Emily Brontë: Üvöltő szelek
Kedves Olvasó!
Szeretném most bemutatni Neked azokat a könyveket, amiket 2019 áprilisban olvastam. Terveim szerint mind az öt könyvről írnék egy-egy bejegyzést.
Az Üvöltő szelek című könyv az egyik szerintem legmegosztóbb könyv. Mai napig nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e ezt a könyvet vagy sem. Miután befejeztem az olvasását, még sokáig velem maradt a történet. A szereplőket, az eseményeket újra és újra átfutottam a gondolataimban. Ki mit, hogyan kellett volna másképp csinálnia, hogy a történet szebben alakulhasson. Természetesen a végén mindig arra jutottam, hogy ez a könyv így van jól megírva és igazán semmit sem szabadna rajta változtatni. 💗
Heathcliff és Catherine egymás iránti szerelme és gyűlölete, ami majdnem mindenkit a közvetlen környezetükben felemésztett, mai napig nehéz megértenem. Ez a keserű kapcsolat hol romantikus volt, ami után egy igazi romantikus könyvmoly szíve vágyik és hol mérgező, szívszorító, szörnyűséggé vált.
A szereplők valóságosak, nincsenek idealizálva, kegyetlenek, bosszúvágyók, önzőek. Mintha csak egy durva, kisarkított tükröt mutatna bármelyik kor emberének. A szereplőket a könyv kezdetétől a végéig szántam, mert képtelenek voltak felül emelkedni gyarlóságukon, fájdalmaikon, félreértéseiken.
Egyszer az életben érdemes elolvasni, csak az nem mindegy mikor.
Amikor elolvastam ezt a könyvet, úgy voltam vele, hogy rendben, elolvastam, de soha többet. Ma már úgy gondolom, hogy lehet tartok egy klasszikus angol irodalom hónapot és ezt a könyvet újra olvasom benne. Talán jövőre, vagy azután. 😀
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van."
"Nagy fájdalmaim ez életben Heathcliff fájdalmai voltak; figyeltem és átéreztem őket kezdettől fogva. Életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa tovább élnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének. Linton iránti szerelmem olyan, mint a fa lombja. az idő, tudom jól, meg fogja változtatni, amint a tél is megváltoztatja a fákat. Heathcliff iránti szerelmem olyan, mint a sziklakéreg a föld alatt; kevés látható örömet nyújt, de nem lehet mással helyettesíteni. Nelly, én Heathcliff vagyok! Mindig, mindig a lelkemben él; nem mint valami gyönyörűség, hisz tudom, magam sem vagyok az, hanem mint saját lényem. Így hát ne beszélj arról, hogy elválunk egymástól; ez lehetetlen és…"
"– Szeretem a földet, amelyre lép, a levegőt, amelyet beszív, és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond. Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát, szeretem őt teljesen és egészen. Elég ez?"
"Légy mindig velem… mindegy, milyen alakban… tégy őrültté. De ne hagyj egyedül, ebben a mélységben, ahol nem tudlak megtalálni…"
"Sohasem vallottam neki szerelmet szavakkal, de ha a pillantások beszélni tudnak, a sült bolond is kitalálhatta, hogy fülig szerelmes vagyok. Végre megértette és viszonozta pillantásomat – minden pillantások legédesebbikével. Mit tettem azonban én? Szégyenkezve vallom be, hogy magamba húzódtam, mint egy csiga."
"Könyvek nélkül gyötrelem volna az életem."
"A fiatalember igazságtalannak találta, hogy tudatlanságáért kigúnyolják, meg azért is, mert változtatni akar ezen. Ebben én is igazat adtam neki, […]. Meg is jegyeztem: – De, asszonyom, mindnyájan kezdtük valahol, és mindnyájan úgy tapogattunk, csetlettünk, botlottunk valaha, mint ő. Ha mestereinktől csak gúnyt kaptunk volna irányítás helyett, még ma is ott tartanánk."
"Ám a becstelenség és erőszak kétélű fegyver: néha súlyosabban sebzi meg a hozzá folyamodót, mint az ellenséget."
" A rossz szív még a legszebb arcot is úgy elrontja, hogy rosszabb lesz, mintha csúnya volna."
Fülszöveg:
Szerelem, gyűlölet, bosszú… Páratlan érzelmi intenzitással, felemelően ábrázolt, erőtől duzzadó történet Catherine és Heathcliff sírig – s talán azon túl is – tartó szenvedélyes kapcsolatáról. A lány apja befogadja az árva fiút, akit Catherine fivére kezdettől fogva megvet és cselédként kezel. Noha az öntörvényű lelenc és a lány között az évek során szerelem szövődik, a temérdek megaláztatás, a durva bánásmód miatt Heathcliff viharos éjjelen elszökik. Évekig nem is hallani felőle, ám amikor visszatér, eltökélt szándéka, hogy méltó bosszút áll az elszenvedettekért, és sötét szándékainak olthatatlan szerelme sem vethet gátat.Az Üvöltő szelek a világirodalom nagy rejtélyeinek egyike. A középső Bronte nővér egyetlen prózai műve. „Emily húgom élete – egyetlen fél év kivételével – teljes visszavonultságban telt egy falusi lelkészlakban a Yorkshire és Lancashire határán húzódó hegyek között” – írja Charlotte Bronte. Meghökkentő, hogyan tudott ez az elvonultan élő papkisasszony kilépni szűkre szabott tapasztalati köréből, és „egyszerű eszközökkel, közönséges anyagból” ily kiemelkedőt alkotni. A világirodalom egyik legkülönösebb, leginkább magával ragadó szerelmi története. .