt. Ez az első felnőtt regénye.

Amy Harmon: Az ismeretlen kedves

 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Bálint Rékának és a Libri Kiadónak a lehetőséget!

"Képtelen meghalni, kit szeretnek,

mert a szerelem örök élet."

Emily Dickinson

Amy Harmon az egyik kedvenc írónőm. Eddig mindegyik magyarul megjelent könyvét elolvastam és nagyon szerettem. Természetesen a fordítónak is óriási szerepe volt abban, hogy ezek a könyvek ennyire magával ragadtak. A nyelvezet, a fantasztikus mondatok és történet vezetése, ahogy a történelmet beleszővi mindegyik könyvébe egyszerűen elképeszt.

Az ismeretlen kedves című könyvével most a szesztilalom utáni időbe, valamint a második világháború előtti feszült időszakba kalauzolja az olvasókat. Kingsbury Run őrült Mészáros néven elhíresült sorozatgyilkos utáni hajsza kellősközepébe csöppentem. A gyilkos módszereiről, az áldozatok szörnyű állapotáról részletes leírásokat ad az írónő. Maga az üldözés úgy tűnt sose ér véget, mert egy gyilkos aki olyan embereket öl és csonkít meg, akiknek nincs hozzátartozójuk, szeretteik, barátaik akik keresnék, nehézzé tette a rendőrségnek az áldozatok azonosítását. Ha nem tudják kik az áldozatok, nem tudják megismerni az utolsó óráikat, akkor magát a gyilkosságot, a gyilkosság helyszínét sem tudják felvázolni, érkezhet a kérdés mégis hogyan tudják elkapni az őrült Mészárost? Nos a választ erre nem adhatom meg, de az biztos, hogy az írónő fordulatos történettel fedi fel eme szörnyű időszakát Cleveland-nek. 

A szereplőket nagyon gyorsan a szívembe zártam és csak remélni tudom, hogy egyszer még Amy Harmon visszatér Dani és Malone történetéhez. Izgalmas, fordulatos, romantikus, helyenként humoros és egy csipetnyi misztikum is szerepelt kötetben. Ahogy az előző könyvei, úgy ez is azonnal magával ragadott. 

Imádom, hogy az írónő a kötetei végén elárulja az olvasóknak hogyan indult el a történet felépítésében, melyik elemek, szereplők voltak valósak, és hol élt az írói szabadságával. 

A borító ismét elnyerte a tetszésemet. 

Csak ajánlani tudom!

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"A halál könyörtelen. Annyira könyörtelen! Senkit sem ismert, aki onnan visszatért volna. A lélek gyorsan elszáll. Ha van is lélek - vagy legyen bármi is az a furcsa jelenség, amit tudatnak hívnak -, nem marad a testtel. Elillan. És a szürke arcú, bűzös halál azonnal magának követeli a testet." (17.oldal)

"- Ne kötekedj velem, Charles! Nekünk közös múltunk van. És igen, Charlesnak foglak hívni. A Charlie-t kinőtted." (61. oldal)

"- Senkit sem érdekelnek ezek az emberek... vagy a történetük - tette még hozzá. 

- Igen. Nos... mindenkinek megvan a feje. Az újságokat manapság már csak ez érdekli. Én arra lennék kíváncsi, hogy maga miért törődik velük? 

- Nem tudom. Talán... mert megtehetem. Ismeretlenekkel nehéz törődni. 

- És maga ismeri őket? 

- Annyira ismerem őket, amennyire lehet - vonta meg a vállát. 

Ez elhallgattatta a férfit. Majdnem meg is torpant. Mennyire szomorú ismeretlennek lenni." (131.oldal)

"- Nem érdekel John Philip Sousa meg a katonazenekarok, de izgatott leszek a vihar hangjaitól. Isten cintányérja, mondta mindig apán - tette hozzá Malone. 

- Kitűnő! - tapsikolt Lenka. - Még valami? 

- Szeretem az üres templomot és a nagy kutyákat. A kicsiket nem. A patkányokra emlékeztetnek, és azokat nem szeretem. A barna szempárt jobban kedvelem, mint a kéket, de ha mindkettőben lehet egy-egy, az még jobb. 

- Istenem! - kommentálta Lenka, és Dani érezte, hogy elvörösödik. A férfi bókolt neki, de az arca teljesen komoly maradt." (149.oldal)

"- A férjem harminc évvel volt idősebb nálam - mondta Lenka. 

Malone megint félrenyelt. Lenka megjegyzése félreérthetetlen volt.

- Az isten szerelmére, Mr. Malone! - dorgálta meg az asszony. - Lassabban egyen! Élvezze az ételt!" (157.oldal)

"Nem, a gyilkosság nem az áldozatkoról szólt. Malone meg volt róla győződve, hogy a gyilkosságok magáról a gyilkosról szólnak." (166. oldal)

"- Túl lágy a szíve, Dani Flanagan. 

- Hmm. Talán így van. De az is lehet, hogy a maga szíve túl kemény. - Halványan elmosolyodott, hogy elvegye a szavai élét. - Az az igazság, hogy minél keményebbek vagyunk annál könnyebben törünk össze. Szükség van némi lágyságra, hogy álljuk az élet csapásait." (246. oldal)

"Amikor minden választás rossz, csakis rosszul választhat az ember." (416. oldal)

"Mint oly sokszor megesik e történelmi utazások során, a történelem szomorúsága gyakran letaglóz, és azon tűnődöm, hogyan szolgáljak boldog véggel az olvasóim számára - vagy legalábbis a vég érzetével -, amikor a történelem zavaros, kíméletlen és gyakran szomorú. Ami feltűnik számomra az olyan emberekkel kapcsolatban, mint Eliot Ness, az az, hogy jó ember volt. Nem tökéletes. Semmiképpen sem. De jó. Próbálkozott. Jobbá akarta tenni a világot. Helyesen akart cselekedni, és annak ellenére, hogy voltak hibái és önző ambíciói, nem azok irányították. Talán ettől válnak a hétköznapi emberek hősökké." (A szerző megjegyzése, 499.oldal)

A könyv adatai:

Kiadó:                         Libri Kiadó

Megjelenés:                   2023

Oldalszám:                   508

Fordító:                     Bosnyák Gabriella

Borítóterv:                 Oláh Gábor

Megvásárolható:           Libri Kiadó

Fülszöveg:

1938 ​- Néhány évvel vagyunk a szesztilalom és a nagy gazdasági világválság után. Az amerikai nagyvárosokban, így Clevelandben is emberek százezrei szegényedtek el. A nincstelenek között ráadásul brutális sorozatgyilkos szedi áldozatait. A város biztonságáért felelős Eliot Ness egykori szövetségi ügynök nem jut előrébb a nyomozással, így megkeresi régi barátját, Michael Malone-t, hogy segítsen kézre keríteni a tettest. Néhány évvel azelőtt Al Caponét is sikerült rács mögé juttatniuk, így bízik benne, hogy ezúttal is elkapják a tettest.

Malone szobát bérel Clevelandben, és beleveti magát a munkába, ám az adatgyűjtés és a jelentések elemzése nem sok eredménnyel kecsegtetnek. A kilátástalan helyzetben azonban nem várt helyről érkezik segítség: Malone rájön, hogy a fiatal varrónőnek, akitől a szobát bérli, különleges képessége van. Dani Flanagan egyfajta hatodik érzék, különleges intuíció birtokosa: a ruhadarabok, amelyeket megérint, „beszélnek” hozzá, fontos információkat mesélnek számára egykori viselőjükről.

Vajon ez segíthet a gyilkossági ügy megoldásában? Dani és Malone sötét titkokkal szembesülnek, és versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a Kingsbury Run őrült Mészárosát, mielőtt ők lesznek a következő áldozatok…

Amy Harmon kötete egyszerre izgalmas detektívregény és romantikus történet, amelyben végig izgulhatunk a szereplők sikeréért és azért, hogy ne csak az elkövető kilétére derüljön fény, de Dani és Malone is egymásra találjanak.

Fodor Ákos-est az Írók Boltjában

 

Kedves Olvasó!

A minap a jegyzeteim között kutakodtam és rá kellett jönnöm, hogy sajnos egy számomra fontos eseményről még nem írtam. Mentségemre szóljon, hogy elég későn toppantam be az Írók Boltjába, így bár magáról a könyvbemutatóról nem csúsztam le, de a jó helyről, ahonnan képeket tudtam volna készíteni arról igen. 

Mikor elkezdődött az est megtudtam, hogy a hangoskönyv ötlete már régóta a levegőben lógott, ugyanakkor Szilágyi Enikő jutott arra, hogy egy egységes hangoskönyvet készítsenek. Úgy gondolta a hangoskönyveknek perspektívája van, lehet az autóban vagy futás közben hallgatni és ezáltal talán még több emberhez eljuthat Fodor Ákos költészete. Az első ötletek között szerepelt egy egész estés Fodor Ákos előadás, de azt egyelőre túl nehéznek tartották végig vezetni az egysoros Haiku versek miatt. 

Nagyon tetszett Szilágyi Enikő gondolata, ahogy azt mondta Fodor Ákos költészete bekerül az ember sejtjeibe. Lenyugtat, megnyugtat, ismerem, előveszem később, bennem élnek. Azt szeretné, ha Fodor Ákos életfilozófiája mindenkihez eljutna. 

Maga a munkafolyamatról így nyilatkoztak: ez egy hármas válogatás, ugyanis Fazakas István, Podonyi Hedvig és Szilágyi Enikő is részt vett a versek kiválasztásában. Miután már tudták melyik versek kerülnek bele a válogatásba össze kellett fűzniük egy gondolattal őket. A legnagyobb kihívást mégis a ciklusok elválasztására szolgáló hangok okozták. Bár Fodor Ákosnak a kedvence Mozart volt, de az időben túlontúl eltérnek, így mást kellett választaniuk, ettől függetlenül az alkatók remélik, hogy hangulatos, felejthetetlen hangoskönyv készült el. 

A beszélgetés közben természetesen Szilágyi Enikő élőben is felolvasott. Egyszerűen fantasztikus a hangja, az előadásmódja! Az egész est alatt a háttérben Fodor Ákosról készült képek, versei a kézírásával voltak kivetítve. A fotóiról megtudtam, hogy egyedül Dínár Tamásnak engedte, hogy lefotóza és mindig azt mondta róluk, hogy "rólam készült, mást ábrázol".

Podonyi Hedvig mesélt arról, hogy Fodor Ákos kiskorában tudományos könyvek által szerette volna a tudományt meghódítani. Akkor még volt képzeletbeli közönsége, de mégse szerette a figyelmet, mely felnőtt korában sem változott. Különleges volt hallgatni a közös múltjukat. Hedvig elmesélte, hogy Fodor Ákos mindig úgy gondolta, hogy két ember tud igazán beszélgetni, vagy még három, de a nagy társaságot nem szerette. Egyszer sokan voltak Hedvignél, Fodor Ákos pedig nem érezte jól magát a nagy társaságban, ezért egyszer csak felállt, hogy akkor ő most hazamegy. Csakhogy azaz ő otthona is volt. 
Hosszú eszmecseréket szerette, egy dologban tudott igazán elmélyedni. De emiatt hamar el is fáradt. 

A hangoskönyv munkafolyamata során mind hárman úgy érezték Fodor Ákos jelen van. Arra gondoltak, vajon ő hogy mondta volna, hogy szerette volna a borítót. Óhatatlanul érkezhet a kérdés, hogy vajon egy férfi költő verseit miért egy nő mondja el. Erre a legjobb válasz el is hangzott az est folyamán, a versnek nincs neme, vagyis nem határozza meg az előadóját. Miért ne mondhatná el egy nő egy férfi versét. 

Podonyi Hedvig fontosnak tartotta, hogy ne csak Fodor Ákosról, hanem Tarján Tamásról is megemlékezzünk, ezért tőle hozott cikkeket, melyekből idézet. 

Fazakas István hozzá tette, hogy Fodor Ákos versei mindennap jobbá tesznek minket. Jobbak, tisztábbak leszünk általuk. A varázs pedig abban rejlik, hogy befogadhatók, könnyen tovább vihetők, nem kell bemagolni őket, akkor is a miénk lehetnek. Ez pedig jó fajta népszerűséget eredményez. 

Megtudtam, hogy 2009-ben a Fekete Sas Kiadó tárt karokkal fogadta Fodor Ákost a Gongharangok című kötetével együtt. Mint kiderült az igazgató '79-ben a Magvető Kiadó szerkesztője volt, és egy épületben dolgozott Fodor Ákossal, aki pedig a Zeneműkiadónál dolgozott. Találkozásukat különleges volt hallani.  

Ahogy a legtöbb könyvbemutatón, úgy itt is elmerengtek a jövőbeni terveken. Talán két kötetnek megfelelő még kiadatlan vers lehet a hagyatékban, ha ezek kiadásra kerülnek utána jöhetnek az újabb hangoskönyvek. Podonyi Hedvig elmesélte, hogy még életében Fodor Ákos őt kérte meg, hogy szerkessze meg a könyveit. Két nagy kupacnyi írást hagyott hátra bejelölve melyik jelent meg folyóiratban és melyik sehogy sem. Ezek után egy összkiadás ötlete is felderengett. Itt megemlíteném még, hogy Zalán Tibor is a hallgatóság között ült, ő segítette Fodor Ákost és a hangoskönyv megszületését is. 

Fodor Ákos sok versét kidobta, szelektálta őket, hol saját megérzése, hol pedig segítség által. Emiatt is biztosak lehetünk, hogy a jövőbeni posztumusz könyvek a szerző akaratát, tervét tükrözik. 

Fodor Ákos olyan költő volt, akinél mindig volt cetli és folyton írt. Fantasztikus versesköteteit a Fekete Sas Kiadó gondozásában megtalálhatod: erre a linkre kattintva.

A hangoskönyvet itt találod: Fekete Sas Kiadó

Ha nem vagy a CD-k híve, akkor van egy jó hírem, több streaming szolgáltatónál is már elérhető a kötet (pl. Spotify), hozzájuk a gyűjtőlinket itt találod.

Samantha Downing: A saját érdekedben

 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Kovács Krisztiánnak és a Magnólia Kiadónak a lehetőséget!

Szerintem különleges gondolat volt, hogy egy magániskola zárt környezetébe írta az írónő a fő cselekményt. A szereplők gondolatai, tettei az iskola köré csoportosultak, egy szinte elszeparált világra koncentráltak, mintha más nem is létezne. A tanárok folyamatosan azt hangoztatják, hogy mindent a diákok érdekében tesznek, de lássuk be igazából mindegyikük önző és nagyravágyó volt. Miközben mindenki által elismerté akartak válni, addig kollégáikról, a szülőkről, a diákokról elég negatívan gondoltak. Aztán egy haláleset mindenkit felrázott, az elszigetelt iskola pedig a sajtó célpontjává vált. Úgy tűnt mindenki lázban égett, hogy kiderüljön ki és miért ölt. Az esetről pedig mindenkinek volt véleménye. 

Három tanár, egy diák és egy elballagott diák gondolatain keresztül kristályosodik ki a történt. Érdekes módon már az elején kiderül a kávés trükk, ugyanakkor a valódi indokok csak később válnak érthetővé.  

Tetszett ez a könyv és bár hamar kiderül a gyilkos kiléte folyamatosan meglepett az írónő az újabb nem várt fordulatokkal. 

Csak ajánlani tudom. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Valójában az osztály túlnyomó többsége a Mobby Dickre szavazott. Ez a várt eredmény, de abban nincs semmi izgalom. Egy kis drámával mindig le lehet kötni a diákok figyelmét. Teddynek nem okoz gondot, hogy az izgalom érdekében meghamisítsa a szavazás eredményét." (29.oldal)

"Ezért (...) újra megtette. És újra meg újra.
Mindent összekevert mindennel: nyugtatót, altatót, vény nélkül kapható gyógyszereket is. Jót tett a többiekkel. Aki köhögött és szipogott, megfázás elleni gyógyszert kapott, hogy ne fertőzzön meg másokat. Aki nem aludt eleget, kicsit éberebb lett. 
A lobbanékony emberek megnyugodtak. Muszáj volt nekik, különben szívrohamot kaptak volna. A jelenlegi igazgatónak is volt tavaly egy szívrohama. 
(...) csak segít mindenkinek. A legjobbat akarja nekik." (71.oldal)

"Igazán sajnálatos, hogy a tanulók nem járnak be kávéért." (74.oldal)

"(...) néha eltöpreng azon, hogy miért csinálja. Az egész élete a diákok körül forog, akikért még ölni is képes, és ők mégis megtalálják a módját, hogy felbosszantsák. Mintha szándékosan tennék." (303.oldal)

A könyv adatai:

Kiadó:                         Magnólia Kiadó

Megjelenés:                   2023

Oldalszám:                   384

Fordító:                     Bosnyák Edit

Megvásárolható:           Magnólia Kiadó

Fülszöveg:

Teddy ​Crutcher elkötelezett oktatója a neves Belmont Akadémiának. Ugyan szigorú, de mindig következetes, és kizárólag diákjai érdekeit tartja szem előtt. Nem véletlenül nyerte el az Év Tanára-díjat sem. Ám Teddy szemlélete némileg eltér a megszokottól, különösen a tekintetben, hogy mit lehet, és mit szükséges megtenni, hogy tanulóit a helyes útra terelje. Teddynek ugyanígy megvan a maga nézőpontja arról is, miként kellene működnie a tanári karnak, és a maga részéről készen áll rá, hogy a legteljesebb titokban, a saját akarata szerint formálja át hőn szeretett iskolája sok évtizedes tradícióit.

Amikor egy napon Teddy egyik diákjának édesanyja holtan rogy össze egy iskolai ünnepségen, kezdetben senki sem gyanakszik, ám a jelek egyre inkább afelé mutatnak, hogy a munkaközösség elnökének halála nem szerencsétlen véletlen volt csupán, az események pedig olyan titkokat csalnak a felszínre, melyek végleg felborítják az iskola és az egész város életét.

Samantha Downing 2019-ben robbant be a köztudatba Elbűvölő feleségem című regényével, melyben mesteri thrillert szőtt a házastársi viszony nehézségei köré. A saját érdekedben az iskolai közösségek olykor viszontagságos működésébe enged betekintést, ahol sokszor csupán egy szikra kell, hogy lángra lobbanjanak a lappangó indulatok.

Avni Doshi: Égett cukor

 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Békési Anitának és a Park Kiadónak az ajánlást és a lehetőséget!

Bevallom először Elizabeth Gilbert Ízek, imák, szerelmek című könyv szerzőjének ajánlása keltette fel a figyelmemet a borítón. Miután olvastam a könyvét elkezdett érdekelni vajon milyen regényeket ajánl. 

A borító azonnal megmutatja hol játszódik a kötet és a főszereplőnőt is. Nagyon tetszik a letisztultsága, mégis az apró utalások a történetre. 

