2022. október 13., csütörtök

2022. október

Laura Imai Messina: Amit a szélre bízunk

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Takács Rékának és az Alexandra Kiadónak a lehetőséget, hogy ezt a különleges, szívszorító könyvet is elolvashattam!

Amikor a borítóját megláttam azonnal megfogott a könyv, majd elolvastam a fülszövegét, amitől majdnem elsírtam magam. Megeshet, hogy épp nehéz időszakomban vagyok és ezért érzelmesebb is vagyok, könnyebben elsírom magam. Ugyanakkor tudom, hogy azok a könyvek, amelyeknek már a fülszövege ennyire megmozgat, azt el kell olvasnom. 

Nem bántam meg. Nagyon tetszett ez a könyv!

Különböző emberek kerültek a történetbe, egy közös volt bennük, mindegyikük veszített már el számára fontos személyt. Ez a regény a gyászról és annak a feldolgozásáról szólt. Jui és Takesi volt mégis a két főszereplő, akik egy Széltelefonnak köszönhetően ismerkednek meg, és segítik át egymást a gyászukon. Jui a 2011. március 11-ei földrengést követő szökőárban vesztette el az édesanyját és a kislányát. Ez a cunami elvette tőle a családját és az otthonát, egy iskola tornatermében kell összeraknia magát újra. Jui rádióban dolgozik, ahol a betelefonálok gyászát is megismeri és ott hall először a Széltelefonról. Takesi régebb óta járt a telefonhoz, ő a feleségét veszítette el, betegség miatt, magára maradt édesanyjával és a kislányával, aki a gyászban megnémult. A Széltelefon különlegessége, hogy a gyászolók beszélni tudnak a szeretteikkel. 

Jui és Takeshi egyre több időt töltenek együtt a Széltelefon kertjén kívül, átsegítik egymást gyászukon, kisegítik egymást a nehezebb időszakokban. Kettejük kapcsolata szívmelengető volt. 

Nagyon tetszett, ahogy a japán kultúra megjelent az oldalakon, a mentalitásuk. Az írónő olykor kiegészítő fejezeteket is belehelyezett a kötetben, amik olykor összetörtek, máskor mosolyogtam rajtuk. 

Csak ajánlani tudom!


Értékelésem: ✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Amikor a szél üvöltve lecsapott a kertre, úgy tűnt, mintha minden meglapulna, és azt suttogná: ne bánts."

"Amikor a boldogság egyetlen dologban ölt testet, ellenséggé válik, ami veszélyezteti ennek biztonságát. Lehet az akár olyan megfoghatatlan valami is, mint a szél vagy az égből lezúduló eső."

"Végül a holttesteket megtalálták, és Jui nem bámulta többé a tengert."

"*Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz."

"Egy hét elég volt hozzá, hogy rájöjjön, valóban így van: tényleg mindenhez hozzá lehet szokni. Csakhogy az élet sokkal rosszabb, ha olyasmi mellett kell leélni, amit ennyire utál az ember. Ez mindent fölemészt, nem éri meg."

"- A leghatalmasabb dolgokat is feldarabolhatjuk apró részekre - suttogta a nő, és megcirógatta a kislány arcát. - A legnagyobb problémát is. Mindent be tudunk tenni egy keretbe."

"Alapjába véve azt remélte, hogy mindenki létrehozza magának azt a helyet, ahol meggyógyíthatja a fájdalmát, és behegesztheti az életét, egy helyet, melyet mindenki másként jellemez."

"A Széltelefon nem turistacélpont. 
Ne keressétek a térképen. Ne másszatok fel a Kudzsirajamára, ha nem áll szándékotokban felemelni a nehéz készülék kagylóját, és nem akartok beszélni azzal, akit elveszítettetek."


A könyv adatai:

Kiadó:                         Alexandra Kiadó

Megjelenés:                   2021

Oldalszám:                   288

Megvásárolható:          Alexandra Kiadó

Fordította:                    Túri Zsuzsanna


Fülszöveg:

Jui világa véget ért 2011. március 11-én. Ekkor ragadta el a cunami lányát és édesanyját, ekkor lépett a gyász az élete helyére. Jui nincs egyedül: a szökőár rengeteg ember életét követelte Japánban, és számtalan családot nyomorított meg örökre.
Egy nap különös hírek kezdenek el terjedni a szigetországban: valahol egy kertben áll egy régi telefonfülke, ahol újra hallhatjuk elvesztett szeretteink hangját, és beszélhetünk velük – ha van erőnk hozzá. Jui csatlakozik a telefonfülkéhez zarándoklók seregéhez, ám képtelen megszólalni. A zarándokok között azonban találkozik a feleségét gyászoló Takesivel, akinek a lánya édesanyja elvesztése óta nem beszél. Képesek lesznek visszaadni egymás hangját?
A Japánban élő olasz írónő, Laura Imai Messina óriási nemzetközi sikert aratott regénye lenyűgöző módon mesél a gyászról és a túlélésről.