2020. november

Elena Ferrante: Amikor elhagytak

Kedves Olvasó!

Ezzel a poszttal zárom is a 2020. novemberi olvasmányaimat és szépen, lassan elkezdem a decemberieket. Ez azt jelenti, hogy három hónapon belül behoztam két év olvasmányait a blogon. Hihetetlen! Nagyon sok időt és energiát szántam rá, így remélem Neked is tetszik az oldal és gyakran ellátogatsz ide. A jövőben nem ígérem, sőt szerintem többet nem lesz olyan, hogy egy hónapon belül több, mint 80 bejegyzést írjak, de majd igyekszem itt is jelen lenni. Ez még nem az év búcsúztató poszt, azzal még majd jövök ide és az instagramra is. 

Na, de most jöjjön a könyv!

A könyv eleje és vége tetszett a legjobban. Ez a két rész volt igazán izgalmas, gördülékeny. Az elején amikor Olgát elhagyja a férje, de még változatos a gondolkodása, a tettei és a végén, amikor az asszony lassan önmagára talál.
Közben viszont nagyon nyomasztó könyv volt. A férj nagyon rosszul reagálta le az egész elvállást, sőt inkább csak lelépett, elhagyva a feleségét, a gyerekeit és a kutyáját. Így nem lehet eltűnni, kétségek között hagyva az egész családot, hogy egy fiatalabb nővel legyen együtt! - Ez járt folyton a gondolataim között.

A feleség pedig, amikor tudatosul benne, hogy a férje tényleg lelépett, teljesen szét csúszott. Amivel talán nem is lett volna akkora nagy baj, ha közben segítséget kért volna. Ő viszont inkább mindenkiben csak a rosszat látta. Az egész könyvben nekem az volt az érzésem, hogy mind a férj, mind a feleség magára hagyta a két gyereket. Akik viszont még túl fiatalok, hogy magukról gondoskodjanak, megértsék a helyzeteket.

Az sem tetszett, hogy a nő teljesen kikapcsolt, bevallja, hogy nem tud összpontosítani, koncentrálni, mégis autóba ül és úgy vezet. Ezzel nem csak magára, hanem másokra, sőt saját gyerekére is veszélyt jelent. Elinduláskor és parkoláskor összetör más kocsikat, elfelejtkezik a gyerekeiről, a háztartásról, maga az ajtó nyitása és zárása is komoly gondot okoz neki.

Eközben a férj teljesen eltűnik, ahelyett, hogy segítene a gyerekek nevelésében, még a kapcsolatot sem hagyja, hogy a felesége felvegye vele.
Az egész könyvben most nem sikerült olyan szereplőt találnom, aki szimpatikus lett volna. És szegény kutya sorsát volt a legrosszabb végig olvasni.

Ha Elena Ferrante regény, akkor inkább a Briliáns barátnőm című könyvsorozatot választanám. 

Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (4/5)

Fülszöveg:

Olga, ​a csinos és okos fiatal nő, harmonikus családban neveli két gyermekét, egészen egy átlagos délutánig, amikor férje minden előzmény nélkül bejelenti: elhagyja. A kánikulában vergődő, elnéptelenedett olasz városban Olga végigjárja a közhelyesnek is mondható stációkat, megpróbálja visszaszerezni a férjét, nyomoz a vetélytárs után, a nyílt utcán jelenetet rendez, de azután sosem sejtett mélységekbe zuhan, otthona szertehullik, gyerekei kicsúsznak a kezéből, kifordul önmagából. Pokoljárását a múlt kísértetei övezik, de a legfőbb ellenfele önmaga. Kíméletlenül szembesülnie kell egész korábbi életével, csak azután találhat vissza régi énjéhez, és teremthet új kapcsolatot. A történetből egy szerelem bukásának, egy párkapcsolat kiüresedésének megrendítő eseményei bontakoznak ki, mégis Olga útja, amelyet tragédiákkal terhelten, konok makacssággal végigjár, drámaian egyedi, és éppen egyediségében hordozhat megváltó üzenetet minden sorstársának; talán ezért is volt akkora siker a közönség és a kritikusok köreiben egyaránt.