2022. április

Tomaji Attila: Folyóhang

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm a Fekete Sas Kiadónak a lehetőséget, hogy ezt a könyvet is elolvashattam!

Tomaji Attiláról sajnos korábban még nem hallottam, de a kiadóban ajánlották és kíváncsian olvastam el a két könyvét. Mielőtt a Folyóhang című kötetéről mesélnék, szeretnék előtte még Tomaji Attiláról pár érdekességet megosztani. Szerkesztője, tanulmányírója, illetve szöveg-gondozója a Rákos Sándor (2003), József Attila (2003), Somlyó György (2005) és Sánta Ferenc (2005) válogatott műveinek, amelyek az Alexandra Kiadó Kossuth-díjas írók c. sorozatában jelentek meg. Monográfiát írt Márai Sándor címmel (Elektra Kiadóház, Budapest, 2009).

2022-ben pedig József Attila-díj kitüntetésben részesült. Tudtad kedves Olvasó, hogy miért is lehet ezt a díjat kiérdemelni? Én igazság szerint korábban nem tudtam, így most utána néztem. A József Attila-díj a Minisztertanács által 1950-ben alapított, kiemelkedő irodalmi tevékenységért adományozható, a művészeti középdíjak kategóriájába tartozó állami irodalmi díj. A mindenkori kulturális miniszter az érdekelt szakmai szervezetek véleményének meghallgatásával osztja ki. A magyar irodalom egyik legmagasabb szakmai elismerése.

Most pedig magáról a Folyóhangról írnék. Prózai mű, mely 2021-ben jelent meg és sajnos, ahogy észrevettem kevés figyelmet kapott, így remélem blog bejegyzéseimmel sikerül több olvasóhoz is eljuttatnom ezeknek a könyveknek a hírét. 

Tomaji Attila Zebegényben él, így maga a Dunakanyar is megjelenik műveiben. Második otthonom a nagyszüleim által Börzsönyben van, így sokszor elfogott a nosztalgia érzés, mikor a novellákat olvastam. Továbbá az élet, a szerelem, a hit is megjelent a novellákban.  

Maga a könyv borítója nekem nagyon tetszik, ugyanakkor óriási és kemény lapokból állt, ami picit megnehezítette a könyv tartását. Különleges kötet, amit a magyar kortárs szépirodalom kedvelőinek csak ajánlani tudom. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Fülszöveg:

„Hol ​a keserves istenben van az, ami / miatt éltem én is, mint a szarvasok.” – írja Tomaji Attila Semmi és valami című versében, és talán tényleg ez az egyetlen kérdés, ami egész életünkben kísért minket. A Folyóhang című kötet nem válaszolja meg ezt a kérdést, ennél többre vállalkozik: egy ember „vertikális” életének meghatározó pillanatait veszi sorra, megpróbál bevilágítani azokba a mélységes mély tárnákba, amelyek a lélek labirintusának mélyén sötétlenek.

Tomaji Attila versei zárványszerűek, ami itt és most azt jelenti, hogy a kortárs költészet mindenkori divatjairól nem vesznek tudomást. Mindez lepereg róluk, mint a Duna megszáradt iszapja a lábfejünkről, egy augusztusi fürdőzés után. Aki ezekben a versekben beszél, bátran és kendőzetlenül szembesül olyan – mára szinte kihaltnak tekinthető – emberi állapotokkal, mint a megrendültség, a melankólia vagy a szerelem. Tomaji közeli rokona Rilkének, Pilinszkynek és Dobai Péternek, ugyanabból a perspektívából beszél. Halottak és élők, égbolt és erdő, tenger és folyó, gyerekek és nők, éjszaka és bor. A költészet örök témái tehát. Tomajinál mindez mégis friss és elementáris fényben jelenik meg, egy olyan világot alkotva újra, amelyben a versnek még tétje és funkciója volt: segített élni.

Győrffy Ákos