2021. október

Elaine N. Aron: Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve

Kedves Olvasó! 

Nagyon szépen köszönöm Nyitott Akadémiának / Kulcslyuk Kiadónak a lehetőséget!

• ︎Az erősen fogékony, szuperérzékeny idegrendszert az emberek 15-20%-a örökli, nők és férfiak egyaránt. 
• ︎Szuperérzékenységet örökölni is lehet, ugyanakkor idővel, tapasztalatokkal is egyaránt kialakulhat.
• ︎A szuperérzékenység nem egyenlő sem félénkséggel, sem intróverzióval - HSP-k (highly sensitive person rövidítése) 30%-a igazából extrovertált.
• ︎A tudományos kutatók szerint a HSP-k intuitívabbak, körültekintőbbek és lelkiismeretesebbek. Erősségünk az aprólékos munka, a hibakeresés, ugyanakkor "a nagyobb képet" is látjuk magunk előtt (...). Gazdag és bonyolult belső életről mesélünk, szokatlan álmokról, aggódunk a társadalmi igazságosságért és spirituális vagy filozófiai tehetség jeleit mutatjuk.
• ︎Hajlamosabbak vagyunk az allergiás megbetegedésekre, alacsonyabb a fájdalomküszöbünk, érzékenyebben reagálunk a gyógyszerekre, a koffeinre és az alkoholra. Minket általában jobban megvisel az éhség, rendszeresen kell hát ennünk. Ám ezek egyikétől sem vagyunk gyöngébbek - csupán mások.

Írja az írónő ebben a könyvben. Még rengeteg érdekes, hasznos mondatot ki tudtam volna írni a könyvből ide, de egyelőre ennyit hagyok itt most. Ha nem tudtad eldönteni, hogy szuperérzékeny vagy-e, akkor ennek a könyvnek az elején az írónő összeírt egy 22 pontból álló listát, amiből, ha 12 igaz Rád, akkor Te is HSP-k táborát erősíted. 

Nagyon tetszik, hogy az írónő is szuperérzékeny, így mindegyik gyakorlathoz hoz egy példát a saját életéből. Hálás vagyok, amiért kezembe foghatom ezt a gyakorlati kézikönyvet és több lehetek általa. 

A könyvben olvashattam szuperérzékenységről, hogyan tudok kiállni a személyiségem mellet, hogyan tudom feldolgozni, átkeretezni a traumáimat. Nem sokan mondhatják magukat szuperérzékenynek és sokszor úgy érzem ez egy átok, a könyvnek köszönhetően már látom az áldás részét is. Bár nagyon hasznos kézikönyv, de a szakember segítségét nem lehet vele helyettesíteni, amire többször is felhívja a figyelmet az írónő.

Először fordult elő velem, hogy - tankönyveken kívül - úgy éreztem alá kell húznom szövegrészeket, bele kell írnom, nem elég csak kifotóznom a fontos részeket. Ugyanakkor az írónő kreatívan, egy gyakorlati kézikönyvhöz hűen folyamatos aktivizálásra ösztönzi az olvasót. Sorok állnak rendelkezésre, hogy emlékeket, érzelmeket, kérdéseket és válaszokat is írhassunk.

Nagyon tetszett és hasznos is volt ez a könyv. Csak ajánlani tudom szuperérzékenyeknek, de akár nem HSP embereknek is segítséget nyújthat ez a könyv. 💖

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek:

"Túlontúl érzékeny vagy." "Egyszerűen túlságosan érzékeny vagy." (...) 

Ismerősen hangzanak? Ha hozzám hasonló vagy, olyan gyakran hallhattad ezeket a mondatokat jó szándékú szülőktől, tanároktól és barátoktól, hogy elkezdted igaznak tartani őket: "Valami baj van velem." És tudva, hogy nem vagy képes megváltozni, kialakult az a meggyőződésed, hogy rejtett, végzetes hibával élsz. Az életedre pedig úgy kezdtél tekinteni, mint örökös kompromisszumkötésre ezzel a hibával - küzdelemre a bukás ellen.

E könyv legalapvetőbb üzenete: semmi baj a szuperérzékenységgel. Nincs veled semmi gond, ha érzékeny vagy. 

"Ha ez annyira normális miért érzem néha úgy, hogy kilógok a sorból?"

"(...) úgy határoztam meg a szuperérzékenységet, mint ami az ingerek mélyebb feldolgozása által regisztrálja a környezet finom részleteit. Ha mi, HSP-k, olyan ingereknek is tudtában vagyunk, amelyeket mások észre sem vesznek, egy ingergazdag helyzetben szükségképpen több behatás ér bennünket, és gyorsabban kerülünk felfokozott izgalmi állapotba. Ilyenkor pedig már olyanok vagyunk, mint bárki más - rosszabbul teljesítünk és kellemetlenül érezzük magukat. Szinte törvényszerűen elrontunk valamit, ha a felettesünk figyel, vagy mondunk valami ostobaságot az első randi legelső perceiben. Ezek a helyzetek egy kevésbé érzékeny személyt talán az izgalom és a teljesítmény optimális szintjére emelnek, kibillentik az unalomból, ám minket, szuperérzékenyeket sokkal inkább az optimális szint fölé, felfokozott izgalmi állapotba juttatnak."

"Mivel könnyebben kerülünk túlcsorduló érzelmi állapotba, nyomás alatt több "kudarcélmény" ér minket, és nem élvezzük, amit állítólag élveznünk "kellene". Nem is csoda, ha úgy tűnik, kevés az önbizalmunk, nem vagyunk "szórakoztatók", érzékenyen reagálunk a kritikára, vagy épp félénkek vagyunk (...)"

"Ami velem történt, egyáltalán nem jelenti azt, hogy arra lennék ítélve, hogy egész életemben nehézségekkel küzdjek. Fokozottan érzékeny vagyok, amihez hozzátartozik, hogy erősebben hatnak rám a változások. Figyelmes vagyok az apró, finom változásokra, a nagyobbak pedig a hatalmukba kerítenek, túlterhelnek. (...)"

"A mély gondolataink miatt tarthatnak minket pesszimistának vagy "kevésbé képesnek a pozitív érzelmekre." Pff."

"Az óceán nem szökhet el a hullámok elől."

"Semmi baj nem volt velem. Ma sincs velem semmi baj. Egyszerűen más vagyok, mint a többiek, egy ritkább típus, amely csodás és érdekes tulajdonságokkal is bír."

 

Fülszöveg:

A ​világhírű pszichológus szerző, Elaine N. Aron kutatásai szerint az emberek körülbelül tizenöt-húsz százaléka érzékenyebb idegrendszerrel rendelkezik, mint a többiek. Ők hevesebben reagálnak a külső hatásokra, és belső életüket is intenzívebben élik meg. Megterhelőbbnek találják az erős ingereket (például a zajokat, az átható szagokat, a szúrós ruhaanyagokat, a tömeget, a gyorsan pergő eseményeket, a hirtelen változásokat), és mélyebben dolgozzák fel az őket érő érzelmi benyomásokat, emiatt olykor hajlamosabbak lehetnek a tépelődésre, a szorongásra, a depresszióra is.

Ez az idegrendszeri alkat azonban semmiképpen sem tekinthető „hibásnak” vagy „rossznak”, sőt, a hátrányok mellett rengeteg előnnyel is jár. A szuperérzékenyek nem gyöngébbek, mint a többiek, csak mások. Ám mivel modern nyugati kultúránk nem becsüli meg eléggé az ilyen embereket, hajlamosak ők is leértékelni önmagukat és mindazokat a rájuk jellemző erősségeket, amelyek sok helyzetben rendkívüli értéket jelentenek. Fejlett empátiájukat, intuíciójukat, körültekintésüket, az apró részletekre kiterjedő intenzív figyelmüket, lelkiismeretességüket, gazdag és mély érzelmi életüket.

Aron – amellett, hogy kitűnő elméleti áttekintést nyújt a témáról – a gyakorlati önismereti-önfejlesztő munka lehetőségét kínálja a szuperérzékenyeknek. Segít, hogy megtanulják nagyobb becsben tartani különleges alkatukat, és minél tudatosabban, jobban éljenek vele. A könyv gondosan felépített gyakorlatai végigvezetik az olvasót egy olyan úton, amelynek során felderítheti, milyen jelentést hordoz számára a saját érzékenysége; hogyan gondoskodhat megfelelőbben speciális szükségleteiről; miként keretezheti át az önmagáról megszerzett ismeretek fényében azokat a múltbeli kudarcokat, amelyek sajátos idegrendszeri alkatából fakadtak; hogyan gyógyíthatja az őt ért traumákat, javíthatja emberi kapcsolatait, és válhat hatékonyabbá az élet legkülönbözőbb területein.

2021. október

Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós 

Kedves Olvasó!

Kicsit sok idő telt el a legutóbbi bejegyzésem óta, ennek fő oka az, hogy a legtöbb időmet a tanulás teszi ki. Így olvasásra sem jut elég időm, de főként a bejegyzésekkel csúsztam el. Nem tudok jelenleg semmit sem ígérni, azon kívül, hogy nem adom fel sem az instagram profilomat, sem a blogomat. Ahogy tudok folyton jelentkezni fogok. 💕

Na de most már inkább a könyvről írnék. Amikor megjelent sokan elolvasták, sok jó véleményt hallottam róla, de valamiért az egyre bővülő kívánságlistámon nem került előrébb. Aztán egyik napról a másikra lekerültek ezek a könyvek a boltok polcairól. A háttérben folyó harcokról alig, de szép lassan az olvasók is tudomást szerezhettek. 

A könyv nagyszerű, nagyon élveztem olvasni és elmerülni a sorokban. Kepes András gondolatai, óriási kutatómunkája tükröződik a lapokon. Fő gondolata, a címe is a könyvnek vajon tényleg boldog minden hülye és minden okos depressziós? Egyáltalán ki a hülye és ki az okos? Kedves Olvasó, ha neki fogsz ennek a könyvnek a végén megtudhatod eme kérdésekre a választ, ám hamarabb nem szeretném lelőni a poént. 

Arról viszont szeretnék említést tenni, hogy Kepes András nem csak kutatásai eredményeit, szakemberek könyveit, elmélkedéseit osztja meg ebben a könyvében, hanem a saját életútját, hibáit, és azokból levonja a tanulságait, valamint gyerekei nevelésébe és karrierjének fejlődésébe is betekintést nyújt. Szemléletmódja, ahogy a dolgokhoz áll, humora nagyon tetszett. Üdítő, elgondolkodtató könyv és csak ajánlani tudom, hogy Te is vedd kezedbe, olvasd el. 💖 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"- Ez teljesen elterelte a figyelmemet, két ujjammal összecsippentve a hájacskát, már csak a hasammal tudtam foglalkozni, és közben arra gondoltam, hogy lehetnénk boldog, ha már ez a kis súlyfölösleg is boldogtalanná tesz? Holott, folytattam a saját gondolatomat, igazán nem kellene, hogy zavarjon, hiszen az íróasztalomon, az orrom előtt áll a boldogság és a szerencse távol-keleti szentje, Pu-taj. Márpedig a zen szerzetesnek - (...) - hatalmas pocakja van, lám, mégis milyen vidám és boldog. Én meg ezen a néhány dekán bosszankodom? Micsoda nevetséges hiúság!"

"Változás után sóvárgunk, miközben nem merünk kimozdulni a komfortzónánkból. Pedig, ahogy Einstein mondta: „Valamit újra és újra ugyanúgy ismételni, s közben azt várni, hogy az eredmény más legyen, az maga az őrültség.”"

"A mesterséges intelligencia hozhat hasonló, rutinszerű döntéseket, mint ma a politikusok, de ideálisakat nem, mert ahhoz morál, tisztesség, emberség, hit, empátia, könyörület, kritikus gondolkodás is szükségeltetik. Márpedig erre egy gép aligha lesz alkalmas. Erre csak a természetes intelligencia, az ember képes. Az ember lenne képes…"

"A kísérleti pszichológiában az a jó, hogy mindig találhatunk egy kutatást, ami a véleményünket igazolja. És az a rossz, hogy mindig van egy másik kutatás, ami cáfolja, de legalábbis árnyalja a véleményünket."

Fülszöveg:

„Azt mondják, amikor az ember öregedni kezd, birokra kél benne a bölcsesség és a hiúság. Akiben az utóbbi győz, pozíciókra tör, bizonygatni kezdi, milyen eredményeket ért el az élete során, és többnyire elégedetlen, cinikus öregember lesz. A bölcsnek viszont lassanként összeáll a világ, megtanulja fölülről szemlélni a dolgokat, megértő és derűs lesz, s minden a helyére kerül.”

Az örökfiatal szerző, akit természetesen még nem érintett meg az öregség, elhatározta, végére jár: lehet-e manapság valaki egyszerre intelligens és optimista, vagy aki boldog, az szükségszerűen hülye is? Saját élettapasztalatait és a tudományt – a kultúrtörténetet, a pszichológiát, sőt az atomfizikát – segítségül hívva szellemes és tanulságos elmélkedésre invitál.