A kötet kiindulási pontja, hogy egy lány elviszi orvoshoz az édesanyukáját, ugyanis észrevette rajta a felejtés, a demencia jeleit. A történet pikantériája, hogy amíg az édesanya egyre inkább elfelejti a múltat a lány annál inkább ragaszkodik hozzá, ezért miközben a jelen feltárul az olvasó előtt, addig fejezetről fejezetre visszaugrunk a kapcsolatuk kezdetére. Végig veszi édesanyja házasságát, annak nehézségeit és a szökését egy ásramba, ahova magával viszi a lányát is, ugyanakkor ott idegennek gondjaira bízza őt, majd innen is tovább állnak. Egy ideig az utcán koldulnak, majd visszatérnek a nagyszülői házba és ismét külön költöznek, hogy az anya megtalálja a szerelmet, aki idővel szintén elpárolog. Már a kötet elején kikristályosodik rossz anya-lánya kapcsolat, mely egyre inkább durvábbá válik, lelki és fizikai bántalmazás is felelevenedik az emlékekben. Mégis vagy pont emiatt Antárát az élet minden területén befolyásolja az anyjával való kapcsolata, legyen szó a világ szemléletéről, a gondolatairól, a félelmeiről. 

A könyv helyszíne India, így az ottani kultúra és történelem folyamatosan megjelenik a lapokon. Bár a téma nem egyszerű, lehangoló tud lenni, mégis az írónő íróistílusa, a fordító csodás munkája miatt egyszerűen faltam az oldalakat és mindig vártam, hogy legyen egy aprócska idő, amit olvasással tudtam tölteni. 

Van ebben a könyvben egy olyasfajta keserédesség, mint az égett cukor. 

Számomra érdekes és különleges kötet volt. Csak ajánlani tudom. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Hazudnék, ha azt állítanám, hogy anyám nyomorúságos állapotában soha nem leltem örömet.

Gyermekkoromban épp elég szenvedést okozott nekem ahhoz, hogy bármely későbbi fájdalomra, ami kijutott neki, úgy tekintsek, mint valamiféle törlesztésre, aminek nyomán helyrebillen a világegyetem egyensúlya, visszaáll ok és okozat racionális rendje. 

De a kettőnk közötti tartozik-követel kiegyenlítése nem lehetséges többé. 

Egészen egyszerűen azért, mert az anyám felejt, és ez ellen az égvilágon semmit nem tehetek." (9. oldal)

"Mindig azt mondja, nem járt különösebb változással, amikor odaköltöztem hozzá, az éltem forradásmentesen simult az övébe.

A felfordulástól való félelme tudatában óvatosan láttam neki a változtatásoknak, és először azokat a lepedőket, törülközőket cseréltem le, amiket más nők is használhattak. Aztán azok a könyvek és ruhadarabok következtek, amelyeket ajándékba kaphatott tőlük." (39.oldal)

"Egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy ez a felejtés egészen kényelmes dolog, hogy Anyu nem akar emlékezni rá, miket mondott és tett. Igazságtalannak érzem, hogy ő egyszerűen félresöpri a múltat, nekem viszont a múlttal telnek a napjaim. Papírokat, fiókokat, egész szobákat töltök meg feljegyzésekkel, jegyzetekkel, gondolatokkal, ő meg napról napra egyre nagyobb homályban él." (80.oldal)

"Azt mondta, ez mindig különbség lesz közöttünk - bizonyos módon az amerikaiak soha nem viselkednek. Erre megkértem, hogy ne istenítse gyermekkora udvarias csomagolását, mindenki tudja, mire képesek valójában az amerikaiak." (135. oldal)

"Tudja, az emlékeket aktívan állítjuk elő. És együtt állítjuk elő őket. Az emlékeket azokban a képekben is újraalkotjuk, amelyekre mások emlékeznek." (252.oldal)

A könyv adatai:

Kiadó:                         Park Kiadó

Megjelenés:                   2023

Oldalszám:                   328

Fordító:                     Nagy Mónika Zsuzsanna

Borítóterv:                 Féder Márta

Megvásárolható:           Park Kiadó

Fülszöveg:

A ​múlt emlékét Tárá is őrzi valamiképp, Antárá is, de máshogyan. Mindketten állhatatosan nyalogatják az egymástól kapott sebeiket.

Tárá zűrös lány volt annak idején. Szerelem nélküli házasságából előbb egy ásramba menekült, aztán egy ideig koldusként tengődött, hogy jómódú szüleit bosszantsa, majd éveken át futott egy toprongyos, hajléktalan művész után – és közben végig ott volt vele a kislánya. Most azonban utolérte a demencia, kétszer ad fizetést a bejárónőnek, és egész éjszakára nyitva felejti a csapot. Antárára vár a feladat, hogy gondoskodjon az anyjáról, aki soha nem gondoskodott róla.

Az Égett cukor emlékekről és mítoszokról szól, arról, hogy a saját magunknak mesélt történetek miképp válnak valóságosabbá a tükörképünknél is. Féltékenység, megszállottság, árulás témáit járja körül. Éleslátó szarkazmus szövi át, és arra keresi a választ, hogy vajon mennyire ismerjük a hozzánk legközelebb állókat és végső soron saját magunkat.

„Hazudnék, ha azt állítanám, hogy anyám nyomorúságos állapotában soha nem leltem örömet.”

