Amy Harmon: The Queen and the Cure - A királyné és a gyógyír

 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a lehetőséget!

Amy Harmon az egyik kedvenc írónőm. Eddig mindegyik magyarul megjelent könyvét elolvastam és nagyon szerettem. Természetesen a fordítónak is óriási szerepe volt abban, hogy ezek a könyvek ennyire magával ragadtak. A nyelvezet, a fantasztikus mondatok és történet vezetése egyszerűen elképeszt. A kiadónál korábban megjelent kötetéről készült blog bejegyzésem itt található: 

Amy Harmon: The Bird and the Sword - A madár és a kard

Amy Harmon első fantasy duólogiája A madár és a kard volt. Imádtam azt a könyvet és bár tudtam, hogy a főszereplők a második kötetben már mások lesznek nagyon vártam, hogy megjelenjen A királyné és a gyógyír. Egyszerűen fantasztikus lett a második kötetnek a borítója!

Bár a főszereplők megváltoztak a két kötet összefügg, így érdemes A madár és a kard című kötettel kezdeni. 

Ebben a részben Kjell kerül főszerepbe, aki épp keresi önmagát. Katona, de egyúttal gyógyító is. Különleges képessége és a korábbi élete úgy érzi nem fér meg egymás mellett. Nem találja a helyét az új világban, ezért továbbra is volgárokra vadászik, akik félig ember félig madár szörnyek és a múltban embereket öltek. Kjell kutatása során akad egy lányra, Sasha-ra, aki nem emlékszik a múltjára, de a jövőbe lát. Képességétől az emberek félnek, ő mégis a sok rossz után is segíteni szeretne a környezetében lévőknek. Miután Kjell megmenti Sasha-t kettejük élete gyökerestül megváltozik és sorsuk összefonódik. De vajon mit rejt a lány múltja? És a történetei, amiket mindenki szeret hallgatni mennyire tükrözik a mesék világát és mennyire a valóságot? 

Fordulatos, lenyűgöző, magával ragadó történet. Nagyon tetszett, ahogy az írónő felépítette ezt a különleges világot. Örültem, hogy az első kötet főszereplői Lark és Tiras is visszatértek egy-egy jelenet erejéig. A mondatok gördülékenyek, magával ragadják az olvasót. Alig tudtam letenni a könyvet, annyira kíváncsi voltam a végére. Ez a két kötet nagy kedvencem lett. 

Csak ajánlani tudom őket!

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"- Az Alakváltó, a Fonó, a Gyógyító és az Ékesszóló sokáig élt, és sok gyermekük született. De az élet még áldott szavakkal és lenyűgöző képeségekkel is veszélyes volt, és nehéz. A fű gyakran hasznosabbnak bizonyult az aranynál. Az emberi alak érdemesebbnek az állatinál. Az esély csábítóbbnak a tudásnál. Az örök élet pedig teljesen értelmetlennek a szeretet ereje nélkül." (17. oldal)

"- Azt is tudod, hogyan kell gyűlölni? - kérdezte Kjell éllel, hangja visszapattant a szoba falairól. - Ha nem tudod, hogyan kell gyűlölni, honnan tudhatnád, hogyan kell szeretni? 
- Nem kell tudnom, hogyan kell meghalni, ahhoz, hogy tudjam hogyan kell élni - felelte a lány magától értetődően, és erre Kjell már nem tudott mit mondani." (105. oldal)

A könyv adatai:

Kiadó:                         Könyvmolyképző Kiadó

Megjelenés:                    2023

Oldalszám:                   392

Fordította:                   Benedek Dorottya

Megvásárolható:           Könyvmolyképző Kiadó

Fülszöveg:

„De ​csata közeleg. És óvnod kell a szívedet.”

Kjell korábban sosem kételkedett a hovatartozásában. Sosem irigyelte a bátyját, és nem akart király lenni. A néhai Zoltev király és egy szolgálólány fattyaként jött a világra, de születésének szégyenteljes volta sosem zavarta.

Azonban egy embert nem csak a származása határoz meg. Nem csak a pengéje, a termete és a képességei. Minden, amiben Kjell korábban biztos volt, most felborul és megváltozik. Már nem pusztán jerui Kjell, a koronát védő harcos. Hanem Gyógyító, egy az Igézők közül, aki nehezen boldogul az erejével.

Amikor meg kell szabadítania a királyságot a volgárok csapatainak maradékától, a sors egy olyan nőt sodor az útjába, aki aggasztó képeket lát a jövőről, de a múltra nem emlékszik. A nem kívánt adományával felvértezett, bűntudattól szenvedő Kjell kelletlen megváltóvá válik, miközben régi ellenségekkel és új elvárásokkal kell megküzdenie.

Sashával együtt olyan utazásra indul, ahol nagy próbatétel várja. Vajon megtalálható benne az a férfi, akinek a nő hiszi?

Hagyd, hogy elbűvöljön!

Amy Harmon: Az ismeretlen kedves

 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Bálint Rékának és a Libri Kiadónak a lehetőséget!

"Képtelen meghalni, kit szeretnek,

mert a szerelem örök élet."

Emily Dickinson

Amy Harmon az egyik kedvenc írónőm. Eddig mindegyik magyarul megjelent könyvét elolvastam és nagyon szerettem. Természetesen a fordítónak is óriási szerepe volt abban, hogy ezek a könyvek ennyire magával ragadtak. A nyelvezet, a fantasztikus mondatok és történet vezetése, ahogy a történelmet beleszővi mindegyik könyvébe egyszerűen elképeszt.

Az ismeretlen kedves című könyvével most a szesztilalom utáni időbe, valamint a második világháború előtti feszült időszakba kalauzolja az olvasókat. Kingsbury Run őrült Mészáros néven elhíresült sorozatgyilkos utáni hajsza kellősközepébe csöppentem. A gyilkos módszereiről, az áldozatok szörnyű állapotáról részletes leírásokat ad az írónő. Maga az üldözés úgy tűnt sose ér véget, mert egy gyilkos aki olyan embereket öl és csonkít meg, akiknek nincs hozzátartozójuk, szeretteik, barátaik akik keresnék, nehézzé tette a rendőrségnek az áldozatok azonosítását. Ha nem tudják kik az áldozatok, nem tudják megismerni az utolsó óráikat, akkor magát a gyilkosságot, a gyilkosság helyszínét sem tudják felvázolni, érkezhet a kérdés mégis hogyan tudják elkapni az őrült Mészárost? Nos a választ erre nem adhatom meg, de az biztos, hogy az írónő fordulatos történettel fedi fel eme szörnyű időszakát Cleveland-nek. 

A szereplőket nagyon gyorsan a szívembe zártam és csak remélni tudom, hogy egyszer még Amy Harmon visszatér Dani és Malone történetéhez. Izgalmas, fordulatos, romantikus, helyenként humoros és egy csipetnyi misztikum is szerepelt kötetben. Ahogy az előző könyvei, úgy ez is azonnal magával ragadott. 

Imádom, hogy az írónő a kötetei végén elárulja az olvasóknak hogyan indult el a történet felépítésében, melyik elemek, szereplők voltak valósak, és hol élt az írói szabadságával. 

A borító ismét elnyerte a tetszésemet. 

Csak ajánlani tudom!

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"A halál könyörtelen. Annyira könyörtelen! Senkit sem ismert, aki onnan visszatért volna. A lélek gyorsan elszáll. Ha van is lélek - vagy legyen bármi is az a furcsa jelenség, amit tudatnak hívnak -, nem marad a testtel. Elillan. És a szürke arcú, bűzös halál azonnal magának követeli a testet." (17.oldal)

"- Ne kötekedj velem, Charles! Nekünk közös múltunk van. És igen, Charlesnak foglak hívni. A Charlie-t kinőtted." (61. oldal)

"- Senkit sem érdekelnek ezek az emberek... vagy a történetük - tette még hozzá. 

- Igen. Nos... mindenkinek megvan a feje. Az újságokat manapság már csak ez érdekli. Én arra lennék kíváncsi, hogy maga miért törődik velük? 

- Nem tudom. Talán... mert megtehetem. Ismeretlenekkel nehéz törődni. 

- És maga ismeri őket? 

- Annyira ismerem őket, amennyire lehet - vonta meg a vállát. 

Ez elhallgattatta a férfit. Majdnem meg is torpant. Mennyire szomorú ismeretlennek lenni." (131.oldal)

"- Nem érdekel John Philip Sousa meg a katonazenekarok, de izgatott leszek a vihar hangjaitól. Isten cintányérja, mondta mindig apán - tette hozzá Malone. 

- Kitűnő! - tapsikolt Lenka. - Még valami? 

- Szeretem az üres templomot és a nagy kutyákat. A kicsiket nem. A patkányokra emlékeztetnek, és azokat nem szeretem. A barna szempárt jobban kedvelem, mint a kéket, de ha mindkettőben lehet egy-egy, az még jobb. 

- Istenem! - kommentálta Lenka, és Dani érezte, hogy elvörösödik. A férfi bókolt neki, de az arca teljesen komoly maradt." (149.oldal)

"- A férjem harminc évvel volt idősebb nálam - mondta Lenka. 

Malone megint félrenyelt. Lenka megjegyzése félreérthetetlen volt.

- Az isten szerelmére, Mr. Malone! - dorgálta meg az asszony. - Lassabban egyen! Élvezze az ételt!" (157.oldal)

"Nem, a gyilkosság nem az áldozatkoról szólt. Malone meg volt róla győződve, hogy a gyilkosságok magáról a gyilkosról szólnak." (166. oldal)

"- Túl lágy a szíve, Dani Flanagan. 

- Hmm. Talán így van. De az is lehet, hogy a maga szíve túl kemény. - Halványan elmosolyodott, hogy elvegye a szavai élét. - Az az igazság, hogy minél keményebbek vagyunk annál könnyebben törünk össze. Szükség van némi lágyságra, hogy álljuk az élet csapásait." (246. oldal)

"Amikor minden választás rossz, csakis rosszul választhat az ember." (416. oldal)

"Mint oly sokszor megesik e történelmi utazások során, a történelem szomorúsága gyakran letaglóz, és azon tűnődöm, hogyan szolgáljak boldog véggel az olvasóim számára - vagy legalábbis a vég érzetével -, amikor a történelem zavaros, kíméletlen és gyakran szomorú. Ami feltűnik számomra az olyan emberekkel kapcsolatban, mint Eliot Ness, az az, hogy jó ember volt. Nem tökéletes. Semmiképpen sem. De jó. Próbálkozott. Jobbá akarta tenni a világot. Helyesen akart cselekedni, és annak ellenére, hogy voltak hibái és önző ambíciói, nem azok irányították. Talán ettől válnak a hétköznapi emberek hősökké." (A szerző megjegyzése, 499.oldal)

A könyv adatai:

Kiadó:                         Libri Kiadó

Megjelenés:                   2023

Oldalszám:                   508

Fordító:                     Bosnyák Gabriella

Borítóterv:                 Oláh Gábor

Megvásárolható:           Libri Kiadó

Fülszöveg:

1938 ​- Néhány évvel vagyunk a szesztilalom és a nagy gazdasági világválság után. Az amerikai nagyvárosokban, így Clevelandben is emberek százezrei szegényedtek el. A nincstelenek között ráadásul brutális sorozatgyilkos szedi áldozatait. A város biztonságáért felelős Eliot Ness egykori szövetségi ügynök nem jut előrébb a nyomozással, így megkeresi régi barátját, Michael Malone-t, hogy segítsen kézre keríteni a tettest. Néhány évvel azelőtt Al Caponét is sikerült rács mögé juttatniuk, így bízik benne, hogy ezúttal is elkapják a tettest.

Malone szobát bérel Clevelandben, és beleveti magát a munkába, ám az adatgyűjtés és a jelentések elemzése nem sok eredménnyel kecsegtetnek. A kilátástalan helyzetben azonban nem várt helyről érkezik segítség: Malone rájön, hogy a fiatal varrónőnek, akitől a szobát bérli, különleges képessége van. Dani Flanagan egyfajta hatodik érzék, különleges intuíció birtokosa: a ruhadarabok, amelyeket megérint, „beszélnek” hozzá, fontos információkat mesélnek számára egykori viselőjükről.

Vajon ez segíthet a gyilkossági ügy megoldásában? Dani és Malone sötét titkokkal szembesülnek, és versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a Kingsbury Run őrült Mészárosát, mielőtt ők lesznek a következő áldozatok…

Amy Harmon kötete egyszerre izgalmas detektívregény és romantikus történet, amelyben végig izgulhatunk a szereplők sikeréért és azért, hogy ne csak az elkövető kilétére derüljön fény, de Dani és Malone is egymásra találjanak.

2022. január

Amy Harmon: The Bird and the Sword - A madár és a kard

Kedves Olvasó!

Amy Harmon-tól korábban már olvastam a Homokból és hamuból, az Arctalan szerelmet, két nagy kedvencem a mai napig, na meg a Csak a szél tudja című könyvét. Szeretem az írónő stílusát, ahogy a történelmet megeleveníti a lapokon, fiktív és valóságos karakterekkel együtt. Ez a könyve azonban nem a történelmünkről mesél, hanem egy kitalált világról, ahol korábban Ékesszólók, Gyógyítók, Alakváltók és Fonók uralkodtak, azonban a képesség nélküli, sima emberek féltek tőlük egyenlőség címszó alatt elkezdték levadászni, irtani őket. 

Ebben a háborús időszakba csöppen az olvasó, hogy megismerje Larkot, aki egy szomorú esemény után elvesztette a hangját. És egy váratlan látogatás után a híresen hírhedt kegyetlen, gyilkos Zoltev király fia, az új király Tiras magával ragadja a lányt. Ezek után érdekes fordulatot vesz a történet. A két főszereplő Lark és Tiras eleinte mintha ellenségek lennének, de természetesen hamar kiderül, hogy inkább egy oldalon állnak. Szép lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz. 

A főbb karakterek érdekesek, aranyosak, viccesek. Amint kijön a második kötet szeretném rögtön elolvasni. Az a kötet már Kjell-ről szól, akit ebben a kötetben eleinte nem igazán tudtam a szívembe zárni, de ahogy jobban megismertem egyre jobban érdekelni kezdett. 

Amy Harmon, valamint fantasy romantikus rajongóknak szerintem tetszeni fog ez a könyv. De bátran tudom ajánlani az írónő összes magyarul megjelent regényét, a fordítók, szerkesztők, lektorok, mindenki a magyar oldalról fantasztikus munkát végzett, hogy az olvasók élvezni tudják az anyanyelvünkön ezeket a könyveket. 

Ugyanakkor utóiratban még azért a borítóról írnék pár sort. A Homokból és hamuból, valamint a Csak a szél tudja című kötetek borítóit magyar változatát itthon tervezték meg és szerintem világszínvonalban még az eredeti borítóknál is sokkal szebbek lettek. Az Arctalan szerelem című könyv esetében a kiadó egy az egyben átvette a borítót, ami szerintem ott remek döntés volt. Ez a három könyv esetében a borítók azonnal megfogtak, de A madár és a kard esetében inkább az írónő miatt vettem meg. A leginkább nem értem azt a rajzolt fura koronát a lány fején, a KMK kiadó többször is bizonyította, hogy ennél sokkal szebbet tudnak rajzolni. Na és a hangulata sem nyert meg, nem értem miért egy üres térben áll a lány, amikor a történetben szinte mindig vagy erdőben, vagy a várban volt, szóval olyan fura az egész. Ugyanakkor megnéztem az eredeti és a román borítót is és egyik rosszabb, mint a másik. Egy szó, mint száz szegény könyv esetében egyszer nem sikerült a történethez illő, szemet vonzó borítót megalkotni. Ez viszont senkit ne riasszon el!

 Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Fülszöveg:

A szerelem valóban nem ismer határokat?

Csitt, leányom, tartsd magadban! Minden szót, mi elhagyná ajkad!

Legyen az erőd benned rejlő, ne szólj, ne mondj, míg az idő eljő!

Tanulj, fejlődj, de ne beszélj, hallgass, lányom, hogy tovább élj!

Aznap, amikor anyámat megölték, megmondta apámnak, hogy többé nem fogok beszélni, és hogy ha meghalok, ő is velem hal. Azt is megjósolta, hogy a király eladja a lelkét, a fiát pedig elnyeli az ég.

Apám igényt tart a trónra, és most a háttérben várakozik, várja, hogy anyám szavai valóra váljanak. Apám kétségbeesetten vágyik a koronára. Én csak szabad akarok lenni.

Hogy szabad legyek, el kéne szöknöm, de anyám átka és apám kapzsisága fogva tart. Nem tudok beszélni vagy bármilyen hangot hallatni, képtelen vagyok karddal bánni, vagy elcsábítani a királyt. Egy olyan földön, ahonnan minden mágiát kiirtottak, talán a szeretet az egyetlen varázserő. De ki lenne képes szeretni… egy madarat?

2021. február

Amy Harmon: Csak a szél tudja

Kedves Olvasó!

Amy Harmon-tól már korábban elolvastam a Homokból és hamuból, valamint az Arctalan szerelem című könyveit. Ez a kettő könyv rögtön magával ragadott és lássuk be nem tudnék nem elfogultan írni az írónő regényeiről. 

Ahogy előző kötetei, úgy a Csak a szél tudja is nagyon szépen ki volt dolgozva. A szereplők ábrázolása csodálatos volt. Azonnal szívembe zártam Anne-t, Eoin-t és Thomas-t. A fikció és az igaz történet jól kapcsolódott össze. Minden kis részletre ügyelt az írónő, ami lássuk be egy időutazós könyvben nagyon is lényeges tud lenni. 

Tetszett, hogy bár Anne a főszereplője a történetnek, az ő narrációjával olvashat az olvasó, mégis Thomas napló bejegyzéseiből a férfi gondolatait, érzéseit is megismerhetjük. Érzéki jelenetek és a két főszereplő szerelme különlegessé tette ezt a könyvet. Nem sok hasonló csodálatos történetet, szerelmet olvastam eddig. Az egész könyvben érződött mennyire közel áll ez a történet az írónőhöz is, így örültem, hogy ennek a könyvnek a végén is volt a szerző megjegyzése rész, ahonnan még pár új információt is kaptam. 

A fejezetek elején Yeats verseiből az idézetek megérintettek és arra ösztönöznek, hogy ne csak magyar versek iránt érdeklődjek.  

Fantasztikus könyv és mindenkinek csak ajánlani tudom a Csak a szél tudja és Amy Harmon többi könyvét is! ❤️

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Az örvényből kihúztalak,

ágyat vetek neked,

tünékeny, régi árnyalak,

a múlt újra él veled.

Gyötrelem által vert gyökeret

a vágy, s kőszívem megrepedt,

Most csontok és verőerek

fogadnak hűséget neked.

A szél egy dalt sodor felém,

hangot, ideje rég lejárt,

felsír az élet túlfelén,

életből így formál halált.

Ne menj a víz közelébe hát,

kerüld a tengert és fövényt,

ki elmerül, nem leli otthonát,

már elsodort az ár, ne menj."

 

"(…) a szél és a víz ismeri a föld minden titkát. Mindent láttak és hallottak, amit valaha mondtak és tettek ezen a földön. És ha figyelsz, neked is elmesélik minden történetüket, eléneklik az összes dalukat. Mindazoknak a történetét, akik valaha éltek a földön. Millió és millió élet. Millió és millió történet." 

"De ő mindig azt mondta, a szél pletykás fickó, ha nem akarod, hogy kifecsegje a titkaidat, jobb, ha a sziklának mondod el. Azt mondja, azért olyan sziklás Írország. A szikla magába issza a szavakat, és soha, senkinek sem árulja el. Szerencse, mert az írek szeretnek fecsegni."

"Tudja, hogy mondják azt errefelé, ha valaki mindörökre elmegy? Azt mondják: "ír módra búcsúzik." 

"- Egyszer... egyszer majd az ükunokáid eljönnek ide, Dromahairbe, felmennek a dombra, ott, a templom mögött, ahol a gyerekeidet megkeresztelték, ahol az esküvőjük volt, és ahol örök nyugalomra helyezték őket, és ott fognak ülni a ballinagari temetőben, egy síron, amelyen a Gallagher név áll, és tudni fogják, hogy ez volt az otthonod, és mivel a te otthonod volt, az ő otthonuk is. Írország már csak ilyen: hazahívja a gyermekeit. Ha nem maradsz itt, Írországban, kihez jöjjenek haza?" 

„a kitalált történetek a jövőről szólnak. Az igaz történetek meg a múltról. Az egyik alakítható, formálható. A másikat senki sem változtathatja meg. – Néha a kettő egy és ugyanaz. Minden attól függ, hogy ki az aki mesél.” 

"-Néha alig ismerek magamra a tükörben. De nem az arcom változott meg, hanem a tekintet, amivel a világot nézem." 

"Nem tudom elképzelni, hogy férfi valaha szeretett úgy nőtt, ahogy én szeretem Anne-t. Mert ha így lenne, akkor néptelenek volnának az utcák, a szántóföldeket pedig felverné a gyom. Leállnának a gyárak, bezárnának az üzletek, mert a férfiak mind a feleségük lába előtt térdepelnének, nem látnának, nem hallanának, nem figyelnének senki másra, csak a párjukra. Ha minden férfi úgy szeretné a feleségét, ahogy én Anne-t, többé semmiféle hasznunkat nem venné a világ. A világ pedig végre békére lelne. Talán véget érnének a háborúk, megszűnne a viszály, nem csinálnánk többé semmi mást, csak szeretnénk egymást." 

"- Csakhogy előkerül végre, fiatalasszony! - méltatlankodott. - A múlt héten már elindultam gyalog Garvagh Glebe-be, de Dornan atya hazavonszolt. Azt hiszi, demens vagyok. Nem érti meg, hogy csak öreg vagyok, és nyers a modorom." 

"Hiszen megígérte, hogy írni fog. És meg is tartotta az ígéretét."

Fülszöveg:

Anne ​Gallagher fájdalmas kötelességének tesz eleget. Írországba tart, hogy imádott nagyapja hamvait ott helyezze végső nyugalomra. Anne-t kislányként elbűvölték a nagypapa történetei az óhazáról, ahol most szinte beszippantják az emlékek, és visszarepítik az időben.

1921-ben Írország véres testvérháború felé sodródik. Amikor Anne feleszmél, sérült, zavart, és nem tudja, hol van, mégis biztonságban érzi magát dr. Thomas Smith védőszárnyai alatt, aki egy furcsamód ismerős fiú gyámja. Összetévesztik a fiú rég eltűnt anyjával, és Anne elfogadja új személyiségét, mert meggyőződése, hogy az asszony eltűnése összefügg vele. Ahogy egyre nő az országban a feszültség, Thomas csatlakozik a függetlenségért vívott harchoz, és Anne-t is magával sodorja a történelem vihara. Válaszút előtt áll: lemondjon-e korábbi életéről a szerelemért, amelyről nem hitte, hogy valaha is rátalál?

Amy Harmon regényében az ír történelem tragikus történelmi korszaka és egy különleges szerelem története elevenedik meg magával ragadó módon. A kötetet 2019-ben a Goodreads olvasói a legjobb történelmi regények közé szavazták.

"Kettétörtem a szívem,
ütöttem vadul.
Milyen anyag? Úgy hittem,
kőből alakult,
s hogy e sötét és elhagyott terem
mélyéből előlépsz, Szerelem."

2019. december ; 2021. január

 Amy Harmon: Arctalan szerelem

Kedves Olvasó!

2019. novemberében már olvastam az írónőtől a Homokból és hamuból című könyvét. Ahogy abban a könyvben, úgy ebben is voltak történelmi, valós események. Nagyon megszerettem az írónő stílusát és történeteit.

Magával ragadó, megindító, ugyanakkor humorral és vicces jelenetekkel lazított az írónő a szomorú részeken. Miután az ikertornyok összedőltek a világ és főként az amerikaiak megváltoztak. Elvették az emberek biztonságérzetét és sokan úgy érezték valahogy erre válaszolniuk kell. Ebben a könyvben a főszereplő és barátai belépnek a katonaságba. Nagyon sok filmet láttam már az amerikai katonákról, mindegyiken sokáig gondolkodtam. Mennyit ér egy emberi élet? Mennyit ér a haza? Miért kell olyan háborút vívniuk, ami nem is róluk szól? Miért éri meg egyes embereknek ha háború van a világban?

Bár elég erős mozgatórúgója a történetnek a 2001.11.19-ei terrortámadás, mégsem innen indul a történet. Hanem egy gimnáziumból, ahová a két főszereplő jár. Váltott szemszögből olvashatja az olvasó ezt a könyvet, így mind a két szereplő nézőpontját, érzelmeit megismerheti. Ez nekem kimondottan tetszett. ❤️

Fern és Ambrose kapcsolata nem indul zökkenő mentesen, de végig szurkoltam, hogy sikerüljön egymásra találniuk. Nem spoiler, ugyanis a fülszövegben már előre jelezve van, hogy a baráti társaságából egyedül Ambrose éli túl az utolsó bevetésüket. Szörnyű lehetett számára egyedül és sérülten hazatérnie. Fern viszont nem adja fel és próbál segíteni a fiún. A játékuk nagyon tetszett, aranyos volt. 

A két főszereplőn kívül azonnal szívembe zártam Bailey-t, az egyik legjobban szerethető, vicces karakter volt. Mindenki megérdemel egy hozzá hasonló barátot!

Amy Harmon nagyon jó összefüggéseket írt, nagyon tetszett, ahogy a szereplők egymásra találtak és a végén, aki végig olvassa a könyvet rájöhet, hogy nem véletlenek a fejezet címek és mi közük lehet egy bizonyos kívánságlistához. Nem csalódtam az írónőben, ismét egy remek regényét olvastam el. Csak ajánlani tudom! ❤️💔 (de legyen a könyv vége felé egy csomag zsepi biztos közelben)

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"– Olvasás közben az lehetsz, aki csak akarsz. Egy időre elmenekülhetsz saját magad elől."

"A küzdelem maga a győzelem."

"– Ezt most úgy mondod, mintha a halál lenne a legrosszabb dolog a világon – vonta meg a vállát a másik.
– Miért nem az? (…)
– Szerintem nem. Meghalni könnyű. Az élet az, ami nehéz."

"Ha minden ember arcát Isten alkotta,
vajon nevetett, amikor az enyém került sorra?
Vajon ő teremti a lábakat, melyek nem tudnak járni,
és a szemeket, melyek nem látnak?
Vajon ő göndöríti be úgy a hajamat,
hogy ne tudjak mit kezdeni vele?
Vajon ő fogja be a süketek fülét,
és teszi őket kiszolgáltatottá?
Vajon színtiszta balszerencse, hogy így nézek ki,
vagy a sors keze van a dologban?
Ha ő teremtett ilyennek, jogom van hibáztatni őt
mindazért, amit utálok magamban?
A hibáimért, melyek minden alkalommal,
amikor belenézek a tükörbe, egyre súlyosabbnak tűnnek?
A csúfságomért, az undorért, a félelmért?
Vajon megvan az oka annak, hogy ilyenre formált minket?
Ha minden ember arcát Isten alkotta,
vajon nevetett, amikor az enyém került sorra?"

"Szerintem az emberek is olyanok, mint a festmények. Ha elég alaposan megnézed őket, már nem egy tökéletes orrot, vagy egy szabályos szájat fogsz látni. Nem a pattanások helyét fogod látni, és nem is gödröcskéket az arcon. Ezek fokozatosan elmosódnak, és hirtelen meglátod a színeket, az életet, és a szépség egészen új értelmet nyer."

"A szeptember 11-i terrortámadást követő napokban és hetekben az élet visszatért a megszokott kerékvágásba, mégsem volt rendben semmi. Olyan volt egy kicsit, mintha az ember kifordítva vette volna fel a kedvenc pólóját: fel lehet ismerni, hogy ugyanaz a póló, mégis dörzsöl, kilátszik a varrás, kilógnak a címkék, a színe halványabb, és a felirat is visszafelé van rajta. Csakhogy, szemben a pólóval, a világot nem lehet visszafordítani. Örökre így marad, míg végül mindenki megszokja."

"Felírtam a neved a szívembe
Hogy a szívünk együtt verjen
És amikor a legjobban hiányzol
Csak végighúzom az ujjam a betűkön."

"Olyan vagyok, mint azok a hópelyhek, amiket régen az iskolában csináltunk. Tudod, amikor összehajtogatsz egy papírlapot, és addig vagdosod, amíg ki nem jön egy ilyen hópehelyminta. Úgy nézek ki, mint egy ilyen papír hópehely, csak rajtam minden lyuknak neve van. És senki, se te, se én nem tudjuk befoltozni azokat, amiket valaki más hagyott maga után. Annyit tehetünk, hogy fogjuk egymás kezét, hogy ne essünk bele a lyukakba. Mert ha egyszer beleesünk, lehet, hogy soha többé nem tudunk kijönni."

"Azóta szeretlek, hogy Hamletet idéztél nekem, azóta, hogy azt írtad, jobban szereted az óriáskereket, mint a hullámvasutat, mert az életet nem szabad teljes sebességgel élni, hanem meg kell tanulni vágyakozni, és értékelni azt, amit a sorstól kapunk."

"Hisszük, hogy van cél. Hisszük, hogy a világ több, mint amit látunk belőle. Hisszük, hogy tanulhatunk a veszteségeinkből, hiszünk a szeretet erejében, és hiszünk abban, hogy ott rejtőzik a szépség, amely csodálatosabb annál, mint amit a szemünk képes meglátni."

"A valóság, ha jól éljük meg, mindig jobb, mint az ábrándozás."

"Az élet mindig a legmegfelelőbb pillanatban sodorja elénk a számunkra fontos embereket."

Fülszöveg:

Ambrose ​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is

2019. november

 Amy Harmon: Homokból és hamuból

Kedves Olvasó!

Ez a könyv, te jó ég! Nagyon jól meg van írva, végig fenntartotta az érdeklődésemet, izgultam a szereplőkért és nagyon megszerettem a karaktereket. Maga a könyv fikció, azonban a végén az írónő leírta, hogy egyes szereplők, események tényleg léteztek, megtörténtek, amitől csak még durvább lett az egész. Olaszországban játszódik a könyv, az ő történelmüket dolgozta fel. Két idősíkban és két szemszögből is láthatjuk az eseményeket. A múlt a két főszereplőre van kihangsúlyozva, a kapcsolatuk változására. A jelen viszont maga a második világháború, benne a rengeteg valós eseménnyel és személlyel ilyen volt a földalatti mozgalom, a Vatikán jelenléte, a kizsarolt, majd a Via Tassón hagyott 50 kg arany, Monsignor O'Flaherty és Cassuto rabbi alakja, tömegmészárlás az Ardeatina barlangjaiban, razziák az olasz városokban. Rengeteg pap, apáca, szerzetes és civil ember próbálta segíteni, menekíteni a zsidókat, miután a náci Németország megtámadta és megszállta Olaszországot. Hihetetlen, de az áldozatuk nem volt hiába való, mert mintegy 80%-a a zsidó lakósságnak megmenekült, míg Európa szerte nyolcvan százalékát ölték meg haláltáborokban, erőltetett menetben.

Minden mozzanat, minden szereplő nagyon jól ki volt dolgozva. Az egész történeten érződött, hogy az írónő teljesen elmerült ebben a történetben és minden után részletes utána járt.  

Szerintem érdemes lenne megfilmesíteni. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet is! Eva és Angelo története könnyen magával ragad. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"A szeretet az egyetlen dolog, amiben hiszek."

"Azért vagyunk a világon, hogy tanuljunk. Isten azt akarja, hogy részünk legyen abban, amit az élet meg akar tanítani nekünk. Aztán fogjuk mindazt, amit megtudtunk, és ez lesz a mi adományunk Isten és az emberiség számára. Ahhoz azonban élnünk kell, hogy tanulhassunk. És néha küzdenünk kell azért, hogy élhessünk."

"Elvehetik tőlünk az otthonunkat, az értékeinket. A családunkat. Az életünket. Elűzhetnek bennünket, ahogy eddig még sosem sikerült. Megalázhatnak, megfoszthatnak emberi mivoltunktól. De a gondolatainkat nem vehetik el. A tehetségünket nem vehetik el. Nem vehetik el a tudásunkat, az emlékeinket, az elménket."

"A zenében nem létezik rabság. A zene ajtó, és a lélek a dallamon át elmenekülhet. Még ha csak néhány percre is. És az is felszabadul, aki hallgatja. Felemel mindenkit, aki csak hallja."

"Egy dolog megölni valakit, és egészen más dolog megalázni, lealacsonyítani, úgy hántani le róla a méltóságát, mintha a húsától fosztanák meg. Aki megteszi az elsőt, az gyilkos. Aki pedig megteszi a másodikat, az szörnyeteg."

"A cselekvés maga volt az élet, még akkor is, ha halállal végződött."

"– Van a félelemnél szörnyűbb dolog is – jegyezte meg elkomolyodva a nő. Hirtelen támadt szomorúsága váratlanul érte Evát.
– És mi az? – kérdezte halkan.
– Sokkal rosszabb, ha az ember beletörődik. Ha fél, akkor legalább tudja, hogy még mindig élni akar."

"De van célunk, és a pillanatban élünk, egyikünk sem gondol előre egyetlen nappal sem."

"A háborús állapotra jellemző, hogy megfoszt bennünket a perspektívától. A háború életről és halálról szól, és csak a "most" vagy "soha" árnyalatait ismeri. Megteszünk olyasmit is, amit egyébként nem tennénk, mert a "soha" olyan ijesztő, a "most" azonban megnyugvást nyújt."

"A félelem fura dolog. Rátelepszik az ember mellkasára, átszivárog a bőrén, a szövetek rétegein, izmokon, csontokon, majd egy lélek nagyságú fekete lyukba gyűlik össze, és kiszippantja az örömöt, az élvezetet, a szépséget az életből. De a reményt nem. Valahogy a remény az egyetlen, ami ellenáll a félelemnek, és a remény az, ami lehetővé teszi a következő lélegzetet, a következő lépést, a következő apró, lázadó cselekedetet."

"Sokan kívánják elmondani nekem, hogy mi Isten akarata. Csakhogy ezt senki sem tudhatja. Valójában nem. Mert Isten hallgat. Mindig. Isten hallgat, az én fájdalmam azonban olyan átható, olyan hihetetlenül harsány, hogy most mindössze a saját akaratom szerint vagyok képes cselekedni, és csak remélhetem, hogy ez valami módon egybevág az övével."

"Mindannyiunkat az a hely formál, ahol felnőttünk, azok az emberek, akik szeretnek bennünket, vagy akiknek hatalma van felettünk, és azok a dolgok, amelyeket felcseperedve újra meg újra hallunk."

"Homok és hamu. Az üveg alkotóelemei. Hogy a semmiből micsoda szépséget lehetett alkotni ! A lány sosem értette, miért ámult el ezen állandóan babbo. Újjászületés homokból és hamuból. Új élet homokból és hamuból. Eva úgy érezte , újjászületik, megújul minden dallal, minden imával, minden apró, lázadó cselekedettel, és megesküdött, hogy folytatni fogja. Megfogadta, hogy nem hagyja magát, üveggé változtatja a hamut, és a bátorsága már önmagában felért egy győzelemmel."

"– Két dolgot tudok biztosan, Angelo Bianco – mondom neki ugyanúgy, ahogy már vagy tucatnyi alkalommal, és ő mindig úgy tesz, mintha nem is sejtené, hogy mi következik.
– Mondd csak – biztat. – Mit is tudsz?
– Senki sem ismeri Isten természetét – jelentem ki, és felemelem a mutatóujjamat.
– És még? – tudakolja felcsillanó szemmel. Felé bökök, és úgy intek az ujjammal, mintha leszidnám, ahogy azt a rendes olasz feleségek szokták. De a hangom gyengédségről árulkodik.
– Hogy szeretlek. Mindig szerettelek, és mindig is szeretni foglak."


"Lehet, hogy az embereknek nincs választásuk, én azonban néha elgondolkodom azon, mi lett volna, ha mindenki, akinek van szava, élt volna a választás jogával. Ha mindannyian úgy döntöttünk volna, hogy ebben nem veszünk részt.”

Fülszöveg:

Olaszország, 1943. Tombol a második világháború, az ország nagy részét megszállták a németek, a zsidó lakosságot deportálás és megsemmisítés fenyegeti.
Évekkel ezelőtt Eva Rosselli és Angelo Bianco szinte testvérekként nevelkedtek, majd egymásba szerettek, ám a körülmények és a vallásuk elválasztotta őket egymástól.
Hosszú idő után találkoznak újra: a zsidó származású Eva a Gestapo elől menekül, s nincs kihez fordulnia. Angelo felszentelt pap, s úgy dönt, befogadja a lányt a kolostorba. Eva rádöbben, hogy a katolikus egyház rajta kívül még sokaknak nyújt menedéket.
A világ lángokban áll, az emberek nélkülöznek, és a két fiatalra is sorozatos megpróbáltatások várnak. Gyötrelmes választások elé kerülnek, mígnem a sors és a szerencse közbeszól, és életük legnehezebb döntését kell meghozniuk.