2021. június

Szabó Magda: Liber Mortis

Kedves Olvasó!

Miután elolvastam Szobotka Tibortól a Züzü vendégei és Szabó Magdától Az ajtó című könyveket, úgy éreztem még nem szeretném elengedni az íróházaspárt. Körülbelül egy évvel ezelőtt már megpróbáltam kiolvasni a Liber Mortist, de végül pár oldal után becsuktam és könnyedebb regények után néztem. 

Most már nem szerettem volna tovább húzni ennek a könyvnek az olvasását. Amikor nehézzé vált az olvasás és a könnyeim tengerén keresztül már esélytelen volt bármit is látni hangoskönyvben folytattam. Kicsit könnyebben és gyorsabban haladtam vele, amikor Hámori Ildikó olvasta fel Szabó Magda szomorú hangvételű napló bejegyzéseit. 

A könyv a Liber Mortis nevezetű naplók gyűjteménye, melyet az írónő szeretett férje elvesztése után kezd el írni, így továbbra is fenntartva a társalgást szerelme és maga között. Húsbavágó a szenvedése, az intimitása azt érezteti, hogy az olvasó szinte kukkolóvá válik. Őszinte, mély szerelmi vallomás, egy sosem múló, mitológiai szerelemmé. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (4,5/5)

Idézetek: 

 "Nem bírok én már semmit, Nyúl, azt se, hogyha vannak mellettem, azt se, ha magam vagyok, nem bírok egyszerűen semmit. Tátogok, vergődöm, futok két irányba is: az emlékek elől, az emlékek után. S aztán megpróbálok értelmesen beszélni magammal, de nem megy, nem sikerül. Csak akkor vagyok viszonylag normális, ha írok. Furcsa."

"És hiába nem akartam írni, írok, és elönt egyszerre keserűséggel és boldogsággal a kettőnk életének és szerelmének gyilkos múlhatatlansága, az örök emlékezés, a holtomig kötődés – élsz, bizony élsz, szerelmem, és ez múlhatatlan, mindörökké összekötő, soha el nem halványuló, mitológiai szerelem eltölt megint, csalom magam tovább."

"Menj, iszonyatos év, menj. Menj, pusztulj el, gyilkos. Még másfél órád lesz, aztán megdöglöttél. 1983 – mit hozhatsz, aminek értelme van, aminek örülni tudnék? Semmit. És nem is kell. Hozd a mesebeli rózsát, hozd vissza, mint Iluskát, Nyulat. Szeretlek, szeretlek. Isten áldjon meg, ahol vagy; azért a boldogságért, amit adtál, azért a szerelemért, amivel szerettél."

"Kár, hogy nem kerültél mellém hamarabb, kár minden percért, amit egymás nélkül töltöttünk. Nyúl, most már végre és mindörökre elhiszem, amit a leveledben írtál, hogy élethez-halálhoz én kellettem, csak én. Nekem pedig Te. Nem sírok, mosolygok, míg leírom ezt. Sok rangom volt, de csak egy számított: hogy én voltam a feleséged."

"Ha 50-ben megtartom, 32 éves a gyerekünk. Mit változtatna! Semmit."

"Nyúl, mindenhez idő kell. De nem igaz, hogy az idő segít, á. Az idő arra való, hogy tisztázza a kételyt, hogy megvilágositson mindent, az idő gyilkos, az idő leleplez, engem is, mindent."

Fülszöveg:

Szabó ​Magda kézírásos hagyatékának talán legbecsesebb része a Liber Mortis (Halottaskönyv) címet viselő, 1982. május 25-étől 1990. február 27-éig vezetett napló.

1982. február 26-án halt meg Szobotka Tibor író, műfordító, irodalomtörténész, az imádott férj, Szabó Magda szemében a mellőzött és legalább posztumusz jóvátételt érdemlő zseni, s a napló – a magára maradt asszony és írótárs rögzített belső monológja – a gyászmunka megrendítő, intim, vallomásos dokumentuma, amely egy már-már mitológiai szerelemnek állít emléket. Szabó Magda hitt a halottak jelenlétében, az e világ és a túlvilág közötti átjárásban, és úgy beszél a naplóban Szobotkához, mintha ő hallaná, még ha nem válaszol is. Újra meg újra felidézi az együtt töltött harmincnégy év szépséges és fájdalmas eseményeit, felejthetetlen pillanatait; újra meg újra kinyilvánítja halálvágyát, létének értelmetlenségét, de ugyanakkor okot is talál a továbbélésre: feladatának tartja a holtában is jelenlévőnek érzett társ életművének gondozását, s ez ad neki erőt a folytatáshoz.

