Mario Escobar: Saint-Malo könyvtárosa
Kedves Olvasó!
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak és Orosz Andreának! Valamint Noéminak a közös olvasást! Noémi véleményét már olvashatjátok a moly.hu oldalon ide be is linkelem: https://moly.hu/ertekelesek/5286842
Sok könyvet olvastam már a második világháborúról és érdekesnek tartom minél több szemszögből megismerni a történelmet. Jocelyn a főszereplőnő által ismét Franciaországba jutottam el, csak a korábbi Coco Chanel (Párizs királynője) történettel ellentétben nem Párizsban, hanem Saint-Malo-ban ért el a náci megszállás. Szerintem nagyon jól megmutatta mennyire más volt a fővárossal szemben egy kisebb kikötő város megszállása.
Na, de nagyon előre szaladtam! A történet elején maga az író kapcsolódását olvastam el, honnan jött számára az ihlet ehhez a könyvhöz. Majd Jocelyn levele következett, aki egy bizonyos Marcel Zolának írta meg a történetét, remélve az író megírja a múltat, megőrizve azt a következő nemzedékeknek is. Meglepett ez a bevezetés, mivel nagyon azt a hatást keltette, mintha egy igaz történetet olvastam volna. Bár voltak elemek, amiket Mario Escobar a múltból emelt a könyvébe, de hogy pontosan melyek voltak ezek az elemek nem fogom elárulni.
Elsőnek magát Jocelyn-t és a vőlegényéhez fűződő kapcsolatát ismertem meg. A háború kitörése előtt nem sokkal esküdtek, sajnos Jocelyn megbetegszik, így a háború és betegség árnyékában a friss házasok élete nem túl felhőtlen. Sokat kell szenvedniük és mire Jocelyn jobban lesz, addigra a férje bevonul katonának. Majd még a férfi távol van a nácik bemasíroznak Párizsba és nem sokra rá már Saint-Malo-t is elérik. Jocelyn, mint a könyvtárvezetője elég hamar konfrontálódik a megszállókkal, akik híresek az értékes tárgyak elkobzásáról vagy épp a könyvek elégetéséről. Ráadásul a legbunkóbb, legtahóbb SS tisztet kell befogadnia egyedül élő nőként, amit persze kicsit sem tartottam fair-nek, de az akkori rendszert hűen ábrázolta mennyire nem érdekelték a megszállt területen élők sorsa a megszállókat. Ugyanakkor ebben a könyvben nem csak a gonosz, megszálló és pusztító nácikról olvastam, hanem ellensúlyként jelen volt Hermann von Choltiz német tiszt, aki a könyvek megóvásáért, felméréséért érkezett Saint-Malo-ba. Hermann kezdetektől fogva szimpatikus, kedves műértőként volt jelen a könyvben és persze azonnal érződött vonzalma Jocelyn iránt. A szerelmi háromszögről sokat nem mesélnék, mert még a végén lelőném a legérdekesebb részeket.
Az író a főszereplőnőt a könyv elejétől esetlen, beteges gyenge nőként ábrázolja, ugyanakkor a háború alatt nagyon sok bátor, ám de életveszélyes és már-már meggondolatlan döntést hozott meg főként a könyvtára és szerettei megóvása érdekében. Jocelyn mellé az író folyamatosan kedves, segítő, támogató embereket helyezett, akikről a végén kiderült, hogy valós vagy fikciós karakterek voltak. Egy kedvelt szereplő számomra Denis volt, a zsidó könyvkereskedő, aki bátran támogatja Jocelyn-t. Kettejük között erős barátság alakult ki, de semmi több nem lesz belőle, ugyanis Denis gyerekkorától fogva jóbarátja Antoine-nak, Jocelyn férjének. Denis volt, hogy a humort próbálta belecsempészni a történetbe, már persze amennyire egy második világháborús könyvbe egyáltalán lehet nevetést csempészni.
A könyvben még megjelentek, bár nem akkora hangsúllyal a titkos röpiratok, azoknak a terjesztése. Az író bemutatta azt is, hogy bár sok náci elvakultan hit a megtisztításban, hogy a német a fensőbb faj és nekik kell uralkodni, ugyanakkor sokan a háború végére megcsömörlöttek, már inkább békét akartak, ezért pedig akár a franciák oldalára is hajlandók voltak átállni.
Érdekes könyv volt és örülök, hogy elolvastam. Amikor véget ért a történet és végre a könnyeimen túl is láttam a Fehér rózsa című kötet jutott eszembe, a hangulata miatt. Szóval, ha szereted a második világháborús történeteket, vagy épp a korábban említett könyveket, akkor szerintem nyugodtan vedd a kezedbe ezt a regényt is kedves Olvasó!
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(4,5/5)
Idézetek:
"A tiszta szívnek még a legsötétebb pillanatokban is ragyognia kell."
"- A Champs - Élysées a görög világ erényes lelkeinek fenntartott hely - mondta Denis, miután segített beemelni a bőröndjeinket a vagonba. Mindig efféle művelt megjegyzéseket tett; mintha az élet és az irodalom oly elválaszthatatlanok volnának, akár a horizonton találkozó óceán és égbolt."
"- Maga nem harcolt abban a háborúban; valóságos mészárlás folyt, és a végén győztünk ugyan, de igen magas árat fizettünk, egy egész generáció odaveszett. Most más a helyzet, és ez a háború még keményebb is lehet. Katona vagyok, de biztosíthatom, nincs még egy ember a földön, aki ennyire gyűlöli a harcot. Nagyon sajnálom a fiatalokat, mert a háborút rendre mi, öregek robbantjuk ki, mégis a fiatalok halnak bele."
"(...) És akkor már tudtam, hogy ezt a történetet Önnek kell megszerkesztenie, Zola úr, mert én sosem lennék rá képes. A szavak hatalma nem a történetben rejlik, amit elmesélünk, hanem abban a képességben, hogy rácsatlakozzunk az olvasóink szívére."
"A könyveim gyorsan égtek. Mindaz a tudásanyag, generációk tucatjainak emlékezete szállt fel füstként aznap a szeptemberi kék égbolt felé, miközben a világ egyre őrültebbé vált. A teljes összeomlás szélén álltunk."
Fülszöveg:
Saint-Malo, Franciaország, 1939.: Jocelyn, Saint-Malo könyvtárosa ekkor írja első titkos levelét Marcel Zolának, a híres párizsi írónak. A levelekben beszámol a német megszállás sújtotta francia város mindennapjairól, a hétköznapi ember szenvedéseiről, az ellenállók önfeláldozó bátorságáról, és hogy milyen döbbenetes üldöztetést jelentett a háború a kultúra és a könyvek számára.
Jocelyn és Antoine a háború kitörésekor kötnek házasságot, azonban a férfit hamarosan besorozzák. A háború kegyetlenségével szemben a magára maradt Jocelyn a könyvekkel igyekszik vigasztalni és bátorítani közösségét és önmagát. Elkeseredett harcot vív a nácik által halálra ítélt könyvek, s ezzel együtt a felbecsülhetetlen értékű emberi kultúra és tudás megmentéséért. A letartóztatást, sőt az életét is kockáztatva sikerül elrejtenie néhány könyvet, miközben kétségbeesetten várja, hogy híreket kapjon férjétől, Antoine-tól, aki egy német tábor fogolya. Eközben különös kapcsolat bontakozik ki a fiatal nő és Hermann von Choltiz, a könyvtár állományának felmérésére és a veszélyes könyvek elkobzására kirendelt német tiszt között.
Mario Escobar elsöprő erejű romantikus prózában kelti életre a megszállt várost, s újrateremti azoknak a történetét, akik mindent feláldoztak azért, hogy gondoskodjanak szeretteikről.