2021. április

Stacey Halls: Familiárisok

Kedves Olvasó!

Tegnap este fejeztem be a Familiárosok A pendle-dombi boszorkányok című könyvet. És be kell valljam Neked azóta ülök az értékelése felett. Sokáig gondolkodtam azon, hogy hány csillagot adjak rá, hiszen a borítója rögtön rabul ejtett, az írónő stílusa olvastatja magát és a könyv teli van fordulatokkal. Vagyis egyértelműen nagyon jó regény. Hűen ábrázolta a XVII. századot, a nők elnyomását, kihasználását, a boszorkányperek esztelenségét, őrületét. Ezért is kapta  meg végül tőlem az 5 csillagot. 

De bármennyire is jó volt az egész történet a férjben nagyot csalódtam és úgy az összes férfi karakter idegessített. Nagyon dühítő volt, ahogy Fleetwood a főszereplőnő szenvedett és küzdött, míg a férje Richard és a rendőrbíró Roger, akit mint "fogadott apjukat tiszteltek" folyamatosan hátráltatták és semmibe vették. Ami persze természetes volt abban az időben, mégis bennem nagyon negatív képet alkotott magáról a két férfiról. Sőt, ahogy Fleetwood visszaemlékezik a házaságuk kezdetére egy nagyon aranyos kapcsolatot elevenít fel, míg a jelenben a férje elhidegül és elárulja, amit nekem nehéz volt végig olvasni. (Roger későbbi tette nyomán pedig, ha beléphettem volna a könyvbe biztosan megfojtottam volna, kár, hogy Richárd akkor nem szúrta le.)

Ugyanakkor a történetbe hamar belekerül Alice, a bába, aki mindenkin segíteni próbál. A szegény, csupa szív, írni és olvasni nem tudó lány, akit hamar boszorkányperbe fognak. Őt és Fleetwood-ot is rögtön a szívembe zártam. 

A könyv első fele főként Fleetwood-ról, a terhességéről, a férjének a titkairól szólt, míg a könyv második felében a főszereplőnő próbálja megmenteni a legjobb barátnőjét az akasztófától. A két nő barátsága és küzdelmeik a másik épségéért nagyon tetszett. Jó volt olvasni, ahogy Fleetwood felnőtt, változott és barátságot kötött Alice-szel. 

Egy szó, mint száz remek ez a történet és az írónő megjegyzése a végén nagyon tetszett. (Kár, hogy a férfi karakterekkel nem tudtam végül kibékülni.)

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"- Mit jelent a megfontoltság? - kérdezte Alice újra. 

- Óvatosságot. Odafigyelve haladást. 

- És az igazságosság szabadságot jelent?

- Nem - feleltem, (...) - Az igazságosság becsületességet jelent. Előítélet-nélküliséget." 

"- Elküldünk egy másik bábáért.

- Nem akarok másikat.

- Akkor lehet, hogy meghalsz. Azt akarod? 

- Talán. Te akarod azt. 

- Ne légy már ennyire nevetséges!

Erősebben markoltam a szék támláját. 

- Alice pótolhatatlan. Mondd meg nekem, Richard: te miért tarthatsz egy nőt, és én miért nem?" 

Fülszöveg:

Fleetwood ​Shuttleworth, a 17. század elején játszódó történet főhőse alig 17 éves, és negyedszer várandós. Ő Gawthorpe Hall úrnője, de eddig még nem sikerült gyermeket világra hoznia, pedig a férje, Richard már nagyon vágyik örökösre.
Amikor Fleetwoodnak a kezébe kerül egy levél, amelyet a harmadik halvaszülését levezető orvos írt a férjének, lesújtó hírrel szembesül: egy újabb terhességet már nem fog túlélni.
Találkozik egy fiatal bábával, Alice Grayjel, aki megígéri, segít, és bebizonyítja, hogy az orvos tévedett.
Alice-t boszorkánysággal vádolják, és Fleetwood mindent kockára tesz, hogy megmentse. De vajon Alice valóban az, aminek látszik?
Csak ők tudják az igazságot. Csak ők menthetik meg egymást.
„Árnyalt és érzékeny portré egy bátor és szívós lány küzdelméről, hogy megtalálja a helyét a világban. Muszáj elolvasni.” – Heather Morris, AZ AUSCHWITZI TETOVÁLÓ szerzője
„Bámulatosan szép mese – a nőiség és a boszorkányság hogyan száll szembe a fennálló hatalommal… gyönyörködtető élmény az első laptól az utolsóig.” – Jessie Burton, A MÚZSA és A BABAHÁZ ÚRNŐJE szerzője

2021. április

 Bauer Barbara: A fekete rózsa

Kedves Olvasó!

Elsőnek hadd valljam be, hogy erre a könyvre is Wandamaci könyvkuckója hívta fel a figyelmemet. Hasonló az ízlés világunk könyvek terén, Ő pedig folyton azt mondta, hogy Bauer Barbara könyveit el kell olvasnom, annyira jók. (Ebben is igaza lett 😊) 

Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a könyvet is! ❤️

"Azt mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat, összemosódás. Valójában karmazsinvörös. A legmélyebb bordó, ami érzékelhető, teltsége elnyel minden más színt, ami mutatkozni kíván."

A miliő, amibe belecsöppen az olvasó ebben a kötetben nagyon hasonlított A fényfestőben megismert Cippóra és Gibbor szülő falujára. Ahogy haladtam előre a történetben úgy éreztem ismerős tájon járok, aztán szembe jött Etus néni, az édességboltos, utána pedig a többi ismerős alakra is említést tett az írónő. Nagyon tetszettek ezek az utalások, nem teszik szükségessé, hogy mind a két könyvet el kelljen olvasni ahhoz, hogy az olvasó megértse a történetet, mégis olyan volt, mintha egymást kiegészítené a két kötet. 

Tetszett a könyvben, hogy megismerhettük Etyeket, az ott élőket még jóval a második világháború kitörése előtt. Egyedül Anna szemszögéből olvashattam a történetet, így a háború borzalmai az otthon maradottak szenvedésein keresztül érződött. A várakozás borzalmai, az éhezés, a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség, a szenvedés minden érzelem erősen átütött a lapokon. Megjelent a holokauszt, a német hatalom erősödése, a Tanácsköztársaság, a kommunizmus, a magyar - sváb lakosságcsere is. 

Izgultam a szereplőkért, megkönnyeztem a háború áldozatait, szomorú voltam, amikor a sok szenvedés után a szereplőknek el kellett hagyniuk az otthonukat, csalódtam az egyik szereplőben és szívembe zártam a szerelmeseket.

Mindenkinek csak ajánlani tudom A fényfestő című könyvvel együtt. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"- Még sosem láttam fekete rózsát! - suttogtam. Megigézett a látvány.

- De hisz nem fekete, Annuska!

Hátrébb léptem, mielőtt válaszoltam.

- Ha egyszerűen csak ránézel, annak tűnik.

- Annak tűnik - ismételte el a szavaimat. - Sok minden másnak tűnik, mint amilyen valójában - mondta, és én megborzongtam. Rá nem jellemző komolysággal beszélt. Ránéztem, vártam a folytatást, de hallgatott. Beszéd helyett a bokorhoz lépett, a zsebéből bicskát húzott elő (nem is tudtam, hogy hord magánál), és lemetszett egy szál rózsát.

- Köszönöm!

- Nézd a szirmokat, tartsd a nap felé, játssz vele, és mindig mást látsz benne. A magad tükörképét.

Nem értettem. A tükörképemet?

- A hangulatodat látod benne."

"- Ha valamire szükséged van, azt megtalálod. Odavezet az utad - felelete egyszerűen. - De van egy feltétele. 

- És mi az?

- Neked magadnak tisztában kell lenned azzal, mi a bánatod. Mire keresel gyógyírt, választ, vagy éppen mit szeretnél." 

"- A nagyapám azt mondta, hogy magáért az életért élünk - idéztem fel, amit a pipája gomolygó füstje mögül mondott nekem. - Azt mondta, ha küzdeni kell, minden más elvész, ami addig fontos volt, csak a túlélés reménye marad."

"- A fekete rózsa? - bólintott a nagyanyám. - Ó, igen. Különleges növény. Először meglepett, hogy azt hoz nekem. De aztán alaposan szemügyre vettem. Vörös. 

- Egészen sötét. Andris megmutatta nekem. A szerelem virága. 

- Hát ő is olyan szentimentális, mint a nagyapja? - kérdezte elmerengve. - A legmélyebb árnyalatok, igaz? Szerelem, szenvedély, születés, halál. Minden benne van."

"- Mindenki csak vár... - jegyeztem meg. 

- H tudod, hogy van miért várni, akkor nincsenek kérdéseid. Akkor a várakozás az életed része lesz, a várakozás egyet jelent vele, mintha ott lenne. De csak ha biztos vagy benne. Ha a zsigereidben érzed. 

- Te érezted? 

- Igen. Tudtam, hogy hazajön. 

- Meg sem fordult a fejedben az ellenkezője? 

- De! - felelte határozottan. - És akkor arra gondoltam, hogy azért a rövid időért leszek hálás, amit kaptunk, és az emlékével fogok élni."

"- Mindig az hisszük, hogy nem történhet meg, aztán végignézzük, ahogy mások ott állnak a halálsoron, vonulnak a halálmenetben, és még mindig nem hisszük el, hogy a következőben már mi is ott lehetünk. Más eszme mögött felsorakoztatva, más ideológia mentén."

"- Hát akkor mi van helyette? Mi a feladat?

- El kell mondanunk! Szembe kell néznünk azzal, ami történt, és tovább kell adnunk. Különben mindhiába volt, hiába szenvedtünk, hiába vannak áldozatok. - Andris - ragadtam meg a két kezét - ez egyszerűen nem ismétlődhet meg újra!

- Igazad van, de  ennyi lenne?

- Hogy ennyi? De hiszen ez nagy dolog! Megjártuk a poklot, végignéztük - lehunytam a szemem. Láttam őket. Mindnyájukat. - Soha többé, érted, soha többé nem nézem tétlenül, ami körülöttünk történik. 

- Mit tudtál volna tenni, Annus? Nem hibáztathatod magad. 

- Nem hibáztatom - ráztam meg a fejem. - Ami elmúlt, azon már nem tudok változtatni. De a jövő még előttünk áll."

" - De micsoda név ez? - nézte a palackra írt nevet. - Fekete rózsa.

- Hogy egy bor milyen, az nem csak a szőlőtől függ.

- Hanem? - nézett csodálkozva az öreg. 

- A borban benne van, aki issza, és benne van az is, aki készítette. Az egész év hangulata, öröme és bánata. Fagyok, esők és aszály, óriási viharok, akár háborúk, születés, halál, minden, ami a borász lelkét nyomta, és mindaz, ami boldoggá tette. Kóstolják meg, de hogy ízlik-e majd, azt nem tudhatom. Hogy milyen a bor, az tőlünk függ. A lelkünk tükröződése. Csak tartsa a nap felé a poharát, nézze meg a színeit, szívja be az illatát, ízlelje a zamatát, hagyja, hogy betöltse a szívét."

Fülszöveg:

Azt ​mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milyen is a színe valójában?

Anna, vagy ahogy a családban hívják, Annus, Etyeken nő fel, ezen a szőlődombok övezte, magyarok, svábok, zsidók lakta településen. Alig tizennégy éves, amikor kitör a második világháború, és nemcsak bevonuló édesapja és két ikerbátyja sorsa miatt kell aggódnia, hanem a nála két évvel idősebb Andrisért is, akihez már nem csupán ártatlan, gyerekes vonzalom fűzi.

Andris felmenői – szíjgyártók és borászok – a török kiűzése után messzi bajor földről érkeztek Etyekre. A faluban azt beszélik, hogy Andris nagyapja, a szőlőhegyen remeteéletet élő Vénember, különleges bort tud készíteni. Olyan bort, amelyben nemcsak az van benne, aki készítette, de az is, aki issza. Talán még a jövendőt is meglátja, aki kortyol belőle. Egyszer Annus is megkóstolta. Lehet, hogy ezért tűnik fel előtte újra meg újra egy fekete márványlap, belevésett nevekkel, köztük azéval, akit mindenkinél jobban szeret?

A háború, az utána következő politikai változások, a kitelepítések a falu és Annus életét is fenekestül felforgatják. Az egyedül maradt lány felköltözik a szőlőhegyre, a Vénemberhez, abban reménykedve, hogy Andris visszatér. Ám szerelme helyett valaki más érkezik, és Annust minden korábbinál nagyobb próbatétel várja. Vajon lesz elég ereje és bátorsága legyőzni a kishitűséget, a reménytelenséget, sőt még a halált is? Megőrizni a szerelmet, megfejteni a fekete rózsa és a Vénember különleges borának a titkát?

Bauer Barbara legújabb, személyes élmények és érzések ihlette, mélyen átélt regénye egy sorsfordító, családokat szétszakító, fájdalmas történelmi korszak, egy sorozatos tragédiákat elszenvedő, de élni akaró falu és egy igaz szerelem hiteles, megrendítő története.

2021. április

 Bauer Barbara: A fényfestő

Kedves Olvasó! 

Szabados Ági a KultTér című videósorozat 10.részében bemutatta A fényfestő című könyvet, ami rögtön nagy hatással volt rám, nagyon megfogott a videó képi világa, ahogy Szabados Ági mesélt a könyvről. Wandamaci könyvkuckója pedig folyton dicsérte az írónőt és a könyveit, így tudtam előbb vagy utóbb biztos el fogom olvasni ezt a könyvet. 😊

Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy lehetőségem nyílt elolvasni ezt a könyvet! ❤️

"Táncol a fény, messze jár,

A képzeleten is túl, valami vár. 

Talán értem jön s meghajol, 

A karját nyújtja kedvesen, felkarol...

Ölel, repít, magához von, 

És bár nem tudom merre visz, hagyom. Hagyom!

Gyötörhet bánat, most remény villan felém... 

Igen. Tudom. Boldogságot ígér a fény!"

Magával ragadó történet, az írónő olyan lágyan, kedvesen, szépen írta meg ezt a könyvét is, hogy nehéz volt letenni. 

A könyv három szálon fut, amiket már az első fejezetekben meg is ismerhet az olvasó. Cecil (és Endre) szálával kezdődik a történet, azonnal magukkal ragadtak. Alig vártam, hogy kiderüljön sikerül-e Endrének meghívnia egy sütire a Franciaországból érkezett lányt. Jókat nevettem Endre nyelvtanulásán és próbálkozásán. Aztán ahogy haladtam előre a történetükkel rá kellett jönnöm, hogy a gyakran humoros szálnak meg van a maga szomorú múltja. Meglepett, amikor lassan kiderült Endre története, a túlélése és annak megélése. 

Másodiknak Cippóra és Gibbor története elevenedett meg a lapokon. A gyerekek szála aranyos, szívmelengető és szívfacsaró volt is egyben. Egy olyan szörnyűséges korba vezettek el, ahol gyermeki ártatlanságukat nem hagyták sokáig kiélvezni. Ahhoz hasonló holokauszt történetet, mint, amit Bauer Barbara megelevenített az oldalakon még nem olvastam. Különleges, gyönyörű, helyenként szomorú és dühítő is volt. Kész hullámvasút. 

Harmadik szál Kataliné, a sokáig némaságba burkolódzó hölgyé, akit első pillanattól fogva nagyon sajnáltam. Túl sok szomorúságot kellett megélnie, átélni, túlélnie. Bár övé volt a legkisebb szerep, mégis a róla szóló oldalak is nagyon meg tudják érinteni az olvasót. 

Érdekes volt figyelni az eseményeket, ahogy a szálak összeérnek. Az elején már sejtettem hogyan kapcsolódnak a szereplők egymáshoz, mégis a fordulatos és meglepő eseményeket olvastam. Tetszett, ahogy a rég múlt megelevenedett a lapokon, valamint Cecil és Endre által láthattam az 1960-as évek Budapestjét is. Ahogy olvastam ezt a könyvet úgy éreztem rövid időre, de én is a '60-as évek nyüzsgő világába cseppentem, ahol még megszabták ki milyen ruhába mehet el a frissen a Várkert Bazárban nyitott Ifi parkba. Valamint csodájára járhattam, ahogy az Erzsébet hidat építették. 

A képi világa, ahogy Bauer Barbara megírta csodálatos volt, szerintem készülhetne ebből a könyvből egy film is. 

Mindenkinek csak ajánlani tudom! ❤️

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"-Légy ott! Mindig légy jelen, ha azt akarod, hogy igazán értsenek. (...) Járd az utcákat, figyeld az embereket, nézd a színeket, a fényeket. Utazz. És légy türelmes. Meg fogod találni azt a helyet, azt a pillanatot, ahová be tudsz lépni te magad is, és nem azt fested meg, ami előtted van, hanem amiben te magad is benne vagy. Ekkor leszel készen." 

"- Neked Munkácsy és Jókai szemével kell látnod. Petői nélkül nem értheted meg, hogy fest az "arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb. "Talán Radnóti segítségével láthatod kívülről azt a gyönyörű tájat, még ha azt is mondja, hogy "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent", de igazán akkor érted majd meg, ha ott leszel abban az országban ami neked is szülőhazád. És a muzsika... Cecil, hallgass sok zenét, Lisztet, a Magyar rapszódiát, hiszen te látsz színeket, ahogy ő a dallamok színét látta. Hallgass Kodályt, vele bejárhatod az egész országot."

"- Azt mondta, mossam meg a nyelvem, de mondtam neki, hogy már nincs a nyelvemen. Akkor azt mondta, nincs mit tenni. A madarak is mindenbe belecsipkednek, csak vigyázzak, mert ha sokszor így teszek, megjárhatom."

"- Ha valaki, hát én elmondhatom magamról, hogy végtelenül szerencsés vagyok.

Igen, ezt kimondta, akarattal fogalmazott így, még ha sokszor, a legtöbbször másként is gondolta. Persze, hálás volt a sorsnak, hogy kegyes volt hozzá, de milyen áron? És ha ára van a boldogságnak, az lehet valódi boldogság?"

