Beatriz Williams · Lauren Willig · Karen White: Annyiféleképp búcsúztunk
Kedves Olvasó!
Nagyon szépen köszönöm a Next21 Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a fantasztikus könyvet!
A fülszöveget olvasva kiderült, hogy a könyv három különböző időben élő nő történetéről szól. Aurelie 1914-ben a Ritz Hotelből a németek által később megszállt francia családi birtokra szökik és próbált megtenni mindent a családja és a népe érdekében. Daisy 1942-ben a Ritz szállóban élő nagymamája és egy bizonyos Legrand úrnak köszönhetően vonódik bele a francia ellenállási mozgalomba, miközben a férje a nácikat szolgálja. És végül a harmadik nő Babs, aki 1964-ben egy évvel szeretett férje halála után levelet kap egy Drew nevű férfitól, aki angliai otthonából egészen a franciai Ritz Hotelig invitálja egy kalandra, hogy kiderítsék ki is az rejtélyes hősnő vagy inkább áruló, La Fleur.
Mind a három nő története fejezetről fejezetre tárul az olvasó elé. Kíváncsian faltam az oldalakat, hogy végre rájöhessek mi kapcsolja ezt a három látszólag idegen nőt egymáshoz, a Ritz szálló luxusán kívül. Izgalom, rejtély, történelem és keserédes szerelmekről szólt ez a regény. Fantasztikus!
Az írónők már az elejétől sok információt csepegtetnek a három nő sorsáról, de az egész történet csak a legvégére állt össze. Amikor megláttam, hogy három írónő is írta ezt a könyvet azt hittem majd ez a regényben is érződni fog, de nekem cseppet sem tűnt fel. Gördülékenyen folytatódtak a fejezetek között a történet szállak. Annyira magával ragadott a történet, hogy azt is csak később vettem észre, hogy Aurelie és Daisy szemszöge E/3-ban, míg Babs E/1-ben íródott.
Mind a három nő történetét a szívembe zártam, sőt a végét meg is könnyeztem. Nehéz sorsok, szerelmek, szenvedések és a háborúk mindegyikük életét keresztezték. Erős nők, akik sokáig nem is hittek magukban, a bennük rejlő erőben és lehetőségben. Jó volt olvasni, hogyan változtak a könyv alatt, főként Barbara, aki teljesen összetört szeretett férje halála után és óriási titkot őriz a szívében, ami folyton sebezte belülről őt. Nagyon megkedveltem Precious-t, aki Babs-ot kirángatja gyászából. Bár eleinte úgy tűnik csak a divat érdekli a nőt, de később megmutatkozik bölcsessége az élethez való hozzáállása, mind lenyűgözött.
És ott vannak a szerelmi szálak, amik azonnal magukkal ragadtak, imádtam olvasni Aurelie és Max szerelmének kibontakozását, végig izgultam értük. Daisy és Legrand kapcsolatának is nagyon szurkoltam, Daisy sokkal jobb férjet érdemelt volna, mint Pierre. És végül ott volt Babs, akinek szívfacsaró fájdalmával kezdődik a regény. Nagyon drukkoltam, hogy rá is újra rátaláljon a szerelem.
De többet nem írnék, mielőtt még lelőném az izgalmas részeket. Azzal zárom soraimat, hogy csak ajánlani tudom Neked kedves Olvasó, hogy ezt a könyvet is a kezedbe vedd, ha szereted a történelmi fikciókat, esetleg olvastad már korábban a Párizs királynője és az Elvesztek Párizsban című könyveket. Letehetetlen könyv!
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Grandmère lakása északnyugati fekvésű volt, a harmadik emeletről nézett le a rue Cabonra. Kilátás nyílt Mademoiselle Chanel 31-es szám alatti műhelyére, amit bezártak a háború idejére. Persze a parfüm ezalól kivételt képzett. Mademoiselle Chanel túl rafinált üzletasszony volt ahhoz, hogy ne zsebeljen be magának egész vagyont abból, hogy sorra eladja a Chanel No.5-ös üvegeket a német feleségeknek."