2021. május

Szabó Magda: Az ajtó

Kedves Olvasó!

Az írónőtől már korábban olvastam a Megmaradt Szobotkának és Az őz című könyveit. Ahogy azok a történetek, úgy Az ajtó is rögtön megfogott. 

Innen is köszönöm szépen a Jaffa Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam! 

A szereplőkről el tudtam képzelni, hogy mindenki egykor élt és ugyanígy cselekedtek, mint a könyvbe megírt karakterek. Emberi sorsokról, titkokról, döntésekről, tragédiákról, szenvedésekről és örömökről is szól a történet. A narrátor maga Szabó Magda, a könyv és az életútja között vannak hasonlóságok.

Központi eleme a történetnek az írónő és a háztartásvezetőnőjének kapcsolata, mely sokszor inkább egy se veled, se nélküled kapcsolat. Hol utálták egymást, hol pedig mindenkinél jobban szerették a másikat. Emerenc, a háztartásvezetőnő, nagyon erős karakter, titkait, szenvedéseit megtartja magának, irányítja a közelében lévőket, lenyűgöző volt róla olvasni. 

Bár már az első oldalakon az írónő utal a könyv végére, Emerenc sorsára, mégis kíváncsian vártam, hogyan zárul a történet. Olykor megrázó, megdöbbentő jelenetek bontakoztak ki az oldalakon, mégis örülök, hogy elolvashattam. 

A könyv után a belőle készült filmet is megnéztem. Néha hiányoltam egyes jeleneteket, de a színészek nagyon jól hozták a karaktereket. 😍

Legalább egyszer szerintem mindenkinek érdemes lenne olvasnia az írónőtől! 

Ezt a könyvét is és a filmet is csak ajánlani tudom. 💗

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

 "Elképedve hallgattam, először történt meg, hogy valaki referenciát kívánt volna mirólunk. "Akárki szennyesét nem mosom " - mondta Emerenc."

"A rendőrségen külön dossziét nyitottak Emerencnek, elrakták a változatos anyagot, csak legyintettek, ha egy-egy levél jött, nem volt az a kezdő nyomozó, aki fel ne ismerte volna a galambász szókincsét, barokkosan körülményes fogalmazását. Időnként el-elnézett egy rendőr csak úgy, kávézni, beszélgetni Emerenchez, a ranglistán emelkedő alezredes egyenesen odakapott hozzá, ha új fiú jött, azt bemutatták, Emerenc kolbászt készített, pogácsát, palacsintát, mikor kinek mire volt kedve, minden vidéki rendőrt elhagyott falujára, saját nagyanyjára, távoli családjára emlékeztetett, nem is bosszantották azzal, hogy elárulják neki, a vádak közt az is szerepel, zsidókat ölt meg és rabolt ki a háború idején, az amerikaiak kémje, titkos leadót kezel, otthonában orgazda-tevékenységet folytat és kincset rejteget."

"- Ölt maga már állatot? - kérdezte

Mondtam, nem öltem.

- Majd fog. Violát is meg fogja ölni, adat neki injekciót, ha eljön az ideje. Tanulja meg, akinek lepergett a homok, azt ne marasztalja, mert nem tud az élet helyett adni neki semmit. Azt képzeli, én nem szerettem Polettet, hogy nekem mindegy volt, mikor megunta, és elkívánkozott? Csakhogy a szeretethez tudni kell ölni is, nem árt, ha megjegyezni. Kérdezze meg csak a jóistent, akivel olyan szíves viszonyban van, mit mondott neki Polett, mikor találkoztak."

"A pap hazudik, az orvos tudatlan, pénzsóvár, az ügyvédnek mindegy, kit képvisel, gyilkost vagy áldozatot, a mérnök eleve úgy kalkulál, hogy a saját háza anyagát kispórolhassa a téglákból, a nagyüzeme, a gyára, a tudományos intézmények csupa bűnszövetkezet."

"Nem volt erő, ami Emerencet megtörhette volna, a népnevelő szíve mélyéig megriadva tűnt el a közeléből, Emerenc kivédhetetlen volt, megállíthatatlan, nem lehetett vele se komázni, se barátkozni, de csevegni sem, bátor volt, elbűvölően, gonoszul okos és megszégyenítő módon pimasz."

"- Nem hal meg olyan könnyen az ember, ezt tanulja meg, csak majdnem, aztán később olyan okos lesz attól, amit kiállott, hogy azt kívánja, bár még egyszer buta lehetne, tök buta."

"Én azt gondoltam, tévedek, tévednem kell. Az az ajtó nem nyílt meg soha. Most se nyílhat meg. Lehetetlen. 

- Na, ide figyeljen. Ha elárul, megátkozom, és akit én megátkoztam, mind rútul végezte. Most lát valamit, amit nem látott senki, nem is fog, míg el nem temetnek."

"Mindenki példája volt, mindenki segítsége, a mintakép, keményített köténye zsebéből galambként vászon zsebkendők suhogtak ki, papírba takart cukorkák, ő volt a hó királynője, a biztonság, nyáron az első cseresznyeszem, ősszel a gesztenyekoppanás, télen a parázs tök, tavasszal az első rügy a sövényen: Emerenc tiszt volt, és kikezdhetetlen, ő volt mi, valamennyien, a legjobb önmagunk, aki mindig szerettünk volna lenni."

Fülszöveg:

Álmában ​nem, de életében egyszer kinyílik az ajtó az írónő előtt. Szeredás Emerenc ajtaja, amely mások számára örökre zárva marad. A megingathatatlan jellemű, erkölcséhez és hiedelmeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó asszony házvezetőnőnek áll az írónőhöz, ám első perctől nyilvánvaló, hogy ő diktál. Gazdája megmérettetik, és nem találtatván könnyűnek, Emerenc nem csupán otthona, hanem lelke ajtaját is megnyitja előtte, ha csak résnyire is. Így sejlik fel Magyarország huszadik századi történelmének kulisszái előtt egy magára maradt nő tragikus, fordulatos sorsa. Vajon mit őrizget az idős asszony a hét lakatra zárt ajtó mögött?

Az ajtó a ki- és bezártság, a születés és a halál ősi jelképe. Állandó kettősség jellemzi a két főhős áhítatosan odaadó, máskor szinte gyűlölködő kapcsolatát is. A szeretet kapujában állnak. Sikerülhet-e végül beljebb vagy elengedni egymást?

Az ajtó Szabó Magda talán legismertebb regénye: Szabó István forgatott belőle filmet, és 2015-ben felkerült a The New York Times sikerlistájára.

2019. szeptember

 Szabó Magda: Az élet újrakezdhető

Kedves Olvasó!

Az élet újrakezdhető egy különleges könyv, ami interjúkból és vallomásokból áll, "Megmaradt Szabó Magdának". 

Az írónő levelei, a vele készült interjúk, beszélgetések kerültek bele ebbe a könyvbe. Még jobban megismerheti az olvasó Szabó Magdát, a kort, amibe beleszületett és felnőtt. A történelem ezzel a könyvvel került igazán közel hozzám, ugyanis rengeteg filmet lehet találni, arról ahogy a katonák megvívták a második világháborút, de azokról már kevesebb szó esik, akik a hátországban maradtak, rettegtek, próbáltak életben maradni. Durva volt arról olvasni, hogy Szabó Magda és a családja nem sokkal egy szőnyegbombázás előtt költöztek el, ami megmentette az életüket, ugyanis korábbi otthonukat egy bomba a földdel tett egyenlővé. 

Az interjúkban szóba került Szabó Magda családja, otthonai, férje, házassága, állatai, írói pályája, véleményei és látásmódja is. Szabó Magda sok mindent megélt, átélt, túlélt. Érdemes elolvasni! 💗

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Ki nem állhatom a verseit -mondta szelíden a szemembe -, nem is értem őket, ami nem jelent semmit, mert lehet én vagyok már öreg. De hogy tehetséges, azt tudom. Nem az én ízlésem szerint az, de az." Schöpflin

"Állat barátaim funkcionális szerepet kapnak a műveimben. Az őz figurája például számomra az elérhetetlen, a megfoghatatlan és a megtarthatatlan szépségnek a szimbóluma. Az őzben azt a boldogságot akartam megfogalmazni, amire egész éltünkben vágyunk, és csak egy pillanatig a miénk, tovább megy, eliramlik, eltűnik."

"[...] testem-lelkem az övé lett. Már szigligeti alkotóházba se szeretek menni, mert Szobotka meghalt, az egykor kedves külföldi helyeket se szeretem. Csak itthon kívánok lenni, mert itt tizenhat éve megállítottam az időt..."

Szabó Magdának hét élete van. Hétszer meghalt szeretteivel és hétszer újjászületett, kezdte előlről az életet. A mohácsi vész idején - mondja - az élethez hősiesség és bátorság kellett. Manapság egyetlen kötelességünk, hogy emberhez méltóan éljünk - ennek alapegysége a munka, ő ehhez tartja magát.

"A háború alatt egymástól függetlenül, egymást akkor még nem ismerve, megtanultunk szembenézni a naponta megújuló halálveszéllyel, mindannyiunknak voltak a frontok valamelyikén féltenivalója, a krízis mindannyian úgy éltük át, hogy valami mindörökre eltűnt belőlünk: a gyanútlanság. Az elvont főnevek hirtelen megteltek tartalommal, láttunk árulást, hőst, dicsőséget, bukást, térdre roskadni egy becsapott nemzetet. Nagyon fiatal voltam, és azok voltunk valamennyien egymástól függetlenül azonos riadalmat éreztünk (az Újhold körének minden tagja vallásos volt): nem értjük Isten, hogy tűrhette el mindazt az iszonyat, aminek tanúi voltunk, valamennyiünk bizalmát felkarcolták a tények. Ugyanakkor, megint csak ki Pesten, ki Debrecenben, ki máshol, azt éreztük, ha mi életben maradtunk, valami oka, célja lehet velünk Istennek, de akkor vállanunk kell a tanú felelősségét. Művelt, önmagához és mindenkihez szigorú baráti kör alakult az egyforma menatlitású fiatalokból."

"Az egész értékelést újra kellene kezdeni. Tankönyveinket én nem értem, nemhogy egy gyerek, optikánk a rendszerváltások miatt folyton változik, szerencsétlen Petőfit mindenki arra használja, amit momentán alá akar dúcolni, az esztétika riasztóan rugalmas. Mit csináltak Vörösmarty Mihályból? Engem is rosszul tanítottak irodalomra még csak nem is süket oktatók, s mint elődeim a katedrán, hittam az avas tanulmányoknak, s én is rosszul tanítottam. Az egész reformkort újra kell értékelni, megközelíteni."

"Ránk, öregekre, atompor hullt annak idején, minden ellenálláson kevés volt lemosására, az utánunk születettek talán megmenekülnek, ha maguk nem ütik fejükre azt, ami számunkra kikerülhetetlen, kivédhetetlen volt. Persze arra is gondolniuk kell, hogy a túlélésnek nem csak etikai, hanem geológiai következményei is vannak. Hogy kiáltotta a középkori kapuőr? Tűzre, vízre vigyázzatok! A talajra is. Én hiszek a hitben, amelynek sok neve és megfogalmazása van."

A pillanat című regényéből: " A hatalomban a gyilkosság a lépcső"
- Ezt így gondolja?
- Meri vitatni? Ebben a században éltem tömeggyilkosok, tömeggyilkosságok kortársa voltam. [...] Figyeltem politikusokat, figyeltem cselekedeteiket, életet és történelmet alakító eszközeiket. Ez nagyon sok mindenre megtanított. Elsirattam Európát, és elsirattam magunkat. Mert megrendítően kevés esélyt éreztem arra, hogy életben maradunk.

Pillanat című regényéből:
"Majd rájössz, hogy az egész emberiség szalma a történelem máglyája mellett."
Nem kiábrándultság ez, hanem valami szomorú horatiusi felismerés. Ha nem számít semmit az ember, ha hatalmi elképzelések megvalósítására van szó. Hatalom megszerzéséhez, a hatalom akaratának érvényesítéséhez legtöbbször a történelmet is fel kell fűteni. Ki tagadhatná, hogy az ember a legolcsóbb fűtőanyag?

"Én 43-44-ben hódmezővásárhelyi tanár voltam, megismertem a tanyavilágot, és egyáltalán közelebb kerültem az azóta agyonkoptatott szóhoz: magyar valóság. A Viharsarok közelében gyorsan felismeri az ember a magyar valóságot, .."

"… pontosan a közepes tanuló az, amelyiknek a legtöbb titka van. Mert ha ennyit elért, akkor miért nem jobb, illetve miért nem rosszabb? Hátha egyetlen lökés kellene neki, hogy megtalálja önmagát, de honnan, milyen irányból? És ki ítélhet felette joggal, hiszen attól, hogy abban a percben közepes, még megtalálhatja tíz évvel később a rák gyógyításának módját. Azt hiszem, a közepes gyerekeket mindig jobban szerettem, mint az igazán csillogókat. Azt képzeltem, ha nem figyeltek, akkor is figyelnek ezek a közepesek valamire, talán valami fontosabbra, mint amit a perc kíván, mondjuk arra, hogy mi a részleges hasonulás."

"Mindannyiunktól elvett valamit a párt, engem még meg is alázott azzal, hogy mikor osztálytanácsosi kinevezésem előestéjén felmondták állásomat a kultuszminisztériumban,közölték, hogy általános iskolában taníthatok, mert ott kevésbé veszélyeztetem az ifjúság politikai világképét. A férjem a rádió főtitkára volt, eleve gyanús személy, angol-német szakos, ő egyáltalán nem kapott állást, volt, hogy hatunkat tartottam el általános iskolai nevelő 630 forintos fizetésemből."

"(…) s ez a dacos düh vezette minden, a nyilvánosság előtt elhallgatott, fióknak dolgozó újholdas tollát. Mind mások voltunk, mind egyformák."

"Az én szememben amúgy sincsenek efféle kategóriák, hogy női vagy férfi író. Csak író."

"Szobotkába, ahogy először megpillantottam, beleszerettem."

Hesse azt mondta nekik, ha már megveszik Szabó asszonyt, vegyék meg mindenestül, azt is, amit ezután fog írni. 

"Különben is, hol vagyunk még attól, hogy megmondható volna, ki vagyok. Ahhoz az kell, hogy meghaljak, egy életműről nem dönthet a jelenkor, a kortárs, csak az, aki a halott vetését szedi számba."

"Húsz éve vesztettem el a férjemet, nem könnyű egy halott feleségének lenni. Ha kérdezed, felelek: nem hiszem, hogy tartoznak valakinek valamivel. Püspök úr elszomorodik, ha elolvassa: bizony, rossz keresztény vagyok, mert a megbocsátás nem azonos a feledéssel, én őrzök aranyat és sarat is, mikor kitől mi jut."

Előkerül egy kép is, amit férjétől kapott. Egy vándor van rajta, aki egyedül megy a sötét pusztában egy távoli, kivilágított ház felé.
"Ez vagyok én, amióta mindenkim meghalt - mondja Szabó Magda. - Megmondtam Géza keresztfiamnak, ezt a képet vigyék majd a koporsóm mögött. Aki tudja, mit jelent, tudja, aki nem, nem. De én biztosan tudom, hogy rám már várnak abban a házban.

Fülszöveg:

Mindazok, ​akik szeretik és olvassák Szabó Magda műveit, könnyen hihetnék, hogy mindent vagy majdnem mindent tudnak az írónőről és a világról, amelyben élt és alkotott. Hiszen regényei, novellái lapjain életre kelnek családtagjai, felidéződik gyerekkora és ifjúsága, házassága, a kényszerű hallgatás évei, majd sikerei, amelyek egészen a világhírig repítették.
Ám Az élet újrakezdhető című, interjúkat és vallomásokat tartalmazó kötetből kitűnik, hogy Szabó Magdának még maradtak megosztani való titkai, mert körülötte és vele „mindig történtek dolgok”, az ő élete „egy kész színdarab”. A neves újságírók, irodalmárok, kritikusok által készített, izgalmas kérdéseket feszegető interjúk hitelesen és érzékletesen rajzolják meg a portréját. Az emberét és az alkotóét, aki mindig azt írta, amit ő tudott, és aki azt hirdette, hogy az írónak soha nem szabad hazudni. Szabó Magda mindig felvállalta önmagát és értékeit. „Nem takarózom, lásson, aki látni akar” – mondta. És habozás nélkül felvállalta azt a nehéz küldetést, amit tehetsége és a környező valóság rótt rá. „Én nem vagyok civil, író vagyok” – vallotta.
Ugyanez a rendíthetetlen elkötelezettség sugárzik a kötet második részébe beválogatott levelekből, amelyeket Szabó Magda az olvasóinak írt. Valamennyi az írás, az irodalmi mű születésének a problematikáját elemzi, azt az egyszerre gyötrelmes és varázslatos folyamatot, míg az „író szóvá váltja önmagát és felismeréseit”. Egyfajta ars poetica ez, bevezetés az alkotás alkímiájába, amelynek egyik alaptétele, hogy nem csak az író választja meg, miről akar írni, a mű is kiválasztja magának az íróját.
Az élet újrakezdhető című válogatás ékesen bizonyítja, hogy Ágyai Szabó Mária Magdolna Lenke Alexia életében és műveiben is mindvégig megmaradt annak, aki volt. Megmaradt Szabó Magdának.