Bauer Barbara: A fekete rózsa
Kedves Olvasó!
Elsőnek hadd valljam be, hogy erre a könyvre is Wandamaci könyvkuckója hívta fel a figyelmemet. Hasonló az ízlés világunk könyvek terén, Ő pedig folyton azt mondta, hogy Bauer Barbara könyveit el kell olvasnom, annyira jók. (Ebben is igaza lett 😊)
Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a könyvet is! ❤️
"Azt mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat, összemosódás. Valójában karmazsinvörös. A legmélyebb bordó, ami érzékelhető, teltsége elnyel minden más színt, ami mutatkozni kíván."
A miliő, amibe belecsöppen az olvasó ebben a kötetben nagyon hasonlított A fényfestőben megismert Cippóra és Gibbor szülő falujára. Ahogy haladtam előre a történetben úgy éreztem ismerős tájon járok, aztán szembe jött Etus néni, az édességboltos, utána pedig a többi ismerős alakra is említést tett az írónő. Nagyon tetszettek ezek az utalások, nem teszik szükségessé, hogy mind a két könyvet el kelljen olvasni ahhoz, hogy az olvasó megértse a történetet, mégis olyan volt, mintha egymást kiegészítené a két kötet.
Tetszett a könyvben, hogy megismerhettük Etyeket, az ott élőket még jóval a második világháború kitörése előtt. Egyedül Anna szemszögéből olvashattam a történetet, így a háború borzalmai az otthon maradottak szenvedésein keresztül érződött. A várakozás borzalmai, az éhezés, a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség, a szenvedés minden érzelem erősen átütött a lapokon. Megjelent a holokauszt, a német hatalom erősödése, a Tanácsköztársaság, a kommunizmus, a magyar - sváb lakosságcsere is.
Izgultam a szereplőkért, megkönnyeztem a háború áldozatait, szomorú voltam, amikor a sok szenvedés után a szereplőknek el kellett hagyniuk az otthonukat, csalódtam az egyik szereplőben és szívembe zártam a szerelmeseket.
Mindenkinek csak ajánlani tudom A fényfestő című könyvvel együtt.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
Fülszöveg:
Azt mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milyen is a színe valójában?
Anna, vagy ahogy a családban hívják, Annus, Etyeken nő fel, ezen a szőlődombok övezte, magyarok, svábok, zsidók lakta településen. Alig tizennégy éves, amikor kitör a második világháború, és nemcsak bevonuló édesapja és két ikerbátyja sorsa miatt kell aggódnia, hanem a nála két évvel idősebb Andrisért is, akihez már nem csupán ártatlan, gyerekes vonzalom fűzi.
Andris felmenői – szíjgyártók és borászok – a török kiűzése után messzi bajor földről érkeztek Etyekre. A faluban azt beszélik, hogy Andris nagyapja, a szőlőhegyen remeteéletet élő Vénember, különleges bort tud készíteni. Olyan bort, amelyben nemcsak az van benne, aki készítette, de az is, aki issza. Talán még a jövendőt is meglátja, aki kortyol belőle. Egyszer Annus is megkóstolta. Lehet, hogy ezért tűnik fel előtte újra meg újra egy fekete márványlap, belevésett nevekkel, köztük azéval, akit mindenkinél jobban szeret?
A háború, az utána következő politikai változások, a kitelepítések a falu és Annus életét is fenekestül felforgatják. Az egyedül maradt lány felköltözik a szőlőhegyre, a Vénemberhez, abban reménykedve, hogy Andris visszatér. Ám szerelme helyett valaki más érkezik, és Annust minden korábbinál nagyobb próbatétel várja. Vajon lesz elég ereje és bátorsága legyőzni a kishitűséget, a reménytelenséget, sőt még a halált is? Megőrizni a szerelmet, megfejteni a fekete rózsa és a Vénember különleges borának a titkát?
Bauer Barbara legújabb, személyes élmények és érzések ihlette, mélyen átélt regénye egy sorsfordító, családokat szétszakító, fájdalmas történelmi korszak, egy sorozatos tragédiákat elszenvedő, de élni akaró falu és egy igaz szerelem hiteles, megrendítő története.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése