2022. április

 Tomaji Attila: Pentimento

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Fekete Sas Kiadónak!

Tomaji Attiláról korábbi bejegyzésemben itt írtam: https://biankakincsei.blogspot.com/2022/04/2022-aprilis.html

Ebben a kötetben novellákon kívül kisebb versek is helyt kaptak. Szentendre, a Dunakanyar, az élet és a halál ebben a könyvben is megjelentek, ahogy a szerelem, az erdő, a világ is. Egyszerre egyszerű szövegek, mégis művésziek. Érett gondolkodás, a múltba merengés mind elvon a mindennapok problémáitól, kikapcsol és a szövegekre vezeti a figyelmet. A két vers, amivel Tomaji Attila megfogott lentebb idézem is. Remélem kedves Olvasó ezek után Te is elcsábulsz és utána nézel ezeknek a köteteknek. 

A két könyv közül nekem ez a kötet jobban tetszett. A borítót ismét imádom. A könyv, bár nagy a vékonyabb lapok miatt könnyebb volt lapozni. 

Kortárs szépirodalom kedvelőinek csak ajánlani tudom! Ha lehet ilyet írni, akkor kötelező darab a könyvespolcra. 

 Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

Folyó

Folyó. Éjszaka. Eső pereg. 

Bár átvihetné valaki

erős vállán félelmemet.

Bár ott álldogálna, aki 

szárnyára vesz majd - s eltemet.

Azt szeretem

a legjobban, amit látok, 

a láthatóvá lett, tapintható világot, 

a kaszált mezőn maradt parányi virágot,

együtt az áldást, s az áldást ölelő átkot. 

Fülszöveg:

A ki ezeket a verseket olvassa, hamar megsejti: a költé­szetet ősidőktől talányos jövő időkig egyetlen szellem írja, amely számtalan változatban dereng át a világon, de soha nem ragad meg efemer jeleknél, hanem azt keresi, ami végleges és végtelen. Tomaji Attila időtlen merülé­se, ókori mítoszokat idéző lélegzése, archaikus alapokat megidéző gesztusrendje ritka higgadtságot áraszt: fátyo­los-elégikus hangon fedezi fel és őrzi meg egy-egy pilla­natra a versben életének emlékezetben hullámló alaptu­dását, és rendületlenül tudja, hogy minden egyszerű, ami örök. Az ő Ikarosza a levegőre írja, amit öröknek gondol, az ő Daidalosza tudja, hogy fia nem halt meg, s ezért az egész jövőt megszülheti. Az ő égi világa sötéttiszta földi fényekből szövődik (lépten-nyomon Rilke jut eszünkbe ol­vasás közben), és kedvenc tündér eszményeit nem a világ néhány pontján keresi, hiszen immár mindenütt észlelni képes – olyan erővel szól, mint aki egyszer s mindenkorra megtalálta a belső forrást.

S hogy miről szól? Arról, amiről az az egyetlen költő, aki áthatja a világirodalmat: szerelem és dallam egymást megfoganó s egymás ellen feszülő orpheuszi kettősségé­ről, a szándéktalan földi létezés boldogságáról, a szív de­rűt és elégséget termő kiürítésének mozzanatairól, rokon és idegen holtak elmúlásáról és folyamatos visszatérésé­ről, a mindennapok szerkezetéről: a hűvös reggel, forró dél s néma este különös szövedékeiről.

Ajánlom, olvasó, utazz ezzel a költővel néhány csobo­gón át, és nézd: horgony nélküli hajó és szenvedély, az két rokon jelenés. Meglepődsz majd, ígérem: noha ringani fog lábad alatt a talaj, de közben megismered a szépség és a tudás villogó párhuzamait. Tomaji Attila verseinek hul­lámain egyszerre ismered meg a folyamot és a tengert.

Báthori Csaba

Tomaji Attila verseiben egy félelmetesen köznapi bukolika aurája bontakozik ki, amikor megszokottá, sőt idillivé válik az „iszkoló istenek” minden nyoma, amikor Orpheusz a parkok, büfék, presszók poklait járja és a „dal fordul vissza”. A versekből olykor a megidézett Satie szellemessége szól ki, Tomaji bezenéli és egy topográfus alaposságával tapogatja le a festői zebegényi tájat, ezt a par excellence plain air vidéket, de megmutatja azt is, hogy hol van az Alvilág bejárata.

Csehy Zoltán