Grecsó Krisztián: Vera
Kedves Olvasó!
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Hát ezek az emberek itt semmit sem tudnak a világról?! Csak járnak ide a nyomorult iskolába, és azt hiszik, ez minden."
„Szomorú vagy?”, kérdezi Józef.„Csak egyedül.”„Ekkora buliban?”Vera bólint.„Igaz”, feleli Józef, „itt lehet.”
"…Csak egy bögre van a kezében, Vera meglepődik, hogy az ő karamellás tejét nem hozza, ellenben felbontotta a vaníliáskarikát, ami szigorúan a Veráé, abból más nem ehet, csak ha szépen kéri, kibontani pedig egyáltalán nem bonthatja ki senki, az az ő territóriuma!"„Nem tudja, mit akar itt.De valamit muszáj volt kitalálnia, muszáj volt eljönni a peronról, lejönni a lépcsőn, egyszerűen nem lehetett nem élni tovább, és ha meg élni kell, hát ki kell találni bele, hogy mi történjen. És neki nem volt jobb ötlete.”
Fülszöveg:
Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségen dolgozik, a mama meg minden nap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja?
Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz.