Kedves Olvasó!
Köszönöm szépen a 21. Század Kiadónak a lehetőséget!
Nagyon különleges ez a posztumusz kötet. Eddig Magyarországon 1966-ban, '68-ban és '96-ban jelent meg, majd 27 évvel később végre a 21. Század Kiadó nyomtatta újra egy csodálatos borítóval.
Az ifjú Hemingway párizsi emlékei jelentek meg a lapokon. Hű emléket állított a kortársairól, az akkori hangulatról, helyszínekről. Hemingway gyakran nevezte a generációját "elveszett nemzedéknek", szerintem ez tisztán érződött a lapokon. Érdekes volt számomra ismeretlen és ismerős nevekről olvasni. Hemingway fiatalos odaadással tekintett Gertrude Stein-re, de bevallom nekem nem lett túl szimpatikus. Képmutatásán nehezen léptem túl, de pont ez is mutatja, hogy hiába telnek el évek, évtizedek az emberek aligha változnak.
Hemingway különleges írásmódja, a korfestése mind szerintem kihagyhatatlan könyvvé teszik ezt a kötetet.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(4,5/5)
A könyv adatai:
Kiadó: 21. Század Kiadó
Legutóbbi megjelenés: 2023
Oldalszám: 320 oldal
Megvásárolható: 21. Század Kiadó
Fülszöveg:
A Vándorünnep az író posztumusz kötete, melyben ifjúkora egyik nagy élményét, az „elveszett nemzedék” húszas évekbeli Párizsát idézi fel. A laza visszaemlékezésfűzér feleleveníti a feledhetetlen város hangulatát, a dohányfüstben pácolódó Café des Amateurs jellegzetes bűzét, a lovas tartálykocsik dübörgését, a hazafelé vezető út kis üzleteit, kereskedőit, újságárusait, a hotelt, ahol Verlaine meghalt, s amelynek legfelső emeletén maga az író lakott és dolgozott. „Enyém egész Párizs, de én a füzetemé meg a ceruzámé vagyok” – írja Hemingway. A későbbi világsikerű könyvek alkotója feldolgozandó nyersanyagként szemléli az őt körülvevő világot, az „amerikai kolónia” figuráit, kiváló portrékat rajzolva többek közt Gertrude Steinről, Ezra Poundról, Ford Madox Fordról, s kiváltképp Scott Fitzgeraldról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése