2021. október

Elaine N. Aron: Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve

Kedves Olvasó! 

Nagyon szépen köszönöm Nyitott Akadémiának / Kulcslyuk Kiadónak a lehetőséget!

• ︎Az erősen fogékony, szuperérzékeny idegrendszert az emberek 15-20%-a örökli, nők és férfiak egyaránt. 
• ︎Szuperérzékenységet örökölni is lehet, ugyanakkor idővel, tapasztalatokkal is egyaránt kialakulhat.
• ︎A szuperérzékenység nem egyenlő sem félénkséggel, sem intróverzióval - HSP-k (highly sensitive person rövidítése) 30%-a igazából extrovertált.
• ︎A tudományos kutatók szerint a HSP-k intuitívabbak, körültekintőbbek és lelkiismeretesebbek. Erősségünk az aprólékos munka, a hibakeresés, ugyanakkor "a nagyobb képet" is látjuk magunk előtt (...). Gazdag és bonyolult belső életről mesélünk, szokatlan álmokról, aggódunk a társadalmi igazságosságért és spirituális vagy filozófiai tehetség jeleit mutatjuk.
• ︎Hajlamosabbak vagyunk az allergiás megbetegedésekre, alacsonyabb a fájdalomküszöbünk, érzékenyebben reagálunk a gyógyszerekre, a koffeinre és az alkoholra. Minket általában jobban megvisel az éhség, rendszeresen kell hát ennünk. Ám ezek egyikétől sem vagyunk gyöngébbek - csupán mások.

Írja az írónő ebben a könyvben. Még rengeteg érdekes, hasznos mondatot ki tudtam volna írni a könyvből ide, de egyelőre ennyit hagyok itt most. Ha nem tudtad eldönteni, hogy szuperérzékeny vagy-e, akkor ennek a könyvnek az elején az írónő összeírt egy 22 pontból álló listát, amiből, ha 12 igaz Rád, akkor Te is HSP-k táborát erősíted. 

Nagyon tetszik, hogy az írónő is szuperérzékeny, így mindegyik gyakorlathoz hoz egy példát a saját életéből. Hálás vagyok, amiért kezembe foghatom ezt a gyakorlati kézikönyvet és több lehetek általa. 

A könyvben olvashattam szuperérzékenységről, hogyan tudok kiállni a személyiségem mellet, hogyan tudom feldolgozni, átkeretezni a traumáimat. Nem sokan mondhatják magukat szuperérzékenynek és sokszor úgy érzem ez egy átok, a könyvnek köszönhetően már látom az áldás részét is. Bár nagyon hasznos kézikönyv, de a szakember segítségét nem lehet vele helyettesíteni, amire többször is felhívja a figyelmet az írónő.

Először fordult elő velem, hogy - tankönyveken kívül - úgy éreztem alá kell húznom szövegrészeket, bele kell írnom, nem elég csak kifotóznom a fontos részeket. Ugyanakkor az írónő kreatívan, egy gyakorlati kézikönyvhöz hűen folyamatos aktivizálásra ösztönzi az olvasót. Sorok állnak rendelkezésre, hogy emlékeket, érzelmeket, kérdéseket és válaszokat is írhassunk.

Nagyon tetszett és hasznos is volt ez a könyv. Csak ajánlani tudom szuperérzékenyeknek, de akár nem HSP embereknek is segítséget nyújthat ez a könyv. 💖

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek:

"Túlontúl érzékeny vagy." "Egyszerűen túlságosan érzékeny vagy." (...) 

Ismerősen hangzanak? Ha hozzám hasonló vagy, olyan gyakran hallhattad ezeket a mondatokat jó szándékú szülőktől, tanároktól és barátoktól, hogy elkezdted igaznak tartani őket: "Valami baj van velem." És tudva, hogy nem vagy képes megváltozni, kialakult az a meggyőződésed, hogy rejtett, végzetes hibával élsz. Az életedre pedig úgy kezdtél tekinteni, mint örökös kompromisszumkötésre ezzel a hibával - küzdelemre a bukás ellen.

E könyv legalapvetőbb üzenete: semmi baj a szuperérzékenységgel. Nincs veled semmi gond, ha érzékeny vagy. 

"Ha ez annyira normális miért érzem néha úgy, hogy kilógok a sorból?"

"(...) úgy határoztam meg a szuperérzékenységet, mint ami az ingerek mélyebb feldolgozása által regisztrálja a környezet finom részleteit. Ha mi, HSP-k, olyan ingereknek is tudtában vagyunk, amelyeket mások észre sem vesznek, egy ingergazdag helyzetben szükségképpen több behatás ér bennünket, és gyorsabban kerülünk felfokozott izgalmi állapotba. Ilyenkor pedig már olyanok vagyunk, mint bárki más - rosszabbul teljesítünk és kellemetlenül érezzük magukat. Szinte törvényszerűen elrontunk valamit, ha a felettesünk figyel, vagy mondunk valami ostobaságot az első randi legelső perceiben. Ezek a helyzetek egy kevésbé érzékeny személyt talán az izgalom és a teljesítmény optimális szintjére emelnek, kibillentik az unalomból, ám minket, szuperérzékenyeket sokkal inkább az optimális szint fölé, felfokozott izgalmi állapotba juttatnak."

"Mivel könnyebben kerülünk túlcsorduló érzelmi állapotba, nyomás alatt több "kudarcélmény" ér minket, és nem élvezzük, amit állítólag élveznünk "kellene". Nem is csoda, ha úgy tűnik, kevés az önbizalmunk, nem vagyunk "szórakoztatók", érzékenyen reagálunk a kritikára, vagy épp félénkek vagyunk (...)"

"Ami velem történt, egyáltalán nem jelenti azt, hogy arra lennék ítélve, hogy egész életemben nehézségekkel küzdjek. Fokozottan érzékeny vagyok, amihez hozzátartozik, hogy erősebben hatnak rám a változások. Figyelmes vagyok az apró, finom változásokra, a nagyobbak pedig a hatalmukba kerítenek, túlterhelnek. (...)"

"A mély gondolataink miatt tarthatnak minket pesszimistának vagy "kevésbé képesnek a pozitív érzelmekre." Pff."

"Az óceán nem szökhet el a hullámok elől."

"Semmi baj nem volt velem. Ma sincs velem semmi baj. Egyszerűen más vagyok, mint a többiek, egy ritkább típus, amely csodás és érdekes tulajdonságokkal is bír."

 

Fülszöveg:

A ​világhírű pszichológus szerző, Elaine N. Aron kutatásai szerint az emberek körülbelül tizenöt-húsz százaléka érzékenyebb idegrendszerrel rendelkezik, mint a többiek. Ők hevesebben reagálnak a külső hatásokra, és belső életüket is intenzívebben élik meg. Megterhelőbbnek találják az erős ingereket (például a zajokat, az átható szagokat, a szúrós ruhaanyagokat, a tömeget, a gyorsan pergő eseményeket, a hirtelen változásokat), és mélyebben dolgozzák fel az őket érő érzelmi benyomásokat, emiatt olykor hajlamosabbak lehetnek a tépelődésre, a szorongásra, a depresszióra is.

Ez az idegrendszeri alkat azonban semmiképpen sem tekinthető „hibásnak” vagy „rossznak”, sőt, a hátrányok mellett rengeteg előnnyel is jár. A szuperérzékenyek nem gyöngébbek, mint a többiek, csak mások. Ám mivel modern nyugati kultúránk nem becsüli meg eléggé az ilyen embereket, hajlamosak ők is leértékelni önmagukat és mindazokat a rájuk jellemző erősségeket, amelyek sok helyzetben rendkívüli értéket jelentenek. Fejlett empátiájukat, intuíciójukat, körültekintésüket, az apró részletekre kiterjedő intenzív figyelmüket, lelkiismeretességüket, gazdag és mély érzelmi életüket.

Aron – amellett, hogy kitűnő elméleti áttekintést nyújt a témáról – a gyakorlati önismereti-önfejlesztő munka lehetőségét kínálja a szuperérzékenyeknek. Segít, hogy megtanulják nagyobb becsben tartani különleges alkatukat, és minél tudatosabban, jobban éljenek vele. A könyv gondosan felépített gyakorlatai végigvezetik az olvasót egy olyan úton, amelynek során felderítheti, milyen jelentést hordoz számára a saját érzékenysége; hogyan gondoskodhat megfelelőbben speciális szükségleteiről; miként keretezheti át az önmagáról megszerzett ismeretek fényében azokat a múltbeli kudarcokat, amelyek sajátos idegrendszeri alkatából fakadtak; hogyan gyógyíthatja az őt ért traumákat, javíthatja emberi kapcsolatait, és válhat hatékonyabbá az élet legkülönbözőbb területein.

2021. október

Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós 

Kedves Olvasó!

Kicsit sok idő telt el a legutóbbi bejegyzésem óta, ennek fő oka az, hogy a legtöbb időmet a tanulás teszi ki. Így olvasásra sem jut elég időm, de főként a bejegyzésekkel csúsztam el. Nem tudok jelenleg semmit sem ígérni, azon kívül, hogy nem adom fel sem az instagram profilomat, sem a blogomat. Ahogy tudok folyton jelentkezni fogok. 💕

Na de most már inkább a könyvről írnék. Amikor megjelent sokan elolvasták, sok jó véleményt hallottam róla, de valamiért az egyre bővülő kívánságlistámon nem került előrébb. Aztán egyik napról a másikra lekerültek ezek a könyvek a boltok polcairól. A háttérben folyó harcokról alig, de szép lassan az olvasók is tudomást szerezhettek. 

A könyv nagyszerű, nagyon élveztem olvasni és elmerülni a sorokban. Kepes András gondolatai, óriási kutatómunkája tükröződik a lapokon. Fő gondolata, a címe is a könyvnek vajon tényleg boldog minden hülye és minden okos depressziós? Egyáltalán ki a hülye és ki az okos? Kedves Olvasó, ha neki fogsz ennek a könyvnek a végén megtudhatod eme kérdésekre a választ, ám hamarabb nem szeretném lelőni a poént. 

Arról viszont szeretnék említést tenni, hogy Kepes András nem csak kutatásai eredményeit, szakemberek könyveit, elmélkedéseit osztja meg ebben a könyvében, hanem a saját életútját, hibáit, és azokból levonja a tanulságait, valamint gyerekei nevelésébe és karrierjének fejlődésébe is betekintést nyújt. Szemléletmódja, ahogy a dolgokhoz áll, humora nagyon tetszett. Üdítő, elgondolkodtató könyv és csak ajánlani tudom, hogy Te is vedd kezedbe, olvasd el. 💖 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"- Ez teljesen elterelte a figyelmemet, két ujjammal összecsippentve a hájacskát, már csak a hasammal tudtam foglalkozni, és közben arra gondoltam, hogy lehetnénk boldog, ha már ez a kis súlyfölösleg is boldogtalanná tesz? Holott, folytattam a saját gondolatomat, igazán nem kellene, hogy zavarjon, hiszen az íróasztalomon, az orrom előtt áll a boldogság és a szerencse távol-keleti szentje, Pu-taj. Márpedig a zen szerzetesnek - (...) - hatalmas pocakja van, lám, mégis milyen vidám és boldog. Én meg ezen a néhány dekán bosszankodom? Micsoda nevetséges hiúság!"

"Változás után sóvárgunk, miközben nem merünk kimozdulni a komfortzónánkból. Pedig, ahogy Einstein mondta: „Valamit újra és újra ugyanúgy ismételni, s közben azt várni, hogy az eredmény más legyen, az maga az őrültség.”"

"A mesterséges intelligencia hozhat hasonló, rutinszerű döntéseket, mint ma a politikusok, de ideálisakat nem, mert ahhoz morál, tisztesség, emberség, hit, empátia, könyörület, kritikus gondolkodás is szükségeltetik. Márpedig erre egy gép aligha lesz alkalmas. Erre csak a természetes intelligencia, az ember képes. Az ember lenne képes…"

"A kísérleti pszichológiában az a jó, hogy mindig találhatunk egy kutatást, ami a véleményünket igazolja. És az a rossz, hogy mindig van egy másik kutatás, ami cáfolja, de legalábbis árnyalja a véleményünket."

Fülszöveg:

„Azt mondják, amikor az ember öregedni kezd, birokra kél benne a bölcsesség és a hiúság. Akiben az utóbbi győz, pozíciókra tör, bizonygatni kezdi, milyen eredményeket ért el az élete során, és többnyire elégedetlen, cinikus öregember lesz. A bölcsnek viszont lassanként összeáll a világ, megtanulja fölülről szemlélni a dolgokat, megértő és derűs lesz, s minden a helyére kerül.”

Az örökfiatal szerző, akit természetesen még nem érintett meg az öregség, elhatározta, végére jár: lehet-e manapság valaki egyszerre intelligens és optimista, vagy aki boldog, az szükségszerűen hülye is? Saját élettapasztalatait és a tudományt – a kultúrtörténetet, a pszichológiát, sőt az atomfizikát – segítségül hívva szellemes és tanulságos elmélkedésre invitál.

2021. szeptember

Oscar Wild: A boldog herceg

Kedves Olvasó!

Oscar Wild személye és könyvei már egy ideje érdekelnek. Dorian Gray arcképe című könyvének a filmadaptációját pár éve elkezdtem nézni, de végül nem sikerült végig néznem. Idén szerettem volna Wild két legismertebb művét elolvasni, ezt a sort pedig szeptemberben el is kezdtem A boldog herceg novellás kötettel. 😊 

Az első történet rögtön a címadó is volt. Aranyos, megérintett és összetörte a szívemet, ezt végül is az összes további történetekről elmondhatnám. Mindegyik tanmese, személyiségváltozás, önfeláldozás megjelenik a novellákban. Fontosak és tanulságosak, mégis a könyv közepetájékán már nagyon lenyomta a hangulatomat, hogy a főszereplők, akik sok mindenen keresztül mennek, szenvednek, változnak és sokkal jobbá válnak, végül mégis mindegyikük meghal. 

Moly.hu-n sokan írták, hogy ez a könyv igazából mesék felnőtteknek, amivel teljesen egyet tudok érteni. A történetekben a jó és rossz párhuzama is megjelenik, a változó, önfeláldozó főszereplő kontra kapzsi, ostoba emberekkel. 

Tanulságos történetek voltak és bár csak ajánlani tudom Wild eme könyvét, mégis óvva intelek kedves olvasó nyugodt, kiegyensúlyozott lelki állapotban kezdj ezekhez a történetekhez. 

Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (4/5)

Idézetek: 

"– Hozd el nekem a városból azt a két dolgot, ami a legértékesebb- mondotta az Úr egyik angyalának, és az angyal elhozta az ólomszívet és a holt madarat.

– Jól választottál- szólt az Isten-, mert ez a kismadár örökké énekelni fog az én paradicsomkertemben, és a boldog herceg az én aranyvárosomban dicsőít majd engemet."

"Bizony, csodálatos a szerelem. Értékesebb a smaragdnál, drágább a drága opálnál. Gyöngyön és gránátalmán meg nem vásárolható, nem is árulják a vásártereken. Nem kapható a kereskedőknél, nem is lehet lemérni az aranymérlegen."

Fülszöveg:

Oscar Wilde, „az élet királya” – ahogy magát nevezte – könyörületesebb volt az országló, a valóságos királyoknál. Meséi alapgondolatát a részvét ihlette; részvét a szegények, a nyomorékok, a szerelem áldozatai iránt. S a mesék tájai, a városok, a királyságok, a mágusok és kereskedők – mintha az Ezeregyéjszaka világa kelne új életre a múlt századvégi angol író tollán. Szánalom és áldozat, keleti egzotikum, gazdagság, szemkápráztató ékszerek – ebben a sokszor túldíszített keretben ad szívig ható képet Wilde az emberi lélek legbenső csodáiról.

2021. szeptember

Elena Ferrante: Az új név története (Nápolyi regények 2.)

Kedves Olvasó!

Tavaly szeptemberben olvastam el a Briliáns barátnőm című könyvet, akkor tetszett, de végül mégis egy évet vártam a folytatásával. Nyáron az első évadot megnéztem, hogy felelevenítsem a történetet. A sorozat nagyon tetszett, hozta a könyv hangulatát és kicsit könnyebbséget jelentett, hogy arcokat tudtam a sok névhez tenni. 

Ahogy elkezdtem a második kötetet sokkal jobban berántott és kíváncsian vártam hogyan alakul tovább Lenù és Lila története. Mind a ketten fejlődnek és elkezdik élni saját életüket, próbálják formálni sorsukat, mégis a nyomor, a megaláztatás minden döntésük és mozdulatuk része maradt. Szerelmi szálak, erotikus töltetű és csúnya beszédek, durva fordulatok voltak jelen a könyvben és ezek miatt is meglepetés volt olvasni a sorokat. 

Továbbra is Lenù a fő elbeszélő, de egy ponton túl amikor a lányok útja elválik, már inkább E/3-ban jelenik meg Lila szála. Nino jelenléte meglepett és bevallom Neked drága Olvasóm ebben a kötetben nagyon irritált. Lila házassága már az előző könyv végén kiderült, hogy nem épp happy end-del végződhet, de ebben a kötetben a teljes bukást, fájdalmat átélheti az olvasó is. Sajnáltam, ahogy haladt a történet Lila számára, mégsem tudtam egyetérteni a döntéseivel. Felbosszantott, ahogy Lenùval bánt és vártam a barátságukban a törést, hogy ne húzza le tovább. Ugyanakkor Elena nem létezik Lila nélkül, szerves részévé vált a személyiségének. Továbbra is az volt az érzésem, hogy az írónő nem egy kitalált történetet, hanem a sajátját meséli el. 

Nem szeretnék újabb egy évet várni a harmadik kötet elolvasásával, de úgy érzem eléggé lenyomott a lányok barátsága, versengése. Megnéztem a második évadot a sorozatból, a színészek, a helyszín továbbra is tetszett, de mivel rögtön a könyv után néztem meg az eltérések már sokkal jobban szembetűntek. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Fülszöveg:

Lila ​és Elena tizenhat évesek, és egy világ választja el őket egymástól. Lila immár férjes asszony, de férje vezetéknevének viselését önmaga elvesztéseként éli meg. Beleveti magát választott családja vállalkozásainak vezetésébe, de nem nagyon élvezi új szerepét. Elena gimnáziumba jár, mintadiák, de miközben a tanulmányaival és önmagával viaskodik, éppen Lila esküvőjén eszmél rá, hogy nem találja a helyét sem a telepen, sem azon kívül.

Innen folytatódik a Nápolyi regények második kötete.

Az új név története a két barátnő ifjúkorának elbeszélése. Szerelem, féltékenység, szabadságvágy és lemondás a kísérőik egymástól egyre inkább távolodó útjaikon. Lila számára a házasság börtön, Elena pedig nehezen viseli azt a szenvedélyes makacsságot, mellyel barátnője menekülni szeretne kötelezettségei elől. De az egymás iránt érzett gyűlöllek és szeretlek érzelemhálóból, az önmegerősítés vágyából fakadó, függőséget okozó köteléktől nem tudnak szabadulni. Ahogy Lila és Elena követik egymást, eltávolodnak egymástól, majd újra egymásra találnak, magával ragadja, elsodorja az olvasót.

2021. szeptember

Eoin Dempsey: Fehér rózsa

Kedves Olvasó!

Wanda ajánlása után tudtam, hogy ezt a könyvet muszáj lesz beszereznem. Olvasd el Te is az értékelését! 😊 

Nagyon érdekel a II. világháború és szeretem megismerni különböző országok és lakóik hogyan élték meg a holokausztot. Úgy gondolom muszáj is róla olvasnunk, tudnunk kell a múltról és felismerni, ha a jelenben is hasonló szörnyűségek kezdődnének el. 

Korábban olvastam Olaszországban, Lengyelországban és Magyarországban történtekről is, így csak még kíváncsibb voltam vajon Németország lakói hogyan élték meg a náci rezsim zsarnokságát és magát a világháborút. Franka a főszereplőnő egy külsőre tökéletes árjának tűnik mégis már a könyv elején kiderül sokat szenvedett és cseppet sem ért egyet az országában történt eseményekkel. A könyv feltárja a múltját, hogy mennyire könnyen tudta a rezsim becsapni az embereket és maga mellé állítani őket. Hogyan működött a besúgórendszer, az emberek gondolatmenete, mennyire kevesen múlott egy ember élete. Megrázó volt olvasni az agymosott emberekről, akik ebben a diktatúrában nőttek fel. 

Már az első oldalon kiderül, sőt a fülszövegben is, hogy Franka lemondott az életéről és emiatt sétál az erdőben, amikor egy ejtőernyősre bukkan. A férfi halálra van ítélve az erődben, eszméletlen és mind két lába eltört, csak Frankán múlik, hogy megmenti-e vagy hagyja meghalni. 

A történet E/3-ban íródott, így mind a két főszereplő múltját, gondolatmenetét megismerheti az olvasó. A könyv egyik része a szereplőkről szól, míg a másik fele a férfi küldetéséről, ami teli van izgalmakkal, versenyfutással az idővel, illetve a Gestapo embereivel. 

Nem tudtam nem összehasonlítani korábbi olvasmányaimmal, és sajnos nálam nem érte el Amy Harmon: Homokból és hamuból, illetve Georgia Hunter: Szabadság illata című könyvek szintjét. Hiányzott a végén az írói magyarázat, miért hogyan kezdte el megírni ezt a könyvet, valamint kis magyarázatot melyik jelenetek történetek meg tényleg a múltban. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek:  

"- Ha valamit nem tudsz befolyásolni, akkor próbálj meg nem aggódni miatta - mondta ki hangosan."

"Eszébe jutott a régi vicc, amit valaha Hans mesélt az árja hazugságokról: 
- Milyenek az árják? - kérdezte a csoportot. 
- Szőkék, mint Hitler - akinek sötét haja volt.
- Magasak, mint Goebbels - mondta valaki más: Goebbels százhatvan centi magas volt.
- Tökéletes példányok, atlétatermetűek, mint Göring! - aki egy undorító, kövér meztelencsiga volt. A viccek miatt sokan kerültek börtönbe. A náciknak nem igazán volt humorérzékük. Mindent cenzúráztak, ami rájuk nézve sértő volt, és börtönbüntetés vagy még annál is rosszabb járt érte - bármilyen jó is volt a vicc."

"Franka szeme megtalálta a szavakat: "Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket égetnek."
- Talán már el is kezdték - mondta az apja. Átnyújtotta neki a könyvet, és szó nélkül kiment. (...) 
- Ezek a kötetek most nagyon értékesek. Kiváltságos helyzetben vagy, hogy olvashatod azokat a szavakat, amelyek oly sok ember számára tiltottak. És miért azok? Mert a nácik tudják, hogy az igazi ellenség a független gondolkodó, az igazi német hazafi, aki megkérdőjelezi a módszereiket, és felszólal az igazságtalanságaik ellen. Én nem arra biztatlak, hogy lépten-nyomon Heine írásaiból idézz, de a leírt gondolatait őrizd meg a szívedben, és ültesd át őket a gyakorlatba. Elemezd azt, ami történik, és ne felejtsd el, hogy ő nem ismerte Hitlert, ahogy a nemzetiszocialistákat sem. Ismerte viszont az emberi természetet és a németek természetét, ezért olyan fontosak még mindig az írásai. Ez az, amitől a nácik félnek."

Fülszöveg:

A ​második világháború árnyékába két idegen számára a legnagyobb kockázat: megbízni egymásban…

1943 decembere. Hitler hatalomra kerülése előtt a Gerber-család nyári lakja visszhangzott a nevetéstől. Most, hogy mély hótakaró borítja a Fekete-erdőt, a német másként gondolkodó, Franka Gerber egyedül van, és úgy érzi, hogy kilátástalan az élete. A hazájában tomboló a fanatizmus és a brutalitás miatt elvesztette az édesapját valamint az öccsét, így már nincs miért élnie.

Ekkor észrevesz egy eszméletlen pilótát a hóban, aki Luftwaffe-egyenruhát visel, és az ejtőernyője libeg a szélben. Franka nem akarja, hogy a férfi ott haljon meg, így elviszi a családja mindentől távol lévő faházába – annak ellenére, hogy gyűlöli a rezsimet, amit a katona képvisel. De amikor kiderül, hogy nem az, akinek tűnik, Franka versenyfutásba kezd az idővel, hogy felfedje a pilóta valódi személyazonosságát. A gyenge kötelékük nagyon megszilárdul, de roppant veszélyessé is válik. Miközben nyomukban a Gestapo, vajon megbízhatnak-e egymásban annyira, hogy erőiket egyesítve végrehajtsanak egy küldetést – ami pedig nem csak a háború kimenetelét, de az életüket is örökre megváltoztatja?

2021. szeptember

Maros András: Kávéházi pillanatok

Kedves Olvasó! 

Nagyon szeretek különböző féle kávékat inni és vonzanak a kávézók, így egyértelmű volt számomra, hogy a Líra nagy nyári akciójában ezt a könyvet is be kell szereznem. 

Egy délután kiolvastam, mivel szinte mindegyik lapon egy újabb novella szerepelt, aminek főhelyszíne mindig egy kávéház volt. Volt, hogy a kávézó tulajdonosa vagy pincérek kerültek főszerepbe, de sokszor családok, barátnők kapcsolatán volt a hangsúly. A legtöbb történet bohókás, vicces volt. Egy-egy reggeli kávéhoz, rövidebb utazásokhoz tudom társnak ajánlani ezt a könyvet. 😊

Az illusztrációk gyönyörűek voltak, nagyon illettek a könyvbe. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (4,5/5)

Idézetek: 

"- Ne haragudjon, ketchupot kértem, nem csipkebogyólekvárt.
- Ez ketchup.
- Én meg Mátyás király vagyok.
- Felség!"

"– Egy egyszerűbb képletű, lágyabb pörkölésű kávét kér erőszakos tejhabbal, vagy az alap legyen egy támadóbb jellegű, és arra leheljünk rá felhőszerű habot?
– Az erőszakosat kérem." 

"Az értő gonddal, lassú tűzön, órákon át pörkölt kávét 9 bar nyomáson, 30 másodperc lefolyással készítjük el, hogy csészéjébe Olaszország igazi íze kerüljön."

"– Mit hozhatok?
– Köszönjük, a kollégájánál már rendeltünk.
– Hiba volt. Én sokkal szórakoztatóbb vagyok. Ha jó napom van, és ma jó napom van, vicces aforizmákkal dobálózom, mint az Oscar Wilde. Társasági felszolgáló vagyok, ha lenne névjegyem, ez állna rajta. De ha a dögunalmas kolléga kell, csak nyugodtan. Ha mégis meggondolnák magukat, még meg lehet, miután a kolléga kihozta az italokat, ételre még átkérhetnek engem."

Fülszöveg:

Aki régóta jár kávéházba, a legtávolabbi asztaloknál folyó beszélgetéseket is meghallja, sőt azt is meglátja, amit nem is lát. Kifejlődött a kávéházi pillanatok iránti érzékenysége, érzi a történeteket, és ha ez a személy éppenséggel író (történetesen Maros András), fel (le) is jegyzi őket. Egész nap a kis, kerek asztalnál ül, ihlet helyett azonban mindig mást kap – egy beszélgetés foszlányát, a pincér és a vendég közt sorsdöntő ütközetet, egy első randevú ügyetlenkedéseit, egy utolsó szakítás fojtó csendjét, ravasz tekintetű üzletemberek vitáját, egykori osztálytársak gúnyolódásait, egy család újraegyesítésének reménytelen kísérletét, magányos vendégek sértődéseit. Ha az olvasó csak feleannyira szórakozik a történeteken, mint a szerző (miközben írta őket), már megérte ezt a könyvet kézbe venni.

2021. szeptember

Finy Petra: Bodzaszörp

Kedves Olvasó!

Nagyon aranyos könyvet foghattam a kezembe, hála a nagymamámnak és az anyukámnak, akik megleptek ezzel az imádnivaló illusztrált novelláskötettel. 💖

Finy Petra írónőtől már korábban elolvastam a Kerti szonáta című könyvét, ami nagyon mély benyomást tett rám, mai napig az év olvasmányaiként emlegetem. 😊 Ez a könyv, mind témájában, mind a célközönségében különbözik és pont emiatt kíváncsian vártam milyen lesz. 

Nagymamákról, nagypapákról és az unokáikról, valamint a köztük lévő különleges kapcsolatról szólnak a történetek. Mindegyik vicces, szívmelengető novella. A nagyszülők különbözőek, mégis nagyon fontos szerepet töltenek be unokáik életében. Megoldják a problémákat, bátorságot és szeretetet adnak, házat építenek egy fára az unokáiknak, dalt írnak az unokájukról, mellettük állnak bajban, örömben. Mindegyik történet valósághű és különleges, varázslatos. Végig mosolyogtam, ahogy olvastam ezt a szívmelengető könyvet, az illusztrációk nagyon illettek a történetekhez és csak még szebbé tették az olvasásélményt. Fiataloknak, felnőtteknek és idősebbeknek is csak ajánlani tudom! 💖

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

 "Kevés történet szól csak a nagymamákról és a nagypapákról. Pedig a tőlük kapott időtlen pillanatok annyira fontosak egy gyerek életében. Ahogy ők tudnak mosolyogni, úgy nem tud senki más. Amiről ők tudnak mesélni, arról nem tud senki más. Ahogy ők tudnak szeretni, azzal a sokat megélt szívvel és sokat látott lélekkel, nem tud senki más."

"- Ezt jól jegyezd meg, Amélia! Az ég nem kíváncsi a nemedre, ugyanúgy suhanhatsz a hátán, mint bármelyik férfi. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene nagyon figyelned idefent. Pilótának lenni komoly felelősség! De bárki megtanulhatja. Szóval ne hagyd, hogy tönkretegyék az álmaidat, vagy letörjék a szárnyaidat! Aki szárnyalásra született, annak repülnie kell!"

"- Tudod, miért olyan szépek? Azért, mert ezek a ráncok a szeretet térképének vonalai."

Fülszöveg:

Vannak bizonyos színek, illatok, hangok, melyeket a nagyszüleinkhez kapcsolunk. A cseresznye pirosa, a bodza illata, vagy a lágy dúdolás, amivel a mama álomba ringat. A nagyszülők olyan szeretetet tudnak adni, melyet senki más, mégis talán méltatlanul kevés történet szól róluk.

Ebben a könyvben viszont minden mese nekik tiszteleg. Hiszen ők is segíthetnek az unokájuknak, ha fél, dühös, vagy ha úgy érzi, már soha nem tud örülni. Ők lehetnek a támaszok egy válásnál, csúfolásnál, egy barát költözésénél. Vagy épp társak, mondjuk, a lombházépítésben. Arra is fény derül, milyen mókásak tudnak lenni a nagyszülők.

Milyen jó, amikor a szülők szülei is ott vannak, ha szükség van rájuk. Ezzel a néhány mesével szeretnénk megköszönni nekik azt a rengeteg gondoskodást, amivel a gyerekeket - unokákat és szüleiket is - támogatják.

A történetek az érzelmek és a szeretet kertjébe vezetnek, ahol Bogdán Viki szívmelengető illusztrációi kísérik végig az olvasót.