"Az inas udvariasan köhintett, de én képtelen voltam levenni a szemem az oszlopon megformált kis emberről. Volt valami a testtartásában, jóllehet a legendás önelégültsége árasztott el önbizalommal valamelyest. Ha egy nagyképű kis korzikai le tudta igázni a világ legtöbb hadseregét, akkor én is bemehetek a Ritzbe tweedben és bakancsban. És Diana kendőjében."
"Úgy képzeltem, így érezhette magát Marie Antoinette a guillotine felé sétálva. A küszöbön megtorpantam."
"Az óriási kandalló később került oda a XV. században, amit a kilenc nemes erény életnagyságúnál nagyobb allegóriái díszítettek. Az a hír járta, hogy mindegyiket az egyes korok Courcelles lányairól mintázták, különösképp a sor végén álló bögyösről. Az is elterjedt, hogy a faragványt soha nem fejezték be rendesen és a művész hátsó felében a vésőjével távozott miatta."
"El akartam hinni. Hogy az életem megváltozhat, csak attól, hogy felveszek egy csinos ruhát és érzem a napsütést a csupasz bőrömön. De képtelen voltam. Némi bosszúságot éreztem ez iránt a nő iránt, akinek valahogy sikerült benyomakodnia az életembe anélkül, hogy bármit is tudna rólam.
- Ezt nem vehetem fel. Túl... vidám.
Leeresztette a ruhát.
- És miért érzed úgy, hogy nem hordhatsz vidám ruhákat?
- Özvegy vagyok."
"- Úgy döntöttem, hogy többet fogok tenni annál, mint hogy csak túlélek. Úgy döntöttem, élni fogok. Megtalálom az életem célját. Felkutatom az életben rejlő örömöt és boldogságot, mi ott van még a nehéz időkben is, ha elég bátrak vagyunk, hogy megkeressük. - Az arca széles mosolyra derült. - Ezért választom azt, hogy szép ruhákat hordok és csodás dolgokkal és érdekes emberekkel veszem magam körül. Kimenni a világba és élni. - Közelebb lépett hozzám. - Különben mi értelme a világon lenni? - Az arckifejezése megkomolyodott. - Valahol, legbelül azt gondolom, hogy érted, miről beszélek. Különben, azt hiszem, soha nem egyeztél volna bele, hogy velem tarts vásárolni tegnap."
"Ez mind nem számított, tudta jól. A ruha csak a testet takarta, az ágy csak ágy volt.
De ő így is reszketett.
Az összes holmiját szétszórták a földön."
"- Talán azért, mert azok angol könyvek? - kérdezte angolul.
A férfi franciául válaszolt.
- Mert férfiak és kémek szerepelnek benne, és nem hiszem, hogy az ilyen témák érdeklik magát. Legalábbis mostanáig, hm?
- Mit gondol, mi érdekel engem?
Egy-két pillanatra beleszívott a pipájába, ahogy vizsgálta őt.
- Nem Flaubert, hála istennek! Talán Shakespeare. De vajon eredetiben vagy fordításban?
- Mindkettő."
"- Tudja, éppen itt, a Ritzben lakott, amikor kicsi voltam. Furcsa ember volt. Gyűlölt minden zajt.
- A zsenik általában furcsák."
"- Maga egy erős nő, Barbara. Ezt már most tudom magáról. Néha nem tudjuk, milyen erősek vagyunk, egészen addig, amíg nincs más választásunk, értem? - Elmosolyodott. - Hogy is szokták mondani? Vannak nők, akiket elemészt a tűz, és vannak, akiket megedz. Könnyű megfutamodni, amikor az életünk nem úgy alakul, ahogyan azt elvártuk. De maga meg én elég erősek vagyunk ahhoz, hogy kitaláljunk egy új életet. Egy másfélét, de mégis jobbat annál, mint eredetileg reméltük."
"- A Mikulás nem lenne... - kezdte, de abbahagyta. - Miért? Nem támogatom, hogy a háború a gyerekeken csattanjon. Olyan kevés dolog van, ami igazán drága. Így tönkretenni őket... megfosztani őket a békességüktől, az ártatlanságuktól... hogy tehetjük ezt? A háborúnak nem erről kellene szólnia.
- Miről kellene szólnia? - Volt egy pad a kopár sírkert szélén. Aurélie leült rá, és érezte a ruháján és alsóneműjén keresztül sütő metsző hideget. - Két felsorakozott férfihad, akik lőnek egymásra?
- Igen! - Max arca buzgónak tűnt a holdfényben. - Pontosan erről. Férfiak, akik döntöttek, ahogy döntöttek, vagyis világos szabályok szerint harcolnak. Nem arról, hogy passzióból ártatlanokat tipornak el."
"- Megmenthetnénk néhány embert. Nem mindet, még csak nem is a legtöbbet, de legalább néhányat.
- Ez olyan kevés. Megmenteni pár embert? Ez semmi, csepp a tengerben. (...)
- Nem semmi az. Akiket megmentünk, azoknak nem. Nekik az a minden. Minden személyi igazolvány, amit elkészítek (és amit maga kikézbesít), egy egyszeri és megismételhetetlen életet jelent, egy embert, egy pilótát, egy ügynököt vagy egy zsidót, aki esélyt kap a túlélésre. Ez sose feledje! Ne vesszen bele abba, hogy azokon töri a fejét, akiket nem tudott megmenteni. Gondoljon inkább azokra, akiket sikerült."
"- Hogy lettél ilyen bölcs?
Precious elmosolyodott.
- Mindnyájan hozunk döntéseket, Babs. A legnehezebb az egészben, hogy utána megtanuljunk együtt élni velük."
Fülszöveg:
Szerelem a párizsi Ritz szállóban
Az örökösnő
A Szabad Francia Erők harcosa
Az özvegy …
Három nő, akiknek egy pompás szállodában forr egybe a sorsa Franciaország, 1914. A németek elfoglalják és főhadiszállásnak használják Sigismund de Courcelles gróf ősi családi birtokát. A gróf lánya, Aurelie már ismeri a német őrnagy szárnysegédjét, Maximilian Von Sternburgot: Párizsban, elsőbálozóként találkozott a feltűnően jóképű fiatal tiszttel. A háborúban ugyan ellentétes oldalakon állnak, mégis fellobban köztük a szerelem.
Franciaország, 1942. Marguerite „Daisy” Villont rettenthetetlen, szabad szellemű amerikai nagymamája nevelte, a fényűző Ritz szállóban laktak. Daisy Párizs eleste után is a városban marad lányával és férjével, aki náci kollaboráns. Nagymamája a Szabad Francia Erőket, az ellenállást segíti, és Daisy eleinte nem szívesen kockáztatná családja biztonságát, de végül belemegy, hogy futárként összeköttetésbe lépjen egy ügyes angol hamisítóval, akit Legrand néven ismernek. Daisy egyre mélyebben bevonódik Legrand titkos hálózatának munkájába.
Franciaország, 1964. Barbara „Babs” Langfordnak meghalt a férje, Kit, aki élete nagy szerelme volt. A gyászoló özvegyhez becsönget egy amerikai ügyvéd. Andrew „Drew” Bowdoint azzal bízták meg, hogy kutassa fel a francia ellenállás egyik harcosát. La Fleur rejtélyes nő volt, állítólag árulóvá vált. Babst kíváncsivá teszi a nyomozás, és a szálak Párizsba, a Ritz szállóba vezetnek… Ahol olyan szívügyek tárulnak fel, amelyek mindenkinek meglepetést okoznak.