Avni Doshi (1982, New Jersey) brit regényíró. Az Égett cukor az első könyve, amely felkerült a Booker- és a Pen Hemingway-díj rövid listájára. Indiában White Cotton címen jelent meg. A szerző jelenleg Dubajban él.

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 3.

 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Koch Andreának és a Corvina Kiadónak a lehetőséget!

Három évvel ezelőtt olvastam az első és második kötetet, valamint a MÜPA-ban láttam a színdarabot, ami az első kötetből készült. Levett a lábamról és nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy érkezik a következő könyv. 

Gyönyörű lett az új borító. Nyáry Krisztián érdekes előszavával kezdődik, amiben elmesélte az Így szerettek ők fogadtatását, az évek múlása alatt történteket, gondolatait. Ezek után feltárul az olvasó előtt híres íróink, költőink magánéletét. Számomra a legérdekesebb fejezet Kosztolányi Dezsőé volt, ahol az Édes Anna című könyvének a háttere tárult fel előttem. Gobi Hilda és Galgóczi Erzsébet kapcsolatáról, Kaffka Margit és Bauer Ervin házasságáról, Kozmutza Flóra, Illyés Gyula és Szabó Lőrinc szerelmi háromszögéről, Pilisy Róza rejtélyes (ön)gyilkossági kísérletéről is többet megtudtam. Ezek a történetek érintettek meg a leginkább most. De tudom, hogy bármikor, amikor újra kezembe veszem a könyvet más szerelmi kapcsolatok, történetek, sorsok fogják felkelteni az érdeklődésemet. Ezért is tudom, hogy sose fogom megunni ezeknek a könyveknek az olvasását!

Nagyon szeretem Nyáry Krisztián írói stílusát, lenyűgöz az az óriási kutatómunka, ami mindegyik kötetében benne van. 

Csak ajánlani tudom!

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

A könyv adatai:

Kiadó:                         Corvina Kiadó

Megjelenés:                   2022

Oldalszám:                   144

Megvásárolható:           Corvina Kiadó

Fülszöveg:

Nyáry ​Krisztián 2012-ben mesélt először íróink és költőink szerelmi életéről. Az Így szerettek ők első és második része bekerültek az elmúlt évek legnagyobb könyvsikerei közé. Most elkészült a sorozat várva-várt harmadik része: ismét lekerülnek az unalmas íróportrék a tantermek falairól.

A könyvből egyebek mellett megtudhatjuk, hogyan érzett egyoldalú szerelmet József Attila pszichoanalitikusa, Gyömrői Edit iránt; miért írta népdalait Kisfaludy Károly egy vallásos zsidó lányhoz, aki nem lehetett az övé; hogyan próbálta megszervezni Vajda János és ifjúkori szerelme, Kratochwill Gerogina újbóli találkozását a költő későbbi felesége; miért kérte meg hétszer Móricz Zsigmond Magoss Olga kezét; és miként tudott Ignácz Rózsa a Gestapo börtönében tanúként részt venni volt férje második esküvőjén. Kiderül az is, hogy Petőfi Sándornak szerelme, Mednyányszky Berta helyett annak apja küldött szakító levelet; hogy Dsida Jenőt és menyasszonyát, Imbery Melindát hat évig próbálták elválasztani egymástól a szüleik, ezért csak titokban találkozhattak; valamint hogy miként élt évekig Molnár Ferenc és élete utolsó szerelme, Bartha Vanda ugyanannak a New York-i hotelnek két külön emeletén.

Nyáry Krisztián elmeséli, hogy Kosztolányi Dezső hogyan folytatott éveken át szerelmi viszonyt gyermeke dadájával, akiről Édes Anna alakját mintázta; hogy tudott megszökni Gérecz Attila a Dunában úszva a börtönből, és miért adta fel ezután volt barátnője a rendőröknek; valamint hogy miként szövődött titkos szerelem Szabó Lőrinc és barátja, Illyés Gyula felesége, Kozmutza Flóra között. Megtudhatjuk, mi köze volt Pekár Gyulának a pisztolylövéshez, amelybe majdnem belehalt Krúdy Gyula több regényalakjának modellje, Pilisy Róza írónő és luxusprostituált; hogyan találta meg a boldogságot Galgóczi Erzsébet Gobbi Hilda oldalán; és azt is, hogy miért nem nősült meg soha Hunyady Sándor, miután szerelmi bánatában megkísérelte szíven lőni magát.

Robert Capa: A tetten ért halál

 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Békési Anitának és a Park Kiadónak a lehetőséget!

Még a fotótanfolyam keretén belül kellett riport fotó anyagot készítenem. Voltak terveim, de még nem éreztem az igazinak a képeimet, az ötleteimet. Szokásomhoz híven ihletet, tudást kezdtem el gyűjteni az internet segítségével. Elég hamar szembejött velem Robert Capa, Gerda Taro és munkásságuk. Jobban meg akartam ismerni őket, aztán nemrég a barátnőmmel találkoztunk egy kávé erejéig, előtte pedig könyvesbolt túrát tartottunk, akkor láttam először ezt a könyvet. Rögtön úgy éreztem, hogy el kell olvasnom, látnom kell a képeket.