"- Nincs rá magyarázat, és nem lehet kérni a létét, vagy kitörölni az emlékét. A szerelem ígéret, de nem egymásnak. - Endre nem szólt, de érdeklődve várta a folytatást. - Az élet ígérete a boldogságra. 

- Úgy beszél, mint akinek nagy tapasztalata van a szerelem terén. 

- Van is. Én megtaláltam. Én megkaptam az élettől az ígéretet, de elvesztettem. És tudja, amikor ma magamra hagyott fent a bakon, és azt éreztem, hogy ami körbevesz, abban benne van minden, ami számít, akkor azt hittem, újra megtaláltam. De csak illúzió volt. Délibáb. 

- Talán mégsem - próbálkozott Endre, de Cecil bezárkózott. Valahol távol volt már." 

"- (...) Ahogy te fogalmaztál, a gondolataim folyton egy dolog körül járnak. Körülötted. Ha nem látlak, akkor is hallak, érzem az illatodat, keresem gondolataidat. Beszélgetek veled, mintha mellettem lennél. Vajon mit mondanál,  vajon mit gondolnál? És ahogy mondod, nem tudom leküzdeni, izgalommal tölt el, ha a közeledben lehetek. Még itt vagy velem, de máris alig várom, hogy újra lássalak."

"Cecil hangulatokat szeretett festeni. A színekkel játszott, formákkal, arányokkal. Szerette, ha mozgásba lendült, amit megjelenített, ha lebbent a szél, ha csukódott a virág szirma, ha billent a kaspó. Azt akarta, hogy a gyertya lángja hajladozzon, a felhő ússzon az égen. De ha megjelent egy alak a képen, körülötte szinte minden megdermedt. Egyetlen pillanatot ragadott ki, akár egy fotó. Kimerevített valóság, ahol elvész az előző perc emléke és a következő reménye. A mozgásban benne van a változás. De minden megáll, az a mezítelen igazság."

"- (...) Rendkívül elegáns hely olyan fellépőkkel, mint Frank Sinatra vagy a Margaret Kelly Társulat. Színpompás revük, csodálatos ruhák, méregdrága pezsgők, válogatott vendégsereg - mesélte Cecil, majd lemondóan elmosolyodott. - Nem, én magam nem jártam ott. De szívesen elmennék. 

- Nincs lehetetlen. 

- Úgy gondolod, Endre? Valóban nincs?

- Igen, úgy gondolom. Az egyetlen akadály az lehet, ha nincsenek álmaid. 

- Ennyi? Ilyen egyszerű lenne?

- Igen. Ha belül érzed, hogy mire vágy, akkor előbb-utóbb úgy alakul az életed, hogy teljesüljön a vágyad. Persze ehhez töretlenül hinned kell benne. Ábrándozni róla, szinte már el is érted volna, mintha már a tiéd lenne, mintha már úgy élnél. 

- Otthon mindig azt hallom, hogy ne ábrándozzak, hanem éljek a valóságban. 

- Hát persze, élni a valóságban kell, de a gondolataid szabadon szárnyalhatnak. A képzeletedben messze járhatsz, bárhol, érted? 

- Azt hiszem igen - (...)"

"De ha a való világban magányos vagyok, miért nem teremthetek magamnak egy másikat?"

"- Már senki nincs ott.

- Akkor miért megyünk? - tudakolta Cecil.

- Az emlékekért, amik ott maradtak."

"- És mit lengettél? - akart Cecil mindent tudni.

- Egy fehér ballonkabátot. Az egyik hidászé, mondtam neki, azonnal adja oda, mert a túlparton egy olyan szép lány áll, akinek a látványától a Szajna is, a Duna is kilép a medréből. 

- Erre ő?

- Aggódni kezdett a Duna sodrása miatt, így azonnal odaadta a kabátját. 

- Férfiak!"

" (...) És, ahogy a sors megismételte önmagát, ahogy kiürültek házak, ahogy egész életek vesztek a semmibe, alig hagyva maguk után nyomot, ahogy estére már nem maradt erő könnyekre sem, csak a hegedű sírt. A cigány eljátszott a zsidók kádisát, küldte a sváb után, aki barátja volt a kósernek, mégis bűnhődött ő is, őérte. (...) - Az embereket nem származásuk teszi vétkessé. Az igazi vétkesek a lelkükben gonoszak, ők az ördög emberei, mindenért mást okolna, folyton bűnösöket keresnek."

"- De a bosszú, egy rossz lépés, egy rossz gondolat a következő pillanatban már a múlté, és nem akarok olyat tenni, ami befeketítheti az emlékeimet. Akkor ő győzne le. De megbocsátani sem tudok."

"Rágódni a múlton és vári a holnapra egyet jelent azzal, hogy ember elmulasztja az élet legfontosabb pillanatait, elszalasztja mindazt, ami ott van karnyújtásnyira. "

 

Fülszöveg:

Cecil ​Le Blanc Párizsban végzi művészeti tanulmányait. A fiatal nőt tehetséges festőnek tartják, mestere éppúgy büszke rá, mint a nevelőnője, akit anyjaként szeret. Minden adott ahhoz, hogy sikeres művészi pályát fusson be, és a magánéletében is boldog legyen. Már eddig is részese lehetett a francia főváros szellemi pezsgésének, elismerte és befogadta a művészvilág. Ám Cecil mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből, ami nélkül nem tud kiteljesedni sem a festészetben, sem a szerelemben.

„Légy türelmes. Meg fogod találni azt a helyet, azt a pillanatot, ahová be tudsz lépni magad is, és nem azt fested meg, ami előtted van, hanem amiben te is benne vagy. Ekkor leszel készen.” Cecilt a mestere ezekkel a szavakkal bocsátja útjára. És bár az egész világ nyitva áll előtte, az útja mégis Budapestre vezeti őt. Talán ez lenne a hely, amelyről a mestere beszélt? És az a bizonyos pillanat, az vajon mikor érkezik el?

Amikor Cecil az ’56-os forradalom utáni években megérkezik a magyar fővárosba, az élete különös fordulatot vesz. Lassan valósággá válik mindaz, amiről addig azt gondolta, hogy csak a fantáziájában és az álmaiban létezett. Felsejlik, majd kibomlik előtte egy különös történet, amely mintha réges-régen esett volna meg vele, és amelynek a szereplőit mintha csak az ő képzelete teremtette volna meg. Mégis ők voltak azok, akik átsegítették a legnehezebb pillanatokon, akik érte jöttek, ha rátört a magány, akik között békére lelt, ha harcok dúltak körülötte. Akik megmentették a lelkét attól, amit kisgyermekként nem élt volna túl.

Apránként rátalál mindarra, amire egész életében várt. Megismerkedik Endrével, a magyar építésszel, akihez sokkal több szál fűzi, mint hitte volna. Megérti, miért vonzotta annyira Magyarország. Az ország, ahol utoljára kisgyermek korában járt, és amelyre szinte már nem is emlékezett. És ahol végre felragyog az a fény, amelyben megláthatja önmagát. A saját történetét.

BAUER BARBARA sejtelmes hangulatú, váratlan fordulatokat kínáló új regénye különleges, izgalmas utazás a múltba és az emberi lélek mélyére.

2021. március

 Pamela Binnings Ewen: Párizs királynője

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm a 21. Század Kiadó -nak, hogy elolvashattam ezt a könyvet is!

A történet Coco Chanel életét dolgozza fel valós és fikciós elemekkel játszva. Múltban és jelenben ugrálva, E/1 és E/3 szemszögből is olvashatja ezt a könyvet az olvasó. Kevés jelenet erejéig, de megismerhetjük Gabrielle-t, vagyis a gyermek Coco-t, akinek meghalt az anyukája és az apukája az aubazine-i árvaházban hagyja két lány testvérével együtt. Gyermekkoráról kevés emléket oszt meg az írónő az olvasókkal, mégis azok elég sötét képet festenek, egy nehéz, szenvedésekkel teli életről. Sokkal több fejezetet kapott a fiatal felnőtt Coco, aki a Royallieu-ben, egy kitartott szeretőként élt. Érdekes jelenet volt számomra, ahogy először Étienne, majd Boy szerelme lett. És bár a könyv többi szakaszában is több férfival keveredik össze Coco, valahogy mindig visszatérnek gondolatai Boy-ra. A kettejük kapcsolata megdöbbentett és nem ezt a végkifejletet vártam volna. 

Miközben megismerjük Coco múltját, a jelenben zajlik a második világháború. Többször azon kaptam magam, hogy meglepetten olvastam a mondatokat és gyakran felmerült a kérdés bennem, hogy Coco vajon ennyire naiv volt, vagy az írónő nem szeretné kegyetlen, számító nőként megjeleníteni a lapokon. 

A divat nem kap akkora nagy szerepet ebben a könyvben, míg a N°5 parfüm annál nagyobb részben volt jelen. A II. világháború alatt sokan akarták megkaparintani Coco kincsét és ezért ő szinte mindent feláldozott volna. Ezekben a részekben jelenik meg igazán Coco, a harcos, küzdő, kemény nő. 

Végeredményben vegyes érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatosan. Hű életrajzi könyvnek nem felel meg, viszont egy érdekes regénynek annál inkább. Bár Coco egész életében kemény, harcos nőnek mutatkozott, ebben a történetben inkább a férfiak kénye-kedvének kitett, esendő hölgy. 

A borítója nagyon tetszik. Azoknak tudom ajánlani, akiket érdekel Coco Chanel élete vagy épp a II. világháború egy eddig még nem ismert, más szemszögből. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"- Hallgassatok Papára. Amikor szegények vagytok, akkor senkit sem érdekeltek. A szegény szenved; ez olyasmi, amit meg kell értenetek. Határozzátok el, hogy mindenért harcolni fogtok, amit az élettől akartok. Ez az egyetlen módja, hogy élni tudjatok."

" - Papa, mi az a shylock? 

- A shylock egy tolvaj, egy zsidó." 

"- Canaris admirális az egyetlen ember, aki segíteni tud Göringgel szemben, Coco. - Spatz hangja keserű lett. - De az admirális szívességért szívességet kér cserébe. Nem rossz üzlet a számodra. Csak arról van szó, hogy megosztod az információkat és az értesüléseidet."

"Ez olyan lecke volt számomra, amit sosem felejtettem el. A munka szabadság. A munka biztonság és függetlenség."

"Nem engedheti meg magának, hogy megrekedjen, sem azt, hogy a félelem áldozatává váljon."

"Coco Chanelről tudni lehetett, hogy antiszemita, és ellentmondásos, titokzatos nő, az érzelmi rétegeit pont olyan nehéz megkülönböztetni, mint a parfümje összetevőit. Gyakran mondják, hogy a Grasse-ban termesztett jázmin a N°5 legfontosabb komponense.  Nehéz megmondani, hogy mi a legfontosabb része Coco élettörténetének, az eseményeknek, amelyek formálták őt. De az én megérzésem az, hogy a legfontosabb motívumok nem a nehéz gyerekkora és az aubazine-i évek eseményeiből következnek, amelyeket élete nagy részében titokban tartott, hanem inkább az életéért folytatott kemény küzdelmekből és az André miatt érzett, mély bánatból. Ennek megítélését az olvasóra bízom."

 

Fülszöveg:

Coco ​Chanelt a legendás divattervezőt kifinomult stílusáért csodálják – amiatt a bizonyos ikonikus kis fekete ruha miatt –, leghíresebb kreációja a részegítő illatú Chanel No. 5 parfüm. A közismert figura mögött azonban bonyolult személyiség lakozik, akit intrikák értek, akiről sokféle gyanús pletyka terjedt. E regény lapjain megelevenedik a második világháború, Párizs négy éven át tartó német megszállása és Chanel titkos élete ebben a zűrzavaros időszakban.

Coco Chanel tudott könnyed, vidám, nagyvonalú lenni, ám kegyetlen, számító, manipulatív is. Miközben a Wehrmacht masírozott a Champs-Élysées-n, Chanel ott találja magát a Hotel Ritzben, a Reich főparancsnokának oldalán. Chanel az ellenség markában magánháborút indít, hogy kiszorítsa tulajdonrészéből zsidó üzlettársát, Pierre Wertheimert. Wertheimer az elharapózó antiszemitizmus miatt az Egyesült Államokba menekül, és magával viszi a Chanel No. 5 összetevőinek titkos receptúráját. Coco nem bízik meg a férfiban, amikor az New York külterületén be akarja indítani a gyártást. Célja, hogy egyedüliként birtokolja a márkát.

Miközben Párizs a németek uralma alatt sínylődik, Coco mindent megtesz a túlélésért. Nehogy leleplezzék sötét titkait, még a kollaborációtól sem riad vissza. Német kém lesz belőle, az F-7124-es számú ügynök, fedőneve: Westminster. Miért vetemedett erre? Meddig kell merészkednie, hogy viharos múltja többé ne kísérthesse a jövőjét?

2021. március

Emma Donoghue: Hívnak a csillagok

Kedves Olvasó!

Pár napja fejeztem be ennek a könyvnek az olvasását és azóta is keresem a megfelelő szavakat. Nagyszerű, magával ragadó, érzelmi hullámvasút ezek a szavak jól kifejezik milyen volt elolvasni a Hívnak a csillagok című könyvet, mégis kevésnek érzem. 

Köszönöm szépen a 21. Század Kiadónak, hogy elolvashattam! 

Gyönyörű könyv, a maga keserédességében!

A spanyolnátha, vagy épp az influenza, ahogy a könyvben hívják hasonló tűnetekkel pusztított, mint most a koronavírus. Ugyanúgy nagy számban betegedtek meg az emberek leterhelve az egészségügyet. Talán pont a hasonlóságok miatt érintett mélyen ez a könyv, de inkább az írónő elragadó írásmódja nyűgözött le a legjobban. A könyv elején összehasonlítottam a múltat és a jelent. A történet 1918-ban játszódik, az I. világháború még nem ért véget és bár az írek történelmük során számtalanszor próbálkoztak függetlenedni a britektől, de 1918-ban a legrosszabbkor próbálkoztak hatással lenni Londonra.  Ebben a kemény időben az írek képtelenek voltak összefogni. Az emberek fáradtak voltak a világháború rengeteg energiát elvett, a fejadagok kevesek voltak, alig volt áram, víz és még az influenza is tombolt. Azok az orvosok és nővérek, akik nem a fronton harcoltak, a kórházban küzdöttek a betegek vagy épp a saját életűkért. Jól mutatja be a könyv, hogy mennyire fontosak minden időben a kórházi dolgozok.  Inspiráló volt olvasni, hogy egyes emberekben mekkora küzdeni akarás van. 

A történet főszereplőnője Julia nővér, aki egy ideiglenesen kinevezett korábban tárolóként használt apró szobában az influenzával megfertőzött terhes nőket gondozta. Három ágy, három beteg asszony, akiknek nem csak a betegséggel, de a szüléssel is meg kellett küzdeniük. Három nap alatt játszódik a történet és ez a kevés idő alatt az ágyakon fekvő nők gyakran cserélődtek. Kemény volt a szüléseket végig kísérni, ahogy Julia minden nap küzd az anyukákért és a babáikért. Megdöbbentő volt olvasni az eseményeket, ugyanakkor le is nyűgözött, hogy a mai modern technika nélkül hogyan álltak helyt az akkori nővérek. 

Mélyen letaglózott az ír nők tudatlansága és az, hogy úgy tartották az a nő, aki nem szül tizenkét gyereket a férjének, az nem is szereti az urát. A nők ehhez is tartották magukat, így a rengeteg szülés megterhelte az ígyis gyenge nőket, akik a kemény időkben a szülés előtti utolsó órákat is gyárakban vagy a földeken dolgozva töltötték. Talán az egyik legmeglepőbb jelenet az volt, amikor egy tizenhét éves lányt hoztak be a szobába és a fiatal anyuka azt várta, hogy majd a köldökéből bújik elő a baba. 

A másik fontos szereplője a történetnek az Brigid, aki mint kisegítő csöppen bele Julia napjaiba. A lány egy olyan anyaotthonban nevelkedett, amiről mai napig cikkek jelennek meg. Írország sötét történelmi foltjának szokták nevezni. Én ebben a cikkben hallottam először róla: https://wmn.hu/ugy/54489-800-elasott-kisbaba---szembenezes-irorszag-legsotetebb-szegyenfoltjaval-

De sokkal durvább volt olvasni részleteket a bántalmazásokról. Nagyon sajnáltam Brigid-et, akinek esélye sem adatott tanulni, jobb életkörülményeket teremtenie magának. Ugyanakkor szívszorító történetén kívül jó volt olvasni arról, ahogy Julia tanítgatja és egyre szorosabb kapcsolat bimbózik közöttük. Az írónő mesterien, kellemesen és lágyan ír a kapcsolatukról.  

A harmadik fontos szereplő Lynn doktornő volt, az ír ellenállás egyik oszlopostagja. Egy doktor, aki életeket ment, nagyon ért a szakmájához, saját kórháza is volt és közben mégis az írek függetlenségéért is harcolt. Sajnos tevékenysége akkori emberekből gonosz pletykákat váltott ki. Nem sokan néztek jó szemmel a doktornőre. Én egy kicsit többet olvastam volna róla, ugyanakkor tetszett, ahogy Julia gondolkodás módjára hatással volt. 

A borító nagyon tetszik, ahogy utal a főszereplőnőre. Különleges és azonnal megfogott. 

Egy szó, mint száz nagyon megtetszett ez a könyv és mindenkinek csak ajánlani tudom! (Na meg egy csomag zsepit az utolsó részhez.) 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"- Ennyiért csak a Nelson-oszlopig mehet - figyelmeztett a kalauz.
- Felemelték a viteldíjat?

- Nem, abból csak kavarodás lenne. Csak már nem mehet el olyan messzire egy pennyért.
Régen elmosolyodtam volna ezen az ellentmondáson."

"- Tudja, hogy az ápolónőnek melyik a legfontosabb testrésze?
Brigid értetlenül nézett rám.
- A keze? A lába? - Az arcomra mutattam, miközben kifejezéstelen képet vágtam. - Ha egy ápolónő arcára kiül az aggodalom, akkor a beteg is aggódni fog. Ügyeljen a vonásaira!"

"Akkor vettem fel ezt a szokást, amikor az első betegem meghalt. Huszonegy évesen, kisírt szemmel álltam, és fel kellett jegyeznem, mi történt, úgy, hogy más ne lássa. Egy újszülött esélyei mindig bizonytalanok, de ebben a kórházban büszkék voltunk arra, hogy a lehető legkevesebb édesanyát veszítettük el, így aztán nem volt olyan sok kör az órámon. A legtöbbet ezen az őszön karcoltam fel." 

" - Roppant kijózatínó ez a járvány - tette hozzá bánatosan. - Itt vagyunk az orvolás aranykorában, hatalmas lépéseket teszünk a veszettség, a tífusz, a torokgyík ellen, erre egy teljesen hétköznapi influenza két vállra fektet bennünket. No, most önök a legfontosabbak: a gondoskodó ápolók. Nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg egyedül a szeretetteljes gondoskodás képes életeket menteni." 

"- A csillagokra mindent rá lehet fogni - dünnyögte. 
- Parancsol, doktornő? 
- Ezt jelenti az influenza - felelte. - Influenza delle stelle: a csillagok hatása. A középkori Itáliában azt tartották, hogy a betegség bizonyíték arra, hogy az ég irányítja a sorsot, az embereknek szó szerint megvan a maguk csillagzata." 

" - Mi mindent megtettünk, amit lehet Power nővér.
Bólintottam.
- És előbb-utóbb kifullad ez a járvány.
- Tényleg? - kérdezte Mary O'Rahilly. - Hogy lehet ebben ilyen biztos?
- Az emberi faj végül minden kórsággal békét köt. - felelte az orvos. - Vagy legalábbis holtpontra jutunk vele. Vagy így, vagy úgy, de mindig megyünk tovább, és minden új életformával osztozunk ezen földön."

Fülszöveg:

1918, ​Dublinban tombol a spanyolnátha, Írországot feldúlta a háború és a járvány. A kórház szülészetén Julia Power nővérnek nincs elég embere, miközben a várandós anyákat, akik elkapták a szörnyű vírust, közös karanténba zárják. A nővér körül felbukkan két kívülálló, dr. Kathleen Lynn, aki állítólag lázadó és keresi a rendőrség, és egy fiatal önkéntes segítő, Bridie Sweeney.
A három nő három nap leforgása alatt megváltoztatja egymás életét. A szűkös, sötét szülészeti osztály lakóit a járvány megtizedeli, de a rettegéssel teli világban újszülötteknek adnak életet. Az anyák és a személyzet kifogyhatatlan gyengédséggel, emberségesen teszik a dolgukat, helyt állnak a lehetetlennel határos helyzetben.
Mindig van remény, és nincs olyan szörnyűség, amiből ne lenne kiút – üzeni nyomban klasszikussá vált új regényével Emma Donoghue.

2021. március

Holly Black: The Queen of Nothing - A semmi királynője

Kedves Olvasó!

Hajnal kettőig tartott, de elolvastam A semmi királynőjét. Szerintem ez az időpont nálam nagyon jól szimbolizálja mennyire megszerettem ezt a trilógiát. 😀

Ahogy az előző kettő kötetben, úgy itt is rengeteg fordulat, meglepetés várja az olvasót, de végre igazi szerelem is. 

Jude-ban továbbra sem csalódtam, harcias, makacs, okos, védelmező maradt. Még egy kicsivel több Cardan-t is kaphat az olvasó, aminek nagyon megörültem. Taryn meglepett és bár sosem lesz a kedvencem, a végére elfogadtam és boldog befejezést kívántam neki is. Vivi és Heather viszonya nekem tetszett, főleg, ahogy ebben a kötetben alakult. 

Elég erős függővéggel zárult az előző kötet, ami belátom annyira nem tetszett, de A semmi királynőjének a záró rész miatt megbocsátottam Cardan-nak. Mind az epilógus, mind a bónusz rész nagyon tetszett, végig mosolyogtam. 

Nagyon várom, hogy lefordítsák a How the King of Elfhame Learned to Hate Stories! Úgy érzem még nem tudom elengedni ezt a történetet, még többre vágyom belőle! 

Lenyűgözött, rabul ejtett és elvarázsolt ez a trilógia. Első perctől fogva a kedvencem lett és ez nem is változott. Az írónő részletgazdagon jeleníti meg Tündérföldét, magukat a szereplőket, a történetek tökéletesen kidolgozottak. A borítókért pedig oda meg vissza vagyok, ahogy utalnak a történetre, művésziek, gyönyörűek. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Spoileres Idézetek: 

"Szép estét, felség, te áruló varangy!" 

"– Olyan régóta élünk már páncélban, te meg én. És már nem vagyok benne biztos, hogy képesek vagyunk megszabadulni tőle.

– Egy újabb talány? – kérdezem. – Ha megválaszolom, megcsókolsz újra?

– Ha azt szeretnéd." 

"-Ez az én szobám! – Tiltakozott Cardan sértetten. – Az én feleségem!

-Igen, ezt már hallottuk párszor – felelte Bomba. – De ki fogom szedni a varratait, és gondolom, nem szeretné végignézni.

-Nem is tudom – szúrom közbe. – Talán szeretné hallani, ahogy sikítok.

-Szeretném – helyeselt Cardan, de azért felállt. -És egy nap talán fogom is." 

"Szívem mégis ott pihen veled a halandók világának különös földjén, ahogy a Mélytenger hideg vizébe is veled tartott." 

"– Annyira unni fogja magát, hogy megpróbálja majd irányítani az életed minden egyes apró részletét –figyelmezteti Taryn. – Vagy megszervezi a szomszédos társasház megszállását." 

"Felemelem a műanyag poharamat.

– A családra!

– És Tündérföldére! – emeli Taryn is a sajátját.

– És a pizzára! – szólal meg Oak.

– És a történetekre! – mondja Heather.

– És az új kezdetekre! – teszi hozzá Vivi.

Cardan elmosolyodik, engem figyel.

– És a mesteri tervekre!"

Fülszöveg:

A ​hatalmat sokkal könnyebb megragadni, mint megtartani.

Jude alaposan megtanulta ezt a leckét, amikor mérhetetlen hatalomért cserébe lemondott a gonosz király, Cardan feletti uralmáról.

Tündérfölde száműzött halandó királynéjaként elveszettnek érzi magát, a semmi királynőjének. Ám megfogadja, hogy mindent visszaszerez, amit elvettek tőle. Az esély kétszínű ikertestvére, a szintén halandó Taryn képében érkezik meg, akinek az élete veszélybe kerül.

Jude kénytelen vállalni a kockázatot, és visszatérni a veszedelmes tündérudvarba, valamint szembenézni a Cardan iránti érzéseivel, hogy megmentse a nővére életét. Csakhogy sok minden megváltozott Elfhonban a távozása óta. Háború közeleg. Jude beférkőzik az ellenséges tábor mélyére, és ő maga is belekeveredik a véres politikai csatározásba.

Amikor egy eddig szunnyadó, ám igen erős átok elszabadul, pánik söpör végig a vidéken, és Jude választani kényszerül a becsvágya és az embersége között…

A levegő népe trilógiájának várva várt, döbbenetes fináléja.

2021. március

Holly Black: The Wicked King - A gonosz király

Kedves Olvasó!

Az első kötet után kíváncsian kezdtem el olvasni A gonosz király című könyvet. Továbbra sem csalódtam az írónőben. 

Ahogy az előző kötetben, úgy itt is úgy éreztem, hogy lassan kerülnek a helyére a darabkák és a legtöbb érdekes, meglepő fordulatok inkább a könyv végén derülnek ki. Te jó ég, ez a zárás után lehetetlen nem rögtön a harmadik kötet után nyúlni! Na, de előtte azért megírom a második kötetről a véleményemet. 😀

Lássuk, Jude továbbra is az egyik kedvenc főszereplőnőm. Harcias, okos és erős egy olyan világban, ahol mindenki csak lenézi. Cardan-t még mindig hiányolom a történetből, bár A gonosz királyban kicsit több szerepet kapott, mégis úgy érzem ennyi belőle még nem elég. 

A legtöbb szereplőről eddig kiderült, hogy nem olyanok, mint hittem, sok árulás és mulatság volt ebben a könyvben is. Egy pillanatig sem unatkoztam. 

Tetszik, hogy a tündérek képtelenek hazudni, mégis szavaikat aszerint használják, ahogy érdekük kívánja. Manipulatívak és hatalomvágyóak. Lenyűgözött, ahogy a világuk felépül, a részletgazdag leírások és az egész történet kidolgozottsága. Csak ajánlani tudom! ❤️

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Minden hegynek van lejtője is, mondta anya mindig apának. Egyike volt azoknak a fura szólásoknak, amikről a felnőttek elvárták, hogy megértse őket, pedig semmi értelmük nem volt, mint a „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” vagy „az éremnek két oldala van”, meg a teljességgel érthetetlen „királynak is szemébe néz a macska”. Most, hogy ő maga is egy magaslaton állt karddal a kezében, valahogy jobban értette a szólást." 

" Tudni akarod, mit tettem, hogy felemeljen? – kérdezem, és közelebb hajolok hozzá, elég közel ahhoz, hogy érezze a leheletem melegét. – Szájon csókoltam, aztán megfenyegettem, hogy megint megcsókolom, ha nem teszi, amit mondok." 

"A saját életedet könnyű kockára tenni, nem igaz? Könnyű megbékélni a veszéllyel. De egy stratéga néha kénytelen mások életével is számolni, még azokéval is, akiket szeret." 

"– Elmesélek egy történetet – mondja Cardan. – Akarod hallani? Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy emberlány, akit elraboltak a tündérek, és ezért megfogadta, elpusztítja őket.

– Hű! – bukik ki belőlem. – Ez aztán tényleg tükrözi, milyen szar uralkodó vagy, ha azt hiszik, az uralmad alatt elpusztulhat Tündérfölde."  

"Hát persze! Nem lehet egyszerű útvesztő. Nem, nyilván ennek is az én dolgomat kell nehezítenie." 

"Azt hallottam , a halandók szerelme nagyon hasonlít a félelemre. Gyorsabban ver a szívetek. Kiélesednek az érzékeitek. Mámoros állapotba kerültök, talán még bele is szédültök. – Rám pillant. – Igaz ez? Rengeteget megmagyarázna a fajtáddal kapcsolatban, ha kiderülne, valóban össze tudjátok keverni a kettőt."

Fülszöveg:

A ​New York Times bestseller The Cruel Prince – A kegyetlen herceg varázslattal és vérszomjjal teli folytatása.

Elég erősnek kell lenned, hogy fáradhatatlanul újra és újra lesújts.

Az első lecke az, hogy erősödj meg.

Miután kiderült a döbbenetes tény, miszerint Oak Tündérfölde örököse, Jude-nak meg kell védenie az öccsét. Ennek érdekében magához láncolta a gonosz királyt, Cardant, akit a háttérből irányít. Tündérfölde folyamatosan változó politikai szövetségei között még akkor is nehéz lenne lavíroznia, ha Cardan mindenben engedelmeskedne neki. Csakhogy a király mindent megtesz annak érdekében, hogy megszégyenítse Jude-ot, és aláássa a hatalmát, hiába nyűgözi le továbbra is a lány.

Amikor egyértelművé válik, hogy egy Jude-hoz közeli személy el akarja őt árulni, és ezáltal veszélybe sodorná nemcsak a saját, hanem az összes szerette életét, Jude kénytelen az áruló után nyomozni – miközben a Cardan iránt érzett bonyolult érzelmeivel is viaskodik –, hogy halandóként magánál tarthassa a hatalmat a tündérvilágban.

Azt hallottam, a halandók szerelme nagyon hasonlít a félelemre.