David Sheff: Csodálatos fiú
Kedves Olvasó!
Először ezzel a könyvvel instagramon találkoztam @kitabu oldalán. A borító rögtön felkeltette az érdeklődésemet, utána pedig elolvastam a kép alatti szöveget, ami még jobban arra ösztönzött, hogy beszerezzem ezt a könyvet.
Ahogy a borítón is látszik ebből a történetből készült egy film, főszerepben Timotée Chalamet és Steve Carell. Előbb a filmet láttam és csak utána szereztem be a könyvet. Természetesen a film és könyv között sok eltérés volt, viszont a színészek játéka és maga a történet nekem tetszett és csak még jobban megerősített, hogy a könyvet is el kellene olvassam.
A film inkább Nic-re és az ő függőségére koncentrál, míg a könyvet az apukája David írta és az ő szemszögéből is jelenik meg a történet, egészen a fia megszületésétől fogva. Bemutatja Nic útját az apukája szemén át, mérlegeli fia és saját hibáit, néha pedig a saját gyerek, tini és fiatal felnőtt korába is elkalauzolja az olvasókat, így adva egy kerek egész történetet.
Nyomozását, doktorok, professzorok véleményeit, maga a meth kialakulásáról és elterjedéséről is ír. Bemutatja mennyire veszélyesek és szörnyűek a drogok, az alkohol függőség. Nem csak a saját történeteiket ismerheti meg az olvasó, hanem a rehabok programjait és a rajtuk résztvevőket is. David rendszeresen eljár függők hozzátartozóinak tartott csoportos beszélgetésekre. Eleinte másképp látja a világot, meglepik a hozzátartozok véleményei, hisz benne, hogy az ő történetük más lesz. Nic csak egy kicsit letért az útjáról, de hamarosan minden rendben jön féle látás módja az évek alatt elér odáig, hogy annak is örülne, ha börtönbe kerülne, mert végre tudná hol van és biztonságosabbnak is látja, mint az utcákat.
Szörnyű belegondolni, ahogy szeretteik bármit megtettek volna Nic gyógyulásáért, miközben ő egyre mélyebbre süllyedt, anélkül, hogy észlelte volna mennyire nem tudja befolyásolni függőségét. A meth azért is veszélyes, mert az idegrendszerre hat rögtön, és pusztítja az agyi érzékelőket, így konkrét fizikai fájdalmat jelent lejönni a szerről, a legtöbben egy hónapig sem bírják. Ugyanakkor nem csak a betegek szenvedéséről, fia küzdelméről ír az író, hanem a családok szenvedéséről, hogyan válik a szülő a gyermeke függőjévé. Kontrollálni szerette volna a fia cselekedeteit, de nem volt már semmilyen eszköze, miután Nic betöltötte a tizennyolcat. Rengeteg éjszakát töltött ébren, várva, hogy fia végre életjelet adjon magáról. Megdöbbentette David betegsége, amiről a film említést sem tesz és az, hogy még a kórházi ágyán, ahol a saját életéért kellett volna aggódni, ő folyamatosan fiára gondolt.
Az amerikai statisztikák megráztak, ugyanis a 2000-es évek elejére már az első helyen áll a drog következtében elhunytak száma, megelőzve az autóbalesetben elhunytak számát. Kevés a lehetőség a leszokásra és a szakemberek sem tudnak mindig segíteni.
Igaz történet, szépítés nélkül jelenik meg a történet a lapokon, mégis szerintem érdemes elolvasni.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Amikor a fiam megszületett, el nem tudtam volna képzelni, hogy olyan szenvedéseken megy majd keresztül, amilyeneket át kellett élnie. A szülők csak jót akarnak a gyerekeiknek. Tipikus szülő voltam, úgy képzeltem, hogy ez velünk nem történhet meg – az én fiammal semmiképp. És jóllehet Nic különleges, mégis olyan, mint minden gyerek. Mint bármelyikünk gyereke."
"Az írás folyamatának része a kényszerű kutatómunka. Mióta megtudtam, hogy Nic metamfetamint használt, próbálok mindent megtudni a drogról. Több ez, mint kísérlet a megértése. Úgy érzem erőt ad, ha megismerem az ellenséget. Ám minél többet tudok meg róla, annál inkább elbátortalanodom."
"Azt tanácsolja, legyek türelemmel, és azt mondja, hogy "a visszaesés a gyógyulás velejárója". Ez meglepő elgondolás. Olyan, mintha azt mondanánk, hogy a repülőgép-szerencsétlenség a pilóták képzésének velejárója."
"Aki öt éven keresztül volt heroinfüggő, azt tíz vagy tizenöt évig tartó kezeléssel lehet teljesen lehozni a szerről. Ha huszonöt éves korában kezdik el kezelni, akkor negyvenéves korára már gyógyultnak tekinthető. Kezelés nélkül viszont a többségük negyvenéves korára teljesen kiég."
"Nem én irányítom, nem én gyógyítom meg, mégis egyfolytában töröm a fejem, hátha eszembe jut valami, amire még nem gondoltam. "Hol reménység cseppje csillan, hol a kétségbeesés tengere dühöng, és mindig a fájdalom, a fájdalom, és mindig kétségbeesés, mindig ugyanaz" - írta Tolsztoj."
"Egy alkoholista ellopja a pénztárcádat, és hazudik valamit. Egy drogfüggő ellopja a pénztárcádat, és utána segít keresni. Felmerül bennem, hogy a drogfüggő el is hiszi, hogy meg fogja találni."
"Mindig csak egy nappal gondolkodjanak előre."
Fülszöveg:
Szerencsére van egy fiam, egy csodálatos fiú.
Sajnos drogfüggő.
Szerencsére már gyógyulófélben van.
Sajnos visszaesik.
Szerencsére megint gyógyulófélben van.
Sajnos visszaesik.
Szerencsére megint gyógyulófélben van.
Sajnos visszaesik.
Szerencsére nem halt meg.
Ezt a gyötrelmes hullámvasutazást éli meg újra és újra David Sheff, miközben fia, Nic drogfüggőségének súlyos következményeivel küzd. Mielőtt függő lett, Nic lefegyverzően kedves srác volt, vicces és vidám, remek sportoló és kitűnő tanuló, fiatalabb testvéreinek rajongott bálványa. A drog hatására aztán valóságos emberi roncs lett belőle, aki hazudozott, még a saját öccsét is meglopta, és végül már az utcán élt.
Az újságíró apa olyan megszállottan próbálja megmenteni fiát, hogy már-már ezt is függőségnek lehetne nevezni. Szakmai tudásával felvértezve nekilát, hogy megértse a függőség természetét, és minden lehetséges kezelési módot felkutasson. Egyetlen pillanatra sem hajlandó lemondani Nicről, ugyanakkor fel kell tennie magának a kérdést: meddig terjed a szülő felelőssége? A szereteten kívül mit tehet még a fiáért, amit eddig nem tett meg? Veszélybe sodorhatja-e saját és családja életét azzal, hogy tovább reménykedik Nic gyógyulásában?
