Kedves Olvasó!
Mindig is lenyűgözött a haditudósítók munkája – az a bátorság, ahogyan saját testi épségüket kockáztatva dokumentálják a világ legsúlyosabb eseményeit. Valami megmagyarázhatatlan vonzódást érzek ehhez a szakmához, talán mert csodálom azt a hivatástudatot, amellyel ezek az emberek a történelem szemtanúivá válnak, és képeik révén közelebb hozzák hozzánk az olykor távoli, ismeretlen világokat. Pár éve részt vettem egy fotótanfolyamon, ahol többek között a riportfotózás alapjaival is megismerkedhettem. Az egyik tanárom maga is haditudósító volt, aki többször megjárta a közel-keleti konfliktuszónákat, többek között Afganisztánt is. Az ő fotóit és videóit elemeztük az órákon.
Amikor kezembe vettem Lynsey Addario könyvét, azonnal megérintett a hasonlóság tanárom és az írónő történetei között. Mindketten a világ legveszélyesebb háborús övezeteiben dolgoztak, és volt, hogy ugyanannak a cégnek készítettek tudósításokat. Ahogy olvastam Lynsey Addario visszaemlékezéseit, gyakran eszembe jutott a tanárom által készített multivideók.