Ennek a könyvnek főszerzője Robert Capa, született Friedmann Endre Ernő néven, magyar zsidó családba. 1933-ban Párizsba menekült, itt ismerkedett meg Gerda Taro-val, aki szintén zsidó származása miatt emigrált. Párizsban változtatták meg neveiket, ekkor vált Freidmann Endréből Robert Capa-vá, míg Gerda a vezetéknevét változtatta meg Taro-ra egy japán fotográfus után. A szerelmeseket a spanyol polgárháború tette igazán híressé. A tetten ért halál című könyv borítóján látható kép, melyet Capa fotózott és A milicista halála néven vált világ szerte híressé. Bár a mai napig vitatják mennyire valóságos a kép, hiszen az akkori gépek expozíciója sokkal lassabb volt, mint a modern gépekké, mégis engem megbabonáz az egész. A kötet ezt a háborút dolgozza fel, Capa jegyzeteivel együtt, végig néztem ahogy a polgárháború kitörése után a két szerelmes megérkezett és elkezdték fotózni az embereket, azokat az egykor élő személyeket fotózták, akik hittek valamiben és ezért fegyvert is fogtak. Sokszor arra gondolatam, hogy az előttem lévő képeken szereplők valószínűleg már nem élnek, de ezek a fotók megőrzik őket az örökké valóságnak. Ott voltak a fronton, az utcákon és még egy kórházba is elmentek. 

Robert Capa a leírások szerint, amikor úgy érezte eleget fotózott tovább állt, hogy egy újabb frontra való utazásukat megszervezze. Gerda viszont maradt, és egy ellenséges tank megölte. Így ő lett az egyik első női fotoriporter, egyben az első nő, aki haditudósítás közben halt meg. 

A harmadik fotógráfus Chim-mel együtt Robert Capa és Henri Cartier-Bresson megalapította a Magnum fotóügynökséget. Ő 1956-ban halt meg, miközben a szuezi válságról tudósított. 

Capa még a második világháborúról is készített képeket, ő az egyetlen, aki a normandiai partra szállásról is tudósított, erről természetesen legendák maradtak fent, csak úgy mint A milicista haláláról. Elvileg miután reggel az első partraszállókkal együtt megérkezett, elkészítette a másik leghíresebb képét, majd a londoni irodába ment, ahol az asszisztensekre hagyta a képeit és elment aludni. Az akkor 15 éves Larry Burrows (aki később maga is hadifotós lett) annyira kíváncsi volt a képekre, hogy az előhívás után a szokásosnál magasabbra állította a szárítóban a hőmérsékletet, hogy gyorsabban száradjanak a képek. A hő azonban leolvasztotta az emulziót, sok felbecsülhetetlen értékű, megismételhetetlen fotó megsemmisült, a megmaradtak is elmosódottak lettek.

Capa egyik idézete szerint élt: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel."  Talán a sors furcsa fintorra, hogy épp Indokínában egy aknára lépve érte a halál. 

Három nagyszerű fotográfus képeit örökíti meg ez a könyv, három olyan különleges emberét, akiknek élete tragédiával ért véget. Számomra fontos lett ez a kötet. 

Na, de sokat meséltem az emberekről, most viszont kicsit írnék a könyvről is. Az első, ami feltűnt, hogy a képek alá nem lettek feltüntetve, hogy kikészítette, ami egy három fotográfus könyve esetén nagyon is hiányzik. A másik feltűnő dolog akkor tudatosult bennem, amikor a kötet végére értem, ugyanis a borítón kívül sehol máshol nem szerepel A milicista halála című kép. Sajnos ez a hiányosság az évek alatt problémát okozott, hiszen, könnyen sérültek az előborítók, elvesztek, így pedig a mű hiányos lett. Cynthia Young a kötet végén ír a hiányosságokról, maga a kötet elkészüléséről. Bár az újabb kiadásoknál már észrevették ezeket a hibákat az eredetit hűen megőrző utánnyomtatásokat jelentetnek meg, a végén Young magyarázatával és a legutolsó oldalra beillesztették melyik kép ki által lett fotografálva. 

Sajnos az első kiadás nem volt jól összeszerkesztve, teli volt hibákkal. Mégis számomra ezekkel együtt is nagy becsben tartott kötet lett. Olvasva a sorokat, látva a képeket nemcsak a múlt, hanem a jelen borzalmai is megelevenednek. 

Csak ajánlani tudom!

"Egy-egy nagy esemény jól kivágott része többet képes megmutatni a valóságról olyasvalakinek, aki nem volt jelen, mint a kép egésze."

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek:

"GERDA TARÓNAK,
AKI EGY ÉVET TÖLTÖTT A SPANYOL FRONTON , 
                                                        ÉS NEM JÖTT VISSZA.
Madrid, 1937. december                                                        R.C."

"Ezek a férfiak, akikre rászakadt a spanyol köztársaság megvédésének terhe, figyelmesen hallgatják a beszélőket. Az ő dolguk cselekedni. Az ő dolguk meghalni. Az övék a végső győzelem."

"Egy pötty leejtett egy bombát az égből, és ez történt. A hat emeleten élt életek folytatását a hullaházban kell keresni."

"Ebben a háborúban senki sehol nincs biztonságban. A nők a háttérben maradnak, de a halál, az égből jövő, leleményes halál rájuk talál. Otthon. A fronton a férfiak szorongva nézik a vonalakon átrepülő bombázókat, mert tudják, hogy azok sem élveznek védelmet, akik nem harcolnak; ezt jelenti a totális hadviselés."

"A légitámadás mindig ugyanúgy zajlik: felvisít a szirénahang, az emberek rémülten rohannak fedezékbe, dörögve hullnak a bombák. Aztán leszáll a por, és előmerészkednek az élők. Sokuk első útja a hullaházba vezet, hogy kiderítsék: fiuk, apjuk vagy anyjuk - valakijük, aki nem ment haza - szerepel-e az aznapi halottak jegyzékében..."

Cynthia Young
A tetten ért halál
"Nem tudjuk, mennyit dolgozott a könyvön, de azt igen, hogy elkötelezett fotóriporter volt; az antifasiszta harcról tudósító képeivel a köztársasági ügyet szolgálta."

"A tetten ért halál a spanyol polgárháború első évének eseményeit kíséri figyelemmel fényképeken keresztül. A képek és képszövegek diadalmas pillanatok és háborús borzalmak láttatásával rajzolják ki egy rendkívüli időszak krónikájának ívét: a demokratikusan megválasztott spanyol kormányt támogató köztársasági erők azért harcolnak, hogy leverjék a Francisco Franco tábornok vezette fasiszta felkelést. Capa egy német fotóriporternek - egyben kedvesének -, Gerda Tarónak ajánlja a könyvet, akit 1937 júliusában a spanyol fronton ért a halál. A képi rekviem nemcsak Taróra emlékezik, hanem azokra az ezrekre is, akik harc közben estek el."

"Gerda halála minden korabeli beszámoló szerint mélyen megrázta. Két éve dolgoztak együtt, olykor együtt is éltek - két fotóriporter, az első, nagy nemzedék képviselői: azok közé tartoztak, akik közvetlenül a frontról tudósítva maguk is harcoltak - nem véletlenül tekintik sokan a spanyol polgárháborút egyben a történelem első médiaháborújának. Capa és Taro különleges, modern kapcsolatban álltak egymással, kölcsönösen tiszteletben tartották egymás szabadságát."

A könyv adatai:

Kiadó:                         Park Kiadó

Legutóbbi megjelenés:     2021

Oldalszám:                   112

Megvásárolható:           Park Kiadó

Fordította:                   Lukács Laura 

Fülszöveg:

A ​tetten ért halál című könyvnek, amely angolul Death in the making címmel 1938-ban jelent meg, még nem volt magyar kiadása. Ez az új reprint kiadás, egy fotótörténeti ritkaság, pontos mása az 1938-as kötetnek, de az eredeti papírképek és negatívok felhasználásával új másolatok készültek hozzá, és kiegészült egy történeti igényű esszével. A fotók szerzőségét is sikerült pontosan azonosítani, ennek során derült fény arra, hogy közülük néhányat Robert Capa és Gerda Taro mellett barátjuk, Chim készítette.

A képszövegeket Robert Capa, az előszót Jay Allen írta. A könyvet André Kertész tervezte.

A tetten ért halál fényképeken keresztül követi nyomon a spanyol polgárháború első évének eseményeit. A fotók és az azokat kísérő szövegek egy rendkívüli időszakban ragadják meg a diadalmas pillanatokat, és rajzolják ki a háborús borzalmak krónikájának ívét: a demokratikusan megválasztott spanyol kormány védelmében a köztársasági erők összefognak, hogy leverjék a Francisco Franco tábornok vezette fasiszta felkelést. Képi rekviem ez, mely emléket állít a kezükben fegyverrel elesett harcolók ezreiről. 1937 őszén, amikor ez a kötet készült, már világosan látszott, mennyire megszenvedi a spanyol köztársaság, hogy számos európai ország és az Egyesült Államok – a be nem avatkozás politikáját választva – elárulta ügyüket. A tetten ért halál elégikus hangvételű tisztelgés az áldozatvállalás előtt.

Robert Capa huszonöt éves volt, amikor A tetten ért halál megszületett. Az ő képein kívül Gerda Taro német fotóriporter – ő 1937 júliusában vesztette életét a spanyol fronton –, valamint lengyel kollégájuk, Chim képei fejezik ki a szenvedélyes hitet és elköteleződést a demokrácia egyik legnemesebb ügye mellett.