Kedves Olvasó!
Ezúton is szeretném megköszönni az Open Books Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam és bemutathatom nektek ezt a különleges kötetet!
A fotográfia mindig is közel állt hozzám; nemcsak a képek vizuális világa, hanem a fotósok történetei is. Egyre gyakrabban keresem azokat a könyveket, amelyek a fényképezés történetéről vagy ikonikus alakjairól szólnak. Robert Capa neve már korábban felkeltette a figyelmemet, hiszen ő az egyik legismertebb haditudósító és dokumentarista fotós, akinek képei nemcsak művészi értékűek, hanem fontos történelmi bizonyítékok is.
Amikor megláttam ezt a könyvet az Open Books Kiadó kínálatában, azonnal éreztem, hogy egy különlegeségre bukkantam. Meglepett, hogy Robert Capa emigrálása után többször is hazatért. Ugyanakkor a kötet nem csupán Capa híres riportját tartalmazza, amelyet 1948 őszén készített szülőhazájáról egy amerikai magazin számára, hanem betekintést enged a fotós személyes nézőpontjába is, amely egyszerre érinti az otthonosság és az idegenség kettősségét is. Néhol kritikus a hangja, de olykor nosztalgikus is. Talán pont az interjú vége üt a legjobban.
Capa fotóriportja Magyarországról egy rendkívül érdekes és összetett alkotás. Akkortájt már szovjetizálódó korszakot kevesen tudták dokumentálni, neki mégis sikerült. Sőt sajátos szemléletmóddal örökítette meg az ország társadalmi és politikai változásait.
A könyv nemcsak Capa eredeti, angol nyelven megírt cikkét tartalmazza, hanem a magyar fordítást is, így két nyelven is élvezhetjük a történetet. Külön kiemelném Fisli Éva fordító munkáját és utószavát, amely segít elhelyezni Capa riportját a történelmi kontextusban, bemutatva az 1940-es évek végének politikai és társadalmi hátterét. Az utószó Robert Capa életét és munkásságát is elemzi, jól bemutatva ki is volt ő valójában. Valamint Fisli Éva magyarországi eseményekre is rávilágított, így a riport még mélyebb értelmet nyer. Pont emiatt a rész miatt szerintem kihagyhatatlan olvasmány.
A belső design nekem tetszett, a fotók elhelyezése és Capa által megörökített világ hangulata viszi magával az olvasót. Mindez egy igazán egyedi olvasási élményt nyújt, amely nemcsak Capa művészetére, hanem Magyarország történelmére is érzékenyen reflektál.
Számomra ez a könyv több volt, mint egy egyszerű riport olvasása. Egy olyan korszakról szól, amelyet Capa személyes élményei, fotói és írásai révén közelebbről is megismerhettem. Ha érdekelnek a fotográfia nagy alakjai, vagy egyszerűen csak szereted a történelem és a művészet összefonódását, akkor ez a kötet garantáltan maradandó élményt fog nyújtani.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(4,5/5)
Idézetek:
"Capa ekkor már harmincöt éves, amerikai állampolgár, az Elnök Szabadság érdemrend kitüntetettje, az Orosz naplót jegyző John Steinbeck úti- és szerzőtársa és a Magnum néven alapított független fotóügynökség társalapítója. Egy eleven nemzetközi szakmai és bajtársi hálózat része és befolyásos, közkedvelt alakja. " (86 oldal)
"A legprofibb amerikai turisták külföldi tudósítónak nevezik magukat, és ha az Egyesült Államok területén kívül születtek, kedvenc témájuk a visszatérés. Én Budapestre tértem vissza, mert történetesen ott születtem, és mert a hely csak egy rövid szezonra tette lehetővé a visszatérést. Még Moszkvába is eljutottam, ahova általában egyáltalán nem lehet visszatérni. Vissza-visszatértem Párizsba is, mert ott életem a háború előtt, Londonba, mert ott éltem a háború alatt, és Rómába, mert bánatomra soha nem éltem ott." (86.oldal)
A könyv adatai:
Kiadó: Open Books Kiadó
Megjelenés: 2023
Oldalszám: 108
Fordította: Fisli Éva
Megvásárolható: Open Books Kiadó
Fülszöveg:
A Budapesten született fotográfus, Robert Capa 1948 őszén készített riportot szülőföldjéről egy amerikai magazin számára. A szovjetizálódó Magyarország fotókkal gazdagon illusztrált bemutatását a fordító, Fisli Éva utószava és jegyzetei segítenek elhelyezni a korban.
Capa riportjában izgalmasan keverednek az otthonosság és az idegenség, a szórakoztató stílus és a tragikus történelmi események egymásnak ellentmondó rétegei: „Vidám utunk volt. Csaba mindent tudott a földről, Rózsa bácsi minden tudott az útszéli vendéglőkről, ahol jó bort és fűszeres kolbászt adtak. Útközben Teddy White okos kérdéseket tett föl a termés minőségéről, az ifjú Csaba egy stencilezett pamfletet olvasott a kapitalizmus hanyatlásáról és bukásáról, Rózsa bácsi pedig pajzán dalokat énekelt, és két nóta közt olykor kulákellenes beszédeket rögtönzött. Én fordítottam.”
.jpg)
.jpg)
.jpg)
