2019. április

 Emily Brontë: Üvöltő szelek

Kedves Olvasó!

Szeretném most bemutatni Neked azokat a könyveket, amiket 2019 áprilisban olvastam. Terveim szerint mind az öt könyvről írnék egy-egy bejegyzést. 

Az Üvöltő szelek című könyv az egyik szerintem legmegosztóbb könyv. Mai napig nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e ezt a könyvet vagy sem. Miután befejeztem az olvasását, még sokáig velem maradt a történet. A szereplőket, az eseményeket újra és újra átfutottam a gondolataimban. Ki mit, hogyan kellett volna másképp csinálnia, hogy a történet szebben alakulhasson. Természetesen a végén mindig arra jutottam, hogy ez a könyv így van jól megírva és igazán semmit sem szabadna rajta változtatni. 💗

Heathcliff és Catherine egymás iránti szerelme és gyűlölete, ami majdnem mindenkit a közvetlen környezetükben felemésztett, mai napig nehéz megértenem. Ez a keserű kapcsolat hol romantikus volt, ami után egy igazi romantikus könyvmoly szíve vágyik és hol mérgező, szívszorító, szörnyűséggé vált. 

A szereplők valóságosak, nincsenek idealizálva, kegyetlenek, bosszúvágyók, önzőek. Mintha csak egy durva, kisarkított tükröt mutatna bármelyik kor emberének. A szereplőket a könyv kezdetétől a végéig szántam, mert képtelenek voltak felül emelkedni gyarlóságukon, fájdalmaikon, félreértéseiken. 

Egyszer az életben érdemes elolvasni, csak az nem mindegy mikor. 

Amikor elolvastam ezt a könyvet, úgy voltam vele, hogy rendben, elolvastam, de soha többet. Ma már úgy gondolom, hogy lehet tartok egy klasszikus angol irodalom hónapot és ezt a könyvet újra olvasom benne. Talán jövőre, vagy azután. 😀

Értékelésem: ✯✯✯✯✯
                                 (5/5)

Idézetek: 

"Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van."

"Nagy fájdalmaim ez életben Heathcliff fájdalmai voltak; figyeltem és átéreztem őket kezdettől fogva. Életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa tovább élnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének. Linton iránti szerelmem olyan, mint a fa lombja. az idő, tudom jól, meg fogja változtatni, amint a tél is megváltoztatja a fákat. Heathcliff iránti szerelmem olyan, mint a sziklakéreg a föld alatt; kevés látható örömet nyújt, de nem lehet mással helyettesíteni. Nelly, én Heathcliff vagyok! Mindig, mindig a lelkemben él; nem mint valami gyönyörűség, hisz tudom, magam sem vagyok az, hanem mint saját lényem. Így hát ne beszélj arról, hogy elválunk egymástól; ez lehetetlen és…"

"– Szeretem a földet, amelyre lép, a levegőt, amelyet beszív, és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond. Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát, szeretem őt teljesen és egészen. Elég ez?"

"Légy mindig velem… mindegy, milyen alakban… tégy őrültté. De ne hagyj egyedül, ebben a mélységben, ahol nem tudlak megtalálni…"

"Sohasem vallottam neki szerelmet szavakkal, de ha a pillantások beszélni tudnak, a sült bolond is kitalálhatta, hogy fülig szerelmes vagyok. Végre megértette és viszonozta pillantásomat – minden pillantások legédesebbikével. Mit tettem azonban én? Szégyenkezve vallom be, hogy magamba húzódtam, mint egy csiga."

"Könyvek nélkül gyötrelem volna az életem."

"A fiatalember igazságtalannak találta, hogy tudatlanságáért kigúnyolják, meg azért is, mert változtatni akar ezen. Ebben én is igazat adtam neki, […]. Meg is jegyeztem: – De, asszonyom, mindnyájan kezdtük valahol, és mindnyájan úgy tapogattunk, csetlettünk, botlottunk valaha, mint ő. Ha mestereinktől csak gúnyt kaptunk volna irányítás helyett, még ma is ott tartanánk."

"Ám a becstelenség és erőszak kétélű fegyver: néha súlyosabban sebzi meg a hozzá folyamodót, mint az ellenséget."

" A rossz szív még a legszebb arcot is úgy elrontja, hogy rosszabb lesz, mintha csúnya volna."

Fülszöveg: 

Szerelem, gyűlölet, bosszú… Páratlan érzelmi intenzitással, felemelően ábrázolt, erőtől duzzadó történet Catherine és Heathcliff sírig – s talán azon túl is – tartó szenvedélyes kapcsolatáról. A lány apja befogadja az árva fiút, akit Catherine fivére kezdettől fogva megvet és cselédként kezel. Noha az öntörvényű lelenc és a lány között az évek során szerelem szövődik, a temérdek megaláztatás, a durva bánásmód miatt Heathcliff viharos éjjelen elszökik. Évekig nem is hallani felőle, ám amikor visszatér, eltökélt szándéka, hogy méltó bosszút áll az elszenvedettekért, és sötét szándékainak olthatatlan szerelme sem vethet gátat. 

Az Üvöltő szelek a világirodalom nagy rejtélyeinek egyike. A középső Bronte nővér egyetlen prózai műve. „Emily húgom élete – egyetlen fél év kivételével – teljes visszavonultságban telt egy falusi lelkészlakban a Yorkshire és Lancashire határán húzódó hegyek között” – írja Charlotte Bronte. Meghökkentő, hogyan tudott ez az elvonultan élő papkisasszony kilépni szűkre szabott tapasztalati köréből, és „egyszerű eszközökkel, közönséges anyagból” ily kiemelkedőt alkotni. A világirodalom egyik legkülönösebb, leginkább magával ragadó szerelmi története. .

2019. március

 Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái

Kedves Olvasó!

Ezzel a poszttal zárom is a 2019. márciusi olvasmányaimat, remélem nem haragszol meg ezért!

Most jöjjön is Krúdy Gyula regénye!

Ady Endre éjszakái emléket állít az írónak, a huszadik századnak és annak a kornak az eszméinek. Krúdy mintha csak egy naplót írt volna, úgy vezeti végig az olvasót Budapesten, leírva ki, kivel van épp jó barátságban, vagy épp ki, kivel van haragban, kit honnan tiltottak ki. Ahogy a cím is utal rá, főként Ady-ról szólna ez a regény, akit Krúdy, mint barát, mint akire felnéz, elismeri munkáságát jeleníti meg a lapokon. 

A könyv leköveti nagy vonalakban Ady szerelmi életét, de nem helyezi előtérbe. Leírja ahogy az írok kávéházakba, vendéglőkbe mennek. Mégis mintha a főszerep nem is a költőé, hanem azé a korszaké lenne, amiben éltek. Azoknak az embereknek az emlékét őrzi, akiknek a neve nem akkora erővel maradt az irodalomban, mint a Nyugat híres nemzedékének egyes tagjaié. 

Krúdy a megfigyelő, aki mindenre emlékszik, hűen felidézi a történéseket, de nem ítélkezik esendőnek, emberinek, sehova sem tartozónak írja le a költőt, akire felnéz.

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, aki kicsit többet szeretne megtudni a XX. századról, a hangulatáról. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                                     (5/5)

Fülszöveg:

Hogyan buliztak száz évvel ezelőtt Adyék? Krúdy Gyula novellásfüzérét olvasva nem csak megismerhetjük a Nyugat nemzedékeinek éjszakáit, szerelmeit és görbe útjait, hanem bőrükbe bújva újraélhetjük velük a korabeli Budapestet sötétedéstől a hajnali fürdőzésekig. „A magyar szépirodalom rock and rollja!"

2019. március

 Szerb Antal: Utas és Holdvilág

Kedves Olvasó! 

Üdvözöllek újra az oldalamon!

A képen láthatod a 2019-es márciusi olvasmányaimat, de most csak 2 bejegyzést szeretnék neki szánni, ugyanis 2020-ban az egész Off-campus és Him sorozatot újra olvasom, így majd, amikor az sorra kerül akkor írok ezekről a könyvekről. 😊

Akkor most essünk is neki Szerb Antal Utas és Holdvilág című könyvének. Amikor ezt a regényt olvastam még szakgimnáziumba jártam és az akkori osztályfőnökömnek az egyik kedvenc könyve volt. Az egyik legjobb tanárnőm volt, akitől nagyon sok mindent tanultam, így természetesen próbáltam az eseményekre fókuszálni, jobban, mint bármilyen más könyv esetében. Bár így is mondott új információkat a könyvről, az eseményekről és a szereplőkről.😂 

Nagyon tetszett, ahogy Szerb Antal elvezetett az olasz sikátorokba, nem próbálta a legszebb arcát mutatni annak az országnak. A történet és a szereplők is összetettek, komplexek. Ez az a történet, amiről hosszasan lehet írni, hiszen bemutatja Mihály, a főszereplő fiatalkorát, felnőtté válását. Bár az egész könyvből az sugárzott, hogy ennek a fiúnak nem sikerült felnőtté válnia. Megmarad kamasznak, aki nem találja a helyét a világban és bár a házassága előre lépés lenne a felnőttvilágba, ő inkább ez elől is "elfut" vagy inkább lemarad a vonatról.  

Az Ulpius-háznál csak meresztettem a szememet. Meglepő és megdöbbentő volt, ami abban az elvont, csodákkal és fájdalommal teli házban történt. Ulpius Évát nem tudtam megkedvelni, úgy láttam a kapcsolatukat, hogy mind Tamás (a testvére), mind Mihály a lánytól függött és az ő kénye, kedve szerint cselekedtek. És ezt a helyzetet Éva ki is használta. 

Úgy éreztem Ulpius Évának az ellentéte Erzsi volt, Mihály újdonsült felesége. Erzsi volt férje imádta a nőt, annyira, hogy levelet írt Mihálynak, arról, hogy mit és hogyan csináljon a feleségével 😵. És ha szükséges a nő kényelme érdekében akár pénzt is ad az exférj az újnak. Erzsi nem rendelkezett akkora akaraterővel, mint Éva, bár a férfiak mind a két nőt körül rajongták. Mégis Erzsi aszerint cselekedik, ahogy a szülei, a társadalom elvárja, míg Éva nem hajlik meg mások akarata előtt. 

Sok más eseményt, szereplőt ki lehetne emelni még, de egyenlőre ennyit írok le. Szerb Antal egy zseni volt és biztos vagyok benne, hogy ha tovább élhetett volna megreformálta volna a magyar oktatást. Az írónak sok más kitűnő könyve megjelent, de zsidó származása miatt munkaszolgálatra kötelezték, majd (bár ellentmondásos leírások vannak a halála körülményéről) állítólag nyilas suhancok félig agyonverték, 1945-ben Balf-ban ennek következtében meghalt. 

Ez a könyv kortalan és időtlen. Mindenki a maga számára fontos történetet és értékeket látja meg benne. Ajánlott többször újra olvasni az élet különböző szakaszaiban. 😉

Éééés Szabados Áginak is ez az egyik kedvenc könyve, a NIOK kapcsán pedig mesél is róla. Szerintem érdemes végig hallgatni, be is linkelem ide:

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                         (5/5)

Idézetek: 

"– Semmi baja – mondta az orvos –, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?
– Én? – kérdezte Mihály eltűnődve. – Semmit. Éltem."

„Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami."

"Boldogságra mindig van ok."

"A mélységes butaságban van valami szédítő és örvényszerűen vonzó, mint az enyészetben. A vákuum vonzóereje."

"Az ember mániákusan, veszendően, a pokol és a halál határán vágyódik valaki után; keresi, kergeti, hiába, és az élete elsorvad a nosztalgiában."

"Édes, a lélekben az ellentétek egymás mellett vannak. Nagy aszkéták nem hideg és szenvtelen emberekből lesznek, hanem a legtüzesebbekből, azokból, akiknek van miről lemondaniuk."

"Az iszonyat nem az éjszaka és a félelem dolgaiban a legerősebb, hanem akkor, mikor fényes nappal bámul ránk valami mindennapi dologból, egy kirakatból, egy ismeretlen arcból, egy fa ágai közül."

Fülszöveg: 

Mikor ​döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" – ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.

2019. február

 100 szóban Budapest  2018+

Kedves Olvasó!

2019-ben ez volt február záró könyvem. Egyszerűen nagyszerű!

A 100 szóban Budapest már 2014 óta létezik, de 2018-ban jelent meg először, mint Poket zsebkönyv és emiatt a 2017, 2016, 2015 és 2014 tizenkét legjobb novella is belekerült. 

Imádtam és faltam az oldalakat. Mivel 100 szó körül íródtak a történetek, így mindegyik egy lapot tesz ki, emiatt is nagyon gyorsan lehet vele haladni. Ahány féle ember, annyi féle látásmód, így voltak vicces, aranyos, de szomorú, elgondolkodtató történetek is, a közös pont pedig Budapest volt. 

Olyan érzés volt olvasni ezt a könyvet, mintha épp a BKV-n ülve valaki családi történetét hallgatnám, vagy épp látnám, ahogy a tanárnő késésben taxit fog és pont az egyik diák apukájához ül be. Mindegyik történet valóságosnak hatott és ez varázsolt el. A kedvencem lett ez a kiskönyv. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                                        (5/5)

Mi is ez a 100 szóban Budapest?

A „100 szóban Budapest” egy olyan történetíró pályázat, ami városlakóknak és nem városlakóknak egyaránt szól. Nem sok szabály van: a beküldött történetek legfeljebb 100 szóból állhatnak és valamilyen módon Budapestről kell szólniuk.  A legjobb 100 írás pedig megjelenik majd egy POKET kiskönyvben. 

2019. február

Lewis Carroll: Alice Csodaországban

Kedves Olvasó!

Üdvözöllek újra az oldalamon!

Ma Lewis Carroll Alice Csodaországban című könyvét hoztam el Neked. Ez egy elég komplex történet. Bár mesekönyvnek nevezik, teli van erős társadalomkritikával. Amikor olvastam tudtam, hogy nem csak az olvasott szövegre, hanem a mélyen benne rejlő történetet is át kéne látnom. De elég nehéz volt a különböző abszurd, groteszk, kesze-kusza jelenetekben meglátni az értelmet. 

Voltak vicces, elgondolkodtató, és erős jelenetek. De nem tudom azt írni, hogy mindent megértettem. És ezért sem tudok hosszan róla írni. Az viszont biztos, hogy a jövőben szeretném a második kötetét az Alice Tükörországban-t is elolvasni. 

Ezt a könyvet, mint poket zsebkönyvet szereztem be. Ennek a kiadásnak a különlegessége, hogy Gryllus Dorka a nagykövete és az autizmussal élők sajátságos világába enged belépőt. A könyvben szereplő rajzoka, illusztrációkat autista fiatalok készítették el. 

Értékelésem: ✯✯✯✯

                               (4/5)

Idézetek:

 "Alice rendszerint jó tanácsokat adott önmagának, de, sajnos, ritkán követte őket."

  "Itt mindenki bolond. Én is bolond vagyok. Te is bolond vagy."

  " - Nem illik más tollával ékeskedni. Ez pedig azt jelenti, hogy: Légy az, aminek   látszani akarsz. Vagy egyszerűbben és rövidebben: ne akarj másnak látszani, mint aminek látszol, mert ha nem annak akarsz látszani, aminek látszol, akkor nem annak látszol, aminek látszani akarnál."

"– Jegyezd meg, kislány, hogy a bölcs mindig hallgat.

"Azért beszél ez annyit” – gondolta Alice…"

Fülszöveg: 

Ennek a furcsa ötletektől hemzsegő, kalandos, vidám mesekönyvnek a szerzője, Lewis Carroll a múlt században élt, matematikaprofesszor volt az oxfordi egyetemen. Világhírűvé vált könyve első ízben 1865-ben jelent meg. Azóta – immár a világ gyermekirodalmának klasszikusaként – szinte valamennyi nemzet nyelvén napvilágot látott. Az angolszász humor e sajátos alkotása Alice oldalán elvezeti az olvasót Csodaországba – amely valójában álomvilág, a Viktória királynő korabeli Anglia torzképe. Aki ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben könnyen felismerheti a hirtelen haragú Viktóriát, s férjében, a pipogya Szív Királyban a jelentéktelen Albert herceget. De megtalálhatjuk e könyvben az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély végletekig vitt, humoros torzképét is. 

2019. február

Charlotte Brontё: Jane Eyre

Kedves Olvasó!

Az előző bejegyzéssel le is zártam a 2019 év januári olvasmányaimat. Most pedig elkezdem a februári olvasmányaimról leírni a véleményemet. 

Jane Eyre című könyvet anyukám ajánlotta. Amikor először olvasta velem egykorú lehetett és számára is nagy kedvenc lett. 

Fordulatos történet, teli szomorú és kedves jelenetekkel. Jane sorsa és története nehezen kezdődött, teli küzdelmekkel, szenvedéssel. Ő mégis aranyos és kedves marad. Senkit sem tudna bántani, hiába viselkedtek vele rondán. Erős jellem, aki még a legrosszabb időben sem törik össze, hanem a saját lábára áll. 

Mr. Rochester-rel a kapcsolatát érdeklődve figyeltem. Tetszett, ahogy a kapcsolatuk lapról, lapra mélyedt el. Különlegessége ennek a történetnek, hogy nincs rózsaszín köd, a szereplők valóságosak, átlagosak. Voltak persze olyan jelenetek is, ahol a szemeimmel köröztem, hogy persze ez már túlzás, ilyen nem is lehet, de összeségében egy realista regény. Nagyon tetszett ez a könyv. 

Remélem a jövőben az összes Charlotte Brontё könyvet el tudom majd olvasni. 💗

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                                          (5/5)

Kedvenc idézetek:

"– (…) Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj."

"Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg."

 

"Az ő társaságában éreztem csak igazán, hogy élek, benne élek, és ő bennem él."
"Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink, s mint mikor úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat."

 

"– Csúf vagyok, Jane?
– Nagyon. Mindig is az volt.
– Puff neki."

 

"Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni. Azt is mondhatnám, hogy a férfias erő és bátorság nagyobb hatalom, mint a szépség."

 

"A sors az arcvonásokban van megírva, a homlokon, szemekben, a szemek körül és a száj vonalában."

Fülszöveg: 

A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek…A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.

2019. január

 Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója

Üdvözöllek az oldalamon, kedves Olvasó!

Számomra nagyon meglepő volt, amikor Csáth Géza életéről olvastam. Pár információt leírok ide, eredeti nevén Brenner József, aki Kosztolányi Dezső unokatestvére és a Nyugat első nemzedékének  a tagja volt. Író, orvos, pszichiáter, pszichoanalitikus, legismertebb műve az Ópium. Köztudottan morfium függő volt, hipochonder és később szerfüggősége miatt paranoid képzetek gyötörték. Végül három lövéssel megölte a feleségét és később öngyilkos lett.

Ezek után jöjjön a könyv. Az Egy elmebeteg nő naplóját két részre lehet szedni. Az első részre, ahol A. G. kisasszony naplóját olvashattam, megismerhettem a hölgy által elképzelt, elvont világot, amit valóságnak hisz. A második rész már Brenner József szemszögéből mutatja be a beteget. Minden "őrültségére" megtalálta a miértet, magyarázatot tud adni, miért védekezik adott események ellen a nő elméje. Míg az első részben a nő érzelmeinek is jut szerep, addig a második rész kemény, rideg, valóságot tárja fel. 

A napló tényleg létezett, ahogy A. G. kisasszony is. Csáth Géza még a szakmája kezdetén, telve ötletekkel foglalkozik ezzel az esettel, elsők között használva a freudi módszereket.

Érdekes volt még századfordulókor alakuló pszichoanalitikáról olvasni. Bár korábban megpróbáltam elolvasni Yalomtól a Terápiás hazugságok című könyvet, Csáth regénye után már biztos voltam benne, hogy erre a műfajra még nem állok készen. Érdekesnek tartom, mégis kicsit taszít ez a téma. 

Értékelésem:  ✯✯✯

                                            (3/5)

Fülszöveg:

E ​század elején egy csodálatos fantáziával és íráskészséggel megáldott fiatal nő került a budapesti Moravcsik-féle elmeklinikára. Akkortájt végezte ott éppen klinikai gyakorlatait dr. Brenner József fiatal orvos, Csáth Géza néven országos hírű novellista és zenekritikus. Rendkívül sokoldalú tehetség: zenél és zenét szerez, felfedező értékű zenekritikát ír, ráérez a legújabb festészeti ízlésre, s úttörője a novellaműfajnak. Akármibe fog, mindig és mindenben megelőzi kora gondolkodását, ízlését, műveltségét. Így van ez orvostudományi munkásságával is. A nagy tekintélyű, de konzervatív iskolát képviselő Moravcsik professzor égisze alatt a szakmában még igazán sehol el nem ismert freudi módszereket alkalmazza betege pszichés védelmi mechanizmusainak föltárásában, megismerésébe. A korszak magyar tudományosságát a teljes nyitottság jellemezte az új törekvések iránt. Még a konzervatív Moravcsik és orvosgárdája is eltűrte, sőt segítette kezdő orvosa freudista kísérleteit. Egy zseniális adottságokkal rendelkező elmebeteg, egy zseniális fiatal orvos és lélekbúvár író, valamint egy minden újra fogékony tudományos környezet szerencsés találkozása eredményeképpen született meg Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa.
Ez a munka azonban nemcsak tudománytörténeti jelentőségű. A laikus számára is rendkívüli olvasmányélmény. Nemcsak azért, mert A. G. naplóföljegyzései, pszichéje védelmére kialakított szimbólumai szépírói értékűek, hanem azért is, mert Csáth Géza a tudós pontosságával s a finom érzékenységű szépíró beleérző képességével deríti föl A. G. lelkivilágának legtitkosabb zugait.

2019. január

Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok

Kedves Olvasó!

Köszöntelek ismét az oldalamon! Örülök, hogy itt vagy!

Ez a könyv Poket zsebkönyv kiadásban van meg. Ezekről az automatából vehető könyvekről később hozok egy külön álló bejegyzést is. 😇

De most kezdem is a Gyöngéd barbárokról a véleményemet. Egy év elteltével is emlékszem a két történetre, ugyanis ez a könyv a Túlságosan zajos magány című történettel kezdődik. Rám ez nagyobb hatással volt, mint a későbbi A gyöngéd barbárok. 

A főszereplő egy papír- és könyvzúzóként dolgozik, már harmincöt éve. A magának való, különc férfi folyamatosan megmenti a könyveket a zúzótól és hazaviszi őket, így már lépni alig lehet a lakásában. Sokszor eszébe jut, hogy éjszaka ráomlik az a rengeteg könyv és agyonnyomja. Magányában nem is tartja rossznak ezt a lehetőséget. Ebben a történetben a főszereplő nem a világot megmentő hős, hanem egy átlagos férfi, aki szenvedve végig élte az életét. Valószínűleg az olvasó nem fogja megszeretni őt, de nem is kell. Az viszont biztos, hogy elgondolkodtatja az olvasókat az életről, az élet értelméről, magányról. Ahogy halad a történet előre már sejthető a végkifejlet, mégis letaglózott.

✯✯✯✯✯

(5/5)

A gyöngéd barbárok a második történet három művész történetét meséli el. Vladimirt az író személyesen ismerte és mintha ezzel a történettel próbálna emléket állítani barátjának. Bár a főhősök folyamatosan próbálnak vidáman élni, a diktatúra megnyomorította, őket, akik annyira eltértek a normától. Helyenként vulgáris szövegek, anekdotákból áll a történet. 

Úgy érzem sokkal több volt ebben a történetben, mint amit én először kiolvastam belőle. A Túlságosan zajos magány annyira mély benyomást tett rám, hogy A gyöngéd barbárok-ra már nem tudtam annyira koncentrálni. Szóval hamarosan szeretném újra olvasni ezt a könyvet, de most A gyöngéd barbárokkal kezdve. 😀

✯✯✯✯

(4/5)

Moly.hu-n végül a könyvre 5 csillagot adtam és kedvencemnek is jelöltem. 💗

Idézetek

"Harmincöt éve dolgozom a papírbegyűjtőben, és ez én love storym. Harmincöt éve préselek papírhulladékot és könyveket, harmincöt éve kenem magam össze betűkkel, úgyhogy hasonlatos vagyok a lexikonokhoz, melyekből ez idő alatt legalább harminc mázsát préseltem össze, korsó vagyok tehát, telve eleven és holt vízzel, elég, ha egy kicsit megbillenek, és csupa szép gondolat dől belőlem, akaratom ellenére vagyok művelt, így hát voltaképpen nem is tudom, mely gondolatok a sajátjaim, és melyeket olvastam ki valahonnan, így aztán ezalatt a harmincöt év alatt összefonódtam önmagammal és a körülöttem levő világgal, mert én, amikor olvasok, tulajdonképpen nem is olvasok, én felcsippentek egy-egy szép mondatot, és szopogatom, mint a cukorkát, mint egy kupica likőrt, addig kortyolgatom, amíg a gondolat szét nem árad bennem, mint az alkohol, s addig szívódik fel bensőmben, míg már nem csak az agyamban és a szívemben van jelen, hanem ott zakatol összes ereimben a véredények gyökeréig."

„Az ég nem emberséges, de tán van valami, ami több, mint az ég, az együttérzés és a szeretet, amiről már elfeledkeztem, és amit már elfelejtettem.”  "Könyvekkel és könyvekből tanultam meg, hogy az ég egyáltalán nem emberséges, és az, akinek van sütnivalója, szintén nem emberséges, nem mintha nem akarna az lenni, hanem mert így vétene a józan gondolkodás ellen."

"Mindegyikünk abban a hiú reményben olvasta ezeket a könyveket, hogy egyszer valami olyanra bukkan bennük, ami minőségileg megváltoztatja."

Fülszöveg: 

Ezt az eredetileg szamizdatban megjelent írást, Hrabal legszívszorítóbb műveként, egyúttal Ars Poeticájaként tartják számon. A „Túlságosan zajos magány” mindannyiunk nagyapjára emlékeztető Haňta Úr története, aki 35 éve présel papírhulladékot egy pincében. A hentesüzleti zsírpapírtól kezdve a bibliapapírra nyomott klasszikusokig mindent, és eközben meséli el nekünk életét és életlátását. A mára ugyancsak klasszikussá váló címadó írás pedig Hrabal egy öngyilkosságba menekülő festő-barátjának állít emléket.

A ​Gyöngéd barbárok nem igazi dráma. Sok minden van benne, ami ellene dolgozik. A legfontosabb, hogy Hrabal apró képekben látja a világot. Nem a drámai összeütközésekre kíváncsi, hanem azokra az emlékekre, amelyek valaha a hősök egyéniségét kialakították.

A három egykori jóbarát – Vladimír, Egon és a doktor – felidézi huszonöt évvel ezelőtti önmagát. Az önmegvalósítás mámoros hitét, a világ birtokba vételének sodró lendületét. A Gyöngéd barbárok forrását a líra táján kell keresnünk: például a regény festő hőse, Vladimír olykor vérrel fröcsköli be vásznát, (egyébként Vladimír Boudník (1924-1968) alapozta meg a cseh mail-artot, mikor a negyvenes évek végén az általa alapított explosionalismus nevű művészeti irányzat manifesztumát, különbözô technikákkal készült műveit postai úton terjesztette, majd 1960-ban elkészítette elsô igazi képeslapját). Vladimir, a vasmunkás és „explozionista” festő, a „gyöngéd barbár”, nem mértékletes, „az élet apró örömeivel” eltelt kispolgár, hanem az egész világra szomjazó fausti alkat. Csak épp a világgal szerelembe vegyülni képtelen Fausttal ellentétben, neki nem kell eladnia lelkét az ördögnek. Egyedül is boldogul. Született hedonista, kisujjában van az életélvezés tudománya.