Idézetek:
"Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek."
"Magam vagyok, tökéletesen magam, és tudom, ezentúl magam is leszek ezek között a falak között, melyek figyelték életünk gyötrelmeit, félelmeit, kudarcait, eredményeit, felszabadult boldogságát, kitörő nevetését, azt a mitológiai szerelmet, amelyben voltunk egymás szolgái, királyai, zsoldosai, bajtársai, szülei, gyerekei és soha nem csillapuló vágyú szeretői."
"Hát csak várj majd rám a Katalin utcán, ahogy megbeszéltük, „majd jövök”, ahogy Encsy Eszter az Őzben ígérte. Holtbiztos jövök, olyan biztos, mint ahogy meghaltál, holtbiztos, hogy jövök, olyan biztos, mint ahogy nem haltál meg."
"Tudta, hogy szeretem, megmondtam neki, ismerte a feltételeimet, azt is, én nem moccanok: szenvedni tudok, osztozni nem."
"Azért sírok, mert megnyertem mindent, téged, a boldogságot és az életet, és azért sírok, mert elvesztettem önmagamat, mert nem vagyok többé ép és egész tenélküled, mert ettől a pillanattól fogva sosem én fogok igazán fájni magamnak, mindig csak te, s ha vérezni fogok, a te sebeidet vérzem. Sírok, mert velem megtörtént a csoda, amire gyerekkorom óta vágytam, amitől gyerekkorom óta rettegtem, itt a mitológiai szerelem, és mi lesz velem, vagy mi lesz veled, ha elveszítjük, ha kettőnk közül egyszer meghal valaki."
"A boldogtalan emberről könnyű azt képzelni, gőgös, róla is azt hitték."
"…elképzeltem, most hazamegy, várja otthon Pé vagy É vagy Zsé, az egész magyar ábécé, én meg lefekszem ebbe a hideg ágyba egyedül, és próbálom megtörni az ellenállását, mint egy női Vasgyáros."
"Ha a holtomiglan-holtodiglannak volt valaha értelme, és valaha biztos volt, mi élő tanúi vagyunk annak, mi maradt meg ebből az értelemből, s talán egyszer holt tanúi leszünk annak is, hogy az igazi szerelem a halálon túl is tart és él. Szeretlek, szeretlek. Nem is csak úgy, mint férfi a nőt, mint férj a feleségét, hanem mint vízbe fúló a megmentőjét, mint az olyan vízbe fúló, aki már évek óta rúgkapál, és a megmentője évek óta húzza-vonszolja kifelé."
"Egyszer azt mondtam neki, van az úgy, hogy az ember előtt letérdel a fehér elefánt, azaz eljön egy olyan pillanat, amikor valaminek az elvetése vagy elfogadása évtizedekre, esetleg örökre megszab az életünkben valamit, ritkán térdel le a fehér elefánt, de akkor helyesen kell dönteni, különben ég tudja, meddig kell várni, míg ismét arra jár, ahol mi vagyunk."
"Egy ember élete sosem egy ember élete, mindig egy országé, egy világé, egy korszaké is."
Szobotka Tibor:
"A természet és az ember között furcsa kapcsolat van. Míg nem volt ember, természet korlátlanul fejlődött, viszont az ember fejlődésével párhuzamosan kisebbedik a természet hatalma. Fogjai-e pótolni az ember a természetet?"
"Legszívesebben úgy élnék, hogy nem is élnék."
"A halál a legnagyobb kommunista."
"A művészet célja a csúnyából kiragadni a szépet, úgy, hogy a szép is tökéletes maradjon, és a csúnyából se hiányozzék a szép."
"Ha valakinek a lelkiismerete háborog, az jó, mert az jelenti, hogy az illetőnek van lelkiismerete."
...Hitler győz. "Egy jó, egy igaz ember nem tudja megállítani Isten haragját, ha az egy civilizációt pusztulásra ítélt. Ő úgy akarta, hogy én egy sorvadó kor kellős közepére szülessem, és egész ifjúságom gondokba tapadjon. Hol az én életem, hol ész, az értelem a vezetőkben, akik a katasztrófa felé viszik a szép, csillogó világot, amelyben olyan jól lehetne dicsérni az Istent? Kis családok, apró egyéni életek pusztulnak el majd a felfordulásban, és meddig legyen még erőnk?"
"Egy kicsit igaza volt, de nem nagyon. Pontosabban: az ő igazsága más úton járt, mint az enyém. Ez a két út sehol sem találkozott."
"Valószínűleg én is éppannyira idegesítek másokat, mint mások engem."
"Délben kiállítás, majd Magdánál illedelmes látogatás. Nagy problémákon rágódva megyek haza, ez az a lány, akit feleségül kell venni, és én vagyok az az ember, aki nem óhajt nősülni."
"[...] kétségbeesetten éreztem, hogy nem lehet tovább halasztani semmit, ki kell mondanom a szót, igent vagy nemet, ő is érzi ezt, el akar menni. Visszatartani már csak akkor tudom, ha feleségül veszem. Ez jár egész nap a fejemben. Néha már arra is kész vahyok, hogy Londonba magammal vigyem, néha meg menekülni szeretnék, mint aki az életéért fut. Melyik lesz erősebb az én gyöngeségem vagy az ő gyöngesége?"
"A tegnapi nap nagy eseménye, hogy este végre a Halban formálisan is megkértem Magda kezét."
Fülszöveg:
