Finy Petra: Madárasszony

 

Kedves Olvasó!

Finy Petrától korábban már elolvastam a Kerti szonáta című könyvét. Annyira megtetszett Petra íróistílusa, ahogy a történetet és a szereplőit felépítette, hogy el is döntöttem a többi könyvét is el fogom olvasni. Azóta beszereztem a Madárasszony, a Marlenka és a Rubin karácsony című köteteket. És már nagyon várom, hogy idén megjelenjen az új könyve! 😍

Nagyon különleges kötet. Miközben a magyar növény- és állatvilágot felfedeztem a könyv segítségével, egy család nehéz élete is felsejlik az oldalakon. Lea próbálja megismerni az édesanyját, aki nem lehetett része a gyermekkorának a depressziója miatt. Először saját emlékein keresztül mutatja be kapcsolatuk szépségét, de leginkább nehézségeit. Aztán sorra látogatja meg a rokonokat és a barátokat. Titkok, történetek, néhol misztikus dolgok derülnek ki. Az út során Lea nem csak az anyját, hanem saját magát is jobban megérti. 

A történet feltárása, ahogy az élővilág és az emlékek kapcsolódtak mind varázslatossá és egyben fájdalmassá tették a könyvet. Nagy szerepet kapott a depresszió, a meddőség, és az emberi kapcsolatok, ahogy egymáshoz viszonyultak a szereplők, hogyan szerettek vagy épp gyűlöltek. Megrázó volt, ahogy Lili betegsége mindegyik emlékben előkerült, de még megrázóbb volt arról olvasni, ahogy egyes szereplők segítség helyett csak még mélyebbre lökték a depresszió sötét örvényében. Sajnáltam Leát, aki anya nélkül nőtt fel és a meddőségével, valamint rossz párkapcsolatával úgy próbált megküzdeni, hogy az anyja nyomába eredt. Az emlékek között meglepő fordulatok is megjelentek, így igazán kiszámíthatatlan volt a történet. 

Egyszerűen a bőröm alá mászott ez a könyv. Ott volt a gondolataim között, sőt amikor rovarokról készítettem fényképeket eszembe jutott Lea, amikor pedig nem rég gyurgyalagot fotóztam óhatatlanul Lilire gondoltam. Együtt tudtam érezni velük. Elképesztett, ahogy Petra feltárta előttem a madarak világát. Eddig is vonzott, ezután pedig még inkább érdekel a magyar állatvilág. 

Még szeretném megjegyezni, hogy nagyon tetszik a borító. A Kerti szonáta című kötet borítója egy művészi festmény, míg a Madárasszony borítója a történet hangulatát fogta meg, mind a kettő számomra nagyon különleges. 

Csak ajánlani tudom ezt a könyvet is!

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"- Ne félj! - ölel át, és már ringat is. - A természet mindig segít. A természet mindig emberséges, nem úgy, mint az emberek." (11.oldal)

"Néha azt hiszem, elég. Nem folytatom ezt az egészet. Mi közöm nekem anyámhoz? Ha ő úgy döntött, elmegy, én miért csimpaszkodjak belé és az emlékeibe?" (34.oldal)

"- Milyen volt ez a Leó? - vágok közbe.
- Jópofa vagy - feleli nagyapa. - Hát mi vagyok én, nő, hogy tudjam, szép volt-e vagy vonzó? Csak csontból volt. Mit mondjak rá? Vékonydongájú, de strapabíró darabnak tűnt. Egyszer eljöttek hozzám az egyik szüret alkalmával. Nagy mulatság volt a faluban, be is gyűltek a népek az utcákra. Anyád nem bírta sokáig a tömeget, olyan fehér lett, mint a krétajel a hordón. Hát ez a Leó felkapta, a feje fölé emelte, és úgy tartotta, mint a gerelyhajító a dárdáját. Bár te nem nézel olimpiát, hiába mondom." (95.oldal)

"- (...) Most mit mondjak erre? Én mindkettőnek örültem. Persze máshogy. Meg mit lát a lánya szerelmeiből egy apa? Nem sokat. Én csak annyit éreztem, hogy az egyik szerelem tüzes volt, de életveszélyes, a másik hidegebb, viszont halálosan veszélyes. Melyik a jobb házasság? Ki tudja?" (96. oldal)

"- (...) Egyesek szerint a tengernek, szerintem inkább az erdőnek van annyiféle zöldje, amennyi árnyalata egyetlen másik színnek sincs. Először a ripacs, magamutogató zöldek jönnek elő, szemérmetlenül felkínálva buja zöldjüket. Később a félénk szűziesek, amelyek gyenge színükkel megcsalják az embert. Mert kiderül, hogy bennük is tűz van és fortyogó sötét. Utána jönnek az illatok, amelyek láthatatlan levegőkarjaikkal újra és újra utánam kapnak, akár a szírénlányok a görög hősök hajói után. Így csimpaszkodnak belém a szagok." (110. oldal)

"A faragott arcok egyszerre gúnyosak és szánakozóak. Gúnyosak, mert érzik, hogy ez az emlékgyűjtés mindenkinek fájdalmas. Ahány embert felkeresek, annyi embernek okozok fájdalmat a kutakodásommal és a buta kérdéseimmel. Szánakozóak, mert érzik, hogy ez az emlékgyűjtés nekem a legfájdalmasabb. Ahány embert felkeresek, annyiszor kell átélnem anyám kínjait.
Pedig anyámnak látszólag kerek élete volt ezzel a kivételes biztonságot adó monomániájával, a madarászással." (191. oldal)

"Úgy kötődött mindenkihez, hogy tartozott is a másikhoz, meg nem is. Mint az orchideák. Akik egyszerre függetlenek és rabszolgák is." (200. oldal)

"Gyanakodni kezdek, vajon mi vár még rám.
Azt már megtudtam tőle, hogy a nagyanyám egy pszichopata díva volt, az anyám meg egy bosszúálló elmebeteg." (220. oldal)

"- (...) Elmesélek néhány olyan emléket, ami közelebb hozhatja anyádat hozzád. Vagy önmagadat önmagadhoz, mert ha jól sejtem, inkább erről van szó (...)" (238. oldal)

" (...) Egy idő után jobban lettem. Az gyógyított meg, ami megbetegített. Te is jobban leszel, hidd el! Még akkor is, ha úgy érzed, hogy ennyi borzalom senkinek a családjában nem történt. Minden család életét számtalan tragédia mérgezi. Csak a legtöbben nem beszélnek ezekről. Hagyják, hogy belülről rágja szét a lelküket." (247-248. oldal) 

A könyv adatai:

Kiadó:                         Athenaeum Kiadó

Legutóbbi megjelenés:      2019

Oldalszám:                   304

Borítóterv:                 Földi Andrea

Megvásárolható:           Athenaeum Kiadó

Fülszöveg:

Linger Lea anyja különleges nő volt: megszállott madarász, aki súlyos depressziója elől a természet világába menekült. Az asszony öngyilkossága után Lea végigjárja a rokonait, hogy az emlékeiken keresztül felgöngyölítse családja történetét, miközben maga is épp az anyaságra készül. Ám a nyomozás során önmagáról és a rokonairól is többet tud meg, mint amire valaha is

számított.

Finy Petra első regényében a hazai növény- és állatvilág soha nem látott gazdagságban tárul az olvasó elé. A magyar irodalomban egyedülálló vállalkozás, mely a természet nyelvén mesél el egy nagyon is emberi történetet.

Finy Petra 1978-ban született Budapesten. Első felnőtt könyve a 2006-ban megjelent „Histeria grandiflora” című verseskötet, 2008 óta kilenc nagysikerű gyerekkönyvet írt. Ez az első felnőtt regénye.

2022. július

Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

Kedves Olvasó!

Már régóta terveztem Gabriel García Márquez-től olvasni. Nem rég megjelent a fia regénye, amelyben apja utolsó napjait leírta, szeretem az életrajzi könyveket így rögtön felkeltette a kíváncsiságomat. Úgy éreztem ugyanakkor, hogy előbb mégis csak a nagy írótól kellene regényt választanom. A Libertine könyvesboltban kértem tanácsot, hogy melyik könyvet ajánlják, hiszen a Szerelem a kolera idején és a Száz év magány is vegyes fogadtatást kapott, ráadásul nagyon hosszú olvasmányok. Végül Milovecz Laura a kezembe nyomta a Bánatos kurváim emlékezete című kötetet, mondván rövid olvasmány, de mégis megismerem az író stílusát. 

Nos, tényleg megismertem. Maga a cím elég beszédes, ugyanakkor Gabriel García Márquez számomra klasszikus irodalomhoz tartozó Nobel-díjas író. Egy részről jó volt olvasni milyen szépen, művészien írt az író. Érdekes ötlet volt, hogy egy olyan mágikus szerelemet helyezett a középpontba, amiben a férfi kilencven éves, a lány pedig tizennégy éves egy szűz kislány. Másrészről miközben a történetet különlegesen vázolta fel nekem nem tetszett, ahogy a sorok között folyamatosan megbújtak durva, trágár szavak. 

Furcsa volt a történet szempontjából, hogy a madam, aki összehozta a találkozókat a kislány védelme érdekében mindig benyugtatózta, amitől elaludt. Az idős főszereplő ennek ellenére életében először szerelmet érzett. Emiatt is elég abszurd a történet, ugyanakkor a kapcsolatuk kialakulása érdekes és mondhatni szép is volt. 

Ez a kötet főleg öregedésről, szerelemről, halálról, érzelmekről szól. Ahogy Laura nekem ajánlotta, úgy én is másoknak tudom ajánlani első olvasmányként az írótól, nagyon jó tapasztalat szerzésnek. 

Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (4/5)

Idézetek: 

"Neki köszönhettem, hogy most először, kilencvenéves fejjel szembesültem a valódi lényemmel. Rájöttem, hogy az a rögeszmém, hogy minden dolognak megvan a maga helye, minden ügynek a maga ideje és minden szónak a maga stílusa, nem egy rendszerető elme megérdemelt jutalma, hanem épp fordítva: a színlelés hatalmas apparátusa, amit azért találtam fel, hogy eltitkoljam rendetlen alaptermészetemet. Rájöttem, hogy rendszeretetem nem erényből fakad, hanem csak a hanyagságomat ellensúlyozom vele; hogy nagylelkűnek mutatom magam, holott csak a szűkmarkúságomat akarom leplezni vele, hogy óvatosnak mutatom magam, holott csak rosszhiszemű vagyok, hogy békülékeny vagyok, de csak azért, hogy ne engedjek visszafojtott indulataimnak, és csak azért vagyok pontos, hogy ne derüljön ki, mennyire nem számít nekem mások ideje. Végül arra is rájöttem, hogy a szerelem nem lelkiállapot, hanem állatövi jegy."

"- Ne értse félre a dolgot: a csendes őrültek elébe mennek a jövőnek."

"Elkezdtem felolvasni neki A kis herceget Saint-Exupérytől, egy francia írótól, akit az egész világ nagyobbra tart, mint a franciák."

A könyv adatai:

Kiadó:                          Magvető Kiadó

Fordító:                         Székács Vera

Legutolsó megjelenés:       2019.

Oldalszám:                      102

Borító:                            Keménytáblás

Fülszöveg: 

Gabriel García Márquez legújabb regénye egy aggastyán és egy fiatal lány lehetetlen szerelméről szól. Az író műveiből jól ismert karib kisvárosi környezetben játszódó történet fiktív, de az önirónia nagyon is valóságos, és a regény minden sorát áthatja. Márquez új regénye nemzetközi irodalmi szenzáció, amely a memoárkötetek írása közben, divertimentóként született.

2019. április

 Virginia Woolf: Orlando

Kedves Olvasó!

Ez a könyv elég furcsa volt. Ugyan is a főszereplő a kötet egyik részénél hirtelen átalakul férfiból nővé. Miközben a legtöbb mondatának mélyebb lényege volt, nem hiszem, hogy minden részt értettem. Sőt, amikor befejezetem, úgy éreztem az egész egy kuszaság volt. Sokáig is tartott az elolvasása, de aztán elkezdtem utána járni a könyvnek és szép lassan megértettem adott részeket. A következő években valamikor szánni fogok rá időt, hogy újra elolvassam. 

A főszereplő, Orlando eleinte egy fiatal, gazdag férfi. Aki évtizedeken át utazik, megismeri a világot és különböző korok íróit, embereit. Majd, mint nő folytatja az utazását, ami természetesen nagyobb gondot okoz, hiszen azokban a korokban a nőknek nehéz volt a sorsuk. Aki szoknyát visel író, költő, gondolkodó ember nem lehet. 

Orlando nem akar megfelelni a társadalomnak, az elvárásoknak. Érdekes és elgondolkodtató karakter. Megjelenik a könyvben az írónő útkeresése, identitásának a keresése.

Ma már kedvet kaptam az írónőről szóló filmhez (Az órák), amiben Nicole Kidman alakított Virginia Woolf-ot. 2020-ban Mrs. Dallowey című könyvét is megrendeltem. Az írónő élete és munkássága fontos, érdekes, ezért is szeretném még jobban megismerni mind a könyveit, mind Virginia Woolf-ot. 

Nagyon szeretem a Poket zsebkönyveket, és nagyon örülök, hogy ilyen youtube videókat is készítettek. A legtöbb könyvvel kapcsolatos videókat megnéztem. Neked is csak ajánlani tudom. 💗

Értékelésem: ✯✯✯✯
                              (4/5)

Fülszöveg:

A regény első soraiban Orlandót látjuk, a költői lelkű nemesifjút, az Erzsébet-kori Angliában, ahogy épp egy szaracén fejét szabadítja meg a testétől, majd megismerkedik Shakespearerel, a londoni alvilággal, a török szultánnal, egy csapat vándorcigánnyal mielőtt Törökországban nemet váltana... így követjük őt évszázadokon keresztül, miközben azt sugallja nekünk, hogy mindnyájan androgünök vagyunk.